A Knight Errant járőrautó lefordult South Hill szűkebb utcáira. A járókelők többsége nem törődött különösebben vele. Mások viszont behúzódtak az árnyékokba és a sötét sikátorokba. A bent ülő négy fegyveres Knight Errant járőr úgy pásztázta az utcákat mintha számítana valamire. Hamarosan AR táblák jelentek meg minden irányból, amik arra hívták fel a figyelmet, hogy a rendőröket itt nem látják szívesen.

   - Szóval ez az, amiről beszéltek -szólt Samadi az anyósölésről.

   - "Közösség által felügyelt terület." Miféle baromság ez már megint? -kérdezte hátulról Burch.

   - Még egy banda talán. Próbálnak valami nagyot csinálni -mondta a volán mögül Kochi és a mellette ülő humánra pillantott. -Van valami hír valami új bandáról a környéken?

   - Nem tudok róla.

   - Érthető -szólt hátulról egy fiatal humán. -Elég szar a közbiztonság errefelé. Próbálják valahogy összefogni a szomszédságot, hogy védjék magukat.

   - Nem lenne szar a közbiztonság, ha ezek a seggfejek nem támadnák meg a rendőröket -mordult fel Burch.

   - Csak kétségbeesettek és félnek. Sokuknak nincsen RASZ-a...

   - Annyira kétségbeesettek, hogy megtámadják azt, aki segíteni akar? Lószar! Ezek állatok. A Lone Star-nál nem volt ilyen töketlenkedés. Aki nem értett a szóból az meg lett picsázva. Ha meg nincsen RASZa, akkor miért nem kérvényez egyet? Bármikor megteheti.

   - Nagyon jól tudod, hogy miért nem teszik -komorodott el a fiatalabbik.

   - Igen, tudom. Mert egy mocskos bűnöző az összes, azért! És ez nekik így jó.

   - Nem! Azért nem teszik, mert félnek, hogy kihasználják és megverik őket, ahogy a Lone Star tette!

   - Ezek állatok. Meg is érdemlik.

   - Burch! Robbins! Befejezni! -szólt hátra Samadi.

   Csendben haladtak tovább aztán Kochi lehúzódott és megállt az út szélén.

   - Megkérdezek valakit tud-e valamit ezekről a tag-ekről -mondta az ork nő.

   - Ugye csak hülyéskedsz? -csattant fel Burch.

   - Itt nőttem fel -fordult hátra Kochi. -Ezek az emberek ártalmatlanok. Segíteni fognak, ha érzik, hogy nem akarunk nekik ártani.

   - Ha te mondod -szólt Samadi.

   Mind a négyen kiszálltak a kocsiból.

   - Veled megyek -mondta Robbins, ahogy az ork nő elindult az utca másik oldalára.

   - Nem -vágta rá Kochi. -Maradjatok a kocsinál.

   A nő hátralökte a géppisztolyát és odasétált a túloldalon egy csapat gyerekhez. Levette a sisakját és elkezdett velük beszélgetni.

   - Gyerekek -morogta Burch. -A legrosszabbak.

   - Ezek csak gyerekek -mondta Robbins. -Mégis a mi a bajod velük?

   - Régebb óta nyomom ezt mint te. Sok szart láttam. Azt hiszed a kis rohadékokról, hogy ártatlanok, pedig ezek is csak ki akarnak nyírni.

   Robbins csak sóhajtott és figyelte tovább az utcán a forgalmat. Az úton egy furgon haladt végig, majd megállt a végén. Az egyik sikátorból egy kis csapat fiatal jött elől, majd egy másikban ismét eltűntek. Csendes volt minden.

   - Nem tetszik ez nekem -mondta Burch és idegesen markolászta a géppisztolyát.

   Kochi mosolyogva elbúcsúzott a gyerekektől és elindult vissza. Egy lépést tett mikor egy lövés visszhangzott végig a szűk utcán. A nő feje oldalra csapódott és vér fröccsent szét a mellette lévő autóra, aztán a földre zuhant mint egy zsák.

