>>>>>[Azután, hogy Dorothy szembesült azzal, hogy mibe is egyezett bele, mikor "átszerződtette" magát a StaticX Corporation-höz (lásd az Elátkozott nővérek novellát) a húga segítségét kérte. Kristin úgy döntött a saját kezébe veszi az irányítást és megtesz mindent, hogy megmentse magukat attól, hogy új céges gazdáik felhasználják őket éppen aktuális terveik érdekeik szerint.

Szereplők:

• Kristin Komarck, génkísérlet tesztalany
• Michael Frolík, "Mr. Johnson"

Kép: Lily Kruk

Íródott: 2016.12.17.]<<<<<

Szerződés módosítás

"Az a nő, aki habozik, hogy meghozzon-e valami áldozatot azért, akit szeret, ne hozza azt meg."
- Móra Ferenc

​   Kristin Komarck olyan határozottan ment végig a fehér várótermen, mintha minden nap ide járt volna. A recepción ülő őr felállt, ahogy látta a számára inkább kislánynak tűnő nőt közeledni.

   - Stefan Mechnig-el akarok beszélni -kezdte komolyan Kristin mielőtt még a férfi bármit mondhatott volna. -Mondja meg neki, hogy Kristin Komarck keresi és nem érdekel, hogy nincs időpont megbeszélve.

   Az őr megilletődve nézett végig a nőn, majd az előtte lévő monitoron kezdett el valamit babrálni és hosszú pillanatokig folytatta néha felnézve az előtte rendíthetetlenül szobrozó Kristin-re.

   - Mr. Mechnig azonnal jön és fogadja -mondta végül az őr.

   Kristin válasz nélkül visszasétált a váróterem közepére, karba tette a kezét és várt. Mechnig hamarosan meg is érkezett, hamarabb mint azt a nő várta volna.

   - Jó napot, Miss Komarck. Miben segíthetek? -kérdezte az ork barátság mosollyal.

   - Beszélnem kell magával -mondta Kristin.

   - Hát persze. Kérem, erre jöjjön.

   Átkísérte a nőt a fotocellás ajtón és végigmentek a fehér folyosókon.

   - Hogy érzi magát? -kérdezte az ork cégember. -Úgy értesültem kicsit megviselt volt az utóbbi időben.

   A nő nem reagált semmit.

   - Úgy sejtem azzal kapcsolatban keres, amit a testvérének mutattunk -szólt Mechnig.

   - Igen -válaszolta Kristin-, arról is szeretnék beszélni magával. Többek között.

   Az ork felhúzta a szemöldökét.

   - Többek között?

   A nő azonban nem válaszolt.

   Lifttel felmentek az emeletre, majd ott Mechnig bevezette az irodájába, ami sokkal színesebb volt mint a lenti steril folyosók, habár a berendezés így is elég minimalista volt. Az asztalon kívül egyetlen szekrény volt, valószínűleg italoknak, a falakon pedig digitális képkeretek váltogattak periodikusan európai városok nevezetességi között.

   - Foglaljon helyet -intett a férfi a széles íróasztal előtti székre.

   - Ez a hely biztonságos? -kérdezte a nő, de nem ült le.

   - Persze, nyugodtan beszélhet -mondta az ork és leült.

   - Beszélni akarok azzal, aki megrendelte a nővérem szöktetését.

   - És miért is?

   - Van egy üzleti ajánlatom a számára.

   Mechnig hátradőlt, az ölében összefonta ujjait és sóhajtva kipillantott az ablakon.

   - Attól tartok ez nem lehetséges -mondta a férfi. -Az ügy már lezárult és most én vagyok a maguk megbízott tanácsadója. Ha bármire szükségük van, bármi kérdésük van, vagy ha bármiben segíthetek, akkor nekem elmondhatja.

   Kristin gyanakodva nézett a mosolygó orkra, majd karba tette a kezét.

   - Rendben -mondta végül -, akkor elmondom magának. Tudom, hogy át akarják verni a nővéremet. Használni akarják mint önkéntes tesztalanyt.

   - Nem értem miről beszél.

   - Dehogynem. Lehet, hogy úgy nézek ki, de nem tegnap éjjel születtem. Tudom, hogy van egy kevésbé drasztikus terápia, amit béta klinikákon csinálnak és ellenben a magukéval nem valami tesztfázisban lévő eljárás.

