>>>>>[Ez a novella az előzménye a Hűség című rövid kalandnak, ami a bevezetője egy Apples köré épülő kalandsorozatnak.
Szereplők:
- Anna Henrietta McPherson, "Apples", fegyverkereskedő, fixer, Miss Johnson, az Apples Consulting tulajdonosa és ügyvezetője
- Yoko Satonaka, "A világ legjobb hackere" saját véleménye szerint
- Peter Smith, ex-Navy SEAL
Íródott: 2017.12.03.]<<<<<
Diplomácia szempontok
"Minden hadviselés megtévesztésen alapszik."
- Szun-Ce
- Miss McPherson, ez egy nagyon rossz ötlet és arra kérem, hogy gondolja át.
A troll nem rejtette véka alá a rosszallását. Anna Henrietta McPherson, akit Yoko Apples néven ismert főleg, az asztalnál ült egy csésze gőzölgő tea társaságában. Nem úgy tűnt, mint akit zavar a rémisztően fölé magasodó troll rosszallása.
- Egyet kell értenem -szólt Peter Smith. -Mr. Grant az egyetlen, aki egy biztonsági esemény esetén képes magát fizikailag megvédeni.
A hófehér bőrű nő lassan belekortyolt a teába.
- Megértem az aggodalmukat -mondta Apples -és biztonsági kérdésekben mindig szem előtt tartom a maguk véleményét. Ezúttal azonban a helyzet más és ez más stratégiát kíván. És tudom, hogy mennyire utálod, Grant, de diplomáciai szempontokat is figyelembe kell vennünk.
- Miféle diplomáciai szempont az, hogy védtelen marad? -morogta a troll láthatóan küszködve azzal, hogy ne emelje meg túlságosan a hangját. -Legalább hármónknak ott kellene lennünk magával folyamatosan, de inkább többen.
Grant az öltönyös, tünde mágus és Smith felé intett hatalmas kezével. Yoko is érezte magán a kéz keltette huzatot, de egész biztos volt benne, hogy ő rá pont nem gondolt.
- Csak akkor tudjuk teljes mértékben garantálni a biztonságát, ha mind a négyen ott vagyunk maga mellett -mondta Smith lényegesen higgadtabban a trollnál.
A férfi Yokora pillantott, aki csak egyetértően bólogatott. A lány nem tudta mit tehetne hozzá ehhez. Kiberbiztonsági szakértő volt; nem értett sokat a személyvédelemhez. Ahogy nézte a Mr. Johnsonként ismert tünde is így lehetett ezzel, mert ő sem szólt semmit, csak porcelán arcával fürkészte a jelenlévőket.
- Az a feladatom, hogy megvédjem magát, de ezt nem tudom megtenni, ha nem vagyok ott.
Grant egyre frusztráltabb arckifejezéssel meredt a nőre.
Apples hátradőlt a székében és végignézett a körülötte állókon.
- A viszonyom a Finnigan családdal megromlott az utóbbi időben. Ez a meghívás lehetőséget ad, hogy átbeszéljem velük a korábbi nézeteltéréseket -Apples és megforgatta a teáscsészét az asztalon. -Garantálták a biztonságomat. A saját területükön nem engednék, hogy...
- És maga elhitte nekik? -fakadt ki Grant.
Apples felnézett a trollra és összeráncolta fehér szemöldökét. A levegő egy pillanatra megfagyott. Yokonak úgy tűnt a megilletődött Grant még bocsánatot is fog kérni a kirohanásáért, de végül nem volt rá ideje.
- Normális esetben nem engednék, hogy bántódásom essen az ő saját területükön -folytatta a nő és visszafordult a többiekhez. -Az rontaná a hitelességüket és az üzleti hírnevüket. Hasonló okokból egy diplomáciai meghívásra én sem reagálhatok úgy, hogy bemasírozok egy sereggel. Tárgyalni megyek, nem megfélemlíteni és fenyegetni.
- A legjobb esetben a tárgyalás rendben megy és ketten elegen leszünk -szólt Smith. -Ha viszont megtámadják, akkor nem fogjuk tudni megvédeni.
- Ha ez egy csapda, akkor fel lesznek készülve. Ez az ő területük. Ha ilyen hátrányok mellett kellene védeniük, mit tennének?
- Addig védeném magát, ameddig lélegzek -jelentette ki Grant.
Yoko nem osztotta a troll nézetét. Nem szeretett magára feláldozható eszközként gondolni.
