>>>>>[Ez a novella a játék jelene előtt játszódik pár évvel. Ez Nona karakterének előzmény története.

Szereplők

• Nona Johnson

Kép: Polaroid című film

Íródott: 2018.08.23.]<<<<<

Polaroid

- Hé, hé, hé! Csináljunk egy csoport képet!

Nona egyszerre próbálta túlkiabálni a zenét és a fülében doboló alkoholt és drogot.

- A béna régi-új kameráddal? - nevetett fel Clarissa úgy, hogy megbillent és el is esett volna, ha Thomas nem kapja el.

- Nem béna - morogta Nona és lepillantott a nyakában lógó fényképezőgépre.

- Király ötlet! - Ren nekiesett a lánynak és átkarolta. A marihuána jellegzetes szaga áradt belőle. - Ez ugye polaroid, ugye? Az állat ám. Olyan, mint a varázslat, ami a szemed előtt történik. Csak kattintasz és bumm, a kép előkúszik a semmiből. Semmi ilyen vörös lámpás szoba baromság, meg vízben áztatás és teregetés.

Ren még hosszan folytatta a monológját még akkor is, amikor már senki nem figyelt rá.

- Szerintem is klassz ötlet - szólt Thomas. A házibulihoz egyáltalán nem illő józanság áradt belőle. - Sokkal egyedibb, mint azok a digitális képek, amiket csak kinyomtatsz.

- Én is ezt mondom! - harsogta közbe Ren. - Itt nincs képmanipuláció, meg utólagos korrekció. Úgy fogunk kinézni rajta, ahogy vagyunk. Hülyén, részegen, betépve, és az én esetemben, jóképűen.

Ren kissé túlzásba vitt lelkesedéssel terelte össze Thomas-t és Clarissa-t. Hosszasan fészkelődtek, mire sikerült beállniuk.

Ren felvette azt a teli szájas vigyorát, amit mindig szokott. Thomas egy udvarias mosollyal átkarolta Clarissa derekát és közelebb bújt hozzá. Clarissa pedig kapkodta a tekintetét a pohara és Nona között meg-megbillenve. Úgy tűnt már annyira részeg, hogy képtelen egyszerre egyenesen állni és nem kiönteni az italát.

- Mindenki nézzen az objektívbe! - utasította őket Nona és belenézett a kamera keresőjébe.

Pár pillanatig célzott, majd lenyomta az exponáló gombot. A vaku kétszer élesen felvillant. Nona érezte, ahogy a gép kis motorjai beindultak és kitolták a képet.

- Megvakultam - mondta Clarissa sűrűn pislogva.

- Itt vagyok. Vigyázz - Thomas elkapta a lányt mikor az elkezdett előre dőlni. A poharából némi vörösbor így is a földre löttyent.

Nona nézte a képet, ahogy a fehérség helyén lassan megjelentek a vonalak és formák.

- Mennyire menő már - mondta Ren kényelmetlenül közel bújva a lányhoz. - Ez olyan, mint, nem tudom, mikor... Nem tudom. Csak valahogy jó nézni, ahogy történik. Érted, amit mondani akarok?

- Értem, Ren, értem - válaszolta Nona.

- Én is látni akarom!

Clarissa és Thomas is odamentek és együtt nézték, ahogy a kémia végezte a dolgát és kép lassan elérte végleges formáját.

- Thomas, őrülten nézel ki - nevetett Ren.

- Bemozdultál, vagy mi? - kérdezte Clarissa hunyorogva. - Olyan így a kép, mint abban a horrorban, amit néztünk legutóbb. Mi volt az?

- Ja, tényleg - mondta Ren. - Elég állat.

Nona közelebb emelte az arcához a képet. Mindenki normálisan nézett ki a képen. Thomas arca viszont el volt mosódva, mintha megrántotta volna a fejét az utolsó pillanatban. De annak egy elmosódott pacát kellett volna eredményeznie. Itt viszont olyan volt, mintha két arca lett volna. Nona látta Thomas rendes, mosolygó arcát, és egy másik arcot, ami mint egy második fej nyúlt le róla némileg áttetszően, akár egy szellem. Ez a második arc a férfi arcának karikatúrája volt koromfekete szemekkel és lehetetlenül széles, fülig érő vigyorral.

- Szerintem a fények lehettek, ugye, Nona?

Nona felkapta a tekintetét Thomas hangjára. Az ijedtségtől fennakadt a szava és hideg futott végig a karjain és a hátán mint jeges ujjak, mikor a férfi szolidan mosolygó arcáról egy koromfekete szempár nézett vissza rá.

A lány azonnal lepillantott a képre, majd vissza Thomas-ra, de se a képről nem tűnt el az arc, se a férfi szemei nem alakultak vissza.

- Ja, lehet - dadogta Nona végül. - Újra csinálhatjuk, ha akarjátok.

- Szerintem így menő - mondta Ren.

- Majd később - mondta Thomas. - Clarissa-nak kell egy kis pihenő.

- Micsoda? Jól vagyok! - háborodott fel a lány.

- Dehogy vagy.

Thomas karon fogta Clarissa-t és elvezette. Egy pillanatra visszafordult és Nona-ra mosolygott. A fekete szemei és a mosolya vészjósló volt, egyenes fenyegető.

- Fel kell mennem - fordult Nona Ren-hez, amint a többiek eltűntek a többi bulizó között.

- Ha menni kell, hát menni kell - válaszolta Ren. - Csak ne zárkózz be, jó? Buli van. Nem gáz, ha a kép nem sikerült olyan jól. Én fele ilyen jót nem tudtam volna még józanul se. És látom, hogy ma este azért te is rávertél az seggére az életnek, szóval ahhoz képest...