   - Lőnek! -kiáltotta Samadi.

   Mind a hárman az autó mögé húzódtak. Az utca végén egy furgon indult meg és belerohant az egyik parkoló autóba keresztben elzárva az utat. A hátulja kinyílt és fegyveresek ugrottak ki belőle, akik azonnal tüzet nyitottak. Az automata fegyverekből leadott sorozatok végigszántották a járőrautót.

   - Robbins! Lőj már! A büdös picsába! -ordította Burch, ahogy a kocsi hátuljához mászott.

   - Mire? -kérdezte remegő hangon a férfi.

   - Mindenre, ami mozog! Samadi!

   Robbins felemelkedett és rövid sorozatokat adott le a furgon irányába, aztán visszabukott. Samadi az anyósülés ajtajánál kuporgott és a rádióban erősítést hívott.

   - Van egy sérültünk! Több ismeretlen automata fegyverekkel tüzet nyitott ránk! Erősítést kérek azonnal!

   - Ott maradsz vagy agyonlőlek, kis rohadék! -kiáltotta Burch az egyik ork fiúra, aki Kochi teste felé indult.

   Több gyerek is kuporgott a sikátorban, de egyik sem menekült el a lövöldözésre. A fiú bámulta a férfit, de tovább nyúlt a nő teste felé.

   - Még egy mozdulat és szétlövöm a hülye fejed!

   Borch ráemelte a fegyvert a gyerekre.

   - Hagyd a picsába! -kiabálta Robbins -Ez csak egy gyerek! Segíts inkább!

   A férfi is a fiú továbbra is farkasszemet néztek. Aztán Borch meglátta, hogy a sikátorban valami fény villan. A gyerekek körbeálltak valamit és köztük fények pislákoltak. A férfi azonnal felemelte a géppisztolyt és tüzet nyitott rájuk. Az ork fiú koponyájának az egyik felét leszaggatták a lövedékek és vért fröcskölve vágódott hanyatt. A többi gyerek sikoltozva esett össze a lövésektől és köztük meglátta, hogy rongyokat gyújtottak meg éppen, amik üvegekbe voltak gyömöszölve. Az egyik üveg leesett és szétdurrant lángba borítva az egész sikátort és benne mindenkit. A bent lévők lángolva és visítozva vergődtek a földön vagy rohantak ki az utcára.

   - Égjetek csak a büdös kurva anyátokat! -üvöltötte Burch.

   - Mi történik ott a túlol-

   Samadi-t egy sorozat szakította a félbe, ami áttörte az ajtó páncélüvegét. Egy lövedék a nyakába egy pedig a sisakját átlyukasztva a koponyájába csapódott.

   - Samadi megsérült! -mondta Robbins próbálva túlkiabálni a fegyverropogást és a sikolyokat.

   - El kell tűnnünk innen a picsába! -mondta Borch és elfordult a lángoló testek felől, hogy visszamenjen megnézni Samadi-t.

   Ahogy megfordult egyből egy csapat fegyverest látott, ahogy a sikátorból feléjük közelednek. Rohampuskáik voltak és az arcukat sállal vagy kendővel takarták.

   - Mögöttünk! -kiabálta és felemelte a fegyverét, hogy tüzeljen.

   Egy rövid sorozatot tudott csak leadni, ami az elsőt eltalálta, de kettő másik össztűz alá vették. Burch holtan terült el a mellényét és a sisakját átszakító lövésektől.

   - Megadom magam! Megadom magam! -mondta Robbins, amint a fegyveresek megjelentek előtte.

   Lassan felállt, a géppisztolyát a földre dobta és kisétált az utca közepére, ahogy utasították neki. Az egyik fegyveres hátulról megragadt és letépte a sisakot a fejéről, aztán a földre lökte. A férfi a betonon térdelve rémülten nézte, ahogy egy ork közeledik felé az utcán.