- Én viszont pont ezt nem akarom -Apples belekortyolt a teáscsészébe. -Ha több embert viszek, csak nagyobb lesz a veszteség. Ők támadni fognak, mi pedig védekezni kényszerülünk, és aki védekezik, annak ereje nem elegendő, aki támad, annak bőségesen van ereje.
A teáscsészében csilingelt a kanál, ahogy Apples felkavarta a még benne maradt kevés folyadékot.
- Hátrányban leszünk -folytatta -, ezért előnyt kell kovácsolnunk a helyzetből. Ők magabiztosak lesznek a saját területükön. Arra számítanak, hogy védekezni fogunk. De mi arra fogunk felkészülni, amire nem számítanak: támadásra.
Újra beleivott a teájába. Yoko végignézett a többieken. Egyedül Peter Smith-en látott némi meglepettséget.
- Ezért van szükségem rád itt kint, Grant. Hogy koordináld ezt a támadást -a nő Yokora pillantott. -És Satonaka-sanra, hogy bentről támogasson téged ebben. Mindezt tőlem függetlenül, ha a helyzet úgy kívánja.
- De az egész nem ér semmit, ha megölik magát.
Grant marcona tekintetébe aggodalom keveredett.
- Nem fognak -jelentette ki nagy meggyőződéssel Apples. -Nem nyernének rajta semmit. És ha holtan akarnának, már megpróbáltak volna megölni. Nem, ha akarnak is valamit, az a megfélemlítés. A halott ember pedig nem fél.
Kiitta a csészéjét és csörömpölve az asztalra tette.
- Ha viszont tényleg megölnének -nézett fel -, akkor maguknak volt igazuk.
***
- Gyakran csinálja ezt? -kérdezte Peter Smith.
- Csinál mit? -kérdezett vissza teli szájjal Yoko.
Délután volt még, de a belvárosnak ezen a szintjén elég éjszakai hangulat uralkodott a hatalmas épületek vetette árnyékoktól és a sok vibráló neonfénytől. A lány mindkét kezében egy-egy hotdoggal magabiztosan masírozott a 7-es sugárúton. A mellette sétáló Peter kevésbé feltűnően viselkedett.
- Hogy így játszik az életével?
- Nem mondhatnám. Általában sehova nem szokott menni Grant nélkül és soha nem mondott neki még ellent, amennyire én tudom. Meg nem szokott olyan helyre találkozót megbeszélni, ahol egyértelműen hátrányban lenne -a lány összeráncolta a szemöldökét. -Ez tényleg furcsa.
- És ezzel teljesen tisztában is van. Akkor miért?
- Fogalmam sincs. De nem büdös neki, hogy a tűz közelébe menjen. Nem vezethetsz hadseregeket az ágyadból, vagy valami hasonlót mondott egyszer.
Peter elkapta Yokot, hogy az át ne essen a zebránál ácsorgó törpe családon, miközben teljesen el volt foglalva az egyik hotdog utolsó maradványainak szájába tömködésével.
- Erre -a férfi a megfelelő irányba húzta. -Meg azt mondta tárgyalni jön ide. Közben meg úgy beszélt, mintha a támadás nem csak egy lehetőség lenne, hanem végig ezt akarná.
- Én nem tudom -Yoko leharapta a következő hotdog csücskét. -Apples trükkös. Azt mondtad már összerúgta a port ezekkel a fickókkal. Gondolom akar mutatni egy gesztust a békülésre azzal, hogy idejön. Ha meg a dolgok rosszul mennek, akkor meg biztosra akar menni, hogy megtudják kivel is van dolguk. A lényeg, hogy vagy üzlet legyen belőle, vagy növelje a hírnevét.
Megálltak és felnéztek az ég felé törő üvegtoronyra. A bejárat fölött a Grand Hyatt felirat díszelgett.
- Igen, az rá vallana -mondta Peter. -Meg ez mégis csak a Maffia. Igazán nagy hülyeség lenne tőlük, ha a saját területükön próbálnák megölni.
Oldalra pillantva látta, ahogy Yoko az egész hotdogot a szájába vette és felfele bámulva ette csak az állkapcsának a mozgása és a gravitáció segítségével. A férfi mosolyogva megrázta a fejét. A lány ezt észrevéve értetlenül megvonta a vállát.
