A történet sosem ér véget

2019. április 23. 12:00 - Fülöp Adrián

Shadowrun novella #63 - És uralkodói hangon kiáltja: pusztíts!

>>>>>[Ez a novella a Hűség kaland utáni eseményekről szól. A középpontban főleg Apples-van. Megtudjuk hogyan kezeli a helyzetet a Maffiával és egy kicsit jobban megismerjük a vezetési filozófiáját és hogy hogyan látja és kezeli az embereit. Meg azt is, hogy szereti Shakespeare-t és Szun-Cét.

Szereplők:

  • Anna Henrietta McPherson, "Apples", fegyverkereskedő, fixer, Miss Johnson, az Apples Consulting tulajdonosa és ügyvezetője

Kép: Nastya Zhidkova

Íródott: 2018.01.06.]<<<<<

És uralkodói hangon kiáltja: pusztíts!

"I
Am the eye of the storm
Inside
I am silent and strong
Just waitin for the moment
Never see me coming"
- Watt White - Eye of the Storm
apples.jpg   - Remélem, hogy megérti, hogy bármilyen lépés Stefano ellen csak rontaná a helyzetet -mondta Salvatore Bondante a titkosított vonalon keresztül. -Ami magával történt az elfogadhatatlan és fogadja érte őszinte bocsánatkérésemet. Mindent megteszek, hogy kárpótolják egy mindenki számára megfelelő formában.
   A Bentley simán gurult a belváros útjain. A hátsó ülésen ülő Apples kipillantott az ablakon az elsuhanó neonfényektől és AR reklámoktól színes utcára.
   - Nincs szükségem a bocsánatára -üzente vissza némán a fejébe épített kommlinken keresztül. -Maga nem tett semmit. És nincs szükségem a maga kárpótlására sem. Stefano Bondante személyes bocsánatkérését kérem és a pénz kétszeresét, amivel tartozik. Ha ezt megkapom, részemről nem történt semmi.
   - Miss McPherson...
   - És ha az unokaöccse képtelen arra -vágott közbe élesen a nő -, hogy vállalja a következményeket, akkor lépéseket fogok tenni. És ez nem személyes, Mr. Bondante. Egyszerűen csak meg kell védenem magam, az üzletem és a hírnevem, melyek mindegyike kárt szenvedett.
   - Miss McPherson, én megértem magát, de a Finniganek nem biztos, hogy ilyen megértőek lesznek. Ha Stefanot támadások érik, azt a család elleni támadásnak fogják venni.
   Apples hátradőlt a ráméretezett nagy ülésben.
   - Nem vagyok lenyűgözve a Finnigan családtól, Mr. Bondante. A Yakuzával való háborújuk után azt hinné az ember, hogy a család nem akar egy újabb konfliktust. De az, hogy hagyják, hogy bizonyos elemek azt tegyenek, amit akarnak, olyan érzéseket kelt bennem, mintha a Finnigan család partner lenne ebben az egészben.
   - Ez nem igaz. Ezért léptem kapcsolatba magával személyesen, hogy a konfliktust még azelőtt megoldjuk, mielőtt eszkalálódna.
   - Akkor hát tudja az álláspontomat. Továbbra is hajlandó vagyok üzletelni a Finniganekkel, de addig nem, ameddig ez a dolog nem rendeződik. És minél tovább nyúlik, az összeg annál többet fog kamatozni. Köszönöm a megértését és a segítségét. Várom Stefano Bondante hívását.
   A nő egy gondolattal megszakította a hívást. Feljebb ült a székében, megmozgatta a vállait és sóhajtott.
   - Nem jól alakulnak a dolgok? -dörmögte a vezetőülésből Grant a visszapillantótükrön keresztül hátrapillantva.
   - Próbálják elsimítani a Stefano okozta bajt.
   - Ennyire fontos nekik az a fickó?
   - Majd kiderül -Apples hátul összefogta hosszú, fehér haját és előrehúzta a bal válla felett. -Vagy rákényszerítik, hogy meghajoljon, vagy félreállnak és hagyják, hogy én tegyem ezt meg. Ha pedig beállnak mögé, akkor...
