>>>>>[Ez a novella egy kicsit Doris Hauzer hátterébe enged betekintést az anyjánál tett karácsonyi látogatáson keresztül
Szereplők:
- Doris Hauzer, Knight Errant százados
- Selena Wasp, Doris anyja
Íródott: 2017.02.17.]<<<<<
Anyja lánya
"Ugyan már, nekem is van anyám, neked is van anyád, a századosnak is van anyja... Na jó, neki talán nincs..."
- Ryan közlegény megmentése
Doris motorján bőgése felverte a csendes kertvárosi utca csöndjét. Karácsonyi díszek voltak minden házon. Néhol egy-egy műhóember is állt az udvaron teljesen kiugorva a környezetéből, mert elég minimális hó esett az utóbbi napokban és még azt is gyorsan eltakarították. Dél körül járt az idő. Az utcán senki nem volt, ami betudható volt a hidegnek, illetve annak, hogy a családoknál valószínűleg már folyt az az ünnepi hagyomány, amiben a családtagok próbálták egymásnak kimutatni az éves kötelező szeretet és közben nem megölni egymást három napig.
A nő beállt az egyik egyszintes kertes ház kocsibehajtójára és kitámasztotta a motort. Egyszerű ház volt virágágyásokkal és virágládákkal az ablakok alatt. Az ablakokban látszódott néhány egyszerű karácsonyi dísz, matricák és égők. Doris átsétált a kerten az ajtóhoz, amin egy kis fagyöngy dísz lógott. A névtáblán a Selena Wasp név állt.
Elővette a kulcsát és a kártyát odanyújtotta a leolvasóhoz, mire az ajtó kattanva kinyílt. Belépve kellemes meleg csapta meg.
- Megjöttem -kiabálta.
- A konyhában vagyok -hallatszott bentről.
Doris levette a kabátját, kibújt a csizmáiból, felvette az egyik papucsot a cipőtartó mellől és a konyha felé ment. Már a folyosón haladva érezte az onnan kiszivárgó illatokat.
A széles asztal televolt mindenféle készülő ételek alapanyagaival, vagy már magával a kész étellel. Az egész helységet betöltötték a finom illatok. Hirtelen hangosan felsistergett az olaj, amire Doris a tűzhely felé kapta a tekintetét, ahol neki háttal egy alacsony, barna hajú nő dolgozott valamin.
- Szia, anya.
A köszönésre a nő megfordult és arcára széles mosoly húzódott.
- Szia, kicsim -mondta, lerakta a spatulát és odasietett Doris-hoz, hogy megölelje, akinek nagyon mélyre kellett hajolnia, hogy fogadni tudja anyukája csókjait.
- Remekül nézel ki -mondta Selena, ahogy végignézett a lányán. Ezt Doris is mondhatta volna, mert az anyja sokkal fiatalabbnak tűnt mint amennyi valójában volt. -Hogy vagy? Minden rendben?
- Persze -válaszolta a nő. -És te hogy vagy? Szükséged van valamire?
- Nem, nem. Nekem elég ha csak itt vagy -és még egyszer megölelte Doris-t, majd hirtelen felkapta a fejét. -Ó, odaég a palacsinta.
Visszasietett a tűzhelyhez. Doris leült az asztalhoz és végignézett az asztalon. Emlékezett rá, hogy anyja annak idején még Magyarországon tanult meg főzni és ez látszott a menün is. Kirántott húsok, petrezselymes krumpli, brassói aprópecsenye, rakott krumpli és a tűzhely melletti pulton egy tányéron tornyosultak a vékony tésztájú palacsinták.
- Mond, hogy van túrós -szólt Doris.
- Hogy ne lenne -válaszolta Selena és az utolsó palacsintát rádobta a toronyra. -Tudom, hogy az a kedvenced és csak ezért vettem rendes túrót. Ott van kikeverve.
A spatulával az asztal sarkába mutatott.
- Jéj -Doris maga elé is húzta a tányért és bal kezével bele is nyúlt a fehér masszába, majd lenyalta az ujjairól.
- De előtte rendesen kéne enned -szólt rá az anyja és elvette előle a tányért. -Ez majd a desszert lesz.
- Igenis -azzal elvett egy kirántott húst és beleharapott.
- Krumplit is egyél -mondta Selena és egy lapostányért tett lánya elé.