- Nézd csak, egy steak house -mutatott Peter az épület sarkán világító Ruth's Chris Steak House cégérre. -Nem is emlékszem már mikor ettem egy jó steaket utoljára.
- De ez a Maffiáé.
- Akkor legalább biztos jól főznek. Ha minden jól megy majd a munkánál, akkor eljövünk ide.
- Steakel sem tudsz megvenni -mondta Yoko leküzdve az utolsó hotdogot is. -Én nem olyan lány vagyok.
- Fel sem merült bennem az ellenkezője.
- De azért meg lehet próbálni -vigyorogta a lány.
***
Yoko a Grand Hyatt Seattle szálloda bárjában ücsörgött egy megkezdett mignon és egy tejszínhabos latte társaságában. A szkenner programja nem jelzett semmi különöset. Minden nyugodt volt. A fogadótermekben tartottak csak valami rendezvényt.
Hamarosan meglátta, ahogy a magas, hófehér hajú Apples belépett a főbejáraton Peter Smith és Mr. Johnson kíséretében, és átvágtak a nagy előcsarnokon a recepciós pult felé. A lánynak ennyi elég is volt. Letette a villáját és hátradől a székében. Behunyta a szemét és hagyta, hogy magával rántsa a digitális világ.
A szálloda rendszere egy hatalmas, viktoriánus bálterem volt fényes padlóval, csicsás függönyökkel, kristály csillárokkal és néhány ronda kortárs szoborral. Néhány látogató ikonja volt csak becsatlakozva és a szkenner sem mutatott ki más rejtett ikont. Biztonsági intézkedésként is csak egy komornyik kinézetével rendelkező elemző program futott.
Yoko átkapcsolta magát rejtett módba és a terem hátsó felébe ment. Megérintette a falat és elkezdte végighúzni az ujjait rajta. Tudta, hogy a kamerák a rendszerhez voltak kapcsolva, így lennie kellett egy helynek, ahonnan el is tudta érni őket.
Meg is találta. Rejtve volt, csak nem eléggé, az egyik függöny mögött. Egy ajtó a falban. Végighúzta az ujjait az apró repedésen, ami elárulta és ettől az egész láthatóvá vált. Nekitámasztotta a tenyerét és megtolta. Azonnal egy figyelmeztetést kapott, hogy azonosítsa magát.
Hátralépett az ajtótól és alaposan megnézte. Voltak ötletei az itt működő biztonsági megoldásokra. Megtehetné, hogy erővel feltöri az adminisztrátori fiókot, de már a gondolatát is unalmasnak találta, meg persze túl hangosnak. Neki egy sokkal elegánsabb ötlete volt.
Vigyorogva visszasétált a terem közepére és feltekerte a VR szűrő érzékenységét, amitől apró fényszálakként jelentek meg az adatfolyamok, amik behálózták az egész helyiséget. Figyelte és elemezte őket, ameddig nem talált egyet, amelyik egy szoba foglalásáról szállított információkat. Valószínűleg valaki a recepcióról küldte.
Elfogta a következő ilyen csomagot és a megfelelő helyere beleillesztett egy kódot, ami a foglalást végző jogosultságainak ellenőrzésekor egy új adminisztrátor felhasználót fog beszúrni az autentikációs adatbázisba. Utána továbbengedte a csomagot.
Visszasétált az ajtóhoz. Várt pár pillanatot, majd újra megnyomta az ajtót. A felugró figyelmeztetésre megadta az új adminisztrátor azonosítóját. Működött.
- Esküszöm, hogy rosszban sántikálok -mondta széles vigyorral és besurrant az ajtón.
A szoba üres volt. Középen egy kis fénykörön kívül minden irányban a sötétségbe veszett. Yoko belépett a fénybe. Végighúzta a kezét a levegőben, amire fényes ablakok jelentek meg, rajtuk a kamerák képeivel.
Elindított egy keresést Apples arcképére és hamarosan találatot is kapott rá.
Appleséket éppen egy férfi kísérte a tizedik emeleten. Yoko képeket csinált az ismeretlenről. Kameraképet váltott. Egy szoba ajtajához vezette őket. Bementek. Kameraképet váltott. Egy nagy lakosztályban voltak. A nappali részhez mentek. Apples helyet foglalt a kanapén. Smith és a Johnson mögé álltak. A kísérőjük elment, majd egy kancsóval és poharakkal jött vissza.
Yoko bekapcsolta a kamerák mikrofonjait és elkezdte rögzíteni a látottakat.