   - Biztosíthatom, hogy a mi eljárásunk is teljesen biztonságos. Továbbá megszünteti azokat a korlátokat, amiket-

   - Nem érdekel, hogy mit tud -vágott közbe Kristin. -A nővérem nem fog belemenni, ha én sem. Egy kísérlet tesztalanyának lenni elég volt. Tudom azt is, hogy bárki is az, aki megrendelte az elrablásunkat bizonyára érdekli, hogy miféle kísérletnek is vagyunk a részei és nekem vannak információim, amik érdekelhetik.

   - Milyen információk?

   - Amik lehet, hogy többet érnek mint az, hogy berakják a nővéremet abba a gépbe.

   Látszott, hogy Mechnig elgondolkodott.

   - Ha elmondja nekem, amit tud -kezdte óvatosan a férfi -, akkor továbbadom és mindent megteszek, hogy-

   - Felejtse el -vágta rá Kristin. -Fel fogja hívni az illetékest az ajánlatommal, én pedig megemlítem, hogy milyen segítőkész is volt. Ellenkező esetben lesznek problémák és nem hiszem, hogy a felettesei előtt jó színben tüntetné fel az, hogy nem képes kezelni két kislányt. Különösen, ha kiderülne, hogy mit titkolt el előlük és garantálom, hogy meg fogják tudni.

   Az ork morogva megfeszítette az ajkait.

   - Elég merész magától, hogy fenyegetni próbál -mondta.

   - Nem érdekel mit gondol. Hallotta az ajánlatom. Ha érdekli, akkor felveszi a telefont és közli velük, hogy Kristin Komarck az EBR-től hajlandó tárgyalni velük. Ha nem, akkor...

   - Mi az az EBR?

   - Majd elmondják magának, ha akarják.

 

***

   Kristin Mechnig irodájához képest néhány emelettel feljebb egy tágas tárgyalóteremben volt teljesen egyedül. Az ablakon keresztül néha kipillantott a vibráló városra miközben sétálgatott a szobában.

   Az ork cégember elvileg elintézte a hívást és a fickó, aki pénzelte az elrablásukat már úton volt ide. Elvileg. Kristin nagyon jól tudta, hogy itt nagyon sok múlik a szerencsén és a vendéglátóinak a jóindulatán. Foglyok voltak itt, akiket vendégként kezeltek, de ez hamar megváltozhat, ha úgy akarják és esélye sem lenne szembeszállni velük. Az is megfordult a fejében, hogy már most egy csapda közepén ücsörög, de remélte, hogy elég meggyőző volt, hogy Mechnig ne akarja átverni.

   Az ajtó hirtelen kinyílt és két öltönyös férfi lépett be, akik nem túl bizalomgerjesztő módon közelítettek a nő felé. Kristin hátrált, majd megállt és figyelte, ahogy a két öltönyös bekeríti. Nem látta értelmét az ellenállásnak. Végül egy újabb férfi lépett be és belökte maga után az ajtót. Egy hosszú pillantást vetett a két magas férfi közötti apró nőre, majd kis mosollyal az arcán egyáltalán nem sietve helyet foglalt az asztalfőn. Közelebb csúszott az asztalhoz, megköszörülte a torkát, összefonta az ujjait az asztallapon, majd felpillantott Kristin-re.

   - Nos, Miss Komarck, beszélni akart velem. Hát beszéljen -szólt enyhe kelet-európai akcentussal.

   A hangja nyugodt volt és tele azzal a magabiztossággal és arroganciával, ami a vezető beosztásban lévők között olyan gyakori volt.

   - Ki maga? -kérdezte Kristin.

   - Mr. Johnson -válaszolta a férfi.

   A nő sejtette, hogy ez lesz a válasz.

   - Van egy üzleti ajánlatom -kezdte Kristin. -Maguk át akarják verni a nővéremet, hogy tesztalany legyen a maguk akármilyen projektjében. Azt akarom, hogy ajánljanak neki egy másik alternatívát. Cserébe hajlandó vagyok információkat megosztani.

   A férfi előredőlt.

   - Először is az egy tévedés, hogy át akarjuk verni a maga nővérét. Ő maga egyezett bele abba, hogy részt vesz ebben. Persze, változtathatunk az egyezségen, de minden attól függ, hogy milyenek a maga információi.

   - Belső információk a Vox Genetica-ról, a projektjeikről, a védelmükről, személyekről, de nem mondok semmit csak ha a nővérem már megkapta a kezelést.

   - Ugye tudja, Miss Komarck, hogy nincsen tárgyalási helyzetben -egyenesedett fel a Johnson. -Egyszerűen megtehetném, hogy kikényszerítem magából amit tud, feltéve hogy nem hazudik, aztán megszabadulok magától. Maga és a nővére jelenleg nem léteznek. Senki nem tudja magukról, hogy itt vannak és barátaik sincsenek. Azt javaslom tartózkodjon a követelőzéstől.