   A nő elhallgatott és csak elgondolkodva simogatta a haját.
   - Az elég nevetséges lenne -mondta a troll.
   - Az -emelte fel a tekintetét Apples. -Perceken belül kiderül, hogy kirobban-e egy új háború vagy sem. A Titan csapásmérői készen állnak?
   - Igen. Csak a parancsára várnak.
   - Helyes.
   Az autójuk egyre mélyebbre hatolt a belváros sűrűjébe, olyannyira, hogy a csúcsforgalom megállásra kényszerítette.
   - A Grid Guide bevitt minket a sűrűjébe -szólt Grant. -Ez eltarthat egy darabig.
   - Nem bánom -Apples behunyta a szemét és ellazította magát. A dugóban várakozás mindig kiváló alkalom a munkára és a pihenésre. A közelmúlt eseményeinek a tükrében most az utóbbit választotta.
   - Tehetek egy javaslatot? -kérdezte egy perccel később halkan a troll. -Amennyiben az ügy a Maffiával eszkalálódna.
   - Mondd -szólt a nő ki sem nyitva a szemét.
   - Újra kellene gondolnia milyen operátorokat alkalmaz a jövőben.
   - Beszélj nyíltan, Grant.
   - Az árnyvadászokról van szó, akiket a mentéséhez kért. Nem a képességeikkel van a gond, hanem a lojalitásukkal. Kiszámíthatatlanok és megbízhatatlanok.
   Apples sápadt ajkai közül egy halk kuncogás kúszott ki.
   - Persze, hogy azok. Hiszen árnyvadászok. Viszont sokkal lojálisabbak, mint az gondolnád.
   - Igazán? -húzta fel bozontos szemöldökét a troll.
   - A többségük kibukott ex-katona. Csak a harchoz értenek, és emiatt elveszettnek érzik magukat idekint, a normális emberek között. Visszavágynak a régi életükhöz. És én vagyok a legközelebbi dolog ahhoz az élethez. Az egyszerűséghez, ahol nem oktatják ki őket, hogy hogyan végezzék a dolgukat; ahol nem ítélkeznek fölöttük és közösítik ki őket; ahol azt csinálhatják, amihez a legjobban értenek; ahol újra érezhetik, hogy érnek valamit. És ezért jönnek vissza hozzám, mikor hívom őket.
   Az autó megindult, majd pár méter után újra megállt.
   - Az egyszerűségük teszi őket veszélyessé -mondta Grant. -Láttam már ilyeneket megkattanni. Nem egyet magam ártalmatlanítottam, mielőtt több kárt okozott volna.
   - Számítok rá, hogy újra megteszed, ha szükségessé válik.
   - Megteszem, amit meg kell -a troll előre kapta a tekintetét, ahogy újra megindult az autó. -És mi van többivel. Például Satonakával és Lance-el? Satonaka jó abban, amit csinál, de nem ez volt az első alkalom, hogy elkapták. Lance pedig egy csitri.
   - Lance kezd rájönni, hogy hova is került. Felnő a feladathoz, ha nem akar kikerülni. Satonaka-sannal kapcsolatban viszont igazad van. Mindig mikor velünk dolgozik Smith fog felelni a védelméért.
   - Csak Satonaka és Smith kezdenek nagyon közel kerülni egymáshoz.
   - Satonaka-san okos. Tudja, hogy nélkülözhetetlen, de azt is tudja, hogy annyira nem nélkülözhetetlen, hogy ne találnék mást, ha valami meggondolatlant tenne. Azt is látni rajta, hogy érzi, hogy sokkal tartozik nekem. Nem fogja megkockáztatni, hogy tönkretegyen egy jól működő munkakapcsolatot.
   A troll felmordult, mikor a Bentley újra megállni kényszerült az összesűrűsödött autóktól.
   - Maga tényleg úgy gondolja, hogy ezek számára bármit is jelent a lojalitás? -kérdezte Grant.
   Apples kitolta a mellkasát és megveszítette a hatát, majd egy sóhajjal visszazuhant az ülésbe.