Pár perc múlva megjelent az emberük, egy belőtt hajú fickó drágának tűnő öltönyben szintén két testőrrel. Stefano Bondante. Inkább nézett ki úgy, mint egy feltörekvő fiatal menedzser, vagy egy újgazdag híresség, mint maffiózó. Kezet rázott Applesel.
- Foglaljon csak helyet, Miss McPherson -mondta nyájas mosollyal Stefano.
A nő visszaült.
- Tudom, hogy nem a legjobb vendéglátóra vall -folytatta a férfi -, hogy nem kínálom semmivel, csak egy kancsó vízzel, de úgy hiszem sokkal jobban fog esni az ebéd és egy üveg Gaja Costa Russi, ha megszabadulunk előbb a szobában lévő elefánttól.
Apples egyetértően bólintott.
- Egyetértek. Mivel maguk hívtak, így kezdje maga.
- Köszönöm -Stefano összetette a kezeit és fel-alá sétálgatva folytatta. -Tudja, volt ez a sajnálatos félreértés, ahol valami félresiklott a kifizetésnél...
- Amiatt, Mr. Bondante -vágott közbe a nő -, mert a maga emberei droggal akartak fizetni.
A férfi vett egy mély levegőt.
- Igen, igen. Amire maga megölette őket és a drogot szétszórta. Ugye?
Apples kihúzta magát.
- A szállítmány első felét a megállapodás szerint megkapták -mondta a nő. -A megbeszélt fizetséget vártam. Ehelyett megsértettek és meg is fenyegettek. Nem szeretem, ha nem vesznek komolyan, Mr. Bondante.
Stefano megtorpant.
- Igazán? Akkor igen sok közös van bennünk, mert én sem szeretem ha sértegetnek és ha nem vesznek komolyan.
Apples keresztbe tette a lábait és a tenyerét a térdére fektette.
- Csak rajtunk múlik mennyire leszünk tapintatosak a másikkal.
- Az üzletben nem lehet elkerülni, hogy a másik tyúkszemére lépjünk. Ez, sajnálatos módon, meg is történt. Megölette az embereinket és jelentős anyagi kárt okozott nekünk. Nem titkolom, egyesek vérbosszút is emlegettek az ügyben. Hogy oldjuk ezt meg, Miss McPherson?
Az albínó nő a föle mögé tűrte fehér haját.
- Talán túl drasztikus volt akkor -válaszolta -, de nehezen viselem, ha fegyvert fognak rám. Viszont nem látom, hogy a maguk hibája hogyan lenne az én felelősségem. Úgy hiszem, hogy a leggyorsabban és a legbékésebben úgy tudjuk rendezni ezt a helyzetet, ha kifizeti az általam leszállított fegyverek ellenértékét az eredeti megállapodás szerint. A korábbi sajnálatos incidensre pedig borítsuk a feledés fátylát.
- Attól tartok ez nem fog menni -csóválta a fejét a férfi. -Nem sétálhatunk el amellett a tény mellett, hogy nuyen milliókat szó szerint szétszórt.
- Én viszont attól tartok muszáj lesz -jelentette ki határozottan Apples. -Nem érdekem egy konfliktus a Finnigan családdal, de elvárom, hogy betartsák a megállapodás rájuk eső részét. Annyi kedvezményt hajlandó vagyok tenni, hogy a korábbi események ellenére hajlandó vagyok tovább üzletelni magukkal. Ehhez viszont az kell, hogy kifizessék a tartozásukat.
Stefano végigsimította csupaszra borotvált arcát.
- Érdekes, amit mond, hogy nem akar konfliktus a családdal. Csak van itt egy másik dolog. Salvatore Gambino tavalyi halála. A saját házában végezték ki a családjával és a teljes testőrségével együtt. Előtte meg kiiktatták az üzleti érdekeltségébe tartozó embereket. Mindez pár hónappal azután történt, hogy egy üzleti tárgyalása nem alakult éppen felhőtlenül magával.
- Egy ember kapcsolatainak és családjának szisztematikus kiirtásával vádol engem arra a nevetséges tényére alapozva, hogy nem tudtam vele megegyezni. Szeretném magát komolyan venni, Mr. Bondante, de nagyon nehezemre esik.
- Pedig jobban tenné, Miss McPherson. Ezek súlyos vádak és a család nem felejt.
