Előzmények (a szükséges kontextus a novellák teljes megértéséhez):

 

Mellékszálak:

A kaland, ami A szerelem és gyűlölet közötti vékony vonal (Iron Maiden után) címet kapta, két fejezetes volt. Az első fejezetet valahol a bevezető kalandban meséltem le. A két játékost, Snake-et és Lance-t, megkeresték, hogy el kellene rabolniuk egy Quinn Sullivan nevű lányt. A kapott információk alapján egy teljesen átlagos, 27 éves lány volt, aki egy kisebb szoftverfejlesztő cégnél volt customer support. Nem volt semmi, ami megmagyarázta volna, hogy miért is éri meg Quinn-t elrabolni. A játékosok ekkor még úgy voltak vele, hogy ez csak egy munka, megcsináljuk, mert profik vagyunk. Megcsinálták. A Palace of China nevű szórakozóhely felé menet berántották a lányt a furgonjukba és leléptek vele. Egyszerű és nagyszerű terv volt, ami működött is, habár néhol kicsit túl volt biztosítva. Quinn azonban éppen találkozott volna valakivel a Palace of China-ban és ha a játékosok tudták volna kivel, akkor a dolgok máshogy alakultak volna.

A bevezető kaland befejezése után meséltem le nekik a második fejezetet. Ekkor Irnik kérte fel őket, hogy segítsenek neki. Egy raktárba hatoltak be valahol Loveland-ben, ahol megtalálták Quinn holttestét. Irniket érezhetően megviselte a dolog. A lány testét és két foglyot elvittek egy biztonságos házba. Innen a játékosok már távoztak Irnik pedig nekilátott a vallatásnak. A két játékos érezte, hogy baj van. Mondani sem kell, hogy féltették az életüket, hogy az férfi mit tesz velük, ha kiderül, hogy közük volt a lány halálához. Arról, hogy Quinn kije volt Irniknek csak találgattak (és máig nem derült ki pontosan), de ezen a ponton már nem igazán számított.

Ezt a kis beékelt, késleltetett végkifejletű kalandot komoly sikernek könyveltem el és teljes mértékben elérte a célját. Sikerült rámutatnom, hogy mennyire fontos a munka előtti információszerzés (úgymond megcsinálni a házi feladatot) és hogy soha nem lehet tudni a megbízó szándékait. Egy ártatlannak tűnő munkának is szörnyű következményei lehetnek. A plusz az egészben az volt, hogy a két játékos karakter ekkor különbözött össze először és indultak a saját útjukon. Snake látta, hogy morálisan mennyire megkérdőjelezhető, amit tettek. Lance azonban hideg maradt és hárította a felelősséget, elvégre nem ők ölték meg a lányt. Ebben a vitában hangzott el Lance-től a következő kérdés:

Ha férfi lett volna, akkor nem lenne baj, hogy meghalt?

Ez egy nagyon jó kérdés volt. Snake nem is tudott rá válaszolni.

Mesélőként a vitát hallgatva azt kell mondjam, hogy mindkét játékosnak sok dologban igaza volt, de ugyanakkor rengeteg mindenben megkérdőjelezhető volt az álláspontjuk. Snake lelkiismeretét sokkal jobban megterhelte a dolog, viszont egyértelműen elfogult volt a nők irányába és sokkal inkább elfogadhatóbbnak találta volna egy ártatlan férfi halálát, ami valahol egy kicsit álszentség. Lance tagadta a felelősségét, elvégre tényleg nem ő ölte meg a lányt, viszont teljesen elfogadta Quinn halálát, hiszen semmi köze nem volt hozzá, egy ismeretlen senki volt neki. Jobban félt inkább attól, hogy mit fog Irnik tenni vele, ha megtudja, hogy köze van hozzá, ami pedig egyszerű önzőség. Összességében egy jóra sikerül kaland volt.

Nem sokkal ezután Irnik felkereste Lance-t. Azt mondta neki, hogy el kell mennie egy időre és szeretné, ha addig vigyázna a lányokra (Corina, Aleksandra, Elena), amíg távol van. Adott a mágusnak egy felvarrót is és azt mondta, hogy ha három hónap múlva sem térne vissza, akkor adja oda Doris Hauzer Knight Errant nyomozónak. Nyilvánvaló volt, hogy Irnik nem tudja (legalábbis még), hogy benne volt a játékos karakterek keze Quinn halálában, de akárhova is megy ott már lehet, hogy meg fogja tudni. A másik pedig, hogy egyre egyértelműbb a kapcsolat Irnik és Doris Hauzer között. A poén azonban maga a felvarró volt. Halálfej volt rajta szárnyakkal és kardokkal, mint egy tipikus különleges alakulatos felvarrónál. De a felirat rajta igazán érdekes volt. Magyarul volt és a következőt jelentette:

Magyar Honvédség Rohamlövésze.

