>>>>>[A hosszú, magányos száműzetésből visszatért Doris lassan elkezd visszarázódni a városi életbe, és az életbe úgy általában.

Szereplők

• Doris "Indis" Watson, az utolsó Mélységőr, ex-Fátyolőr, száműzött Névtelen
• Janice Poole

Íródott: 2018.11.23.]<<<<<

Új és régi ismerősök

"Van, hogy a múltat nem lehet csak úgy eltemetni. Kimászik a sírjából, és előbb-utóbb utolér."

- Ronda Thompson

- Na, tehát - kezdte Janice maga elé húzva az egyik sárga folyadékkal töltött poharat, amit a pultos az imént rakott ki elé. Egy szelet narancs és egy szem koktélcseresznye is volt rajta díszítésnek. - Először az After Party, aztán, ha egy pasi se udvarol nekünk egy kicsit sem, akkor jön a Bloody Mary, és a végén az egészet szétcsapjuk Budweiserrel, mert akkor már úgyis mindegy.

Doris lepillantott a saját poharára, majd körbepillantott a nyüzsgő bárban. Mikor megérkeztek még alig volt valaki, de nem sokkal az után, hogy helyet foglaltak a kopott, fa bárpultnál az emberek elkezdtek beáramlani, mintha csak az lett volna a jel. A bárszékek és az asztalok megteltek, még a táncparkettre is felmerészkedtek páran.

Évek óta nem volt ehhez hasonló helyen és a hosszú, magányos élet után az emberek tömegének látványa kényelmetlen feszülést keltett a gyomrában.

- Úgy hangzik nem először csinálod ezt - szólalt meg Doris.

- Igen - mondta Janice keserű mosollyal. - Tudom, nagyon gáz.

Doris beleivott a koktélba és ismét körbenézett. Igen változatos volt a vendégsereg. Az idősebb, pocakosodó uraktól kezdve a sportos fiatal egyetemistákig mindenféle férfiak képviseltették magukat.

- Szóval akkor ingyen italokra hajtunk, vagy egyéjszakás kalandra? - kérdezte a nő visszafordulva Janice-hez.

Régen volt már, de Doris nem egyből egy vadidegennel való ágyba bújással akarta újrakezdeni. Először a nagyvároshoz szeretett volna újra hozzászokni, és a múlt visszhangjaihoz.

- Főleg arra, hogy jól érezzük magunkat - vágta rá Janice és hosszat kortyolt a poharából. - De azért nem bánnék egy kis kényeztetést - tette még hozzá.

Doris elvigyorodott.

- Szóval két harmincas nő próbálja kétségbeesetten behozni, amit elszalasztott az életben. Akár egy romkom alaphelyzete is lehetne.

- Kivéve, hogy ez valódi - Janice leszedte a narancs szeletet a pohár széléről és lerázta róla a cseppeket. - Elmúltál harminc és szingli vagy. Tökéletes pillanat a pánikra.

Bekapta a narancsot és az arca összerándult egy pillanatra. Doris már korábban is sejtette Janice-el kapcsolatban, de most már egyre biztosabb volt benne, hogy ő is azon karrierista városi nők csoportjához tartozhatott, akik a magány okozta kapuzárási pánik feneketlen mélységének határán egyensúlyozva különféle szórakozóhelyeken próbálják megőrizni ép elméjüket. Egy kicsit megnyugtatta, hogy egy kis közös azért van kettejükben.

- Úgy beszélsz, mintha holnap meghalnál - mondta Doris. - Ez nem a világ vége.

- Nem az, de - sóhajtotta Janice - ahogyan öregszem, én legalábbis, egyre inkább úgy érzem, kezdek hátracsúszni a keresési eredmények között. Mintha időkorlátos lenne az egész és kezdenék kifutni az időből. És ez halálosan idegesít.

- Értelek, de akkor is. Jól nézel ki, és kétlem, hogy jobban néztél volna ki öt vagy akár tíz évvel ezelőtt.

- Ugye? - csattant fel váratlanul Janice. - Akkor mégis hogyan történt ez? - mutatott magára, aztán legyintett. - Nem fontos. Úgyis tudom.

Egy percig csendben ültek egymás mellett, majd ismét Janice szólalt meg.

- Tudod kit utálok a legjobban? - kérdezte Doris-hoz fordulva, de azonnal meg is válaszolta a kérdést. - Azt, aki kitalálta a kapuzárási pánikot.

Doris felkuncogott.