Doris elkezdett kotorni magának a krumpliból, aztán felnézett anyjára, aki mellet foglalt helyet.
- Azt azért ne várd el tőlem, hogy ezt mind megeszem. Vagy vársz valaki mást is?
Meglepte volna, ha igen. Ha Lucy vagy Albert annyi idő után ide merné tolni a képét olyat kapnának tőle, amit nem tennének ki az ablakba. Ha pedig az apja jönne, hozzá is lenne egy két keresetlen szava.
- Nem, csak téged -válaszolta mosolyogva az anyja. -Meg lesz az egészre három napod. Majd elcsipegeted, ahogy szoktad, mint egy kis markológép.
- Nem is szoktam annyit enni.
- Dehogy nem. Szerinted mitől nőttél ekkorára? -nevetett Selena. -Mikor kicsi voltál bármennyit képes voltál megenni bármiből. Mások már lefordultak a székről, de te teljesen rendben voltál. Attól féltünk, hogy valami bajod lesz.
- Hogy kövér leszek? -kérdezte Doris teli szájjal.
- Igen, főleg az, de aztán inkább hosszabb lettél mint széles. Egyél rendesen! Nem eszi el előled senki!
Doris megmerevedett és felnézett az anyjára. A száját annyira teletömte, hogy már semmi nem fért volna bele. Rövid küszködés után sikerült az egészet lenyelni.
- Bocsánat -mondta -, de nagyon jó lett.
- Egyél nyugodtan. Van még.
A hallgatás telepedett rájuk. Doris evett, Selena pedig elégedetten mosolyogva figyelte, majd a tekintete lassan lekúszott a tányérra és úgy tűnt elmerült a gondolataiban. Ahogy Doris felnézte rá maga is elmerengett milyen keveset is tud a saját anyjáról. Selena nem szívesen beszélt a múltjáról, a Doris születése előtti időkről. Emlékezett rá, hogy mikor utoljára erről kérdezte az anyja csak szomorúan felnézett rá és annyit válaszolt, hogy ne bolygassuk a múltat. Akármi is történ akkor, mély és fájdalmas nyomot hagyott. A történeteket, amiket ismer, azokat is a testvéreitől hallotta. És ezek a történetek mindig elgondolkodtatták, hogy mégis miért vállat Selena gyerekeket akkor. Valószínűleg soha nem fogja megtudni, megérteni meg végképp.
Anyja váratlanul felkuncogott.
- Mi az? -kérdezte Doris meglepetten.
- Semmi, csak eszembe jutott, hogy milyen különös gyerek is voltál.
- Gondolom -mondta a nő és lenézett a matt fekete fém kezére. -Nem minden gyerek születik kéz nélkül.
Mint az később Doris megtudta az apja génjei voltak a hibásak, ami miatt a jobb keze nem fejlődött ki rendesen, de az idegek sértetlenek voltak, így tudták kibernetikus protézissel helyettesíteni.
- Kicsim, tudod, hogy... -az anyja arcáról eltűnt a mosoly. Sóhajtott egyet és szomorúan kinézett az ablakon.
Doris azonnal megbánta, amit mondott. Bosszúsan megfeszítette az ajkait és lenézett az üres tányérjára.
- Sajnálom, én nem azért mondtam -mondta.
- Mikor megtudtam mi történt a kezeddel, napokig sírtam -szólt Selena és a lányához fordult. Újra mosolygott. -Féltem, hogy más bajod is lehet, hogy nem fogsz tudni felnőni és rendes életet élni. Hogy talán túl sem éled, de végül sok meglepetés okoztál nekünk. Egyél még.
A nő az üres tányérra mutatott. Doris mosolyogva megrázta a fejét és átnyúlt az asztal túloldalára a brassóiért.
- Látod, hogy nem én eszek sokat, hanem te etetsz -mondta, miközben szedett magának.
- Nem mintha nagyon győzködni kellett volna.
Ez igaz volt. Doris nem sajnálta magától a brassóit sem, de kicsit visszafogta magát az adaggal, elvégre még palacsinta is volt, amit semmiképpen sem akart kihagyni. A sok szója kaja után a mennyországban érezte magát.
- És mi volt még olyan különös bennem? -kérdezte ügyelve rá, hogy ezúttal kulturáltan egyen nehogy megint rászóljon az anyja. -Leszámítva mindent.
