>>>>>[Dr. Anne Kleinman már megjelent egyszer a Kommunában, ahol egy terhes nő hívta ki őt magához (lásd a Milíciáról szóló cikk végén az események összefoglalásában). Ez a novella őt mutatja be részletesebben és a munkáját mint a Grahamben praktizáló orvos.
Szereplők:
- Dr. Anne Kleinman, traumasebész, ex-DocWagon orvos
Íródott: 2018.01.04.]<<<<<
Hivatástudat
"Hivatásod legyen:élni másokért,s mások boldogságábankeresni a magadét."- Johann Heinrich Pestalozzi
"Amikor képes vagy arra, hogy segíts embertársaidon, ez a képesség megszűnik képesség lenni, és felelősséggé alakul!"- Dr. Anne Kleinman (az oktatási központ 8-as termének felvételéből - DocWagon)
"Azért születtem e világra, hogy gyorsaságommal emberek életét megmentsem, szenvedésüket enyhítsem. Mindent megtettem másokért, miközben magamról megfeledkezve, későn vettem észre, hogy lelkiismeretlen emberek vesztemet akarták, még annak árán is, hogy ezzel mások életét veszélyeztették."- Dr. Anne Kleinman (a #207307170341 számú fegyelmi tárgyalás jegyzőkönyvéből - DocWagon)
Anne Kleinman betárazta a kis üvegcsét az injektor pisztolyba; pittyegés jelezte, hogy használatra kész. Egy felugró AR ablak kiírta a beállított szert és a beadandó mennyiséget.
Két, az asztala előtt ácsorgó, fiatal, golyóálló mellényes ork férfi nézte, ahogy a szőke nő a szerkezettel babrál.
- Az micsoda, doktornő? -kérdezte az egyik. A Meta Mind énekesnőjét ábrázoló tetoválás kukucskált ki a gallérja mögül.
- Klórpromazin -Anne felemelte az injektort és még kalibrált rajta.
- És az mire jó? -kérdezte kisvártatva a másik. Ő sötétebb bőrű volt és a haját a bennszülöttekre jellemző tollakkal díszített varkocsban hordta.
- Paranoia, szorongások, bipoláris zavar, skizofrénia és hasonlók kezelésére való -felelte a doktornő.
A két ork összenézett. Látszott rajtuk, hogy hirtelen nagyon sok kérdésük lett.
- Jöjjenek -utasította őket Anne.
Átsétáltak a szomszédos szobába, amit Anne csak "az elfekvőnek" nevezett. Lidokain és fertőtlenítő szaga terjengett a helyiségben. A falak mentén sorakozó matracokon és rozoga ágyakon csak az olyan páciensek kaptak helyet, akik számára feltétlenül szükséges volt az orvosi felügyelet. Anne emiatt sok beteget, akiket normális esetben benntartott volna, kénytelen volt elküldeni a vizsgálatok és kezelések után. Nem volt ínyére, de kevés volt a hely is, az embere is és a felszerelés is, hogy mindenkit megfelelően ellássanak. Egy dologból nem volt csak hiány: a problémákból.
Az egyetlen ápoló, Angela Thompson, éppen egy hasi sérült férfit ellenőrzött. A szintén szőke és kék szemű lány felkapta a tekintetét, ahogy a doktornő és kísérete belépett.
- Várjanak itt -fordult a két férfi felé Anne. Suttogott. -Ha megpróbál elmenekül, akkor állítsák meg, de ne bántsák. Megértették?
- Jó. Igen, persze -bólogattak az orkok készségesen.
Anne ezután a szoba túlsó sarkában lévő matracon térdeit felhúzva kuporgó férfi felé indult.
- Szia, Jake -köszönt már messziről és felemelte a kezeit megmutatva, hogy nincs nála semmi, csak az injektor.
A férfi összerándult és rémülten kapta fel a tekintetét. A szemei vörösek voltak és karikásak, mint aki már régóta nem aludt, de ugyanakkor összevissza ugráltak, vadul keresve valamit.
Jake-et amfetamin túladagolással hozták be. Nem volt életveszélyben, de amfetamin-pszichózis alakult ki nála, ami miatt Anne nem engedte el, mert félt, hogy kárt tesz valakiben, vagy saját magában.
A doktornő leguggolt a matrac mellé. A férfi szorosabban ölelte át a térdeit, de a szemét egy pillanatra sem vette le a nőről.
- Hogy érzed magad? -Anne rámosolygott.
- Jól -morogta Jake a térdei mögött.