- Vádak, amik tejesen megalapozatlanok -Apples hangja megkeményedett. -Ha vannak bizonyítékai, akkor várom ők. Ellenkező esetben azt javaslom, hogy az energiát légből kapott rágalmak kitalálása helyett fordítsa arra, hogy az enyémnél jobb ajánlattal álljon elő. Ha erre képtelen, akkor nincs miről beszélnünk.
A nő felállt és megigazította a szoknyáját. Lenézett a férfira, aki nem szólt semmit, csak egy finom mosoly ült ki az arcára. Apples elindult, de Stefano egyik testőre elállta az útját. Peter Smith közéjük állt és maga elé emelte a kezeit, hogy hátrálásra kényszerítse a testőrt.
- A nagybátyám -szólt Stefano -azt mondta egyszer nekem, hogy az üzletemberek vitatkoznak, nem háborúznak. Maga azonban nem sok helyet ad vitának.
- Lehet velem vitatkozni, Mr. Bondante -fordult oda a nő. -Ahhoz azonban érvek és bizonyítékok kellenek. Maga pedig nem sokat vonultatott fel ezekből.
- Azt mesélték, hogy maga nem igazán üzletember, hanem inkább egy hadúr. Hogy hadakkal és fegyverekkel tárgyal szavak helyett. Nem szokásom hinni a szóbeszédeknek. Szeretem megnézni az embereket, hogy magam lássam az igazságot.
Apples hallgatott.
- Tény, hogy a szépsége festményre kívánkozik -futtatta végig Stefano a tekintetét a magas nőn. -Személy szerint meg is kérném, hogy üljön modellt nekem. Festőként általában meglátom az emberi álarc mögötti valóságot. Itt azonban nem látok semmilyen hadurat. Egy nagyravágyó titkárnőcskét látok, akit az igazi hadurak egy győzelmük után szoktak kurogatni levezetésképp.
A nő nem szólt. A férfival egymásra meredtek. Stefano mosolya szélesebbre húzódott.
A testőr megragadta Peter Smith karját, aki azonnal arcon ütötte, majd lerántotta a fejét és beletérdelt. Stefano másik embere a kanapén átugorva rontott a tünde Johnsonra, aki egy egyszerű intéssel olyan rezgéseket keltett a levegőben, amiktől a támadója nyögve esett vissza az kanapé támlája mögé.
Apples és Stefano még akkor sem vették le egymásról a tekintetüket, mikor négy fegyveres rontott be véget vetve a kibontakozott kisebb harcnak. Smith-t és a Johnsont tarkóra tett kézzel a falhoz terelték.
Stefano a kanapé felé intett. Mosolyában már semmi finomság nem volt, csak önelégültség.
- Üljön vissza.
Apples engedelmeskedett.
- Attól, hogy valakinek van pénze és tud parancsolgatni, még nem lesz vezető -folytatta Stefano. Felvette a kancsó vizet és az egyik poharat az asztalról. Töltött magának. -Maga csak szeretne nagy lenni és erős. De maga csak egy kiskutya nagy, idegesítő hanggal.
A nő hallgatott és egy pontra meredt maga előtt. Stefano kiitta a poharat.
- Egy kutyának pedig, Miss McPherson -mondta és a nő mellé sétált -, meg kell mutatni hol a helye.
Felemelte a kancsót és Apples fejére kezdte önteni a vizet. A nő megborzongott, de nem reagált semmit. Tűrte, ahogy a víz eláztatja a haját, a vajszínű blézerét és szoknyáját.
- Remélem most már értjük egymást -rázta ki az utolsó cseppeket a kancsóból a férfi. -Ami pedig az ajánlatomat illeti...
A férfi meglendítette a kancsót, ami összetört a nő fején. A szilánkok csilingelve hullottak le körülötte. Apples összegörnyedt, a szoknyájába markolt, összeszorította a fogait és nyögött a fájdalomtól. Aztán megfeszítette az ajkait és kihúzta magát. Vér csorgott végig az arcán.
Stefano odahajolt Apples arcához.
- Most pedig beszélgetni fogunk -mondta a férfi elváltozott hangon -arról, hogy a csontokat, amiket kikaparsz, hogyan fogod elhozni nekem. És hogyan fogsz nyüszíteni és feküdni és pitizni, ha azt mondom. És ha szarakodni mersz velem még egyszer, te albino kurva, akkor olyat teszek veled, hogy azt fogod kívánni bárcsak meg se születtél volna.