- De komolyan - mondta tovább Janice. - Igazad van abban, hogy nem kéne semminek se változnia, de valami seggfej kitalálta, hogy ha harminchárom vagy, nincs férjed vagy legalább egy állandó pasid, és nincs gyereked sem, akkor bizony szívás van. Meg az emberek is - a nő elváltoztatta a hangját a jellegzetes déli akcentus egy paródiájára. - Aki harminc elmúlt az már öreg és a mellei olyanok, mint két kirabolt hátizsák, meg lóg a segge és olyan zsíros, hogy a jelenlétét sem lehet kenyér nélkül megemészteni.

Doris nem tudott válaszolni, mert a kezét a szájára nyomva azzal küszködött, hogy ki ne köpje az italát, miközben némán rázkódott a nevetéstől.

Janice nagyot húzott a koktélból.

- És akkor ne hazudjak az életkoromról - folytatta nagy vehemenciával. - Úgy, hogy mikor meghallja az illető, hogy harminc vagyok már látom az arcán, hogy azon jár a feje, milyen elcseszett pszichózisom van, amiért senki nem bírta ki mellettem. Vagy meg egy az egyben megmondják nekem, hogy már csak akkor lenne hasznom, ha eladományoznám a szerveimet.

Doris leküzdötte a kortyot és hangosan felnevetett. Örült, hogy az önsajnáltatás helyett Janice kitörései kifejezetten szórakoztatóak.

- Hú, ez már érhetett egy ideje - sóhajtotta Janice. - Bocs, hogy az este Janice panaszáradatával indult.

- Nem, nem - legyezett a kezével Doris. - Kérlek, ne hagyd abba.

- Nevetsz a más baján - öklözte vállba Janice a nőt.

- Dehogy is - védekezett nevetve Doris. - Csak jobban érzed majd magad, ha kiereszted néha.

- Tényleg jobb egy kicsit - újból vállba ütötte Doris-t. - De ez is jól esik.

- Talán inkább vegyél egy zsákot, amin levezetheted a feszültséget - dörzsölte a vállát Doris. Janice nem ütött nagyot, de a csontos ökle így is fájdalmas volt. - A verbálisat még vállalom.

- Talán fogok is.

Janice visszafordult a poharához és mindkét kezével megfogta.

- Egyébként mivel foglalkozol? - kérdezte egy perccel később. - Még soha nem mondtad.

- Tanár vagyok... voltam - válaszolta Doris.

- Komolyan? Hol?

- Mielőtt idejöttem egy atlantai középiskolában. Azóta sehol. Az itteni egyetemen próbálkoztam, de nem vettek fel.

Janice zavarodottan összevonta a szemöldökét.

- Akkor most te középiskolai vagy egyetemi tanár vagy?

- Van olyan végzettségem, amivel taníthatnék egyetemen is, de gyakorlatom nincs elég, így csak óraadó instruktor lehetnék. Azt meg itt nem kerestek.

- És miket tanítasz? Megkérdezem az ismerőseimet tudnak-e valami helyet neked.

- Janice, nem kell, tényleg - hárította Doris. - Különösen protekciós nem akarok lenni.

- Nem, dehogy is. Csak, hogy valahol esetleg keresnek-e hozzád hasonlót.

- Jól van. Fizika és matematika diplomám van, de van irodalomi és művészeti végzettségem is.

Janice szemöldökei feljebb kúsztak a meglepettségtől.

- Ennyi mindenhez értesz?

Doris megvonta a vállát.

- Mozgalmas fiatalkorom volt.

- Itt szerénykedsz, aztán biztos valami zseni vagy közben.

- A mentoraim úgy gondolták, aztán - Doris nem fejezte be a mondatot. Az arca egyik pillanatról a másikra elkomorodott.

Janice aggódva hajolt oda.

- Mi a baj?

- Á, semmi, nem fontos - hessegette el Doris és a már majdnem üres pohara fenekére nézett.

Janice hosszan fürkészte a nő arcát.

- Jól van - mondta végül. - De ha beszélni akarsz róla, én itt vagyok, tudod. Ott vagyok a szomszédban. Áthozol egy üveg bort, aztán azt beszélünk ki, amit szeretnél.

- Észben tartom - mosolygott rá Doris.

- Szupi - Janice a saját és Doris üres poharára pillantott, és lecsusszant a bárszékről. Elnézett a válla fölött a táncparkett felé. Valami ír rock zene szólt.

- Na, elég a dumából - szólalt meg és megfogta Doris kezét, majd gyöngéden húzni kezdte. - Táncoljunk, szexi tanárnéni.