Ettől mindenki lefordult a székről.

Főszál:

A kitérő után akkor térjünk vissza a novella előzményeihez. Ez a történet az Engedjétek hozzám a gyermeket kampány prológusa után játszódik. Ezt a kampányt úgy terveztem meg, hogy a pusztulatok legsötétebb bugyraitól a cégek fényes üvegtornyaiig minél többet megmutasson a Shadowrun világából.  A játékos karaktereket felbérelte a Titánok nevű banda (néhány másik alsó kategóriás zsoldossal együtt), hogy egy furgont és egy kamiont kísérjenek el a tacoma-i kikötőkbe, rakjanak fel rá egy bizonyos konténert, majd hozzák ide vissza. Egyszerű.

A dolgok azonban bonyolódni kezdtek. Az összekötőjük, valami orosz fickó, nem jelent meg, de a konténer ott volt. Felrakták, de ekkor megtörtént a baj. A Knight Errant rajtuk ütött. Már várták őket. Sikerült kijutniuk a Knight Errant hibájának köszönhetően és találkoztak egy ismerős arccal is, akit a velük lévő egyik fegyveres utcagyerek le is lőtt (lásd a novellát). Menekülés közben a nyomukba eredt egy rejtélyes fekete motoros, aki a puskájából egy lövéssel leterítette Lance-t úgy, hogy azonnal lepihent a furgon hátuljában (szerencséjére gél lövedéket használt). Snake végül jól meglövöldözte mire a motoros távozott.

A banda biztonságos házába visszaérve azt üresen találták. Egyedül régi barátjuk, Kowalski, volt ott leütve. Scott Shelby kente el a száját, aki egy konkrét gyerek eltűnése után nyomozott és nagyon be akart jutni egy zárt szobába. Mikor kinyittatták a szobát Kowalski-val öt kislány holtestér találták bent. Ekkor a szerencsétlen Kowalski gyorsan elmondja, hogy semmi köze sincs hozzá, neki csak azt mondták takarítsa el.

A karakterek hamar ráébredtek, hogy bizony fel lettek ültetve. A hírekben látják, hogy a konténerben egy csomó, Kelet-Európából becsempészett gyerek volt és hamarosan a saját arcukat is meglátták mint a gyerekeltűnések első számú gyanúsítottait.

Scott elhitte, hogy nem ők tették és megegyezett velük, hogy ha segítenek neki megtalálni Sara Wescott-ot, azt az eltűnt kislányt, aki után nyomoz, akkor távol tartja a rendőröket a karakterektől. Elmondása szerint a kislányban van valami beültetés, ami rögzíthetett bizonyítékot, amivel kiderülhet ki áll a gyerekeltűnések mögött. Mivel nem bízik abban, hogy a kislány még életben van, így abba az irányba terelte a karaktereket, hogy tudják meg mit csinált a banda a holttestekkel. Kowalski azt mondta, hogy Zero, a Titánok egyik alvezére, tudja. Ő ugyan az, aki felbérelte a karaktereket erre a melóra. Nem is kellett több motiváció, hogy megkeressék. Volt pár dolog, amit meg akartak vele vitatni.

A Warehouse 13 nevű klubban találták meg és kiverték belőle, hogy a gyerekeket egy orosz fickótól kapták, akinek a nevét nem tudja. Ez a fickó mondta meg Zero-nak, hogy a szállítmányt dobják oda a Knight Errant-nak csontként, hogy kicsit lenyugodjanak és legyen pár bűnbak akiken tudnak csámcsogni. A banda csak az őrzést csinálta, meg néha jöttek fickók, akik az egyik szobában csináltak valamit a gyerekekkel (igen, jól gondoljátok, gyerek pornográfia). A hullákat pedig általában eladták. Egy nevet dob be. Grim. A játékosoknak meg kellett tudniuk ki ez és találkozni vele.

   Kate a DocWagon mentő hátuljában ült, a fájdalomcsillapító fokozatosan áradt szét a testében tompítva a mellkasában érzett fájdalmat, a mentőorvos közben a karját fertőtlenítette és fáslizta be. A raktár előtti utcát rendőrautók, mentők és azok villódzó fényei lepték el. Látta a rengeteg tévés helikoptert a raktár fölött és úgy tippelte, hogy a kordonon kívül is riporterek és tévés autók tömegei állhattak. Nagy volt a felhajtás.

   - Rendben van -mondta a mentős. -Kész. Nyugodtan pihenjen még itt.

   - Köszönöm.