- Az jó. De azt hallottam, hogy nem alszol jól. Igaz ez? -a férfi nem válaszolt. -Hoztam neked valamit, ami majd segít pihenni.
Anne lassan és halkan beszélt, és a mozdulatait is szándékosan lelassította, hogy ne ijessze meg a férfit.
- Nem kell -vágta rá azonnal Jake.
Anne sóhajtott.
- Jake, tudom, hogy jobban vagy és ez nagyszerű, de látom, hogy feszült vagy. Csak segíteni szeretnék. Megengeded, hogy ezt beadjam neked?
A férfi az injektorra pillantott, majd gyorsan vissza a nőre.
- Nem. Csak hagyjon békén. Jól vagyok -hadarta Jake. Hirtelen az egész teste görcsösen összerándult, a kezei ökölbe szorultak és hangosan zihálni kezdett.
- Jake, nem akarlak bántani. Engedd meg, hogy segítsek.
- Nem kell a segítsége! Hagyjon békén! -ordította a férfi. Az egész szoba visszhangzott tőle.
Anne védekezésképpen maga elé emelte a kezeit. Nem ez az első esete drogfüggők dühkitöréseivel. Tudta mire számíthat.
- Jake...
A doktornő nem tudta befejezni, mert a férfi váratlanul felüvöltött és rávetette magát. Leteperte a nőt, rázta és préselte bele a földbe. Vicsorgott és kiabált.
A dübörgő lépésekkel megérkező orkok megragadták Jake-et, lerántották a nőről és leszorították a matracra. A férfi visítozott és kapálódzott, mint aki éppen élve nyúznak.
Anne feltápászkodott. Sóhajtva feljebb tekerte az adagot az injektoron.
- Fogják le a lábait -utasította a két férfit, akik ezt küszködve teljesítették is.
A nő odamászott Jake fejéhez.
- Sajnálom, Jake, de muszáj.
Oldalra fordította a férfi fejét és ránehézkedett, hogy ne dobálja. Az injektort hozzáillesztette a nyakizomhoz és meghúzta a ravaszt. Az eszköz felszisszent, majd pittyegett.
- Kész is. Ugye, hogy nem is fájt. Mindjárt jobban érzed majd magad.
Jake tovább vonaglott és dobálta magát, de egyre erőtlenebbül. Egy perccel később már csak feküdt, nyöszörgött és zihált.
- Most már elengedhetik -mondta Anne az orkoknak.
- Dr. Kleinman, jól van? -lépett oda Angela Thompson. A tekintete tele volt aggodalommal.
- Semmiség. Csak a hajam szála görbült -a nő megigazította meglazult lófarkát. A krízishelyzeti mentőknél már hozzászokott a pánikoló páciensekhez, és az alkalmankénti erőszakhoz. -Szeretném, ha figyelnél Jake-re. Emelet dózis klórpromazint kapott. Most fog egy kicsit aludni és holnapra már rendben lesz. A vérnyomása le fog esni, azt majd mérd meg nehogy túl alacsony legyen.
Angela lekapta az övén lógó kommlinket és szorgosan írta, amit a doktornő mondott. Kisétáltak az elfekvőből a rendelő helyiségbe, ahol a másik kollégája, Derek Styles, egy humán kislányt vizsgált az anyukája társaságában.
- Ha a szorongások maradnak, de együttműködőbb lesz -folytatta Anne, közben az üveges szekrényből előkapott egy steril kendőt és letörölte vele az injektort -, akkor még kaphat egy normál dózis klórpromazint. Viszont ne felejtsük el közölni vele a drogok és gyógyszerek mellékhatásait. Különösen a szexuális zavarokat. Azt meg szokták jegyezni.
Angela halkan felkuncogott és visszasétált az elfekvőbe.
- Maguknak pedig köszönöm a segítséget -nézett fel Anne a két mellényes orkra, akik két kisebb ruhásszekrénnyi helyet takartak el előle.
- Örömmel, doktornő -mondta a Meta Mind tetoválásos. -Ez a minimum azután, hogy a nővéremnek és az unokaöcsémnek segített.
- Ezért vagyok itt. És hogy van a kicsi?
- Ó, jól, bár ez a nővéremről nem mondható el -vigyorogta a férfi. -Alig bír vele.
Az ajtó nyikorogva kinyílt, ahogy Derek kikísérte a kislányt és az anyját. Egy pillanatra láthatóvá vált a még várakozó emberek tömege. Anne nem is emlékezett már milyen volt az a helyiség üresen.
