A történet sosem ér véget

Virtuális Mesék

2018. január 17. 13:00 - Fülöp Adrián

Shadowrun novella #48 - Győzöl vagy meghalsz

>>>>>[Ez a novella az Ölni tudnál érte kaland első részének következményeiről szól (lásd A toronyszoba ablaka novellát). A dolgok Lili tervének megfelelően alakultak, de a játszmának még koránt sem volt vége.

Szereplők:

  • Emilie De Rochefort, a Rochefort Enterprise tulajdonosának és CEO-jának lánya

Kép: https://moonychka.deviantart.com/

Íródott: 2016.10.24.]<<<<<

Győzöl vagy meghalsz

"Ha a hatalmasok játszmáját játszod, győzöl vagy meghalsz. Nincs középút."
- George R. R. Martin
emilie_de_rochefort_by_moonychka-d79iv7l.jpg   Lili a hotel társalgójában ücsörgött Reina de Medici és egy üveg Château Rayas társaságában. A pincér töltött mindkettejüknek a borból, aztán távozott. Lili az orrához emelte a poharat, belekortyolt, aztán elégedett mosollyal dőlt hátra.
   - Nagyon elégedettnek tűnsz -mondta Reina és hátradobta barna haját.
   - Az is vagyok -felelte Lili.
   Minden oka megvolt rá. A dolgok a tervei szerint alakultak és végre érezte, hogy elért valami eredményt az elmúlt hosszú és frusztráló hónapokkal ellentétben. Ő tényleg megpróbált szépen és kulturáltan beszélni a Websterekkel, de ha durván szeretik, akkor durván fog. Az üzletben fontos megtalálni azt a nyelvet, amit a másik fél is megért.
   - Csak nem Jarred Webster halála miatt?
   - Mégis mit képzelsz rólam -csattant fel a lány. -Tény, hogy voltak nehézségeink a Websterekkel, de nem kárörvendenék senki halálán.
   - Ez tényleg nagyon rossz humorra vallana -mondta Reina és gúnyos pillantást vetett Lilire, de a lány nem reagált rá. -És egyébként mit szólsz hozzá?
   - Tragikus.
   Reina összevonta a szemöldökét.
   - Most komolyan, Lili. Jarred Webstert a saját esküvőjének a napján ölték meg. Nem gondolod, hogy a feleség tette, hogy megszerezze a céget?
   Lili felnevetett.
   - Nem, nem. Egészen biztosan nem. Az egyetlen szerep ebben maximum az lehetne, hogy elviszi a balhét, de annyira nyilvánvaló, hogy hamar rá fognak jönni, hogy semmi köze az egészhez. Egészen más történhetett.
   Újra beleivott a borába, de utána nem folytatta, ahogy azt Reina várta.
   - És pedig? -kérdezte türelmetlenül a lány.
   Lili mosolya szélesebbre húzódott.
   - A pénz -mondta. -Jarred Webster halálának hírére és arra, hogy az özvegye lett a tulajdonos a Webster részvények csúnya esésbe kezdtek. Ez jelentheti azt, amit te is mondtál, hogy valaki meg akarja szerezni a céget. A gyilkossággal akarta a részvények árát lecsökkenteni annyira, hogy zsebpénzért megvehesse az egészet. A részvények viszont nem maradnak sokáig lent. A Websterek már most mindent megtesznek, hogy megnyugtassák a befektetőket és az ügyfeleket. És mikor az ár újra felmegy, akkor nyugodtan feltételezhetjük, hogy valaki ezen nagyon sokat keresett. Nem a legszebb módja az árfolyam manipulálásának. Hogy az özvegynek van-e hozzá köze, vagy sem? Nem tudom, de erősen kétlem.
   Több lehetőség is eszébe jutott Lilinek, amivel ki tudná használni a Websterek jelenlegi egyensúly vesztett helyzetét, de nem akart mohó lenni. Mindenképpen el akarta kerülni, hogy az apja rájöjjön, hogy ehhez neki bármi köze is volt.
   - Érdekes -mondta Reina és megforgatta a kezében a poharat. -Tudod mi a furcsa? Hogy az özvegyet, ezt a Marina Webstert, sehol nem mutatták. Ha figyelembe vesszük, hogy a Webster családé a cég már 140 éve és most hirtelen az egész kikerült a családból nem csodálkoznék ha ez a nő már nem is élne. Ilyen neo-arisztokrata dinasztiáknál nagyon érzékenyek, hogy kinél van az örökség.
   - Te már csak tudod -vigyorodott el gúnyosan Lili. Reina felhorkant. -De előbb-utóbb Marina Webster elő fog kerülni, különben az amúgy is mindenféle pletykákkal teli média ugyan arra a következtetésre fog jutni mint te és az nem fog jót tenni a Websterek nevének. Még ha ezek vannak olyan aljasak, hogy tényleg megöljék a szerencsétlent nem fogják megtenni, amíg a híradó velük van tele.
