>>>>>[Úgy gondoltam Frida egy érdekes karakter és mivel kevés a mágus amúgy is a játékaimban, ezért úgy döntöttem visszahozom őt. Ő a legerősebb mágusok egyike nemcsak Puyallup-ban, hanem valószínűleg a Seattle Metroplexumban is.
Szereplők:
- Frida, a tűzboszorkány/tűzkirálynő
Kép: http://mariaamanda.deviantart.com/
Íródott: 2016.06.09.
]<<<<<
A lángok között
"Here I am standing above all
Waiting for the moment I fall
I am The Queen of the night
Eternal fire by my side
I only wanna hide
And run out of sight
These flames are getting so high
Even if they have seen
What I´ve always been
They call me The Firequeen"- Lullacry - Firequeen
- Ott jön! -kiáltotta Luga a többieknek annak ellenére, hogy ők is látták, ahogy az épület ajtaja kinyílik és kilép rajta a nő. Mélyfekete talár volt rajta amihez képest fedetlen kezei és lábai szinte fehéren világítottak. Aranyszínű haja szabadon omlott a vállaira. Mosolyogva üdvözölte az őröket aztán továbbindult egyedül.
- Váó -szólt Scotty az ámulattól.
- Az a ruha baromi drágának tűnik -mondta Vance.
- Darius biztos megvesz neki mindent, amit szeretne -mondta Luga.
- Én is bármit megadnék neki -mondta Scotty.
A három fiút hosszú pillanatokra rabul ejtette Frida, a tűzkirálynő, karcsú, távolodó alakja. Követték a nőt az este sötétjébe burkolódzó utcákon.
- Hova megy? -kérdezte Scotty, mikor Frida láthatóan a lakóövezeten kívülre tart a pusztára.
- Este, egyedül -tette hozzá Vance.
- Ja, veszélyes ott kint a sötétben.
- Szerintem tud magára vigyázni -mondta Luga. -Elvégre ő a tűzkirálynő.
- De akkor is.
- Nem tudom. De mindjárt megtudjuk, nem?
Az ég tiszta volt most és a Hold magasan járt. A nő céltudatosan haladt előre. Úgy tűnt tudja hová megy és már nem először járt itt. Végül bement egy romos, elhagyatott kis épületbe.
- Biztos, hogy be akarunk menni ide? -kérdezte Vance bizonytalanul.
- Miért? Talán félsz a kísértetektől, vagy mi? -vigyorgott Luga.
- Inkább az ördögpatkányoktól és a barghest-ektől.
- Ne csináld már! Nincs bent semmi. Frida is bement.
- Biztos?
- Ha punci vagy, akkor maradj itt. Majd Scotty-val bemegyünk.
Luga bement, Scotty utána. Vance idegesen körbenézett a sötétben, majd utánuk sietett. Sötét volt bent, de az épület belsejééből fény jött. A fényben pedig meglátták Fridát. Az épület közepe teljesen be volt omolva és a mennyezeten keresztül besütött a Hold. Ennek a közepén állt a nő és egy tűzrakás maradékát nézte.
- Előjöhettek -mondta emelt hangon.
A három fiú összenézett.
- Hozzánk beszél? -suttogta Vance.
- Kuss! -szólt rá Luga.
Frida végignézett a romos épületen. Kék szemei megvillantak mint a macskáké. Mosolygott.
- Ne féljetek, nem foglak bántani titeket.
Hárman idegesen néztek egymásra, majd Scotty állt fel a romos fal mellől és megmutatta magát. A nő az ork fiú felé fordult és rámosolygott.
- Gyere, gyere -mondta. -Nem harapok.
Ahogy Scotty elindult a többiek is előbújtak és felsorakoztak Frida előtt.
- Hogy hívnak titeket?
- Scotty.
- Vance.
- Luga.
- Ti hárman aztán bátrak vagytok, hogy ide követtetek engem. Bajba is kerülhettetek volna. Sok veszélyes dolog van idekint.
- Maga is veszélybe kerülhetett volna -szólt Luga -így egyedül.
Frida kíváncsian felhúzta a szemöldökét, de a mosolya változatlan maradt.
- És azért jöttetek utánam, mert aggódtatok miattam?
- Hát... ööö...
Luga a többiekre nézett.
- Igen -vágta rá Scotty. -A srácokkal sétálgattunk és láttuk, hogy egyedül van és a puszta felé megy és azt gondoltuk, hogy mi lesz, ha valami baja esik, ezért jöttünk, hogy ha kell, akkor tudjunk segíteni.
- Ja -bólogatott Luga és Vance.
A nő közelebb hajolt hozzájuk.
- Ez nagyon kedves tőletek. Jó tudni, hogy vigyáztok rám.
A három fiú tudta, hogy nagyon buta hazugságot sikerült kitalálniuk, de úgy tűnt Fridát nem érdekelte, mert egészen biztosan nem vette be.
A nő felegyenesedett, felnézett az égre, majd újra a három fiúra.
- Szeretnétek segíteni nekem? -kérdezte.