- Egy igazi kis kakukktojás voltál, ez igaz -kezdte Selena. -Lucy sokat betegeskedett kicsiként. Albertnak meg volt az a gyomorproblémája, amikor meg Felébredt az még hozzáadott egy szintet az őrülethez. De neked alig volt valami bajod, ha meg mégis, akkor pár nap után rendben is voltál újra rohangáltál mint egy kis bolond -elhallgatott egy pillanatra, aztán nevetve folytatta. -Emlékszel, mikor azt hitted tudsz beszélni az állatokkal? Négy- , vagy ötéves lehettél.
Doris-nak rémlett valami. Ez már akkor volt, amikor az apja már nem volt velük, de a testvérei még ott voltak.
- Mindig figyeltünk, mikor beszélgettél a madarakkal és a bogarakkal -folytatta az anyja. -Azt mondtad ők a barátaid. Volt akkor egy méhkas a hátsókertben. Odamentél és elkezdtél beszélgetni velük, aztán egy méh rászállt az ujjadra és megcsípett. Sírva futottál hozzánk. Olyan aranyos voltál.
- Ó, igen. Úgy emlékszem jól ki is nevettetek.
- Igen -nevetett Selena -És úgy a szívedre vetted. Alig akartál szóba állni velem utána.
- Mert belegázoltatok a lelki világomba -szólt Doris és felállt, hogy rávesse magát a palacsintákra. -Ezért romlottam el és lettem ilyen.
- Durci voltál, az biztos, de Lucy meg tudott nyugtatni. Szeretted őt nagyon.
Doris csak elengedte a füle mellett a megjegyzést, miközben nem sajnálva a túrót kente a palacsintákat. Nem akart a testvéreiről beszélni, de nem akarta Selena-t elszomorítani azzal, hogy meg is mondja neki.
- Akkor kezdett el modellkedéssel és ruhák tervezésével foglalkozni -folytatta az anyja. -Mindig beöltöztél a ruháiba és nyaggattad, hogy sminkeljen ki, mert szép akartál lenni. Olyanok voltatok mint a legjobb barátnők.
- Igen, voltunk -tette hozzá Doris egyszerűen, majd félebe hajtotta az egyik összetekert palacsintát és beleharapott.
Sokáig csend volt, de nem a kellemes fajta, hanem az a fajta, amelyikben valaki mondani szeretne valamit, de nem meri, mert tudja, hogy a másiknak olyat kellene mondania, amit nem akar.
A palacsinták csak fogytak. Doris nem akart belemenni újra ugyanabba a vitába és újra elmondani az anyjának, hogy miért utálja a nővérét és a bátyját. Az apját már nem szokta felhozni, megértette, hogy ez nagyon érzékeny téma a számára, de testvérei mindig előkerültek. Értette, hogy Selena szeretné, ha gyerekei jóban lennének egymással, de Doris számára Lucy és Albert kiléptek az életéből, mikor elmentek. Pont ugyanúgy, ahogy az apja is tette. De ez még nem zavarta volna, hiszen a testvérei jóval idősebbek voltak nála, ezért alig töltöttek együtt néhány évet, nem is igazán érezte a testvéreinek őket, viszont magára hagyták az anyjukat, aki az egész fiatalságát rájuk áldozta. Közel tizenöt éve meg sem látogatták és ez borzasztóan dühítette Doris-t.
- Olyan szomorú voltál, mikor végleg Európába költözött. Azt hittem emiatt kezdtél el annyira megváltozni.
Doris megfordult és nekidőlt a pultnak. Úgy érzete egyenlőre végzett a palacsintákkal.
- Megváltozni hogyan? -kérdezte.
- Például, hogy verekedtél az iskolában -mondta Selena szemrehányóan. -Majdnem hetente kellett bemennem miattad.
- Csúfoltak a kezem miatt.
- Majdnem kicsaptak miután kiverted annak a fiúnak a fogát.
- Ó, igen, az nem volt semmi, de csak egy mázlis találat volt, nem szándékos -vigyorgott Doris. Örült, hogy az anyja ezúttal nem erőltette a békéltetést. -Mondjuk egy kicsit felelősnek érzem magam, mert azt hiszem később könyvelő lett belőle.
Selena csak a fejét csóválta, de látszott, hogy belül azért ő is nevet.