Nona nem várta meg Ren mondanivalójának a végét. Átfurakodott a főiskolások tömegén és felment a lépcsőn.

Az emeleten sorakozó ajtók mögül tompa nyögések és nyikorgás zajai szűrődtek ki. Egy pár a folyosó falának dőlve gabalyodott egymásba csókok és nyögések közepette. Nona oda sem pillantva kerülte ki őket és remélte, hogy az ő szobáját nem foglalta el senki.

A szobájába belépve föloltotta a villanyt. Nem volt bent senki. Lerakta a kameráját az asztalra, aztán újra szemügyre vette a képet. A furcsa, fekete szemű, vigyorgó Thomas-arcot minél tovább nézte, annál kevésbé tűnt egyszerű képhibának. Dupla expozíciónak lehetett volna ilyen eredménye, de Nona nem csinált ilyet. Ráadásul a szellemarc arányai teljesen eltúlzottak és természetellenesek voltak, de túl élesek, hogy egy bemozdulás okozza.

Ledobta a képet az asztalra és megdörzsölte a szemét. Thomas fekete szemei nem akartak kimenni a fejéből. Senki más nem vette észre. Hallucinálna a drogtól, vagy az alkoholtól? Ez egy "bad trip" lenne? Érezte, hogy kapkodja a levegőt. Beletúrt fekete hajába és próbálta magát lenyugtatni.

Felsikoltott, mikor az ajtó kinyílt. Thomas volt azt. Fekete szemei üres lyukakként néztek a lányra.

- Hé, Nona - belökte maga után az ajtót. - Minden oké?

- Hol van Clarissa? - kérdezte Nona belemarkolva a széke támlájába. Érezte, hogy a hangjában a kérdés komolyságához mérten sokkal több volt az aggodalom.

Thomas közelebb lépett, és mosolygott. Valami taszító és rémisztő volt benne, amit a lány korábban nem érzett.

- Ó, ő lent van - válaszolta. - Mondtam neki, hogy kicsit fogja vissza magát a vörösborral. Kezdett a fejébe szállni.

- És miért jöttél fel?

- Csak kíváncsi voltam, hogy mi van veled. Úgy tűnt kicsit magadra vetted, hogy a kép nem sikerült úgy.

Érzelmek nélküli, tárgyilagos nyugodtsággal beszélt és közben folyamatosan mosolygott és közeledett a lány felé. Nona ösztönösen hátrált tőle.

- Nem, rendben van. Majd később újra csináljuk. Nem gond - dadogta.

Nona kétségbeesetten az ajtóra pillantott. Szíve hevesen kalapált, a fülében lüktetett a vér és a drog, a nyakán izzadtságcseppek csorogtak végig. Vett egy mély levegőt.

- Igazából csak a kamerát akartam lerakni, de megyek is vissza Ren-hez - hadarta és meglódult az ajtó felé.

Éppen mikor elhaladt mellette Thomas erősen megragadta a lány karját.

- Én még szeretnék egy kis időt veled tölteni kettesben - mondta gonosz mosollyal és közelebb húzta magához.

- Thomas, engedj el, kérlek - Nona felnézett a fénytelen fekete szemekbe, de nem látott bennük semmit.

A lány megpróbált kirántani magát a szorításból, de nem sikerült. Thomas még erősebben szorított és nyakon ragadta a lányt. Nona felhördült. A férfi megrántotta a lányt, majd durván az ágyra lökte. Nona megpróbált legördülni és menekülni, de Thomas rávetette magát és leszorította. A lány küszködött és kapálódzott, végül sikítani próbált, de a hangja fulladozó nyögésbe fordult, ahogy a férfi ujjai a nyaka köré tekeredtek.

Nona Thomas arcát bámulta. Elborzadva figyelte, ahogy a férfi mosolya egyre szélesebbre húzódik, a lehetőségek határán is túl, szinte egészen a füléig.

- Tudod, hogy mi fog most történni, ugye? - suttogta Thomas a lányhoz hajolva. - Had mondjam el.

Nona reszketett és nyöszörgött a félelemtől. Szemeiből csorogtak a könnyek. Hallgatta, ahogy a férfi a fülébe suttogja a rémségeket, amiket művelni fog vele. Aztán mikor végzett a felsorolással neki is látott.

>>>>>[Ezt a novellát akkor írtam, amikor elkezdtem polaroid fotózással foglalkozni és nagyon érdekesnek találtam. Az alapgondolat az volt, hogy mivel a polaroid technológia kémiai alapon működik, így olyan dolgokat is rögzít, amiket a digitális technológia nem.

Jelen novellában a kamera a Thomast megszálló szellemet (spirit) mutatta meg. Ebben a világban a szellemek bizonyosfajta Esszenciával táplálkoznak, amit konkrét cselekedetek, érzelmek és események váltanak ki. Mondhatnánk úgy is, hogy az Esszenciának különféle íze van. Ez a szellem valószínűleg a kétségbeesés, a fájdalom, a szenvedés, de legalábbis valami olyasmi Esszenciával táplálkozik, ami a nemi erőszak által jön létre. És mivel a szellem meg tudott szállni valakit, így nem kellett keresnie megfelelő Esszenciát, hiszen maga is elő tudta azt teremteni.

Nona kamerája egyébként nem különleges, a lány viszont igen. Szintén Alvajáró, aki érzékeny többféle természetfelettire is és mivel fotós, így bele-bele fut furcsaságokba. A novella eseményei után bárkivel, akivel találkozik lefotózza a kamerájával, hogy lássa mit mutat. Ez akkor lesz majd érdekes, ha a játékos karakterek természetfelettivé válnak.

Nonát az Oxenfree című játék hasonló nevű karakterél mintáztam.]<<<<<