   - Mi van, te disznó, nem tudsz olvasni? -kérdezte az ork. -Itt nem kérünk belőletek.

   Robbins remegve kapkodta a levegőt. Az ork felemelte a puskáját és leütötte vele a férfit.

   "Craig Stowall tizedes lelőtt egy terhes ork nőt. Állítása szerint a nő úgy tűnt valamiféle szerkezetet cipel, amiről úgy hitte robbanószerkezet."

   Kate elolvasva a jelentés összefoglalóját a fejét fogva fájdalmasan felnyögött. Nem volt kíváncsi a részletekre és egy szemmozdulattal el is tüntette a látóteréből a fájlt.

   A szokásos nyomozói feladatai mellett ő volt -nem hivatalosan -a Knight Errant belső ellenőre is, ami azt jelentette, hogy sokat böngészte az alkalmazottak személyes fájljait és a jelentéseket és ellenőrizte őket ellentmondások után, hogy a gyanús elemeket kiszűrje. Senki nem tudott erről Pickett századost leszámítva. Azért választották ki, mert korábban kiváló munkát végzett a belső korrupciók kinyomozásában. Legalábbis neki ezt mondták, de úgy érezte Hauzer keze is benne lehet a dologban akár közvetlenül, akár közvetetten, mert több ügyön a nővel együtt dolgozott. A másik meg az, hogy rá valószínűleg senki sem gyanakodna. Mindenki más számára ő csak egy kidobott, lefokozott és büntetésből ideküldött kislány volt, aki csak tologatja az aktákat és kávét főz, és ez kifejezetten jó álca volt. Még úgy is, hogy viszonylag köztudott volt a kapcsolata Hauzerrel, mivel ezek a pletykák főleg az intimebb részekre koncentráltak mintsem arra, hogy mit is dolgoztak ők ketten.

   Amiben biztos volt, hogy legalább részben magának köszönhette, hogy ezt kell csinálnia. Az egyik része azonban örült, mert legalább egy kicsit olyannak érezte magát mint Hauzer. Hogy a jó oldalon áll, hogy levadássza és kiszórja a szemetet. Egy másik része árulónak érzete magát, amiért kémkedik a kollégái után. Néha megfordult a fejében, hogy tényleg az a helyes-e, amit csinál. Vajon az, akit bűnösnek talál az tényleg az? Egy harmadik része pedig unalmasnak és passzívnak találta ezt. Vágyott a terepmunkára és az akcióra, mint legutóbb, mikor Erin McLaughlin-el nyomozott azok után a brutális gyilkosságok után. Abban az ügyben minden volt, amire vágyott ezzel a munkával kapcsolatban, sőt, még több is: akció, árnyvadászok, mágia, szellemek. Gyerekesnek is érezte magát miatta. Azután a leszidás után, amit Hauzertől kapott érte meg különösen. Most már belátta, hogy a nőnek volt igaza. Az ügy messze túlhaladta a képességeit és nem szabadott volna belevágnia, mert bele is halhatott volna. Szerencséjére nem így történt, ezért tanulhat belőle, ahogy Hauzer mindig mondta neki.

   Megdörzsölte a szemét és megnyitott egy újabb jelentést. A fájl bepörgött a látóterébe és kinyílt. "Négy járőr vesztette életét egy rajtaütésben, amit az információk szerint a Milícia nevezetű neo-anarchista szervezet követett el." Kate továbblépett a fájlban, hogy lássa a részleteket. A jelentés szerint Nanami Kochi őrmestert, David Samadi őrmestert, Chris Burch őrmestert és Steve Robbins tizedest járőrözés közben megtámadták. Hármuk életét vesztette, Robbins tizedes pedig eltűnt. Egy későbbi frissítése a jelentésnek azt írja, hogy Robbins tizedes holttestét pár nappal később találták meg egy lámpaoszlopra fellógatva. Ezután egy boncolási jegyzőkönyv volt belinkelve, aminek a konklúziója szerint a tizedest megkínozták mielőtt felkötötték volna.