- De utána már jó voltam -tette hozzá a nő.
- Még jó, miután leordítottam a fejed.
- Az is, de inkább mert utána már nem nagyon mertek belém kötni. Illetve nem, mert utána is verekedtem, csak arról már nem tudsz, mert iskolán kívül rendeztük le.
- Hihetetlen vagy.
- Most miért? -tette szét a kezeit Doris. -Ők kezdték. Miután kivertem az ork srác fogát úgy érzete az nem mutat jól az önéletrajzában, hogy egy lány elverte, ezért elégtételt akart venni. Sokat futottam akkoriban.
Selena sóhajtott és ránézett az asztalon hagyott tányérra.
- Nem eszel már? -kérdezte.
- Nem, azt hiszem a palacsintával el leszek.
Az anyja felállt és összeszedte a tányérokat és a mosogatógépbe tette, majd elkezdett összerakodni.
- Segítsek valamit? -ajánlotta fel Doris.
- Nem kell, csak egyél nyugodtan.
Doris így is tett, mert úgy érzete még egy palacsintának maradt hely, közben szemeivel követte, ahogy az anyja rakta el az edényeket.
- De nem is ez a verekedéses dolog volt a legaggasztóbb veled kapcsolatban -mondta Selena, ahogy berakta a maradékokat a hűtőbe -, hanem mikor elkezdtél kamaszodni és a drogos barátaiddal lógtál, meg füveztél.
- Először is -emelte fel az ujját Doris és elvigyorodott, ahogy visszaemlékezett -nem voltak a barátaim, csak együtt lógtam velük, mert azt mondták, hogy a kiberkezem menő és, tudod, kamasz voltam és jól esett, hogy valakik nem azt mondták rám miatta, hogy ronda vagyok. Emlékszem, hogy valami olyan hülyeséget mondtam nekik, hogy azért van kiberkezem, mert egy barghest letépte, vagy ilyesmi. Az is tény, hogy akkor szoktam rá a fűre, de összességében elég ártalmatlan volt az egész. Csak ittunk, szívtunk, zenét hallgattunk, meg videojátékokkal játszottunk.
- De akkor is, nagyon fura voltál abban az időszakban. Azonnal láttam, hogy mikor szívtál el egy újabbat, mert úgy vigyorogtál, hogy az egész fejed egy nagy száj volt, vihogtál, hogy -Selena felvett egy kicsavart pózt és úgy sétált át a konyhán mint egy manöken, aki legalább fenékig érő magassarkúban van, miközben az egyik kezét színpadiasan felemelte és hanyagul legyezett vele -"Hehehe, nincsen semmi, anya, jól vagyok. Hagyjál".
- De miért tenne a fű ennyire femininné? -kérdezte nevetve Doris. -Lehet, hogy ilyennek látszottam, nem tudom, de az is látszik, hogy te életedben nem szívtál még füvet, mert azt hiszed, hogy ha elszívsz egy szálat egyből fél méterrel a föld fölött kezdesz lebegni, rózsaszín elefántokat látsz, homoszexuálissá változol és spanyol akcentusod lesz -a nő eljátszotta, hogy beleszív egy cigibe és kifújja a füstöt, majd lemélyített hangon azt mondta: -Olá!
Mindketten nevettek.
- Miért, akkor milyen leszel? -kérdezte Selena, miközben visszasétált a hűtőhöz.
- Nem tudom, gondolom mindenkinél más, de úgy általában minden érdekesebb lesz, furább és butább -Doris elmosolyodott. -Azt meséltem, mikor füves sütit csináltam?
Az anyja közben követte egy üveg fehérbort a hűtőből és felmutatta kérdően nézve a lányára.
- Miért is ne? -bólintott Doris.
- A dugóhúzó ott van melletted.
- A fiókban? -kérdezte a nő, de már ki is húzta és meg is találta, amit keresett.
Átvette az üveget és elkezdte beletekerni a dugóhúzót a parafadugóba.
- Nem is tudtam, hogy tudsz sütni -szólt az anyja.
- Régen volt már, de legalább egy hasznosat tanultam a drogos időszakom alatt. Úgy volt, hogy a haverjaim átjönnek -mesélte Doris -, ezért csináltam egy nagy tálca füves brownie-t. Emlékszem még a vajat is én csináltam hozzá, mert abba kell belerakni a füvet, hogy olvadt vajba belekevered és főzöd egy darabig, aztán kiszeded a maradékot, lehűtöd és kész -elhallgatott és felnézett az anyjára. -Érdekel ez egyáltalán téged?