Doris elnézett a táncolók felé, majd vissza Janice-re.

- Szó szerint évek óta nem táncoltam - mondta, miközben hagyta magát a behúzni a tánctér közepére. A kettejüket körülvevő táncoló párok látványától a gyomrában még erősebb lett a feszülő érzés.

- Nincs tökéletesebb alkalom a mostnál az újrakezdésre - jelentette ki széles mosollyal Janice.

***

- El vagyunk átkozva! - nyögte fájdalmasan Janice és Doris vállához ütögette a fejét.

Az egyik boxban ültek a tánctér szélénél. Mindkettejük előtt magas poharak álltak vérvörös folyadékkal töltve. Janice-é már félig üres volt.

Doris a szájához emelte a poharát.

- Nem vagyunk elátkozva - mondta és ivott.

- Jó, akkor csak én vagyok elátkozva - morogta Janice a nő vállába.

Vette egy mély levegőt és bosszúsan nyöszörögni kezdett. Doris jobb felkarja bizsergett a Janice keltette rezgéstől. Egy pillanatra lenézett a nő barna hajára és a kilazult lófarkára, majd visszafordult a poharához. Talán az alkohol volt, de Doris már nem érezte az idegességet, és Janice megjátszott nyűglődése is szórakoztató volt.

Janice, miután elfogyott a levegője, felpattant.

- Végig szemeztem a sráccal a biliárdasztalnál - csattant fel. - És semmi. Mi ezeknek a baja? Vagy én csinálok rosszul valamit? Van valami az arcomon?

Doris odafordult és a tőle pár centire lévő Janice arcába bámult. Végig futtatta a tekintetét a nő arcán az éles állvonalától a homlokába hulló hajtincsekig, majd a kerek szemüvege mögötti gesztenyebarna szemeibe bámult. Szép, sima arcbőre volt, ami ki volt már pirosodva és csillogott az izzadtságtól.

- Nem - csóválta a fejét Doris. - Szerintem jól nézel ki.

- Akkor nem értem - vettette szét a kezeit Janice. - Pedig olyan műsort adtunk, amiért máshol fizetni szoktak. Te ráadásul dögösebb vagy, mint én és még egy kólára se hívott meg senki.

- Ne is törődj vele - legyintett Doris. Egy csuklástól pillanatra elakadt a hangja. - Nem tudják miről maradtak le. Biztos túl részegek voltak, vagy csak simán vakok. Akkor se mozdultak volna, ha szeretkezünk a táncparkett közepén.

Janice szeme felcsillant.

- Ú, tökre azt kéne csinálnunk legközelebb - mondta pajkos mosollyal. Doris a szeme sarkából a nőre sandított. - Mi? Öregszünk, melegszünk.

- Ha elkezded - vont vállat Doris -, felőlem mehet.

- Vigyázz, szavadon foglak - Janice a poharával a nő felé intett. - Emlékezz, nagyon kétségbeesett vagyok és van az a véralkohol szint...

Felhajtotta a Bloody Mary maradékát, az üres poharat az asztalra csapta.

- Szóval - Doris poharára pillantott -, két Budweiser?

- Két Budweiser - bólintott Doris.

Janice kimászott az asztaltól és a pult felé indult. Doris egy pár pillanatig figyelte, ahogy a nő az időközben megduzzadt tömeg résein keresztül eltűnik, majd visszafordult és a poharában lévő vörös folyadékra bámult. Behunyta a szemét és az ujjaival megérintette a poharat, forgatni kezdte lassan. Már érezte az alkohol nyomását a fején. A Bloody Mary erősebb volt, mint hitte, vagy csak régen volt már, hogy igazán italozott volna.

Percekkel később végigfutott a hátán a hideg, mintha valaki a nyakába lihegett volna. A szemei felpattantak, és kapkodni kezdte a fejét idegesen fürkészve a tömeget. Ismerte ezt az érzést. Elmepajzsokat húzott fel, mielőtt eljött otthonról és valami, vagy valaki, megpróbált áthatolni rajtuk, de lepattant.

- Egy sört a tanárnőnek a kettesért? - hallatszott Janice. Kipirult arcáról lemállott a mosoly Doris zaklatott tekintettének láttán. - Mi történt? Valami baj van?

- Nem, én csak... - Doris a hajába túrt és még egyszer körbehordta a tekintetét az embereken.

- Biztos jól vagy? - Janice becsusszant a nő mellé és elé tolta a pohár sört. - Elég stresszesnek tűnsz. Láttál valakit?