   Kate hátradőlt a székében. Nem ez volt az első ilyen eset. Már külön mappába gyűjtötte azokat a jelentéseket, ahol a Milícia támadott meg járőröket. Amennyit Kate össze tudott rakni, hogy ez a szervezet viszonylag új volt, vagy csak most került felszínre. Jól felfegyverzettek, de hogy honnan szerzik a fegyvereket az egyenlőre rejtély. Gyorsan terjeszkednek. Autonóm közösséget hoznak létre, amik önmagukat védik és ahol nem tűrik a rendőröket. Más bandákkal és szervezetekkel a kapcsolata ismeretlen. Ami biztos velük kapcsolatban, hogy direkt Knight Errant érdekeltségeket támadnak és vadásznak az embereikre.

   A lány a szemével oldalra intette a mappáit. Megnyitotta az egyiket és kivett belőle egy jelentést. Emlékezett, hogy néhány banda is egymásnak esett a körzetben és nekik is új fegyvereik lettek valahonnan. Kíváncsi volt, hogy vajon a Milícia megjelenésének és a bandaháborúknak van-e köze egymáshoz. Valaki talán egy nagyobb szállítmány fegyvert csempészett be Puyallup-ba.

   Ahogy ott morfondírozott egy üzenet jelent meg a szeme sarkában Pickett századostól, hogy minél előbb jelenjen meg az irodájában. Sóhajtott egyet, majd felállt és kilépett az irodájából. Kint nagy volt a nyüzsgés. Néhány egyenruhás tisztelgett Kate-nek, ahogy elsiettek mellette. A lány furcsának érezte még mindig ezt, mert ugyan hadnagy volt, de jóval kisebb volt náluk sok tekintetben. Voltak köztük, akik ugratták is miatta.

   Végigsétált a terem szélén Nathaniel Pickett százados ajtajáig. Kopogott, majd lassan benyitott. Pickett százados egy őszülő humán férfi volt olyan bajusszal, amilyenje csak a trid krimisorozatok rendőrfőnökeink szokott lenni. Kate betolta maga mögött az ajtót és azonnal vigyázba vágta magát.

   - Pihenjen, hadnagy és jöjjön ide -intett neki a férfi az asztala mögül.

   Kate odalépdelt. Pickett felnézett a lányra, majd nehezet sóhajtva az asztalára könyökölt.

   - Kevesebb, mint nyolc órával ezelőtt a Milícia egyik feltételezett vezetőjét őrizetbe vették és az egyik south hill-i őrsünkön tartják fogva.

   Pickett sokkal visszafogottabb volt, mint amire Kate számított volna egy ilyen hír után.

   - A fickó egy közösség vezetője volt a környéken és úgy tűnik nagyon fontos ember lehetett -folytatta a férfi -, mert órákkal az elfogása után egy tömeg jelent meg az őrs előtt a szabadon engedését követelve. Semmi erőszakos szerencsére, de a Milíciát ismerve ez nem biztos, hogy így is marad. Normális esetben fel kéne szállítanunk őt ide, de nem kockáztathatjuk meg, hogy kiszabadítsák közben.

   - És én hogyan tudok segíteni? -kérdezte Kate.

   - Kevés olyan megbízható emberem van, mint maga, Oxley, és erre a feladatra nem küldhetek akárkit. Ezért akarom, hogy egy járőrrel menjen le South Hill-be és helyben hallgassa ki a fickót. Minél többet kell megtudnunk tőle, mielőtt mozgatni próbáljuk.

   - Igenis, uram -tisztelgett Kate.

   Pickett végigmérte a lányt, aztán belenézett a szemébe.

