>>>>>[Néha az a hely, ahova a legkönnyebb betörni rejteget valamit, ami hirtelen a legkockázatosabbá is tudja tenni a helyet.

Íródott: 2018.08.23.]<<<<<

Rossz ajtó

Bobby brooklyn-i lakóház előtt várt ameddig a hollóhajú, szemüveges nő el nem ment. Bobby már kileste a szokásait korábban, így tudta mikor megy el otthonról futni. Ezután bejutni az épületbe és fel az ötödik emeletre már gyerekjáték volt. A nő még tíz perce sem ment el és ő már az ajtaja előtt állt és törte fel a zárat.

Sokan tévesen úgy gondolják, hogy a betörők mindig éjjel jönnek. Ez nem volt mindig igaz, hiszen a lakók éjjel többnyire otthon vannak. Napközben viszont dolgoznak, vagy egyéb dolgukat végzik máshol védtelenül hagyva az otthonaikat. Ezért is volt ez a tökéletes időpont.

A lakás tulajdonosa, Bobby haverjának állítása szerint, egyedül élt, de piszok gazdag volt. Hogy akkor miért választott egy ilyen lepukkadt helyet magának azt Bobby nem tudta, de úgy gondolta megérheti megnézni. Ha másért nem is gyakorlásnak megteszi.

Az ajtó zárja kellemesen kattant. Bobby elégedetten elmosolyodott és zsebre vágta szerszámait. Óvatosan lenyomta a kilincset és besurrant az ajtón, majd lassan betolta maga után.

Az előszoba folyosója keskeny volt és jellegtelen. A fogasokon kabátok lógtak, alattuk cipők sorakoztak. Bobby nem különösebben értett a divathoz és soha nem mélyedt el a ruhalopásban, így beljebb lopakodott. Őt a komolyabb dolgok érdekelték: pénz, ékszerek és más értékes tárgyak. A gazdagok természetében megvolt az a törekvés, hogy drága holmikkal vegyék körül magukat.

A nappaliba érve nem egészen az várta, amire számított. A nagy tévé, a kanapé és fotelok helyett egy makulátlan feketén csillogó versenyzongorát talált. A falaknál drágának tűnő, díszes polcok álltak rajtuk könyvekkel és díszítő apróságokkal, amiknek értékét Bobby ránézésre nem tudta megállapítani. Még a kávézóasztalszerűség és a hozzá tartózó fotelok is archaikus hatásúak voltak és borzasztó drágának tűntek. Az egész helyről áradt a régies hangulat, egyedül a nagy báltermi csillár hiányzott, de mégis új hatása volt, mintha a tulajdonos most újította volna fel az egészet. Akárki is lakott itt tényleg volt pénze, és nem sajnált a stílusra.

Bobby bejárta a lakást. A fürdőszoba a lakás többi részéhez képest egyszerű és praktikus volt, de a tükrösszekrényben lévő sminkkészlet és egyéb kozmetikumok azonnal nyilvánvalóvá tették, hogy egy nő él itt. A hálószobában egy régies gardrób szekrény és egy hatalmas franciaágy várta, amiről ezen a ponton Bobby már hiányolta a baldachint.

Egy szoba maradt a végére, aminek az ajtaja zárva volt. Bobby azonnal megérezte, hogy az igazán értékes dolgok ott lesznek bent. Elvégre mi másért zárna be valaki egy ajtót a saját lakásában, ha egyedül él.

Bobby neki is látott és pár perc alatt le is győzte a zárat. Belépve a szobába már tudta, hogy megtalálta a kincses barlangot.

Nagy, masszív polcok sorakoztak a falak mentén tömve könyvekkel. Az ajtóval szemben egy széles asztal állt, rajta egy vaskos könyv feküdt kinyitva. Az asztala mellett egy nagy, fekete kutya szobra állt. Egyiptomi lehetett, egy fekvő sakált ábrázolt. A padlót egy nagy, díszes szőnyeg borította. Bobby szégyellte, hogy cipővel kellett rálépnie. Az egész helyiséget belengte a papír illata.

Ahogy ott állt a szobában elgondolkodott, hogy mégis ki lakhat itt. Valami történelem professzor? Vagy műgyűjtő? De akkor miért egy lerobbant brooklyn-i apartmant vett ki, ahelyett, hogy valami nagy házban rendezte volna be a magángyűjteményét? Rápillantott az órájára. Bármennyire is szeretett volna még nézelődni az ideje nem volt végtelen.

Az asztalhoz sietett és belenézett a könyvbe. Réginek tűnt, de nem tudta mi állt benne. A betűket értette, de az egész szöveg halandzsának tűnt neki. Tudta, hogy a könyvrégiségek sokat érhetnek, de ugyanakkor nehezek is voltak és most nem tudta volna magával vinni.

Volt a könyv mellett egy szövetzsákocska. Mikor belepillantott a szemei elkerekedtek. Kis, gömbölyű kövek voltak benne, amik furcsán csillogtak. Az egyiket kivette és a fény felé tartotta. Ahogy forgatta a színe hol kékes, hol rózsaszínes volt. A belsejében pedig a szivárvány színeiben tucatnyi fénypont csillámlott. A kövekből legalább húsz darab volt a zsákban.

Bobby zsebre dugta a zsákot. Ha ezek a kövek érnek valamit, akkor nagyon sokat. Ebben biztos volt.

