>>>>>[Ez a novella a Marysol Books kiadó Szingularitás novellapályázatára készült, ahol 7000 leütésben kértek scifi novellákat. A novella nem került kiválasztásra, így itt osztom meg.

Úgy gondolom a novella ötlete érdekes, de érdemesebb talán hosszabb terjedelemben kifejteni. Lehet később még előveszem.

Kép forrása: TheBakaArts

Íródott: 2023. március]<<<<<

Inkompatibilis felhasználó

Marina ellökte magától az izzadtságtól, sörtől és cigitől bűzlő Dominiket, és sietve otthagyta. Attól félt, hogy a srác utánakap és visszarántja, de csak a kiáltását hallotta.

- Úgyis tudom, hogy akarod, te hülye picsa!

A lány zihálva és remegve érkezett meg a nappaliba. Néhány bulizó észrevette, de egyikük sem ment oda megnézni, jól van-e. Senki nem foglalkozott vele.

Beállt az ajtó mellé a falhoz, hogy összeszedje magát és megbizonyosodjon róla, Dominik nem követte. A zene dübörgött a fülében. A kanapén három páros vonaglott sóhajtozva, nyögdécselve, cuppogó csókok között. Az egyik lánynak már mindkét melle szabadon volt, amiket partnere mohón markolászott. Mögöttük a falra szerelt kijelzőn speciális közvetítés ment; senki nem nézte.

- Az új protokoll minden eddiginél mélyebben integrálja a Netet az emberek életébe – magyarázta a virtuális hírolvasó szenvtelen hangon – és olyan új lehetőségeket és élményeket tesz lehetővé, amik elképzelhetetlennek tűntek. Egészen mostanáig. Az új Net élesedéséig már csak percek vannak hátra. Ön készen áll a globális Net új korszakára? Készenáll a jövőre?

Bassza meg ez az egész, én hazamentem, határozta le Marina. Elindult keresztül a házon, hogy megkeresse Alizt remélve, közben nem fut össze megint Dominikkel vagy valami más vadbarommal. Benézett minden helyiségbe. Az egyik szobában négyen ültek körben a szőnyegen, ujjaik fürgén nyúlkáltak a levegőben, a retinakijelzőiken fények vibráltak; olyan volt, akár egy furcsa szeánsz. A leghátsó helyiségben édeskés füst csapott az arcába, amikor benyitott. Öten feküdtek bent, a tarkójukból kábelek csatlakoztak egy eszközhöz. Az egyikük egy pipát vett a szájába, megszívtak és még több füsttel fújták tele a szobát; a másik négy összerándult, reszketett és sóhajtozott. Aliz nem volt köztük sem. A mosdót zárva találta; jellegzetes hangokat hallott bentről kiszűrődni. Éppen megfordult a fejében, hogy Aliz nyöghet odabent valakivel, amikor rájött, mindkét hang férfié.

Alizt végül a konyhában találta meg. Már az ismerkedés végén járhattak egy sráccal, aki olyan hevességgel markolászta a lány combját, hogy kiszakadt rajta a harisnya.

- Mi az, Marina? – kérdezte Aliz miután sikerült kiszabadítania a száját.

- Hazamegyek – közölte a lány. – Nem érzem jól magam.

Aliz azonnal leállította a rányomuló srácot, és finoman eltolta magától.

- Menj fel – suttogta neki. – Egy perc és én is ott leszek.

A srác morgott egy kicsit, majd lemászott a lányról. Marina nem kevés neheztelést látott sötétlilára cserélt retináiban, miközben kifelé ment.

Aliz a lányhoz lépett. Mellbimbói megkeményedve meredeztek rövid blúza alatt.

- Mi a baj? – Megsimogatta Marina karját és aggódó tekintettel fürkészte az arcát.

Marinának jólesett, hogy legalább egy valaki nem szarja őt le teljesen.

- Csak haza akarok menni – mondta.

- Ne csináld ezt megint…

- De csinálom – fakadt ki Marina. – Mindenki seggfej velem. Vagy levegőnek néz, ami még a jobbik eset. Nem tudok semmit csinálni, mert nem látom az AR-t. A szar zenét is csak ezek miatt hallom – Kikapta a füléből a dugókat és lecsapta az asztalra. A zene lüktetését szokatlan csönd váltotta fel. Tisztán hallotta a beszélgetéseket az étkezőből és az előszobából, meg a közvetlenül fölöttük szexelőket. – Az egyik srác konkrétan faképnél hagyott, amikor megtudta, hogy nincsen Net terminál beültetésem. Leszarta, hogy azért nem lehet, mert érzékeny az idegrendszerem, nem pedig, mert biokonzervatív vagyok vagy ilyesmi. Szociálisan érzékenyek egy szart. Dominik meg hosszan és részletekbe menően ecsetelte, hogyan fog megerőszakolni.