- Érdekel, egyúttal kicsit -válaszolta Selena, miközben nyújtózkodva az egyik felső konyhaszekrényből poharakat vett ki -szomorú is, hogy a kislányom milyen mély szakértelemre tett szert a drogos sütemények készítésében.
Doris rámarkolt a dugóhúzó nyelére és elkezdte húzni, majd a kupak pukkanva kicsúszott az üvegből.
- Ja -nevetett. -Na mindegy, a lényeg, hogy kiderült, hogy nem jönnek. Csak az egyikőjük állított be, hogy ezt elmondja, megevett egyet, aztán elment. Én pedig ottmaradtam egy tálca varázssüteménnyel.
- Gyere, menjünk be a nappaliba -mondta az anyja és kiment a konyhából.
Doris követte. A nappali teljesen más hangulatú volt mint a ház többi részi, sőt, elütött mindentől, amire számítani lehetett volna. A falak sötétek voltak és olyan hatást keltettek mintha fából épült volna az egész szoba. A falakat állatok koponyái, bundái és kimunkált fejei díszítették. Egyik sem volt valódi. A szoba közepén egy nagy kanapé volt két fotellal egy klasszikus medveszőnyeg körül, ami egy kandalló előtt feküdt. A kandalló sem volt valódi, a tűz csak effekt volt, a meleget pedig elektromosan állította elő.
Az egész helyiség egy erdei ház hatását keltette. Doris emlékezett gyerekkorából, hogy anyja mindig is szeretett volna valahol egy erdőben, egy kis faházban éldegélni nyugalomban. Sajnos ez nem adatott meg neki, ezért megcsinálta a saját faházikóját.
Selena valamit babrált a kandalló mellett, mire a virtuális lángok felcsaptak, majd leült a kanapéra. Doris melléült és töltött a borból mindkét pohárba, majd az üveget letette a lába mellé. Fogat a poharát, mosolyogva koccintott az anyjával és hosszút kortyolt a félédes fehérborból, aztán belebámult a vibráló tűzbe.
- És hogy volt tovább? -kérdezte Selena.
- Hát -kuncogott Doris -, azt tudni kell, hogy füvet szívni és enni két különböző dolog. Én szívtam főleg, szóval viszonylag hozzászoktam. Viszont ha megeszed az más. Az nem üt egyből, hanem olyan fél-egy óra után csap fejbe, de nagyon. Szóval megettem egyet és nagyon betéptem tőle, de ugye a fűtől éhes is leszel, szóval ettem még egyet és újra betéptem, de megint éhes lettem tőle, szóval megettem még egyet, amitől megint nagyon beálltam. És ez így ment tovább. Három nap alatt megettem harminckilencet.
- Jézusom -szörnyülködött Selena.
- Csak ültem, ettem a sütit és nem csináltam semmit. Próbáltam játszani valami játékkal, de nem tudtam. Teljesen kész voltam -Doris felnevetett és az anyjához fordult. -Na, büszke vagy rám, anya?
- Nagyon, kicsim -csóválta a fejét mosolyogva a nő és beleivott a borába. -Szörnyű vagy. Szörnyű. De örülök, hogy leszoktál róla azután a teherautós eset után, mikor beszorultál az alagútba.
- Ó, igen, amikor költöztél -Doris hátradőlt és felnézett a plafonra. -Azt hiszem annak se meséltem el a teljes sztoriját. De először akkor éreztem, hogy le kéne szoknom, mikor először találtál nálam egy csomaggal és odahoztad nekem és emlékszem, hogy mennyire aggódtál, hogy mi lesz velem és akkor úgy voltam, hogy: hát, lehet, hogy abba kéne ezt hagynom.
Doris kiitta a poharát, aztán beletúrt a fekete hajába és addig matatott benne, ameddig ki nem tudta engedni, hogy teljes hosszában omoljon a vállára.
