A történet sosem ér véget

2019. május 09. 12:00 - Fülöp Adrián

Chronicles of Darkness novella #11 - A tanító

>>>>>[Nem Doris Watson, a Fátyolőrség és az EZIC Csillaga az egyetlenek, akik felfigyeltek Vincentre.

Szereplők

  • Anna "Idun" Guinness, az Ezüst Létra tagja

Íródott: 2018.10.30.]<<<<<

A tanító

Idun színes foltokkal tarkított könnyű nyári ruhájában fel-alá járkált a széles váróban. Megtorpant és megdörzsölte fehér karjait. Bent sokkal hidegebb volt, mint számított rá.

Lepillantott a fekete és fehér márvány járólapra, amit úgy helyeztek el, hogy egy fehér gyémántot ábrázoljon. Avatatlan szem számára csak ennyi tűnt volna fel, de Idun látta a márványlapok mintázatába beleszőtt ősi rúnákat, amik a hely titkairól meséltek vagy éppen rejtették el azt.

A teste újra megrázkódott. Fintorogva összehúzta magát. Körbepillantott és megkönnyebbülten vette észre a portához lépő magas gallérú kabátot viselő férfit. A nő odasietett.

- Famulus Loran - szólította meg.

Loran szája szívélyes mosolyra húzódott, ahogy a nőhöz fordult.

- Idun, sajnálom, hogy eddig várattam.

- Egyáltalán nem probléma - Idun is mosolyt erőltetett magára. - Köszönöm, hogy tudott fogadni.

- Olvastam a levelét az Alvókkal kapcsolatban, akikre egy szellem akaszkodott rá.

- Igen. Egy rosszindulatú lény volt. Mikor a segítségemet kérték beszéltem nekik a szellemekről és gyengéikről, de ők elég sokat tudtak erről a bizonyos lényről már. Ezért csak tanácsokat adtam nekik az elűzésére és egy kis mágikus segítséget is, de semmi nyilvánvalót. Sikerült elűzniük, egy időre biztosan, és úgy tudom jól vannak.

Loran megdörzsölte borotvált arcát.

- Maga látta ezt a szellemet?

- Nem - csóválta a fejét Idun. - Nem is mentem velük. Aggódtam, hogy talán kellett volna. Talán jobban bele kellett volna avatkoznom?

- Nem, helyesen tette. Megosztotta velük, amit meg kellett, és segített, amennyit tudott. Az Alvóknak óvatosan kell a tudást átadni. Maga annyit tett, amennyit tehetett.

- Köszönöm, famulus. De az egyikük nem Alvó volt, hanem Alvajáró.

Loran fekete szemei tágabbra nyíltak.

- Igazán?

- Egészen biztos vagyok benne - erősítette meg Idun.

- Kapcsolatban áll még velük?

- Igen. Az Alvajáró jár az óráimra az egyetemen és úgy tűnt érdeklődik az európai folklór, okkult és mágikus hagyományok után. Talán a koncentrációs és önfejlesztő gyakorlatok is érdekelhetik. Rajta keresztül elérhetem a másikat is.

- Nagyszerű. Ez remek. Folytassa ahogyan eddig. Vezesse őket tovább, de ne erőltesse. Tudja, ez az ő döntésük kell, hogy legyen.

- Értem. És az Alvajárónak felfedhetem a mágia misztériumait? - kérdezte Idun.

A famulus megdörzsölte az állát és egy pillanatra a mennyezetre pillantott.

- Még ne - mondta végül. - Előbb beszélek a dékánnal erről.

>>>>>[Anna Guinness Írországból érkezett, ahol szintén az Ezüst Létra (Silver Ladder) tagja. Ezért nem tudta Adam Jensen egyből, hogy ki ő (lásd Az őrangyal). New Yorkba azért érkezett, hogy segítse a helyi Ezüst Létrát. Anna egy viszonylag erős (Gnosis 3) és tapasztalt mágusnak számít. Adeptának minősül már (a Forces arcanumban elérte a 4-es szintet), de semmilyen magasabb tisztséget nem tölt be az Ezüst Létrában.

Az Ezüst Létra a Gyémánt egyik tagrendje. Ők teszik ki a szervezet vezetőségét. A legenda szerint Atlantisz idején ők voltak a papság, vezetők és tanítók. Úgy hiszik, hogy az emberiségnek alanyi joga megismerni az Igazságot és a mágikus tudást. Fő feladatuknak tekintik az Alvók és Alvajárók oktatását és a helyes útra terelését, hogy nyitottabbá váljanak az Igazság befogadására és a Felébredésre. Sok oktatóközpontot, klubot és szervezetet irányítanak, amik az önismereti szakköröktől a jógaklubbon át a szerepjáték körökig bármi lehet. Habár hisznek abban, a tudás mindenkit megillet, de a szervezetük nagyon hierarchikus. Akik feljebb tartanak a létrán lefelé adják a tudást és segítik az alattuk lévőket feljebb jutni, de el is várják a lent lévőktől, hogy tiszteljék azokat, akik fölöttük járnak.

Az Ezüst Létre sok egyházi rangot használ. A novella eredetijében a "dékán" helyett "diakónust" használtam, valószínűleg helytelenül. Angolul az Ezüst Létra regionális vezetője a "deacon", amit valamiért "diakónusnak" fordítottam. A "diakónus" azonban egy elég alacsony rang az egyházban. A helyes fordítás így inkább a "dékán" vagy "esperes". Én a "dékánt" választottam inkább.

A famulus egy viszonylag magas rang a renden belül. A feladata a rend vezetése egy adott terület Konzíliumán belül. Jelen esetben ez New York.]<<<<<

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://virtualismesek.blog.hu/api/trackback/id/tr2014798262

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
A történet sosem ér véget
süti beállítások módosítása