   - Figyeljen oda és vigyázzon magára -mondta a férfi. -Megértette, Oxley?

   - Igen, uram -vágta rá a lány. -Mennyire súlyos a helyzet?

   - Egyenlőre mindent az irányításunk alatt tartunk, de mindenkinek tűzparancsa van. Reméljük, hogy nem lesz rá szükség.

   A táblákon stilizált rendőr figurák vagy az Ares logója volt áthúzva, vagy különféle feliratok álltak, mint "Hello, nem ismersz meg? Mi vagyunk a Nép!", "Drága rendőrség! Abbahagyjuk, ha ti is.", "Kedves Knight Errant! Tűnjetek innen, ameddig még megtehetitek.", illetve a klasszikus "Kapjátok be, mocskos zsaruk!".

   A járdán és az úton ácsorgó emberek egyre sűrűsödni kezdtek és lassan láthatóvá és hallhatóvá vált az úton álló tömeg. Többen az autó felé indultak a transzparenseiket lóbálva és skandálva. Kate hátrakapta a fejét egy pillanatra, mikor a mögötte ülő Izumi Tsubaki kibiztosította az ölében heverő géppisztolyt.

   - Ez elég ijesztő -mondta hátul a nő, ahogy a tömeg körülölelte az autót.

   Kate egyet tudott érteni, ahogy az ablakon túl rá üvöltöző dühös embereket figyelte. Úgy érezte magát, mintha egy akváriumban lenne, aminek a fala bármikor betörhet és bezúdulhat a kinti őrület.

   - Csak tartsa nyitva a szemét, őrmester -mondta az ork nő a volán mögül szakadatlanul fürkészve a tömeget.

   Csak lépésben tudtak haladni az embertömegben. Az előlük félrelépő emberek mindegyikének volt valami üzenete a számukra még ha az csupán egy rossz pillantás, vagy egy egyezményes kézjel is volt. Asano egy idő után a hangosbemondón szólította fel az embereket, hogy lépjenek hátra a járőrautótól a saját biztonságuk érdekében. Ez sem működött úgy, ahogy remélték. Talán még fel is bátorodtak tőle, mert néhány tüntető már ütötte az autót tetejét, miközben ordibált velük.

   A hátsó ablak csörömpölve betört, amitől mindannyian összehúzták magukat.

   - Tsubaki! -kiabálta Asano le sem véve a szemét a kocsi előtti emberekről.

   Tsubaki felült és a fegyverét kitolva kinézett a hátsó ablak maradványain.

   - Egy rohadt kő volt -mondta. -Adjak le figyelmeztető lövéseket?

   Asano egy pillanatra Kate-re pillantott.

   - Nem szükséges -mondta Kate, aztán az ork nőhöz fordult. -De azért figyelmeztessük őket, hogy ha megtámadnak minket, akkor lelőhetjük őket.

   - Értettem -mondta Asano és el is kezdte mondani a hangosbemondóba: -Lépjenek hátra a járműtől! Fel vagyunk hatalmazva halálos erő alkalmazására! A saját biztonságuk érdekében ne akadályozzák a jármű haladását!

   Mikor végre feltűntek a Knight Errant őrs előtti mobil falak Kate megkönnyebbülten felsóhajtott. A falak gátként tartották vissza a demonstrálókat.

   - Beszélhetek szabadon, hadnagy? -kérdezte Asano, mikor végre átgurultak a kapun.

   - Ehhez előttem nem kell engedélyt kérnie -válaszolta Kate. -Nyugodtan beszélhet.

   - Szerintem -mondta az ork nő, ahogy leparkolt, majd az ölébe vette a géppisztolyát -még az előtt kéne lőnünk, mielőtt ők megtennék.

   - Nem lőhetünk csak úgy emberek közé, ezt maga is jól tudja. Mi azért vagyunk, hogy megvédjük az embereket és rendet tartsunk.