- Az alagutas incidensél is be voltam szívva, nyilván -folytatta -, meg soha nem vezettem azelőtt olyan teherautót. Így nem csoda, hogy amikor át akartam menni az alagúton szikrázás, csikorgás és a mennyezet darabjainak potyogása közepette elakadtam. De, konkrétan, eggyé vált a teherautó teteje az alagút tetejével. Se előre, se hátra -Doris lehajolt az üvegért és újra töltött magának. -Én meg kiugrottam és valamiért elkezdtem közlekedési rendőrt játszani és a kocsi eleje és hátulja között rohangálva irányítani a forgalmat, mert egy rohadt alagút volt, nem tudtak elkerülni. Ezt csináltam úgy félórán keresztül, mire a Lone Star kiért, de addigra már lilára fagytam, mert, ugye, január volt és nem voltam alkalomhoz öltözve.
- Ah, szegénykém -szólt Selena őszinte anyai szánakozással.
- Igazából megérdemeltem, de volt egy jófej pár, aki megállt és adtak nekem kesztyűket, meg voltak páran, akik próbáltak segíteni, mikor látták, hogy mennyire szerencsétlen vagyok. Aztán a Lone Star-os rendőrök elkezdték a szokásosat, hogy "Igen, okoska női vezető azt hitte befér az alagútba" -utánozta Doris. -Meg hasonlók, de nem mertem visszaszólni nekik, mert ugye, nem volt józan és még azon túl is volt nálam anyag, szóval csak kussoltam. De aztán elvittek és kitettek egy gyorsétteremnél, onnan Rei néni vett fel. Aztán mikor elvitt hozzád, az új házba, emlékszem, odajöttél hozzám, a karomra tetted a kezed és sírva fakadtál -ivott és egy kis szünet után mosolyogva folytatta. -A teherautót tetejét pedig lézerrel kellett levágni, hogy ki tudják szedni az alagútból. Szóval ez a sztorija, hogy hogyan nem érkezett meg néhány bútorod. Aztán meg leszoktam.
- És én nagyon örültem neki -mosolygott Selena. -Még szerencse, hogy azelőtt észhez tértél, mielőtt olyat csináltál volna, ami miatt kirúgtak volna a főiskoláról, vagy rosszabb.
- Ja, a főiskolához nem ártott az a képesség, hogy be tudjak fejezni mondatokat. De a drogos múltam visszaköszönt, mikor felvettek a Lone Star-hoz, mert a kábítószer osztályra kerültem. Lehet tudtak már rólam valamit. A slusszpoén, hogy néhány srácot azok közül akikkel együtt füveztem annak idején én tartóztattam le. Apropó, Rei nénivel nem tudod mi van?
- De, tudom -vágta rá Selena. -Küldött üzenetet az ünnepekre és üdvözöl téged is.
- Klassz. Remélem jól van.
- Szerettél nála lenne gyerekként.
- Ja, mert fura volt és menő. Nem igazán tudta mit csináljon velem, ezért engedte, hogy egész nap a trideót nézzem, vagy hogy videojátékokkal játsszak. Aztán egyszer beengedett műhelyébe és segíthettem neki a kocsikat szerelni, meg drónokat. Utána folyton azt csináltuk. Tök jó volt.
Rei az apja szeretője volt még régről, már amennyire Doris tudta. Hallgatag, albínó, ázsiai nő volt két kiberlábbal és egy kiberkarral. Rigó volt, bár az nem volt nyilvánvaló, hogy robot vagy jármű, talán mindkettő. Miután az apja elment sokat segített Selena-nak, amikor még Los Angeles-ben éltek, sőt, még Seattle-be költözésük után is. Mostanra már Doris biztosan tudta, hogy a nő árnyvadász volt, de hogy azóta visszavonult-e már, azt nem tudta.
- Majd felhívom valamikor -szólt Selena -, hogy lenne-e kedve, vagy ideje, eljönni. Biztos örülni, ha láthatna.
- Jó lenne újra látni. Régen találkoztunk már.
Jó lenne, gondolta Doris, de nem lepődne meg, ha Rei tartaná a távolságot, elvégre, mint árnyvadász, nem biztos, hogy megkockáztatna egy találkozót egy Knight Errant századossal, még akkor se, ha kis taknyos kora óta ismeri. Azon se csodálkozna, ha Rei annyira nem büszke rá, mint az anyja, hogy eladta magát egy cégnek, de nem akart semmiképpen se a testvérei, de különösen nem az apja nyomdokaiba lépni: eltűnni és hátrahagyni az anyját.