   Kate kimászott a mentőből. Ahogy felegyenesedett megszédült és nekidőlt az autónak. A fájdalomcsillapító hatott. Úgy döntött inkább mégsem megy sehova. Figyelte a sürgést. Fáradt volt. Menten el tudott volna aludni, de akárhányszor behunyta a szemét újra felvillant előtt a fegyver torkolattüze, a mellkasába fájdalom nyilallt és felriadt.

   A villódzó vörös és kék fények között egy magas, fekete árnyék közeledett felé. Közelebbről már ki tudta venni rajta Hauzer mindig mogorva arcát.

   - Hogy van, felügyelő? -kérdezte a nő.

   - Megmaradok -mondta. -Az első lövést felfogta a mellény, a második csak súrolta a karom.

   - Jó. Cooper hol van?

   - Nem tudom. Gondolom bent van.

   Nem kellett sokat várni, mert mintha nevének említésével megidézték volna Cooper meg is jelent. A Knight Errant felirat golyóálló mellény még mindig rajta volt, fekete haja félre fésülve, arcán széles vigyor.

   - Hauzer -kezdte. -Elég komoly fogás ez. Legalább ötven gyerek volt a konténerben. Egyik sem beszél angolul. A tolmácsok már úton vannak. Azt hiszem ezzel odatettük magunkat. Még talán egy italt is megérdemlünk. A vendégeim vagytok...

   Hauzer csípőre tett kézzel a földet bámulva hallgatta a férfit, majd közbevágott.

   - Ezzel még nincs vége, hadnagy.

   - Tudom. De ez is valami. Ennek a kis sikernek sem tudsz örülni?

   A nő felnézett Cooper-re.

   - Nem -mondta. -És Cooper, elmagyaráznád hol voltál mikor a gyanúsítottak elmenekültek?

   A férfi kihúzta magát és úgy nézett Hauzer-re, mintha az megsértette volna.

   - Az embereimmel behatoltunk, hogy biztosítsuk a konténert.

   - Igen? És ki adott erre parancsot?

   Cooper hallgatott. 

   - Emlékeztess, hadnagy -folytatta a nő. -Ki ennek a műveletnek a parancsnoka?

   - Te -válaszolta a férfi.

   - És hogy hívnak engem?

   - Doris Hauzer százados.

   - És mi volt az utolsó parancs, amit tőlem kapott?

   Cooper nem válaszolt, csak félrenézett, mint valami gyerek, akit most szembesítenek azzal, hogy milyen rosszat tett.

   - Halljam! -kiabálta a nő.

   A férfi megvetően Hauzer-re nézett.

   - "Készítse fel az embereit és maradjon készenlétben további utasításig" -mondta.

   - A memóriáddal tehát nincsen gond. Ahogy az enyémmel sincs, mert én sem emlékszem, hogy olyan utasítást adtam volna, hogy hagyd el a pozíciót. Ami csak egy dolgot jelenthet -Hauzer közelebb lépett a férfihoz, a szemébe bámult és megemelt hangon folytatta. -Nemcsak hogy megtagadtad a parancsot és a hülyeséged miatt az összes gyanúsított elmenekült, de egy ember majdnem meg is halt. Remélem rohadtul büszke vagy magadra.

   Cooper állta a nő tekintetét, de nem mondott semmit.

   - És most megmondod az embereidnek, hogy szálljanak be a gépbe, induljanak el Puyallup felé és jelentkezzenek Ackerman-nál.

   A férfi vett egy mély levegőt és frusztrált kifejezéssel az arcán elindult visszafelé, de pár lépés után megtorpant és visszafordult. Az arcán ismét mosoly ült.

   - Tudod, Hauzer, lehet, hogy most elcsesztem és lehet, hogy most te vagy a valaki, de veled ellentétben én nem vagyok eldobható eszköz. Ha ennek vége téged az utcára dobnak, ahogy a korcsokat szokás, de én itt leszek. Jobb lenne, ha erre emlékeznél.

   - Kapott egy parancsot, hadnagy! -mondta Hauzer. -Hajtsa végre!

   Ahogy Cooper eltűnt a szem elől a nő Kate-hez fordult.

   - Szólok az egyik járőrnek, hogy vigye haza.

   - Köszönöm -mondta Kate. -Azt hiszem rám fér a pihenés. És maga hova megy?

   - Van még egy hely, amit ki kell takarítani.

   A nő megfordult és elindult vissza amerről jött. Ekkor látott Kate a kabátján a jobb lapockájánál egy kör alakú szakadást.

   - Százados! Meglőtték?!

   Hauzer megállt és visszafordult.

   - Ne aggódjon miattam. Szolid vagyok.