   - Minden tiszteletem a magáé, hadnagy, de ők kezdték -a nő határozottan kimutatott az ablakon a tömegre. -Vadásznak a mieinkre, mint az állatokra. Ez már nem rendfenntartás. Ez háború.

   Kate farkasszemet nézett Asanoval, de nem tudott mit válaszolni neki. Megértette a nőt és azt is tudta, hogy nem ő az egyetlen a Knight Errant-on belül, aki így gondolkodik. Végül inkább feladta és elkapta a tekintetét.

   Mindhárman kiszálltak. A két fegyveres kíséretével Kate felment a bejárathoz vezető lépcsőkön. A lépcső alján, sőt még belépve is, fegyveres őrök álltak. A kinti helyzetet figyelembe véve ezen nem is volt mit csodálkozni. A portához lépve az ott lévő rövid szakállú törpe ügyeletes tiszt azonnal a lányra emelte a tekintetét.

   - Miben segíthetek, Oxley hadnagy? -kérdezte.

   - A 654-es fogvatartott kihallgatására jöttem.

   A törpe tiszt megvakargatta a szakállát, ahogy az előtte lévő monitorra pillantott.

   - Á, igen. Rendben. Brito hadnagy már várja bent.

   - Köszönöm -mosolygott Kate, aztán kísérőivel átmentek az érzékelő kapukon.

   Éppen csak beértek a széles adminisztrációs helyiségbe máris Fabio Brito lépett eléjük. A nagydarab latinó ork komoran nézett le a hozzá képest apró lányra.

   - Oxley -lökte oda köszönésképpen.

   Látszott, hogy nem örül különösképpen Kate-nek. A lány megszívta magát és felvette a leghatározottabb tekintetét.

   - A 654-es kihallgatására jöttem -mondta.

   - Tudom, de kell egy kis idő, amíg kihallgatható állapotba kerül. Majd szólok, ha kész van.

   - Ez mégis mit jelent?

   Brito csak egy groteszk vigyorral válaszolt, miközben távolodott.

   - Valószínűleg a fickó RASZtalan és megdolgozták az éjjel -szólt Tsubaki.

   - Ez elég gyakori errefelé, hadnagy -tette hozzá Asano. -Különösen mostanában. Meg nem szeretnék belefolyni, de Brito hadnagy nem úgy tűnt, mintha kedvelné magát.

   - Igen, nekem is úgy tűnt -sóhajtotta Kate és csípőre tette a kezét. -De nem érdekes. Inkább az lenne a baj, ha mindenki kedvelne.

   Kate ugyan nem tudta, hogy Brito-nak mi baja van vele. Bár volt egy-két tippje. Úgy gondolta, hogy az fájhat a férfinak, hogy annyi évvel a háta mögött egy ilyen tapasztalatlan újoncot jobban megbecsülnek és tisztelnek, mint őt. Nem mintha Kate bármit is tett volna a népszerűségért.

   Hamarosan hangos robaj, sikoltozás és kiabálás hangzott fel kintről, amit automata fegyverek kelepelése követett. Kate látóterében felugrott egy riasztás, hogy egy azonosítatlan jármű áthatolt a mobilfalon és ismeretlen fegyveresek tüzet nyitottak az épületre. Az emberek körülöttük mind egyszerre indultak meg, hogy a riasztásban megadott utasításokat teljesítsék.

   - Hadnagy -ragadta meg Kate vállát Asano -, biztonságba kell vinnünk magát.

   A lányt közrefogta az ork nő és Tsubakí és mindenki mással ellentétben az épület belseje felé indultak. A lövések pufogása hirtelen vált nagyon erőssé. A támadók bejutottak.

   Egy tiszt nyögve csapódott be az asztalok közé, mikor egy hatalmas troll rontott be és felöklelte. Őt több eltakart arcú fegyveres követte, akik azonnal tűz alá vették a termet. Tsubaki lerántotta Kate-et egy asztal mögé. A lövedékek süvítve röpködtek körülöttük és csapódtak az asztalba, a padlóba és a falakba. Asano és Tsubaki kiemelkedve a fedezékükből viszonozták a tüzet.