- Valami baj van, kicsim? -kérdezte Selena.
Doris felocsúdott az anyja hangjára és ekkor vette észre, hogy milyen hosszú időre is merült el a gondolataiban. Sóhajtott, megrázta a fejét és az anyjához fordult.
- Sajnálom, hogy annyi problémát okoztam neked, anya. Nem lehetett egyszerű az anyámnak lenni.
Selena nevetett, aztán a lányára mosolygott és megfogta a vállát.
- Hát, nem volt az -mondta -, de megoldottam. Meg aztán lassan tíz éve kérsz folyton bocsánatot mindenért, amit gyerekként csináltál. Szerintem már behoztál mindent.
- Csak szeretnék segíteni, szóval, ha bármire szükséged van bármikor hívhatsz, tudod.
- Kicsim, nem kell ennyire vigyáznod rám. Éld csak az életed, én megvagyok.
Doris olyan hirtelen ölelte át Selena-t, hogy az majdnem kiborította a borát.
- Szeretlek anya -mondta. Te vagy az egyetlen, aki maradt nekem -tette hozzá, de csak magában.
- Tudom, kicsim -mosolygott Selena és megsimogatta a lánya fejét. -Én is szeretlek.
Besötétedett. Doris a földön ült hátát a kanapénak vetve, mellette két üres pohárral és két üres borosüveggel, amik közül az egyikkel unottan ütögette a medveszőnyeg ásító fejét, miközben bámult bele a digitális tűzbe. Selena mögötte feküdt a kanapén. A hosszú beszélgetéstől és a bortól elfáradt és elfeküdt. Utána még beszéltek, de egy félórája elhallgatott. Elaludt.
Letette az üveget és felállt. A kanapé támlájáról lehúzta az egyik lepedőt, hogy betakarja vele az anyját, aki erre megébredt.
- Hova mész, kicsim?
- Sehova, csak lezuhanyzom. Aludj csak.
Erre Selena motyogott még valamit, aztán visszaaludt.
Doris először a vendégszobába ment, amit az anyja mindig előkészít neki, ha az ünnepekre beköltözik hozzá. Ez most sem volt másképp. Levetkőzött, kivett magának egy törölközőt a szekrényből és átment a fürdőbe.
Ahogy elkezdte magára engedni a meleg vizet azonnal érezte, hogy a bor bódító hatása egy kicsit enyhült. Az anyja csak pár pohárral ivott talán a többit meg ő, úgyhogy ez a zuhany most kellett neki.
Ahogy végzett és kilépett a zuhany alól kopogtak, majd az ajtó kinyílt. Az anyja lépett be egy törölközővel a kezében.
- Bocs, kicsim, de elfelejtettem törölközőt... -elakadt a szava, ahogy meglátta a meztelen Doris oldalán lévő csúnya sebhelyet. -Úristen, mi történ veled?
- Anya, ez csak -gyorsan maga köré tekerte a törölközőt -egy baleset volt. Kiképzést tartottam és-
Selena lemerevedve állt és rémült szemeiben lassan könnyek gyűltek. Doris odalépett és magához ölelte az anyját.
- Baleset volt -ismételte. -Csak egy baleset volt.
A nő felnézett Doris szemeibe.
- Ugye az igazat mondod?
- Az igazat mondom. Esküszöm, hogy csak egy baleset volt.
- Hiszek neked -hüppögött a nő. -Én hiszek neked. Csak nem akarlak úgy látni téged is, mint...
- Nem fogsz -vágta rá határozottan Doris. -Én nem vagyok olyan mint ő és nem is leszek.
- Tudom.
Szorosabban magához ölelte az anyját és körbepillantva meglátta magát a mosdó fölötti tükörben.
Hazudott Selena-nak a sebhelyről és arról is, hogy valójában mi is a munkája, de nem tehetett mást. Emlékezett a testvérei által mesélt rémtörténetekre az apjukról, mikor az éjszaka közepén hazatért vérben úszva. Hol a sajátjában, hol máséban. Nem akart ilyen emlékeket felidézni az anyjában, és végképp nem akart olyanná válni mint az apja. Már az is rémisztő volt a számára, hogy a családból ő hasonlított rá a legjobban.