Végigsétált a szekrények mentén és megnézegette az itt-ott rájuk állított szobrocskákat. Az egyik polcon négy váza állt egyiptomi faragásokkal és különféle fedelekkel. Ember, sólyom, sakál és majom. Emlékezett ezekre filmekből, de a nevük nem jutott eszébe. Egy másik helyen egy aranynak tűnő kígyófej szobrocska állt, talán királykobráé. Elég kicsi volt, így le is emelte. Talált egy nagy, szárnyas nőt ábrázoló szobrot is, meg több szobort, amik négy vagy több karú nőket ábrázoltak, de túl nagyok voltak, hogy magával vigye őket.

Bobby úgy érzete itt az ideje lelépni. Sajnálta, hogy nem tudott több dolgot elvinni, de mégsem flangálhatott fényes nappal egy szobrokkal megtömött zsákkal.

Amint kilépett az ajtón kutyamorgást hallott. Megdermedt. Nem volt sehol kutya eddig, akkor mégis honnan került ide? Lassan megfordult. Volt már dolga kutyákkal, tudta mit szabad és mit nem. Viszont amit meglátott az semmilyen kutyához nem volt hasonlítható, amivel eddig dolga volt.

Egy koromfekete, hegyes fülű kutya állt ott és vadul vicsorgott rá. A szemei természetellenes vörössel izzottak mint a parázs. Ami viszont megfagyasztotta a vért Bobby ereiben az az a felismerés volt, hogy a szobában, az asztal melletti sakálszobornak csak a talpazata volt a helyén. A sakál eltűnt róla.

Bobby lassan hátrált, a kutya pedig követte. A zsebéből óvatosan előhúzta az arany kobrafejet. Elég nehéz volt és a talpa is elég széles, hogy ha szüksége lesz rá oda tudjon sózni vele a dögnek.

Már a zongoránál járt, és már-már úgy érezte talán ki tud jutni a lakásból anélkül, hogy a kutya megcsócsálná, amikor meghallotta azt amire végképp nem számított.

- Maga mit keres itt?

A mély, parancsoló női hang hallatán Bobby majdnem kiugrott a bőréből. Megpördült és szembetalálta magát a lakás tulajdonosával. Ugyanaz a short és trikó volt rajta, amiben reggel elment futni. Lófarokba kötött hollófekete hajának egy-egy kiszabadult tincse hozzá volt tapadva izzadt arcához. Szemüvege mögül komoran nézett a férfira.

Bobby csak pislogni tudott a döbbenettől. Hogyan került ide? Nem hallott lépéseket, de még az ajtó csukódását sem.

Kétségbeesetten a kijárat irányába pillantott, majd vissza szigorú tekintetű nőre. Nem akart erőszakos lenni, de lebukott, sarokba szorították és valami nagyon nem volt rendben vagy vele, vagy ezzel a hellyel. El akart tűnni innen.

Erősen megmarkolta a kobrafejet és fenyegetően felemelte. Elindult a kijárat felé, miközben távol maradt a nőtől jelezve neki, hogy nem akar bajt.

Pár lépést tett, aztán szoba hirtelen elsötétedett, mintha a Napot valami komolyabb takarta volna el, mint egy kósza felhő. Szúrós szag kezdett terjengeni. Bobby-t átjárta a rémület, mikor meglátta a nő szemüvege mögött bántóan éles fénnyel vibráló szemeket. A szívét jeges rémület szorította el. Remegő ujjai közül kifordult a kobrafej. Menekülni akart, de a lábai összeakadtak és hanyatt esett.

Egy pillanattal később a jelenések megszűntek. Bobby levegő után kapkodva ült a földön. Felpillantva meglátta a szigorú tekintetű nőt. Rémülten felpattant és kirontott a lakásból. Futott, és meg sem állt, ameddig már több utcára nem volt a lakóépülettől.

>>>>>[Doris Watson egy mágus (konkrétan egy Obrimos), méghozzá egy erősebb fajta. Minden mágusnak van Nimbusza, ami tulajdonképpen az erejének a kivetülése. A Nimbusz általában varázsláskor mutatkozik meg, de szándékosan is ki tudják mutatni. A Nimbusznak különféle hatásai vannak azokra, akik a hatókörébe kerülnek. Érzelmeket, szagokat, fényhatásokat és hasonlókat kelthet. Doris esetében ez ózon szag, a környezet elsötétedése, a szemeinek az ívkisüléshez hasonló fénnyel való vibrálása, és a félelem érzése.

A Doris asztalán heverő könyv a Magasbeszéd (High Speech) rúnáival íródott, amit csak mágusok tudnak elolvasni. Alvóknak csak krikszkrakszoknak tűnnek, a Magasbeszédet pedig csak halandzsának hallják, mert a tudtukat a tagadás elzárta a Felső Világtól, így bármi onnan származót képtelenek felfogni.

A szekrényeken a kanópusz edények és a kobra melletti nőalakok szobrai is árulkodóak. A szárnyas nőalak Ízisz, a mágia istennője. A sokkarú nőalakok pedig indiai istennők szobrai, valószínűleg Mahadevié és az ő megjelenési formáié.

Következmények:

Apró események

• Vincent beleütközött a menekülő Bobby-ba, aki el is ejtette a csomag követ. Ezt Vincent magához vette. A limitált auralátásával látta, hogy a köveknek furcsa aurája van, de a természetüket nem tudta megfejteni.
• Később hallotta, ahogyan Janice aggódva beszél Doris-al a betörésről, de Doris megnyugtatja, hogy rajtakapta a betörőt és semmi nem tűnt el. Bejelentést sem akar tenni róla a rendőrségen.

]<<<<<