   Kate felsikoltott, mikor egy lövedék leszakított egy darabot az asztalból a feje mellett. Összébb húzta magát. A légzésére próbált koncentrálni. Lassan és mélyen. De még így is össze-összerándult egy-egy közelében becsapódó lövedék hangjára. Előhúzta a fegyverét és felkészült. Erőt vett magán és Tsubakival együtt hajolt ki és három lövést adott le az egyik támadóra, majd vissza is bukott a fedezékbe. Az újabb lövések rémisztő süvítéssel és pufogással száguldottak el és csapódtak be körülötte.

   Az idő megállni látszott, ahogy a tűzharc nem akart abbamaradni. Kate úgy érzete, hogy egy élet is letelt, mire újra felemelkedett a fedezék mögül. A mellette lévő rendőrnő géppisztolyának ugatása közepette célba vette az egyik fegyverest, aki éppen rohant át egyik fedezékből a másikba. Két lövést adott le. Elesett, de be tudott mászni fedezékbe. Nem volt biztos benne, hogy eltalálta.

   Asano üvöltésére felé kapta a fejét. Egy pillanat kellett neki, hogy felfogja mit mondott.

   - Gránát!

   Kate-nek mozdulni sem volt ideje, mert Tsubaki megragadta, hogy lerántsa.

   - A földre! -kiabálta, aztán minden elcsendesedett.

   Kate látta a belé kapaszkodó nő feje mellett, ahogy a fedezékül használt asztal meglódult feléjük. Érezte a hatalmas lökést, ahogy beléjük csapódott.

   A lány a falnál fekve, hasogató fejfájással tért magához. Nem tudta mennyi időre veszthette el az eszméletét. Szédült, a látása pedig egy nagy homályos paca volt. Ülőhelyzetbe erőltette magát. Ahogy megmozdította a jobb karját a belehasító fájdalomtól felüvöltött és könnyek szöktek a szemébe. Kínlódva magához szorította, aztán pislogva próbálta kitisztítani a látását.

   - Asano! Tsubaki! -kiabálta, aztán egy köhögésroham tört rá.

   Mélyeket lélegzett, hogy összeszedje magát. Amint a látása visszatért egy testet pillantott meg maga előtt. Az AR cimke szerint Izumi Tsubaki őrmester volt az. Kate fájdalmas nyögések közepette odamászott mellé. A nő nem volt magánál.

   - Tsubaki! -rázta meg a lány, de nem használt.

   Aztán meglátta a golyóálló mellényén a golyó ütötte lyukakat.

   - Sérült járőr! -kiabálta. -Asano! Valaki!

   - Itt vagyok, hadnagy -hallatszott a tompa nyöszörgés.

   Kate kapkodta a fejét, hogy merről jött a hang. Végül meglátott pár méterrel arrébb összecsúszott romos asztalok mögött egy kesztyűs kezet integetni.

   - Megsérült? -kérdezte a lány.

   - Igen, de nem vészes. Tsubaki mennyire súlyos?

   - Meglőtték és nincs magánál. Azonnal el kell látni!

   - Én most nem tudok mozogni -nyögdécselté Asano -, de maga maradjon ott vele. Az erősítés már úton van. Addig szorítsa el a sebét.

   - Jól van. Jól van -ismételgette magában a Kate. -Minden rendben lesz.

   Küszködve kicsatolta a mellény oldalsó csatját és az ép bal kezével benyúlt alá, hogy az egyik sebet elszorítsa. Ránehézkedett, amennyire csak tudott. Mikor az erősítés megérkezett Kate még mindig ott ült és próbálta felébreszteni rendőrnőt, de hiába. Ugyanis Izumi Tsubaki már halott volt.