>>>>>[Doris családja különös fajta tele olyan titkokkal, amiket még ő maga sem ismer. Hogyan találkozott Selena, a teljesen átlagos lány, egy árnyvadásszal? Hogyan esett teherbe Selena 16 évesen? Miért maradt vele az az árnyvadász? Hogyan és miért kerültek évekre Magyarországra, ahol Lucy és Albert megszületett? Miért jöttek vissza Észak-Amerikába? És a legfontosabb kérdés: miért született meg Doris?
Doris a legfiatalabb a családban és őt már a feledés és tudatlanság jótékony homályában nevelték fel, hogy megkíméljék a család múltjától. A foszlányok, amiket elárultak neki elég rémes képet festettek, különösen az apjáról, egy Fehér Kesztyűs néven futó árnyvadászról.
Az apját nem nagyon ismerte, csak a történetekből, amiket meséltek neki róla és abból, amiket ő maga tudott meg. Egy agresszív és kegyetlen gyilkos volt, aki brutális kegyetlenséggel ölt embereket. Főleg Los Angeles környékén tevékenykedett, de egy ideje semmit nem tudni róla. Doris fel nem tudja fogni, hogy egy ilyen embernek hogyan lehetett köze egy olyan nőhöz, mint az anyja.
Annak ellenére, hogy az apját nem ismerte igazán ő volt a legnagyobb hatással Doris életére. Mivel nem volt egy apafigura, aki megvédje, így neki kellett dominánssá és erőssé válnia, hogy megvédje magát. Anyássá vált, mert ő maradt az egyetlen családja. Mivel gyerekként azt látta, hogy mindenki elhagyta (az apja és a testvérei), ezért nagyon lojális azok felé, akik vele maradnak és soha nem hagyna magára senkit.
Másfelől még ha Doris számára az apja halott is, továbbra is kísérti őt. A nő ugyanarra az agresszivitásra és válogatás nélküli kegyetlenkedésre hajlamos, mint az apja. Ez a felismerés ösztönözte rá, hogy megtegyen mindent, hogy nehogy olyanná váljon, mint az apja és ezzel szenvedést okozzon valakinek, aki fontos a számára. Különösen az anyjának, akinek már szenvednie kellett egy ilyen ember miatt. Ez vezetett ahhoz is, hogy Doris végül a rendfenntartásánál helyezkedett el, meg az a megvetés, amit az árnyvadászok iránt érzett, amiért képesek kockáztatni a szeretteik életét és utána lelépni és menteni a saját életüket (Doris úgy gondolja az apja hasonló okból, egy félrement veszélyes munka miatt, hagyta el őket). Úgy gondolta a biztonsági cégek (először a Lone Star, majd a Knight Errant) kötött eljárás rendjei, korlátai és a katonás fegyelem majd kényszerítik, hogy kordában tartsa magát.
Később persze Doris megenyhült az árnyvadászok iránt, de nagyon keveseket tart többre egyszerű bűnözőknél. Pedig ő maga is volt árnyvadász egy rövid ideig, miután a Lone Start szerződését Seattle felmondta. Jó is volt benne, de mégis visszatért a cégek világába, akkor már a Knight Erranthoz. Több oka is volt ennek, de főleg az, hogy esélyt se adjon magának, hogy olyan legyen, mint az apja volt. Doris, habár jó rendőr és nyomozó, és szereti is csinálni, de a céges környezetet egyre korlátozóbbnak érzi, ami mindjobban az árnyak felé lökik. Mivel ő nem ette meg a céges propagandát és agymosást, és nem is osztja, emellett még komolyan is veszi a munkáját, deviánssá vált. Talán csak idő és megfelelő motiváció kérdése, hogy visszatérjen és újra alámerüljön az árnyakban.
De ez távolinak tűnik, mert Doris minden igyekezete ellenére valahogy mégsem tud teljesen kiszabadulni az apja árnyékából. Hazudik az anyjának a munkájáról, hogy azt higgye csak egy egyszerű kiképzőtiszt, pedig sokkal veszélyesebb munkákat végez. Saját magát pedig az emlékezés börtönében tartja. A sebhelye a mágia sötét mélységeire, a kiberkarja és a neve az apjára emlékezteti. Dolgokra, amiket nem szabad elfelejtenie. Számos dolog ösztönzi és kényszeríti a cégnél való maradásra. A kérdés, hogy meddig.]<<<<<
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.