   De amit Reina mondott az Lili fejében is megfordult. A média védte most Marinát, ezért nem nyúlhattak hozzá és előbb-utóbb nyilvános is meg kell jelennie, hogy mindenki lenyugodjon és addig ő megteheti a további lépéseket. Viszont Ronald Webster, Jarred apja, lehet, hogy számít arra, hogy valami még készül ellen. Lili reménykedett benne, hogy téved ebben és a Webstereknek fogalmuk sincs mi készül ellenük, de ha nem, akkor felmerül a kérdés, hogy a férfi vajon mire képes, hogy visszaszerezze a cégét.
   A kockázat azonban még érdekesebbé és izgalmasabbá tették az egészet. Lili testét kellemes bizsergés járta át, ahogy ebbe belegondolt és akaratlanul elmosolyodott.
   - Nagyon örülsz valaminek -mondta gyanakodva Reina. -Mégis mi az? Olyan néha mintha itt sem lennél. Vigyorogsz magadban meg minden. Szerelmes vagy?
   - Ó, dehogy is -hessegette el Lili. -Csak éppen valami újon dolgozunk és ha a dolgok jól mennek, akkor kiterjesztjük a céget Észak-Amerikába. Egy seattle-i központtal. Részleteket sajnos még nem mondhatok.
   - És gondolom te ülhetnél a kupac tetejére mint egy hercegnő.
   - Tudod, hogy szeretem a hercegnő szerepet -vigyorgott Lili.
   - De azt mondtad utálod ezt a helyet.
   - Az elején így is volt, de most, hogy itt vagyok már egy ideje, kezdem megszokni, sőt, élvezem is.
   - Azt látom -mosolygott Reina és magasba emelte a poharát. -Koccintsunk és igyunk akkor rád és az eljövendő sikereidre.
   - Akkor hát rám -emelte fel a poharát Lili.
   - Kívánom, hogy sikeresen elérd a céljaidat -mondta Reina. -És hogy közben ne feledkezz el rólam se.
   - Mintha szükséged lenne rám -nevetett Lili.
   A kristály poharak csilingelve koccantak össze és a két lány ivott. Egy magas férfi pincér ment oda hozzájuk egy tálcával.
   - Hölgyem, megkínálhatom önöket -mondta és odanyújtotta a tálcát, amin különféle sütemények sorakoztak.
   - Szuper, úgyis ez a csalós napom -derült fel Lili. Letette a poharát és mindkét kezébe vett egy epres süteményt. Barátnője rosszallóan nézte az egyáltalán nem hölgyhöz illő mozdulatot.
   - Én csak egyet -mondta Reina és levett magának egyet, majd biccentett a poncérnek. -Köszönjük.
   A férfi bólintott és távozott.
   - Kezded túlságosan is jól érezni magad -szólt Reina látva, hogy Lili már végzett is az első süteménnyel.
   - A bor az oka -mondta Lili és beleharapott a következőbe.
   - Persze, hogy az. Mindig a bor a hibás.
   Az utolsó falatot Lili már küszködve nyelte le. Kaparta a torkát. Köhögött, de nem lett jobb. A szeme is könnybe lábadt.
   - Jól vagy? -kérdezte Reina.
   - Valami volt a sütivel -válaszolta elfúló hangon a lány és újra köhögött.
   - Igen, az hogy nem kellett volna így betömnöd őket.
   - Nem. Valami nem jó.
   Reina aggódva állt fel és sietett oda barátnőjéhez. Lili egyre nehezebben vette a levegőt, a szemeiből csorogtak a könnyek. Úgy érzete hogy a nyaka egyre jobban duzzad és lüktet, a bőre pedig lángol.
   A lány már ismerte ezeket a tüneteket. Szója. Szója volt a süteményben. Néhányan tudtak csak a súlyos szója allergiájáról. Megmérgezték!
   - Hívok segítséget -mondta a rémült Reina és elsietett.
   Lili ült a székben levegőért küszködve. Felállt az asztalba támaszkodva, de elakadt a lélegzete. Hörögve térdre esett. Nem kapott levegőt. A könnyfátylon keresztül látta, ahogy egy alak sétál oda hozzá és leguggol mellé. A lány kétségbeesetten nézett fel rá. Próbált segítséget kérni, de egy hangot sem tudott kipréselni magából.
   Érezte, ahogy a férfi közel hajol hozzá.
   - A Websterek üdvözletüket küldik -suttogta.
   Lili megpróbálta megragadni a férfit miközben ment el, de nem sikerült neki és az oldalára esett. Átfordult a hátára és tovább küzdött minden csepp levegőért. Még hallotta, hogy beszélnek hozzá, de a hangok nagyon távolinak tűntek. Valaki fölé hajolt, de nem látta az arcát. Minden a homályba veszett.