   - Nincsenek illúzióim, Grant -válaszolta a nő. -De a bizalom jövedelmezőbb, és ezt ők is tudják. Mit gondolsz, mi vezette rá Snake-et, hogy egy olyan személyes dologban kérje a segítségemet, mint a barátnője megtalálása?
   - Vagy ki akarja magát használni, vagy nagyon kétségbeesett.
   - Meglehet. De a végén emlékezni fog, hogy Apples tényleg törődik a barátaival. És ha úgy tekintünk katonáinkra, mint szeretett fiainkra, akkor követnek bennünket akár a halálba is -mondta Apples.
   Grant felhorkant.
   - Ezek senkiért sem lennének hajlandóak meghalni, nemhogy magáért.
   - És te?
   A troll határozott tekintete újra megjelent a visszapillantótükörben.
   - Habozás nélkül.
   A nő szemi felpattantak, ahogy a fejébe épített kommlink megcsörrent. Ismeretlen számról érkezett a hívás. Felvette.
   - McPherson.
   - Jó napot, Miss McPherson -az ismerős hangból áradt az önteltség.
   - Ezek szerint beszélt a nagybátyjával, Mr. Bondante.
   - Beszéltem és nagyot csalódtam benne.
   - A nagybátyja egy bölcs ember. Hallgasson rá.
   - Mitől bölcs egy olyan ember, aki beijedt egy nőtől, aki parancsol néhány csatornalakó barbárnak? De ez nem csak rá jellemző. Az egész Mafiát úgy rugdossák, ahogy kedvük tartja. Engem viszont nem fognak.
   - Rossz embert választott arra, hogy példát statuáljon -mondta Apples.
   - Engem nem tud megijeszteni. Tudom, hogy egy elkényeztetett, neo-arisztokrata sznobnak tűnök, de mi sem állhatna távolabb a valóságtól. Sokkal több dologra vagyok képes, mint azt maga gondolja.
   - Remélem is, hogy a magabiztosságát meg tudja támogatni, mert amit a nagybátyjának mondtam, azt komolyan is gondoltam és nem szokásom a levegőbe beszélni.
   Stefano nevetett.
   - Nagy szavak. Soha nem szerettem a kemény nőket, akik nem tudják hol a helyüket. Nem tudom őket komolyan venni és az idegeimre mennek. Ezért lesz annyira élvezetes megtörni magát. Aztán olyan dolgokat teszek magával, amiket talán csak a legvadabb álmaiban képzelt el. De választhatja a könnyű utat is és letérdelhet elém most. Sok problémától megkímélnénk egymást. Akárhogy is, azt fogja csinálni, amire a magához hasonló nők jók.
   Apples arca megrándult, de nyugalmat kényszerített magára.
   - Súlyosan alábecsül engem, Mr. Bondante. A sértései, személyeskedése és tettei pedig egyenesen aláássák a Mafia tekintélyét.
   - Most úgy tűnhet, de végén, mikor majd maga nyalja az én cipőmet már senki nem fog emlékezni arra, hogy hogyan kezdődött.
   - A túlzott magabiztosság gyengeség.
   - Bölcsességeket én is tudok mondani, Miss McPherson. Mutasson valamit, ami kézzelfogható.
   Apples egy pár pillanatra elhallgatott.
   - Még beszélünk, Mr. Bondante -mondta végül. Nem várta meg a férfi választ és bontotta a vonalat. Nagyot sóhajtva hátradőlt az ülésben.
   - Miss McPherson? -hallatszott Grant mély hangja.
   Apples pillantása találkozott a trolléval a visszapillantótükörben.
   - És uralkodói hangon kiáltja: pusztítás! megoldván a harc ebeit -mondta a nő.
***
   Mogr Alensson percekkel a parancs beérkezése után már teljesen készen állt a bevetésre. Sisakjával a hóna alatt futott ki másik két társával a bázis felszállópályáján várakozó Atlas Harpy típusú viharmadaraikhoz. Mindegyikre a Titan Corporation emblémáját festették.