- Nem. Biztos csak a hely. Tudod, sokáig éltem egyedül, és most ennyi ember hirtelen... sok egy kicsit talán.

- Kimehetünk, ha gondolod - Janice az ajtó felé bökött a poharával.

- Nem - rázta meg a fejét Doris. - Egy kis idő és hozzászokok.

- Jól van - mondta Janice és a nőre mosolygott. - A sör majd segít.

Koccintottak. Doris leszürcsölte a habot a sör tetejéről és az a gondolat fúrta be magát a fejébe, hogy a hatást, amit érzett, nem itt keltette valaki helyben, hanem valaki távolról. A legrémisztőbb ebben a gondolatban, ha igaz volt, hogy tudta, hogy kik és hogyan lehettek képesek erre.

***

Doris nehéz fejjel ébredt. A bal karja zsibbadt, valami nehéz volt rajta. Szemből valami puha és meleg feszült hozzá. Sampon és szalámis pizza illatot érzett. Óvatosan felemelte a fejét és egy barna szőrcsomót látott meg maga előtt. Pislogott, és a szőrcsomón észrevett egy szemüveget. Fölé hajolt és Janice arcát látta meg. Aludt. Ugyanaz a blúz volt rajta, amit egész este viselt, csak gyűrötten és félig kigombolva. Doris ráérzett a nő sima hasára, tenyerével végigsimította, és mikor az ujja elakadt a köldökében kihúzta a kezét a felcsúszott blúz alól. Feljebb emelkedett és kihúzta a beszorult karját a Janice alól. Azonnal szúrni kezdtek az ujjai, ahogy a vér újra szabadon tudott áramlani.

Az arcához nyúlt, hogy megdörzsölje a szemét, de az ujjai beleütköztek valamibe: a szemüvegébe. Úgy tűnt egyikük sem jutott el odáig, hogy levegye, mielőtt kidőltek volna. A kidőlés ráadásul a kanapén történt, egymás karjaiban, Doris lakásában, ahogyan a zongora meglétéből megállapította. Újból Janice-re pillantott. Nem volt rajta a szoknyája, csak a harisnyája. Azzal meg mi történhetett?

Doris nagyjából emlékezett az este eseményeire. Kissé részegen hazaértek és rendeltek egy pizzát, amit a földön heverő doboz is igazolt. Aztán megbontottak egy üveg édes fehérbort. Erre tisztán emlékezett, talán mert a bor az övé volt. Utána sokat beszélgettek. Főleg irodalmi anekdotákkal szórakoztatta Janice-t, ami úgy rémlett neki, a nő nagyon élvezett. Hogy azután mi történt és hogyan kötöttek ki így, már a feledésbe veszett.

Óvatosan kimászott Janice mögül igyekezve, hogy fel ne ébressze. A nő felnyögött és a hátára fordult elfoglalva a Doris után maradt helyet. Felegyenesedve a tegnap hatása erősebb súllyal rántotta le a fejét, amitől majdnem ráesett Janice-re. Miután hozzászokott az álló helyzethez a zongorához ment. Félt tőle, hogy valami kárt tettek benne a múlt éjjel, de makulátlanul fénylett, ahogy mindig.

Csöngettek.

Doris arca fájdalmasan összerándult, ahogy a zaj élesen hatolt a koponyájába. Még Janice is bosszúsan felmordult álmában. Bárki is volt az ajtónál, nagyon sürgős volt neki. Mire Doris kézzel valamennyire prezentálható állapotba hozta a haját és odabotorkált az ajtóhoz már a harmadik csengetés zengett fel.

Az ajtó mögött egy magas férfi várta. Hitetlenkedő pillantással nézett le a nőre. Dús barna szakállában és hajában fonatok sorakoztak. Fehér trikója inas testére feszült, amit tetoválások borítottak.

- Azt hittem magasabb leszel - nézett végig a nőn. - De úgy néz ki tényleg te vagy az.

- Mit akarsz? - húzta össze a szemét Doris. Nem ismerte a férfit, de volt elképzelése, hogy ki lehet. Mikor visszajött tudta, hogy lesznek páran, akik tiszteletüket fogják tenni nála.

- Ó, nagyon jól tudod a választ. Nem sokan élik túl a Mélységgel való lepaktálás vádját. Akik meg mégis, azok jó messzire menekülnek és sosem térnek vissza. De te mégis itt vagy.

- Bármit is akarsz, nincs nálam.