   Kristin felnézett a mellette tornyosuló két férfira, majd visszafordult a Johnson-hoz.

   - Nem lenne pénzkidobás, ha egyszerűen csak megölne? -kérdezte.

   - Nem feltétlenül. Még mindig itt lenne a nővére, meg ha az információk tényleg annyit érnek, akkor többszörösen is megérné.

   A férfi hagyta leülepedni az elhangzottakat és közben megvillantotta ragadozó mosolyát a nő felé. Kristin nyelt egyet.

   - De hogy őszinte legye -folytatta a Johnson -felkeltette az érdeklődésemet az, amit Mr. Mechnig-nek mondott. Feltételezem tudja mit jelen az EBR.

   - Erőforrás-biztosító Részleg.

   - Azt állította, hogy ennél a részlegnél dolgozott. Mesélne erről részletesebben?

   Kristin vett egy mély levegőt. Éppen most fogja elárulni az előző munkáltatóját, ami főbenjáró bűn bármelyik cégnél, de nem sok választása volt és ha a testvéréért kell áldozatot hoznia, akkor a cég felőle mehet a pokolba.

   - Erőforrás-biztosító voltam közvetlenül a Különleges Műveleti Igazgató alatt -kezdte a nő. -Szerveztem és koordináltam több műveletet Észak-Amerikában, néhányat Európában, illetve többet cégen belül. Hivatalosan a HR-nek dolgoztam mivel a Különleges Műveleti Részleg szigorúan titkos, ezért semmi információt nem fognak találni, ami bizonyítaná, hogy igazat mondok. De ha nem hisz nekem, akkor nézzen utána Pico-nak, ez volt a kódnevem.

   - Úgy lesz -mondta a férfi. -És a nővére is benne volt?

   - Nem, csak én. A nővéremnek semmi köze hozzá, nem is tudott róla, hogy én mivel foglalkoztam.

   - És miért engedné a Vox Genetica a drága kísérleteinek, hogy ilyen szabadon járkáljanak?

   - Nem a Vox Genetica. A Centura.

   - Az anyacég -bólogatott a Johnson.

   - Egy hosszabb kísérlet részei voltuk -folytatta Kristin. -A kísérlet célja az élettartam meghosszabbítása lett volna örök fiatalsággal mint a tündék esetében. A genetikai módosításnak azonban lett pár nem várt mellékhatása -szünetet tartott, de elég nyilvánvaló volt mire is gondol. -A cég azonban szerette volna folytatni a kísérletet valós környezetben.

   - És így lettek alkalmazottak -fejezte be a helyette férfi. -Említett még cégen belüli műveleteket. Mik voltak azok?

   - Kulcs alkalmazottak lojalitásáért voltam felelős. Meg kellett figyelnem őket és ha információkat szivárogtattak ki, a konkurenciával működtek együtt, vagy megpróbálták elhagyni a céget akkor közbe kellett avatkoznom.

   - Hát, a nővére esetében nem végzett valami jó munkát -mondta a Johnson. Felállt és elkezdett járkálni. -Érdekes dolgokat mondott, de akkor foglaljuk össze. Az akarja tőlem, hogy a nővére egy testátalakító műtéten essen át az eredetileg megbeszéltek helyett. Cserébe maga...

   - Minden információt a rendelkezésükre bocsátok, amit tudok a Vox Genetica-ról és a Centura-ról és hajlandó vagyok a cégüknek dolgozni.

   - Ami nem kevés -a férfi karba tette a kezét. -Feltéve, hogy igaz. Mert a probléma az, hogy maga azt akarja, hogy higgyem el mindezt csak azért mert maga mondja, de csak akkor kapok valamit, ha előbb én adok valamit. Valamint...

   A férfi intett egyet, mire Kristin-t megragadta a két mellette szobrozó öltönyös, felemelték a földről és durván az asztalra dobtak majd leszorították. A nő küszködött, de semmi esélye nem volt a szabadulásra.

   - ...elég különös, hogy mindezt csak a testvéréért teszi -a Johnson odahajolt a vicsorgó Kristin-hez. -Vagy van valami más is? Mert, tudja, nem tudom, hogy bízzak-e valakiben, aki képtelen volt elvégezni a munkáját és még el is árulta a munkaadóját.

   - Nem hazudok -préselte ki a fogai közt a nő.

   - Igazán?

   - Pico volt a nevem, a génkísérlet projektneve Örökzöld, a főnököm pedig Connor Anderson volt. Nézzen utána.