   A törpe bemászott a pilótafülkébe, a fejébe húzta a sisakot, majd becsatlakoztatta az adatjackjébe az üléséből kilógó kábelt. A teste elernyedt, a tudata elzsibbadt és a végtelen ezüstös térbe veszett, majd mikor újra magához tért már eggyé olvadt a géppel. A fülke tetejének lecsukása olyan volt, mintha a száját csukta volna be. A fegyverzet, mintha a kezei lettek volna. A futómű a lábai. A szenzorok voltak a szemei. Mindez természetesnek hatott, mintha mindig is ez lett volna az ő teste.
   Mogrnek mindig eszébe jutott ilyenkor a barátnője, aki nagyon szeret úszni, mert olyannak tartja, mintha tudna repülni. Ez nem csak olyan volt, mint a repülés. Ez olyan volt, amit elképzelni sem lehet, ameddig meg nem tapasztalják.
   Minden rendszer elindult és a diagnosztika mindent rendben talált.
   - Njord-1 indulásra kész -üzente a rádión.
   A társai hamarosan csatlakoztak hozzá.
   - Njord-2 indulásra kész.
   - Njord-3 indulásra kész.
   - Vettük Njord -jött a válasz egy kellemes női hang formájában az irányítóközpontból. -A művelet célpontját továbbítottuk. Sok sikert.
   - Vettük központ -válaszolt Mogr.
   A gépe rotorjai felbúgtak. Felemelkedett, majd a másik két viharmadárral kötelékben elszálltak a Cascade-hegység erdőségei felé.
   A taktikai térkép úgy telepedett rá a szenzorokon keresztül látott vidékre, mint egy színes, áttetsző lepedő. Az általa jelzett útvonalat követve átrepültek a hegylánc fölött a Salish-Shide Tanács területére. Alacsonyan a radarszint alatt szálltak. Nem volt engedélyük az ország légterébe való belépésre, ezért el kellett kerülniük, hogy érzékeljék őket.
   - Itt Njord-2. Célpont látótávban.
   Mogr kinagyította a taktikai térkép által megjelölt területet. Pont az erdő szélén volt a fák takarásban. Néhány tartály látszott és alacsony épületek. Egy viharmadarat, több teherautót és élőlényeket is érzékeltek a szenzorok.
   - Itt Njord-1. A célpontot bemértük. Megkezdjük a támadást.
   A törpe előredőlt; a gépe meglódult. Mogr érzete a kezeiben a rakétákat. Várt, hogy a célterület kikerüljön a fák takarásából. A szenzorok bemérték a célpontjaikat, aztán mindkét kezével egyszerre intett; négy rakéta indult útjára füstcsíkot húzva maguk után. A robbanások hatalmas porfelhőt kavartak fel, amiben sárgás fények táncoltak, ahogy a tartályok lángba borultak.
   A viharmadarak elzúgtak a célterület fölött és visszafordultak újabb tucat rakétát eresztve szabadjára. A teherautók és a viharmadár darabjaikra robbantak. A portól és a füsttől már semmit sem lehetett látni.
   A három Atlas Harpy még pár percig lebegett a célterület körül.
   - Itt Njord-1. Küldetés teljesítve -jelentette Mogr, miután nem látott mást csak a porfelhő mögül előbukkanó összedőlt épületeket és a fekete füstöt okádva lángoló tartályokat. -Visszatérünk a bázisra. Vége.

 

>>>>>[A háborúskodás tehát kitört Apples és Stefano Bondante között. Mekkora erőt hajlandó Apples bevetni? A Maffia mennyire áll be Stefano mögé ebben a konfliktusban?]<<<<<

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://virtualismesek.blog.hu/api/trackback/id/tr8214015668

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
A történet sosem ér véget
süti beállítások módosítása