Egy vörös felkiáltójel ugrott fel Yoko előtt. A szkennere dobta a riasztást, mert egy új ikont észlelt a közelében. Egy gyors legyintéssel eltüntette maga elől a képernyőket, majd bevetette magát a terem széleit uraló sötétségbe.
Egy pillanattal később a fénykőr szélén egy széles, fekete köpenyes, turbános alak materializálódott. Kerek, sárgán világító szemeivel körbenézett a helyiségben, majd a fénykör közepére ment és egy intéssel megnyitott néhány ablakot.
Yoko továbbította a kamera felvételeket Grantnek, közben egy elemzést futtatott a turbános ikonon. Az eredmény igazolta a sejtését. Széttette a kezeit, amikben megjelent a hegedűje és hozzá a vonó, aztán lassan alámerült a sötétségbe. Nem volt egyedül, ugyanis a turbános egy másik dekás volt.
>>>>>[
Előzmények (a szükséges kontextus a novellák teljes megértéséhez):
Mellékszál
A novellában szerepel két esemény, amit Stefano Bondante megemlít. Ezekhez az eseményekhez a karaktereknek korábban közvetve vagy közvetlenül volt közük.
Volt régebben egy kisebb munkája Snake-nek és Lance-nek, amiben más zsoldosokkal (köztük Peter Smith-el és Irnikkel együtt) Apples-t kellett elkísérniük egy adásvételre. Apples a Maffiával üzletelt, fegyvert adott el nekik és a pénzt jött átvenni, de droggal akartak neki fizetni. Apples ennek nem örült, és hogy ennek hangot adjon kiöntötte a drogot. A maffiások meg ennek nem örültek. Nem voltak hajlandóak fizetni, megfenyegették a nőt és fegyvert fogtak rá. Ezután parancsolta meg Apples az embereinek, hogy nyissanak tüzet a miheztartás végett. Ez az az esemény, ami a Maffiával való konfliktusának az alapja.
Salvatore Gambino-t pedig Irnik ölte meg az egész családjával együtt (lásd a Szolid novella előzményeit), mert ő bérelte fel a karaktereket Quinn, Irnik szeretőjének elrablására. Gambino célja az lett volna, hogy kiszedjenek információkat Quinn-ből, amiket Irniken keresztül közvetetten Apples ellen használhatnak. Apples valószínűleg tudja, hogy Irnik műve volt a maffiózó halála.
Ezekből is látszik, hogy Apples kapcsolata a Maffiával korábban sem volt felhőtlen.
Főszál:
Snake játékosa egy hosszabb időre nem ért rá, de erre az alkalomra már visszatért. A korábbi kalandok alatt Snake Jessie-vel dolgozott együtt és csempészett különféle dolgokat a környező országokba. Kettejük között közben romantikus viszony is kialakult. A dolgok azonban a Salish-Shidhe Tanács területén félrecsúsztak. Találkoztak Jessie riválisával, Zolával. A nőről Jessie azt mondta, hogy egy kalóz és állandóan szívatja őt és lenyúlja az áruját. Ezúttal azonban úgy tűnt békén hagyja őket, de a salish határőrség rájuk szállt és elkapta őket. Jessie biztos volt benne, hogy Zola küldte őket rájuk.
Snake és Jessie is egy salish börtönbe kerültek, de utána nem találkoztak többet. Snake a börtönben megismerkedett egy Rikoltó Sas nevű öreg indiánnal, akiről úgy tűnt valami nagy kutya lehet, és ottléte alatt szívességeket tett neki. A játékos itt csatlakozott be.
Snake megkérte Rikoltó Sast, hogy segítsen neki megtudni hol van Jessie, de az öreg indián annyit tudott csak mondani, hogy nincs ebben a börtönben. Később arra kérte, hogy segítsen neki kijutni. Ezt meg is tette neki. Öltönyös emberek érkeztek, akik több rabot, köztük Snake-et is, teherautókra rakodtak. Nem túl biztató módon mindenkit hozzábilincseltek a raktér tetején lévő csőhöz. Az utazás alatt Snake és sorstársai ott csüngtek a sötét, fülledt raktérben mint a kötözött sonkák ismeretlen céljuk felé.