   A Johnson megköszörülte a torkát.

   - Elmondom mi lesz -kezdte. -Maga vagy nagyon értékes, vagy teljesen haszontalan, de adok magának egy esélyt. Azt ajánlom ne játssza el. Megértette?

   Kristin bólogatott amennyire az asztalon fekve tudott. A férfi bólintott a nőt leszorító emberének, aki erősen hátracsavarta Kristin karját, aki felkiáltott a vállába nyilalló fájdalomtól.

   - Ezt pedig azért kapta, hogy el ne felejtse -mondta Johnson.

   Elengedték a nőt. Kirstin a sajgó vállát masszírozva felegyenesedett és nézte, ahogy a három férfi távozik.

   - Hamarosan keresni fogjuk -szólt vissza az ajtóból a Johnson, aztán kilépett a tárgyalóteremből.

 

***

   Több nap eltelt mire az ígéret szerint behívták Kristin-t. Nem ismerte az itteni dolgokat még és különösen nem a Johnson szokásait, de ha behívatták, akkor az azt jelenthette, hogy amit mondott nekik az bizonyítást nyert és kellően felkeltette az érdeklődésüket. Máskülönben mindkettejüket elráncigálták volna maszkos alakok az éjszaka közepén a cég egy kevésbé nyilvános telephelyére.

   Miután átvette a vendégkártyáját felment az épület felső emeleteinek egyikére, ahova a meghívás nélkül valószínűleg nem juthatott volna el. Ha a hierarchia itt is a klasszikus módon épület fel, ahol minél magasabb rangú az alkalmazott annál feljebb volt az irodája az épületben, akkor valaki olyanhoz hivatalos, akinek van neve a cégen belül, de legalábbis befolyása.

   A liftből kilépve egy ezüstös előtérbe jutott, ahol a falak mentén lévő növények adtak némi színt a helynek. Egyetlen ajtó vezetett tovább, ami előtt egy android állt, ami azonnal a nőhöz lépett.

   - Üdvözlöm, Miss Komarck -hajolt meg. -Már várják önt. Kérem kövessen.

   Kristin így is tett. Az ajtón túl egy belső park volt növényekkel, padokkal és egy kis szökőkúttal. Innen folyosók indultak a négy égtáj felé, amiken ajtók sorakoztak. Látott néhány öltönyöst a padokon ücsörögni ahogy maguk elé bámulnak, vagy éppen fel alá sétálgatnak. Biztos volt benne, hogy mindegyikőjük dolgozik valamin, konferencián vesz részt, vagy éppen tárgyal valami nagyon fontosról még ha ez kívülről nem is látszik.

   Az android lefordult az egyik folyosóra, majd megállt egy ajtó előtt. A névtáblán csak annyi állt, hogy Michael Frolík, de semmi más, ami azt mutatná, hogy ki is ő.

   - Kérem, lépjen be -mondta az android. -Már várják.

   - Értem. Köszönöm.

   - Örülök, hogy segíthettem -hajolt meg ismét a robot, majd távozott.

   Kristin bekopogott, majd benyitott. Ez az iroda sokkal inkább hasonlított a klasszikus menedzseri irodákra. A földön sötét, mintás szőnyeg volt. A falak mellett fa szekrények, amik inkább csak díszek, serlegek és italok tárolására voltak, mert ebben a korban már senki sem tárol igazi, papírra nyomtatott könyveket. A falakon képek voltak valami történelmi városról és közvetlenül a széles, faragott íróasztal mögött két keresztbe tett hokiütő, ami talán a legszokatlanabb dísze volt a szobának. Az asztal mögül pedig az a Johnson nézett fel rá elégedetten, akivel korábban beszélt.

   - Miss Komarck, kérem, foglaljon helyet -állt fel a férfi és intett az egyik karfás, bársonnyal bevont, régies szék felé.

   Kristin leült a székre, amiből a lábai alig értek le.

   - Nos, sokminden van, amit meg kell beszélnünk -mondta a férfi és összefonta az ujjait. -Kezdem azonnal a lényeggel. Az operáció, amit a nővére számára kért, elérhető az egyik partnerünk béta klinikáján és már beszéltem is velük.

   A férfi szünetet tartott. Kristin nem reagált, csak tovább figyelt csendben. Egyértelmű volt számára, hogy van egy "de" a dologban.

   - De -folytatta -ahhoz, hogy a nővére megkapja a kezelést először szükségem van magától valamire.

   - El kell mondanom amit tudok -mondta Kristin. Nem lepődött meg, tudta, hogy ez lesz.