 

>>>>>[

Előzmények (a szükséges kontextus a novellák teljes megértéséhez):

 

Főszál:

Jarred halála utána a Websterek hamar kiszedték Marinából, hogy Emilie De Rocheforttól kért segítséget, hogy kiszabaduljon a cégtől. Az ellene elkövetett merénylet után erre Lili is rájött. Tudta, hogy gyorsan kell lépnie, mielőtt a Websterek az apja cége ellen kezdenek lépéseket tenni, és Marinát is ki kell hoznia, mert ha ráveszik, hogy mondjon le a részvényekről, akkor elveszíti a cég elleni ütőkártyáját.

Lili megkérte Léon-t, hogy lépjen kapcsolatba az Evo-nál lévő ismerősükkel. Megegyezett vele, hogy ha kihozatja a Websterektől Marinát, akkor a Webster Corporation az Evo-é lehet, ő csak annyit kért cserébe, hogy a Rochefort Enterprises kapjon kedvezőbb elbírálást és, hogy adják át a Rochefortok üdvözletét a Webstereknek.

Az ork Evo Mr. Johnson fel is kereste Lance-t a munkával. Ismét be kellett hatolni a Webster Enklávéba és kimenekíteni onnan Marina Webstert, egyúttal törölni a rendszerükből minden olyan dokumentumot, amit Marina Webster, vagy Marina Blackford néven írtak alá. A díjazás hat számjegyű volt.

Épeszű árnyvadász nem vállalta volna a munkát, elvégre nem rég ölték meg az enklávéban Jarred Webstert, a biztonságot pedig a Lone Star az egekbe nyomta. Lance azonban vállalta, nem a pénzért, hanem mert a barátnőjéről volt szó. Megkereste azokat, akikkel a korábbi behatolást is végezte, de Erebus, Hypnos és Thanatos nem vállalta a fent említett okok miatt. Bellona és Bunny vállalták vagy azért mert kellett nekik a pénz, vagy mert még elég kezdők az ilyen nagy kaliberű munkákban és nem látják úgy a kockázatot. Nox is vállalta valamiért. Ki tudja miért. Yoko is vállalta, de horribilis összeget kért érte (de komolyan, közel 50000 nuyent!), amit Lance meg is adott szó nélkül. Plusz Yoko behozta a munkába Peter Smith-t is.

A Johnsontól megkapták azt az infót, hogy pár nap múlva egy fogadást rendeznek a Webster Enklávéban lévő Webster üvegtoronyban a befektetők és a sajtó számára, hogy mindenkit megnyugtassanak. Tökéletes alkalom egy csendes behatolásra.

A terv szerint a csapat két részletben megy be. Az egyik Peter, Nox és Yoko, akik fel fognak menni és elintézni a dokumentumok törlését. Lance Bunnyval és Bellonával pedig újságírónak álcázva magukat bemennek és kihozzák Marinát.

Lance beszerzett egy páncélozott öltönyt és kosztümöket hármójuknak, hogy igazán hiteles és hivatalos újságíróknak nézzenek ki. Nox pedig egy kis professzionális sminkeléssel növelte az álca hatékonyságát. A börtönviselt redmondi Bunny és az aluliskolázott puyallupi Bellona eléggé feszélyezve érezték magukat a sminkben és a szűk szoknyában, különösen mivel ez volt az első alkalom, hogy ilyesmit viseltek.