Doris megpróbálta becsukni az ajtót, de a férfi belépett és a kezével visszalökte az ajtót olyan erővel, hogy az kicsúszott a nő kezéből és a falnak ütődött. Az alkarján Doris felismerte az Aeigshjalmr rúnáját.

- Nem kell nekem semmi tőled - sziszegte az idegen. - Mindenünk megvan már. Csak azt akartam, hogy ne felejtsd el.

A nő fejében felerősödött a lüktetés.

- Kifelé a házamból - préselte ki a fogai között.

A férfi elvigyorodott. Fehér fogai kivillantak a bajsza alól.

- Menj vissza és játssz csak a haszontalan Alvó barátaiddal - visszalépett a folyosóra. - És ne csinálj semmi meggondolatlant.

Bő nadrágja zsebébe dugta a kezeit és elsétált.

>>>>>[Tetszett a két, kissé kapuzárási pánikos, harmincas nő ötlete, ezért meg is született a fenti novella. Szerintem Doris és Janice együtt egy érdekes párost alkotnak. Elsőre talán nem is tűnik fel, de hasonlítanak egymásra. Mindketten szociálisan nagyon érzékenyek, csak egy kicsit más módon. Janice-nek van egy erős, belső empátiája. Doris-t viszont a Mind arcanumban való elmélyülése segíti mások olvasásában és teszi őt igen kellemes társalkodópartnerré (legalábbis addig, ameddig rá nem jössz, hogy szó szerint képes a gondolataidat olvasni, azok manipulálásáról nem is beszélve).

Janice vidékről költözött a nagyvárosba. Ahhoz szokott hozzá, hogy vidéken az emberek közel vannak egymáshoz és mindenki ismer mindenkit. Ezt a hozzáállást hozta be a városba, ahol összejöveteleket szervez, embereket hoz össze egymással és hasonlók. Szeret emberek között lenni és segíteni nekik, ezért sok ismerőse van. Mikor Doris beköltözött a szomszéd lakásba azonnal megérezte, hogy a nő mennyire el van veszve és szüksége van egy barátra. Janice emellett az a nő, aki valahogy képtelen megmaradni egy párkapcsolatban. Nem feltétlenül azért, mert elviselhetetlen, hanem mert mindig sikerül olyan embereket választania, akik otthagyják valaki másért. Kezd egy kicsit kétségbeesni, de nem adja fel. Rendszeresen jár kondiba is és nagyon ügyel, hogy jó formában legyen nehogy valakinek kifogása legyen a külsejével kapcsolatban.

Doris nagyon magányos volt az utóbbi években. A városba visszaköltözve is csak a rossz emlékek és a nem túl fényes múlt várta. Amikor Janice-el összebarátkozott az a legjobb dolog, ami régóta történt vele, még akkor is, ha Janice csak egy egyszerű Alvó. Janice-el ellentétben Doris-nak inkább az a problémája, hogy mivel fiatalon ébredt fel, így a fiatalkora elment a kiképzésére, a Látók, a Scelestik, a Mélység és annak teremtményei elleni harcra. Most már szeretne élni is egy kicsit és nem akar a Látók és a Gyémánt végtelen csatározásaival foglalkozni. Látott már eleget és nagyon cinikussá vált a mágusok világával kapcsolatban. Sajnos a múlt folyton a nyomában van és a régi berögződései se halnak ki egykönnyen.

A szektája mágikus könyvét viszont vissza akarja szerezni. Nem csak azért, mert őt illeti, hanem mert azon keresztül képesek szimpatikus mágiát használni ellene, ahogyan a novellában is történt. Ameddig a könyv nincs nála felhasználhatják ellene.

Következmények

Apró események

• Vincent egy alkalommal összetalálkozott a hazafelé botorkáló és már nem szomjas Janice-el és Doris-al. Úgy döntött hazakíséri őket. Hazafelé a két nő mindenféle jelenetet rendezett le. A ház lépcsőházában pedig Doris megbotlott a lépcsőben és leült, mire Janice átölelte és mind a ketten elfeküdtek a földön. Nem volt egyszerű velük. Vincent azért ki is használta a helyzetet. Janice fenekét megfogdosta párszor (mert a női fenekek még mindig fontos szerepet játszanak ebben a játékban valamiért), Doris-t viszont nem piszkálta, mert tőle tartott. Egy ponton frusztrációjában rá is csapott Janice fenekére - mert ő produkálta magát a legjobban -, amire a nő csak annyit válaszolt "Miért nem folytatod?". Hát, még ilyet. Végül mindenki biztonságban hazaért.

]<<<<<