- Ja -szólalt meg a másik ork a tollas varkoccsal. -Mióta a nővéred lebabázott Roxi elkezdett piszkálni, hogy nekünk mikor lesz.
- És? Vagy te nem akarsz?
- Dehogy nem. Mivel pénzben se állunk már annyira rosszul és normális iskola is van a közelben, így kifogytam a kifogásokból. Rábólintottam.
- Na, az király -veregette hátba a tetovált.
- Az, de ő kettőt akar.
- Haver, Roxiba nemhogy kettő, de egy komplett focicsapat beleférne.
Mindketten felnevettek.
- Sok sikert hozzá -mosolyogta Anne. -Én örülnék a legjobban, ha világra segíthetem az ikreidet.
- Dehogyis -szörnyülködött a varkocsos. -Az istenek óvjanak az ikerektől.
A rendelő ajtaja hirtelen kicsapódott és Derek rontott be rajta.
- Dr. Kleinman! Egy férfit hoztak be. Görcsös rohamai vannak.
- Azonnal hozzák be! -kiáltotta Anne.
Megindult kifelé, de a tetovált ork intett neki.
- Ne izguljon, doktornő, majd mi hozzuk -mondta és a társával követték Dereket.
Egy perccel később egy raszta humán férfit cipeltek be, akinek az arcán fájdalmas és torz grimasz ült. Egy rémült tünde lány követte őket.
- Vigyék az elfekvőbe -mutatott az ajtó felé Anne és a lányhoz fordult. -Maga hozzátartozó?
- Igen -a lány hangja úgy remegett, mint aki menten elsírja magát. -Ő a barátom.
- Jól van. Most már minden rendben lesz, jó kezekben van a barátja -a doktornő a lányra mosolygott. -Eltudná mondani, hogy mikor kezdődött ez?
- Hát, úgy egy fél órája. Fájni kezdett a nyaka és...
- Dr. Kleinman! -hallatszott Angela kiáltása bentről.
Anne besietett az elfekvőbe. Az ágyon fekvő férfi vadul rángatózott; a két ork alig bírta tartani. Derek az ágy mellett állva a kommlinkjét babrálta, majd a doktornőre kapta a tekintetét.
- A gyors teszt amfetamin-szulfátot és sztrichnint mutatott ki a vérében -mondta és megigazította a szemüvegét.
- Angie, diazepámot, azonnal! -adta ki az utasítást Anne.
Angela kirohant a szobából kis híján fellökve a belépő tünde lányt. Anne odalépett a lányhoz.
- Mi történik vele? -kérdezte a remegő tünde.
- Mérgezést kapott attól az anyagtól, amit bevett -válaszolta a nő. -Nagyon súlyos az állapota. El tudja mondani, hogy mit szedett be?
- Meg fog halni? -pityeredett el a tünde lány.
Anne megfogta a lány vállait.
- Figyeljen -halkította le a hangját. -Meg kell nyugodnia, jó? A barátja bevett valamit. El kell mondania mi volt az. Nincsen bajban, de nagyon fontos, hogy őszinte legyen, mert csak így tudok segíteni.
- Csak cram volt -szipogta a lány. -Ugyanattól vettük, akitől szoktuk. Eddig nem volt semmi gond vele. Ő mérgezte meg?
Angela sietett el mögöttük, kezében az injektorral. Az ágynál átadta Dereknek. Ezután csak vártak. Nem tehettek semmit, ameddig a görcsroham abba nem marad.
- Gyakran a drogokba más, kiegészítő anyagokat kevernek, hogy spóroljanak a hatóanyaggal -magyarázta Anne. -Néha olyan mérgező anyagok ezek mint a patkányméreg, ami sztrichnint tartalmaz és nagyon mérgező, halálos is lehet. Maga, vagy bárki más szedett még ebből?
A tünde lány a fejét csóválta.
- Nem. Csak ő -a szájához kapott és zokogni kezdett. -Úristen.
Anne átkarolta és kivezette.
- Először nyugodjon le. A barátja itt már jó kezekben van. Menjen haza és dobja ki a drogot, amit vett. És a legjobb talán az lenne, ha elmenne a Milíciához és elmondaná nekik, hogy ki árul mérgező drogot a környéken, jó?
A lány megtörölte a szemeit.
- Jó -mondta.
Anne a tünde lányra mosolygott és megsimogatta a karját.
- Holnapra a barátja már biztosan jobban lesz.
- Köszönöm.