- Sajnálom, csajszi. Nem tudtam, hogy…

- Nem, rendben van. Nem a te hibád. – Marina sóhajtott. Rosszul érezte magát, amiért így kiakadt. – Én csak nem vagyok ide való. Ez az egész új Net protokoll dolog amúgy sem nekem szól. De azért kösz, hogy elhoztál.

- Ne is foglalkozz ezekkel a seggfejekkel. – Aliz az ajtó felé intett. – Nem tudják mit veszítenek. Gyere, menjünk haza. Ezek meg kapják be.

- Nem, nem – Marina tiltakozóan megrázta a fejét. – Nem akarom elrontani az estédet. Én egyedül is eltalálok haza. Te érzed csak jól magad.

- Biztos? – Aliz egy pillanatig fürkészte a barátnője arcát. – Jól van. Figyelj. Mit szólnál, ha holnap felmennék és csak ketten csinálunk valamit?

- Az klassz lenne – mosolyogta Marina. – Aztán elmesélheted, milyen az új Net.

- Úgy lesz. Addig vigyázz magadra.

- Igyekszem.

Marina kiment az előtérbe; a nappaliból már hallatszott a visszaszámlálás. Felkapta a kabátját, azonban amint megfogta a kijárati ajtó kilincsét, valaki visszarántotta.

- Te meg hová mész? – Dominik intenzív tekintetével a lányra meredt.

- El – vágta rá kurtán Marina.

Lerázta magáról Dominik kezét és visszafordult az ajtóhoz, az azonban nem hagyta. Megragadta Marinát, durván az ajtónak nyomta és rámászott.

- Szállj le rólam, te fasz! – sikoltotta a lány.

Próbálta ellökni magától a srácot, aki az ellenkezésre belemarkolt a lány hajába és hátrarántottá a fejét. Marina felkiáltott a fájdalomtól. Dominik durván markolászta és a legkisebb ellenállásra is megtépte a haját és még szorosabban préselte neki az ajtónak.

Éppen, amikor Marina már kezdte feladni a küszködést, Dominik váratlanul megdermedt, a szemei fókuszálatlanná váltak, az arcára pedig valami különös, elégedett mosoly kúszott. Nem ellenkezett, amikor a lány kibújt alóla, csak ott állt az ajtónak dőlve mint egy szobor.

Marina zavartan, zihálva hátrált tőle, majd megtorpant; csend volt. A nevetgélés, a beszélgetések, a szeretkező párok zajai mind megszűntek. Ahogyan körbenézett megdöbbenve látta, hogy mindenki dermedten ácsorog vagy ücsörög. Óvatosan belépett a nappaliba. A kanapén korábban hevesen csókolózó párok is összeborulva feküdtek az arcukon meglepettséggel vagy boldogsággal. Senki sem mozdult.

Alizt a fal tövében ülve találta meg az arcán finom mosollyal, mintha valami kellemes álma lenne.

- Aliz? – Megérintette a barátnőjét, de nem reagált. Megragadta mindkét vállát és megrázta; semmi hatása nem volt. – Ne csináld ezt.

Az eddig üres fali kijelző hirtelen életre kelt; a korábbi virtuális hírolvasó jelent meg rajta tökéletesre tervezett mosolyával.

- Fülöp Marina megnevezésű felhasználó. – A lány ijedten kapta fel a fejét a hangra. – A rendszer Önt inkompatibilis felhasználóként jelölte meg. Az Adminisztráció megszüntette az Ön összes jogát és elrendelte az aktív folyamatainak azonnali törlését. Megértését köszönjük.

Marina értetlenségét elmosta a rémület, amikor erős zúgás vette át a csend helyét, a ház megremegett és éles fények hatoltak be az ablakokon. Valamiféle gép ereszkedett le a ház elé. Valamivel később a bejárati ajtó kinyílt; Dominik eldőlő testének puffanását kimért, nehéz lépések követték.

Marina felnyüszített rémületében, amikor meglátta a nappali ajtajában az adminisztrátor magas, mattfekete alakját; fehér arca kifejezéstelen volt, csillogó fekete szemei a lányra meredtek. Marina magához szorította Aliz ernyedt testét. Behunyta a szemét; az arcán könnyek csorogtak. A lépések közeledtek.