A csapat első fele Noxal könnyedén átjutott a durván megerősített Lone Star biztonsági ellenőrzőponton (vajon mit mondhatott az őröknek, hogy a hírhedten botrányosan öltözködő Yokót is beengedték?). Lance-éket is megállították ellenőrzésre és azonnal ki is szúrták durván bedrótozott Bellonát. Az egyik őr rá is kérdezett a dologra, miután mágus kollégája szólt neki, hogy jó lenne megtudni mitől van annak a nőnek 1-es Esszenciája. Arra számítottam, hogy baj lesz, de Lance bravúrosan oldotta meg a helyzetet. Azt mondta, hogy hagyják már Bellonát, mert haditudósító volt, megsérült és komoly traumán ment át, amíg rendbe jött. Az őrök összenéztek és inkább úgy döntöttek nem kockáztatják meg, hogy a média attól legyen hangos, hogy a Lone Star súlyos traumákon átesett sérült embereket zaklat, így beengedték őket.

Mindhárman beültek a sajtótájékoztatóra és próbáltak normálisan viselkedni. Lance asztrálisan körbenézett, hogy hol tarthatják Marinát. Az üvegtorony felső emeleteit védőburok védte, de ezt eddig is tudták. A pincében viszont talált egy gyanús védőburkot. Össze is szedte a lányokat és beszálltak a liftbe, amivel a rendszerbe már behatolt Yoko levitte őket az alagsorba.

Az alagsorban elsőre úgy tűnt nincsen semmi érdekes. Óvatosan haladtak mélyebbre, de a lent lévő mágus figyelőszelleme már régen kiszúrta őket. Hirtelen hárman jelentek meg: két fegyveres és egy mágus. Tűzharc alakult ki. Bellona hamar elunta a lövöldözést és berontott, hogy különféle kiberfegyvereivel tegyen pontot az ellenállás végére. Viszont miután leölte az egyik támadót valamiféle rohamot kapott és nem reagált semmire egy pár percig (Bellonának vannak ilyen néha előtörő rohamai és lefagyásai, amik régi traumákból erednek.). Ezt Bunny és Lance se tudta hova tenni, de nem is volt idő rá.

A belső szobában megtalálták Marinát valami géphez kötözve nem túl jó állapotban. Ezt ők ugyan nem tudták, de ez egy olyan műérzetgép volt, amivel szinesztéziát keltettek Marina agyában és ezzel kínozták (pl. a tapintásból fájdalom érzetet csináltak). Lance pár mázlis piros gomb megnyomásával sikeresen leállította a gépet. Marinát varázslat alá rejtette és elindultak ki.

Fent már riadó volt a lenti mágus bejelentése és/vagy a lövöldözés miatt. A zűrzavar elég nagy volt ahhoz, hogy elkerüljék a Lone Star őrök figyelmét ameddig kijutottak a kocsiig. Az őrség pont az utolsó pillanatban szúrta ki őket, de addigra már száguldottak el.

A céljuk egy telephely volt valamivel odébb, de addig még távol kellett tartaniuk az őket üldöző Lone Starosokat. Hosszas lövöldözgetés és manőverezgetés után eljutottak a céljukat jelentő, meglepő módon Evo, telephelyhez, ami már nyitott kapuval várta őket. Már távolról látszottak a kapunál felsorakozott, állig fegyveres Evo őrök, akik Lance-éket még beengedték, de a mögöttük érkező Lone Star autót, amint áthajtott a kapun, szitává lőtték. A másik üldöző autó még időben meg tudott állni a kapu előtt. A Lone Starosok farkasszemet néztek az Evo-sokkal, de be nem mehettek. Akik meg bent voltak, azokat kiráncigálták a kocsiból és letartóztatták. Éljen az extraterritorialitás!

Az Evo Johnson hamarosan meg is jelent, hordágyon elvitette Marinát, majd érdeklődött, hogy mi van a törölt dokumentumokkal. Arra várni kellett egy kicsit, hogy Yokóék is beérjenek. Miután a Johnson mindent rendben talált kifizette a csapatot.

Hogy Marinával mi történt ezután? Arról egy későbbi novella számolt be.]<<<<<

Címkék: novella cyberpunk szerepjáték shadowrun novellák mini novellák mini novella
Szólj hozzá!

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://virtualismesek.blog.hu/api/trackback/id/tr4113505003

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
A történet sosem ér véget
süti beállítások módosítása