A doktornő az ajtó felé nyúlt, hogy kiengedje, de az váratlanul kitárult és egy katonai gyakorlóruhás ork férfi tűnt fel mögötte. Anne felismerte, bár nem tudott róla sokat, csak azt, hogy a neve Warwick és a Milícia valami magasabb rangú tisztje lehet.
- Dr. Kleinman, beszélnem kell magával -jelentette ki az ork.
Anne ügyet sem vetett rá. Elbúcsúzott a tünde lánytól, aki kioldalazott az ork férfi mellett. Warwick ezután belépett, belökte maga mögött az ajtót és körbenézett a rendelőben.
- Hol van a két őr a bejárat elől? -kérdezte kiképzőtiszthez illő modorral.
- Szeretném, ha rászokna a kopogásra, uram. Ez egy orvosi rendelő. Verstehen? -Anne elkezdte összerakni az asztalon hagyott gyógyszerek dobozait. -Az emberei pedig bent segítenek az egyik betegnél.
Warwick megveszítette az ajkait és felmordult.
- Kezd elegem lenni magából, Kleinman. Hányszor kell elmondanom, hogy ne ugráltassa az embereimet?
Anne szembefordult a hatalmas férfival és csípőre tette a kezeit.
- És nekem hányszor kell elmondanom, hogy ez egy orvosi rendelő és nem katonai támaszpont, hm? Az emberei legalább valami hasznosat csinálnak ahelyett, hogy kint szobroznának és rémisztgetnék a betegeket.
- Őrzik ezt a helyet, hogy nehogy valaki bejöjjön és perforálja a maga csinos fenekét.
- Hálás vagyok érte, de nekem vannak kötelességeim, amiket el kell végeznem. És alig van emberem. Az, hogy ketten állnak az ajtó előtt nem segíti a munkámat. Maga is ahelyett, hogy arra pazarolná az idejét, hogy kioktasson engem, hogy hogyan végezzem a munkámat, inkább csinálhatna valamit azokkal a dílerekkel, akik mérgezett amfetamint árulnak az embereknek.
Warwick közelebb lépett a nőhöz és még ki is húzta magát, hogy még fenyegetőbben magasodjon fölé.
- Jó lenne, ha megtanulná a helyét, doki -mondta. -Elegem van a baromságaiból. Vagy játszik a szabályok szerint, vagy bajok lesznek.
Anne felnézett az orkra. Már egészen hozzászokott, hogy fenyegetik.
- Az előző munkahelyemen is pontosan ugyanezt mondták -jelentette ki a nő. -De az sem akadályozott meg abban, hogy tejesítsem a hivatásomat.
- Majd egy golyó a fejébe meg fogja, ha nem bír magával. A magánakcióinak is véget fogok vetni. Nem kell az nekem, hogy a maga hülyesége miatt drogos vabarmok agyonlőjék az embereimet.
- Senki nem lőtt volna rám, ha engedte volna, hogy egyedül és fegyver...
- Nem kértem a véleményét -szakította félbe Warwick. -Csak fogja be a száját, üljön a valagán és csinálja, amit mondok. Érthető voltam?
A nő nem válaszolt. Az ork rátenyerelt az asztalra és közelebb hajolt hozzá.
- Volt már pár dobása -folytatta lehalkított hangon. -Ha meg akar dögleni, az a maga dolga. De ne merészelje még egyszer parancsolgatni, vagy visszapofázni. Érthető voltam?
Hosszan bámulták egymást. Kintről kiabálás szűrődött be, majd az ajtó kinyílt. Két teljes felszerelésben lévő milicista cipelt be egy harmadikat.
- Orvost! Sérültünk van! -kiabálta az egyikük.
- Vigyék hátra -mutatta nekik Anne.
- Van még egy kint. Durván vérzik -tette hozzá a milicista, miközben húzták be a társukat az elfekvőbe. A taposókövön vérfoltok maradtak utánuk.
A doktornő újra felnézett Warwickre.
- Ha nincs semmi egészségügyi panasza és segíteni sem akar, akkor távozzon a rendelőmből -mondta határozottan Anne.
- Tudja hol a helye -mondta az ork és elindult kifelé. -Ne kelljen emlékeztetnem rá.
Anne bemászott az asztal alá és előkotort egy elsősegély csomagot.
- Sajnos túl makacs vagyok. És most el az utamból.
Anne kirohant a rendelőből. Az utcán egy teherautó parkolt, aminek a platóján egy milicista integetett neki.
- Ide!
A férfi felsegítette Anne-t a platóra, ahol már jelentős mennyiségű vér gyűlt össze. Egy másik milicista feküdt ott. Nem nézett ki jól.