- Persze, bármiben -vágták rá azonnal.
Frida rájuk mosolygott és a tűzrakó helyre mutatott.
- Szeretnék tüzet rakni itt. Ha körbenéznétek és hoznátok fát és más éghető dolgokat nagyon hálás lennék.
- Nem tud mágiával tüzet gyújtani? -kérdezte Vance.
- De, tudok -válaszolta a nő. -De az én tüzem csak akkor marad meg, ha a mágiámmal táplálom és az nagyon kimerítő. Könnyebb, ha van, ami égjen.
Mind a hárman kíváncsian várták, hogy mit mond még a nő, de nem szólt semmit. A kínos hallgatásból felocsúdva a három fiú azonnal elrohant a szélrózsa minden irányába, hogy teljesítsék Frida kérését. Összeszedtek mindent, amit találtak. Papírt, kartondobozokat, bútordarabokat, sőt, kintről faágakat és egy kiszáradt tönköt is becipeltek.
- Ez elég lesz -mondta a tünde, mikor a fiúk rohantak volna ki még többért. -Álljatok hátrébb.
Mind a hárman hátra léptek. Frida kinyújtotta fehér kezét tenyérrel a rakás felé. A három fiú valami lángszóró effektust várt, ahogy lángok csapnak ki a nő kezéből, vagy egy lángoló gömb, ami becsapódva izzó kupaccá változtatja a farakást. De semmi ilyesmi nem történt. A valóság sokkal visszafogottabb volt. Pár pillanatnyi várakozás után a száraz fatönk látszólag magától felizzott, majd lángra lobbant.
Frida elégedetten nézte a lángokat, aztán a fiúk felé fordult. Mosolyogva közelebb lépett, zavarba ejtően közel hajolt hozzájuk és mindegyikőjük arcára adott egy csókot. Mindhárman lefagytak az ijedtségtől. Attól féltek, hogy az érintése égetni fog mint a parázs, ahogy azt mindenki meséli, de nem. Kellemes volt és melegséggel töltötte el őket, habár ennek az érzésnek valószínűleg semmi köze nem volt a mágiához.
- Nagyon köszönöm -mondta nő. -Most viszont el kell mennetek.
- Miért? -kérdezte Scotty. -Nem maradhatnánk segíteni?
- Nem. Így is nagyon sokat segítettetek, de innen egyedül kell csinálnom. Viszont emlékezni fogok rátok, ha segítségre lesz szükségem.
Scotty, Vance és Luga kicsit szomorúbban, de még így is sokkal boldogabban mint valaha, bementek a romos épületbe és elindultak a kijárat felé.
- Senki nem fogja nekünk ezt elhinni -szólt Vance az arcát tapogatva.
- Érdekli a fenét -mondta Scotty. -Megtörtént és tök jó volt. Te is tudod. Én is tudod. Kit érdekel mit gondolnak mások?
- Ja. Kíváncsi vagyok Frida megjelölt-e minket a csókkal mint a boszorkányok szokták, vagy ilyesmi.
- Biztos -szólt Luga. -Mondta, hogy emlékezni fog ránk, ha segítségre lesz szüksége. Lehet, hogy később egy csomó mindenben kell majd segítenünk neki.
- Ú, az király lenne.
- Én csak az sajnálom, hogy nem maradhattunk megnézni mit csinál -sóhajtotta Scotty. -Biztos valami tök érdekes dolgot.
Luga megtorpant és elgondolkodva a földre nézett. A többiek is megálltak.
- Végülis megleshetjük -mondta. -Eleve ezért jöttünk, nem?
- Ja, de észrevett minket -mondta Vance.
- Igaz, de elég jól alakult a dolog, nem?
- Ja -bólintott Scotty. -Meg most ha csinálja, amit csinál biztos nem vesz majd észre.
- Biztos, hogy ez jó ötlet? Úgy értem most elég jók vagyunk nála. Nem kellene magunkra haragítani.
Luga vállba öklözte Vance-t.
- Nem lesz gáz. Gyere. Jó lesz.
- Nem igazán vagyok ebben olyan biztos.
Mindhárman visszafordultak a kijárattól és visszalopakodtak. Elbújtak a romos fal mellett és kikukucskálva figyelték mi folyik a tisztáson. A kis tűz még mindig égett és Frida körülötte sétálgatott és egy ággal valamit rajzolgatott a porba. Mikor végzett az ágat a tűzbe dobta és a romok széléig sétált. Kilépett a cipőiből, kigombolta a talárját és ledobta magáról, ami alatt -a három fiú legnagyobb megdöbbenésére -teljesen meztelen volt. A gömbölyű formák, a sima, hibátlan bőr sokkal több volt, mint amit reméltek, hogy látni fognak. Frida gyönyörű volt és tökéletes.