   - Megmondtam -tette szét a kezét a férfi. -Nincsen tárgyalási helyzetben. De minden, amit korábban mondott úgy tűnik megállta helyét, szóval hajlandó vagyok betartani az én részemet, ha maga is betartja a sajátját.

   - És utána mi lesz velem? -kérdezte a nő.

   A férfi mosolyogva hátradőlt.

   - Van egy állásunk a maga számára, ami megfelel a képességeinek. Közvetlenül az én felügyeletem alatt dolgozna és a feladatai nem különböznének nagyon attól, amit a korábbi munkahelyén csinált.

   Kristin érezte, hogy ez az ajánlat nem teljesen opcionális.

   - Tudom, hogy ez most milyen érzés -állt fel a Johnson és Kristin elé sétált -, de szeretném, ha tudná, hogy nekem semmi problémám nincs magával vagy a testvérével. Egyszerűen mindannyiunknak megvannak a saját érdekeink és kötelességeink, amiket szem előtt kell tartanunk. Biztos vagyok benne, hogy maga megérti -odanyújtotta a nőnek a jobbját. -Szóval, mit mond?

   Kristin felnézett a férfira. A legkevésbé sem bízott benne, de ez volt a legjobb ajánlat, amit ilyen helyzetben remélhetett. Már az elejétől tudta, hogy itt nem győzhet, de mindenképpen meg kellett lépnie ezt. Csak ezzel juthatott olyan helyzetbe, ahol már több és jobb esélyei lesznek, de addig áldozatokra volt szükség.

   - Rendben -bólintott rá a nő és megfogta a felé nyújtott kezet.

   - Üdvözlöm a StaticX-nél, Miss Komarck -mosolyogta a férfi.

>>>>>[Kristin Komarck a Centura Labs erőforrás-biztosítója (ezekről a Shadowun 3 Árnyvadászok kézikönyvében lehet bővebben olvasni) volt, ami tulajdonképpen azt jelentette, hogy egy Miss Johnson volt. Árnyvadászokat bérelt fel és koordinált különféle árnyműveletekben, illetve a cég kiemelt alkalmazottainak megfigyelésével és ellenőrzésével foglalkozott. Többnyire a Mátrixon keresztül tevékenykedett Pico név alatt, de gyakran ment ki terepre is testi adottságait álcaként kihasználva. Jó hacker (habár semmilyen beültetése nincs), és az álcázás és megtévesztés mestere. Képes váratlan helyzetekhez is alkalmazkodni, azt kihasználni és az előnyére fordítani.

Kristin sem volt elégedett a helyzetével és azzal, amit a Vox Genetica csinált vele, de ő sokkal hidegebb és logikusabb, nem annyira emocionális, mint a nővére. Kristinnek ott egy magas és befolyásos pozíciója volt, amit ki is használhatott volna egy sokkal kigondoltabb szökésre. Nem azért volt dühös Dorothyra, mert az kiszöktette őt is a Vox Geneticától, hanem azért, mert nem szólt neki róla és emiatt egy olyan helyzetbe kerültek, amiben egy céggel kell alkudozniuk a testükért és lelkükért.

Mikor egy konkurens cég kísérletei önszántukból keresnek meg egy céget, hogy hozzá csatlakozzanak hozzájuk, arra nem lehet nemet mondani. A StaticX sem tette, sőt, Dorothy vágya egy új testre kapóra is jött nekik, hogy kipróbálják rajta az agy transzplantációs eljárásukat, a kiberagy fejlesztésüket és a kibertestet. Utána pedig a testét felboncolhatták volna, hogy visszafejtség a Vox Genetica génmódosításait, hogy a saját genetikai részlegükben hasznosítsák. Kristin valószínűleg szintén a boncasztalon végezte volna előbb, vagy utóbb.

Kristin ezért kénytelen volt feláldozni magát, hogy megvédje a nővérét és egy olyan pozícióba helyezze magát, ami hosszútávon előnyökhöz juttatja. Azt csinálja, amiben a legjobb: alkalmazkodik. Nem tudja legyőzni a StaticX-et, így csatlakozott hozzájuk.

Kristin karakteréhez sokat adott, mikor végre arcot találtam neki Lily Kruk személyében, aki egy amerikai gyerekmodell. Sokkal érettebb arca van a korához képest, illetve a képein Lily Kruk nagyon határozott, eltökélt és magabiztos arcokat vág, vagy éppen olyat mint akinek tele van a hócipője az őt zaklató senkivel és legszívesebben közé lövetne. Mindegyik nagyon illik Kristin karakteréhez.]<<<<<