Később a teherautót megtámadták és felborult. Snake kiszabadította magát és egy pillanatra találkozott a támadók egyikével. Ő úgy gondolta árnyvadász lehetett - legalábbis volt benne króm rendesen. Elmondta, hogy ő is árnyvadász és segítséget kért a bilincsének leszedésében. A férfi kis habozás után egy szó nélkül a karpengéivel lenyeste a láncokat, majd tovább állt, ahogyan Snake is.
Snake kiderítette, hogy Seattle-ben van, Puyallup-ban. Bandukolt egy darabig, mire talált egy "busz" szerűséget, amit egy idős humán férfi vezetett. Felszállt több ork társaságában és elindult reményei szerint Darius barátjához a Királyok banda területére. Út közben azonban megállították őket a Légió tagjai. Leszállítottak mindenkit, vámot követeltek, kekeckedtek, végül Snake és a buszt vezető öreg továbbállhattak. Az orkoknak maradniuk kellett.
Ezután végre eljutott a Királyok banda területére, ahol a kapuban kicsit hitetlenkedve fogadták a bandatagok, de végül bejutott Darius-hoz, aki nagy örömmel fogadta. Segített Snake-nek rendbe szedni magát, beszélgettek a helyi dolgokról is. Snake találkozott röviden Fridával, Cassie-vel és Jo-val is. Végül útnak indult haza.
Otthon minden nagyjából rendben volt. Matt átvette a vezetést a távollétében és Büdös sem adta ki a lakását senkinek. Elmesélte kalandos útját Lance-nek, de továbbra is aggasztotta Jessie eltűnése. Fel is kereste Irniket és Yoko-t, hogy nézzenek utána Rikoltó Sasnak és Jessie-nek. Az indiánt is meg akarja találni, hátha ő tud valamit az eltűnt csempészről. Irnik kiderítette, hogy Rikoltó Sas egy bennszülött amerikai bűnszervezetben valami fejes, de Jessie-ről nem talált semmit. Yoko okét mondott, de tudva, hogy mennyire anyagias nem valószínű, hogy nagyon megerőlteti magát, mivel Snake nem tudott neki fizetni. Legalábbis ez a feltételezés.
Miután Snake visszailleszkedett és beszerzett némi felszerelést Apples tünde Mr. Johnson-ja kereste fel őket egy munkával. A kérés annyiban szokatlan volt, hogy nem azonnal volt szükség a karakterekre, hanem egy megadott napon, de akkor sem biztosan. Természetesen a készenlétért is hajlandó volt fizetni. A karakterek elfogadták és felkészülve várakoztak. Mondani sem kell szükség volt rájuk végül.
Seattle Belvárosába kellett menniük egy lakásba, amiben Apples testőre Grant, Irnik és Jonas épített ki egy, az utca másik oldalán lévő Grand Hyatt hotelre néző megfigyelőállást. (Itt meg kell említenem, hogy Snake és Jonas eddigre már találkoztak egyszer, és dolgoztak is együtt egy kisebb munkán, amiben Özvegy, Johnny, egy Said nevű iráni dekás és Lance is részt vett. Erről nem írtam korábban, mivel nem volt nagy jelentősége. A munkában egy teherautónyi fegyvert kellett ellopniuk egy raktárból. Snake öröme, hogy újra láthatta halottnak hitt volt szakaszparancsnokát hamar hideg távolságtartásba váltott, amint látta, hogy Jonas nem ugyan az az ember, akit régen ismert.)
A csapatnak itt Grant felvázolta a helyzetet. Apples-t, Smith-t és a tünde Mr. Johnson-t túszúl ejtették a maffia emberei. Yoko a földszinten van és be van csatlakozva a rendszerbe, így tud támogatást nyújtani. Az épületbe az ablakokon nem látnak be, de lézermikrofonnal nemrég egy lövést fogtak a helyiségből, ahol a túszok vannak. Nem tudják ki lőtt és miért.
Grant közli, hogy a csapatnak Jonas-al kiegészülve be kell menniük, kiszabadítani Apples-t, felmenni a tetőre és megvárni a repülőt, ami majd kimenti őket. A troll testőr nem győzte hangsúlyozni, hogy Apples biztonsága mindenek feletti prioritást élvez. Az egész hotel nyüzsög a civilektől és a maffia embereitől, így diszkréten kell behatolniuk minimális fegyverzettel.