A tünde nő a tűz felé lépdelt, széttárta a karjait és lassan emelte fel amivel együtt a lángok is egyre nagyobbak lettek. Mikor a tűz már olyan hatalmasra nőtt hogy nagyobb volt mint ő maga közelebb ment hozzá, kinyújtotta a kezét és belenyúlt a lángokba. A tűz azonban nem bántotta őt, sőt, úgy tűnt mintha még élvezte is volna, ahogy behunyta a szemekkel mosolygott. Aztán belépett hatalmas máglya közepébe. Csupasz, karcsú testét körülölték a lángok és egészen különös alakot kezdtek felvenni. Tiszta tűzből álló emberi alakok jelentek meg és szorosan ölelték a nőt. Nem voltak teljesen emberiek, mert patáik voltak és kos, vagy kecske fejük. A két kecskeember kiléptek lángok közül és elkezdtek ugrálni és táncolni Frida körül, aki tűzben állt valami transz szerű állapotban. Nyugodt volt, mintha aludna. Néha megmozdult, végigsimította a testét és a mosolya szélesebbre húzódott.
- Ezt rohadtul senki nem fogja elhinni -mondta Vance.
Frida lassú tánca és a tűzből született kecskeemberek ugrándozása hosszú pillanatokon át tartott, aztán valami történt. A nyugodtan lobogó tűz hirtelen zavarossá vált. A nő teste megfeszült, szemei felpattantak, a szája tágra nyílt. A kecskeemberek idegesen tipródva figyelték mi történik. Frida rángatózni kezdett, arcára fájdalmas kifejezés ült ki, majd egy hangos sikoly hagyta el a torkát. A tűz körülötte egyszerre ellobbant és kialudt, ő pedig ájultan esett ki belőle. A kecskeemberek azonnal körbeállták.
- Mi történt? -suttogta idegesen Scotty. -Nem mozog.
- Nem tudom -válaszolta zavarodottan Luga.
- Meg kell néznünk. Talán baja esett.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet -mondta Vance.
- Segítenünk kell neki -erősködött Scotty. -Nem hagyhatjuk csak így itt.
Csak nézték, ahogy a porban fekvő Fridát a két lángoló kecskeember próbálja ébresztgetni, de sikertelenül.
- Én megnézem hogy van -határozta el Scotty és kimászott az ablaknyíláson, ami előtt guggolt.
- Scotty, várj! A francba! -kiabálta utána Luga.
- Frida! -kiabált Scotty, de megtorpant mikor a két kecskeember morogva felé kapta a fejét.
Dühösen fellángoltak. Az egyikük az ölébe vette Fridát, a másik fújtatva bámulta a fiút és kapart a patájával. Luga ekkor ért oda. Megragadta a lemerevedett Scotty-t és megrázta.
- Mennünk kell, Scotty!
- De Frida...
A kecskeember felbőgött mögöttük. A szájából és az orrából lángok csaptak ki.
- Vigyázzatok! -ordította Vance.
Luga és Scotty felsikoltott a rémülettől, ahogy a lángoló patás bömbölve meglódult feléljük.
>>>>>[Frida egy rejtélyes tünde boszorkány, aki a Pusztulat mélyén, a Királyok banda területén él. A múltját senki sem ismeri és annak az okát sem, hogy miért él odalent, hiszen hatalmával, tudásával és erős személyiségével gyakorlatilag akármit elérhetne. Amit azonban tudnak, hogy hatalmas boszorkány, a tűz úrnője, akit sokan rettegnek, köztük a Légió nevezetű banda, akik csak ő miatta nem pusztították még el a Királyokat.
A Pusztulatban és Tarislar-ban sok néven ismerik: Tűzboszorkány, Tűzkirálynő, A Végtelen Tűz Úrnője, az Éjszaka Királynője. Tarislarban sokan gyűlölik a Tűz Éjszakájának nevezett eseményért, amiben állítólag rengeteg ember halálát okozta azzal, hogy felgyújtott egy városrészt.
Frida egy nagyon szép tünde nő, aki ravasz és manipulatív. A legerősebb mágusok egyik, aki szinte kizárólag harci és manipuláció varázslatokra specializálódott, azon belül is a tűz alapúakra. Sokan rettegik és gyűlölik, de a hiedelemmel ellentétben nem gonosz és nem élvezi a pusztítást. Mindenkinél jobban tudja, hogy az élet táplálja a mágiáját és minden elvett élettel a saját hatalmát gyengíti. Ugyanakkor nem riad vissza a pusztítástól és az öléstől, ha valaki az életére tör. Önző ugyan, de segít az embereknek, ha az a saját érdekeivel összeegyeztethető, viszont soha nem áldozná fel magát senkiért sem. Például mikor Grim-nek odaadta a Királyt, hogy az ne ölje meg az összes embert a felszínen.
Hatalmas tudással rendelkezik a mágiáról és a szellemekről, akikkel nagyon jó kapcsolatot ápol, különösen a tűz szellemeivel. Mentora a Hold Anya, akiről úgy tartja, hogy a valódi anyja és rendszeresen imádkozik hozzá. Jeles napokon nagy szertartásokat is szokott tartani, amiken rengeteg szellem is részt szokott venni.
Fridát a csodálatos Maria Amandáról mintáztam.]<<<<<
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.