A nő letérdelt mellé a vérbe. Felnyitotta az elsősegély csomagot, aminek a kezelőfelülete azonnal megjelent a retinakijelzőin várva az utasításokat.
- Mit segíthetek? -kérdezte a mellétérdelő férfi.
- Vegyük le a mellényét.
A golyóálló mellény levétele után azonnal látszódtak a hasi sérülések. Anne egy ollóval levágta a ruhát, hogy tisztábban lássa őket. Golyó ütötte sebek volt. Nagyon véreztek. Benyúlt a férfi teste alá, hogy kitapogassa az esetleges kimeneti sebeket. Utána megmérte a pulzusát. Magas volt, de alig volt érezhető.
- Mit tehetek még? -kérdezte a milicista.
- Ha magánál van beszéljen hozzá. Tartsa ébren -mondta Anne és beállította az elsősegélycsomag szakértői rendszerébe az utolsó paramétereket.
- Oké -a férfi a társa fejéhez mászott. -Hé, haver.
- Tényleg lelőttek? -nyögött fel a másik.
- Nagyon úgy tűnik.
- Az fasza. Nem is érzem.
A társa megszorította a vállát.
- Egyébként -folytatta a sebesült -te taperolsz odalent?
- Nem, a doki az.
- A szőke csaj?
- Igen, az.
- Király. Most már boldogan halhatok meg -nevetett fel egy pillanatra, majd egy nehezet sóhajtott és fáradtan lehunyta a szemeit.
- Eszedbe ne jusson.
A milicista aggódva nézett Anne-ra. A nő nem figyelt rá; egy adag véralvadás elősegítőt adott a sérült férfinak, majd szorítókötéseket készített elő. Mindeközben a szakértői rendszer üzenetei vibráltak a retinakijelzőjén: "Ha szükséges, a fájdalom enyhítésére intravénásan adja be a mellékelt HCP jelű ampullát. Ne felejtse el rögzíteni a halál időpontját."
>>>>>[Dr. Anne Kleinman egy ex-DocWagon orvos, akit azért rúgtak ki a cégtől, mert komolyan vette a munkáját orvosként és az arccal a profit felé filozófia helyett mindenkit segíteni akart, akin csak tudott. Sajnos a cég nem nézte jó szemmel, ahogy az erőforrásokat nem-fizető ügyfelekre pazarolja. Mikor elhagyta a cégét két hozzá lojális munkatársa, Derek és Angela, is követte őt, és végül Grahamben nyitottak egy klinikát a Milícia segítségével.
Ahogy az a novellából kiderült Anne kapcsolata a Milíciával, legalábbis némelyik vezetővel, nem felhőtlen. A doktornő nem szereti, ha beleszólnak a munkájába, de szerencséjére a Milícia számára nélkülözhetetlen, az átlag emberek szeretik és így nem tudnak vele mit kezdeni.
Anne-vel egy teljesen önzetlen, mindenkinek segíteni akaró karaktert akartam létrehozni, akit nem érdekelnek az anyagiak és az érdekek. Ő egy jóságos személy, egy igazi ritkaság a Shadowrun világában. Annyira akartam őt jóságosra, amennyire az még logikailag lehetséges anélkül, hogy átesnék a ló túloldalára, így három fő "hibája" lett Anne-nak: 1) nem veszi figyelembe a saját testi épségét, ha máson kell segítenie 2) nem lojális semmilyen oldalhoz sem 3) nem fogad el olyan hatóságot maga fölött, ami akadályozza a munkájában. Talán mondanom sem kell, hogy milyen problémákkal járhatnak ezek.
Snake és Lance játékosának ehhez a novellához fűzött hozzászólásait érdekes volt olvasni. Egyikőjüknek sem volt egy jó szava sem Anne-ra. Azt gondolná az ember, hogy a legtöbben támogatnának egy olyan embert, aki csak szeretne embereken segíteni anélkül, hogy cseszegetnék miatta. Lehet már túl cinikus a világ, hogy az önzetlenséget ne fogadjuk gyanakvással. De lehet, hogy én is hibás vagyok, mert a novellában szándékosan megosztó helyzeteket raktam (drogosok segítése, szembeszegülés hatósági figurával stb.).
Akárhogy is az Anne-hoz hasonlók nagyon hasznosak tudnak lenni a Shadowrunban, akár életmentőek is különösen ha sürgős orvosi beavatkozásra van szükséged, de nem tudsz előre fizetni.]<<<<<
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.