Két részletben mentek be. A csapat egyik fele a mélygarázson keresztül, a másik a főbejáraton át. Odabent felvették a kapcsolatot Yokoval, aki elmondta nekik, hogy hova is kell feljutniuk. Azt is közölte, hogy a tetőre való feljutáshoz szerezniük kell egy biztonsági kártyát az egyik szálloda alkalmazottól, hogy azt átprogramozva ki tudja majd nyitni nekik a fenti ajtót.
Fel is jutottak a megfelelő szintre, miközben Yoko intézte a kamerákat és a lift mozgását. Éppen időben jutottak fel a szintre, hogy egy pillanatra összefussanak Stefano Bondante-val. Amint viszont a szint lecsendesedett akcióba léptek.
Behatoltak a megadott szobába, ahol elintézték a bent lévő fegyvereseket. Apples viszont nem volt itt, csak Peter és a halott tünde Mr. Johnson. Peter elmondta, hogy Apples-t elvitték valahova, a tündét meg egyszerűen agyonlőtték. Snake elvette a tündétől a kommlinkjét. Utána szóltak Yokonak, hogy keresse meg Apples-t, aki meg is találta pár szinttel lejjebb a bankett és előadótermek szintjén. Yoko elég lassan válaszolt itt, mert gondjai voltak a hotel hostjában egy másik dekással, amit a játékosok nem tudtak.
A bankett és előadótermek szintjén megtalálták a megfelelő termet és betörtek. Apples-nél jobb megmenteni való túszt nem is kívánhattak volna. A nő nem pánikolt, és amint meglátta a mentőcsapatát a földre vetette magát és ott várta, ameddig végeztek a fogvatartóival.
Ahogy felfelé mentek a lépcsőházban a maffia emberei már mind őket keresték és többször tűzharcba is keveredtek velük. Közben Yokoval egyre ritkábban válaszolt. Végül sikeresen feljutottak a tetőre, megérkezett a helikopter Irnikkel, akinek átadták Apples-t, és már ők is szálltak volna fel, hogy lezárják a küldetést, amikor egy élő videóadás érkezett mindenkihez Yokotól.
Az adás Yoko kiberszemének és fülének a bemenetéből jött. Látták, ahogy a lány egy vécékabinban kuporog és hallották, ahogy emberek lépnek be a mosdóba. Látták, ahogy Yoko villámgyorsan parancsokat és kódokat varázsol össze, ahogy a benti emberek kibervereinek és fegyvereinek az ikonjai megjelennek. Amint az egyik ember megállt a kabinja előtt egy támadó kódot küldött a kiberszemébe, amitől a fickó megvakult. Yoko átmászott kabin fala alatt a szomszédos kabinba, majd amikor az általa korábban elfoglalt kabin ajtaját betörték kirontott. Az ajtót elálló ork fegyverére küldött egy parancsot, amitől az elsült a tokjában. Ettől az ork annyira meglepődött, hogy a lány át tudott surranni a lábai közt és futásnak eredt a folyosón. A kanyar mögött azonban egy másik férfi elkapta. Látták, ahogy Yoko elemelkedik a földtől, vergődik, majd az adás megszakadt.
Megváltozott a terv: meg kellett menteni Yokot! Peter azonnal vissza akart menni, akár egyedül is. Jonas ellenkezett egyedül, hogy nem kockáztathatják meg, és különben is Yoko tudta mire vállalkozik. Ez eléggé felbőszítette Peter-t és Snake-et is. Végül mindannyian (Jonas-t is beleértve) visszaindultak Yokoért.
Végigküzdötték magukat lefelé egészen a földszintre, ahol végül megtalálták valami irodában, ahol néhány úriember vallatni készült őt. Szétcsaptak köztük, kimentették a lányt és az egész csapat a mélygarázsban lévő kocsijukkal meglépett.
Apples sérülései miatt a csapatot a nő pár nappal később személyesen fogadta a kedvenc éttermében, a Shy Giant-ben, Fort Lewis-ben. Megköszönte a munkájukat és kifizette őket. Még némi bónuszt is hozzáadott, valószínűleg Yoko kimentése miatt. Snake átadta az elhalálozott tünde Johnson kommlinkjét és egy igen személyes kéréssel fordult Apples-höz: azt kérte segítsen neki megtalálni Jessie-t. Ez a kérés még Apples-t is meglepte. Nem mondott egyértelműen igent, de azt ígérte, ahogy az ideje a jelen körülmények között engedi (mert éppen egy kisebb háború készül kirobban közte és Stefano Bondante között) megteszi, amit tud.]<<<<<
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.