Előzmények:
(a szükséges kontextus a novellák teljes megértéséhez)
Apró események
- Az EZIC tovább folytatta az üzenetek küldözgetését. Nem sok konkrétum derült ki most sem, de utalásokat tettek, hogy eljön majd az alkalom, amikor mutatnak Vincentnek (és valószínűleg Amy-nek is) olyan dolgokat, amik majd felnyitják a szemét az Igazságra.
- Vincent éppen indult valahova, amikor beleütközött egy jelenetbe az apartmanház földszintjén. Doris elkapta az EZIC csuklyás emberét, aki valószínűleg éppen egy újabb üzenetet akart hagyni. Doris a Magasbeszédet (High Speech) használva beszélt, amit Vincent csak halandzsának értett. A nő egyébként durván megfenyegette a fickót és azért használta a Magasbeszédet, mert ugyan az nem alkalmas nagyon magasröptű társalgások lefolytatására, de nem lehet rajta hazudni (mert mágikus és a Felső Világokhoz kötődő nyelv), így biztos lehetett benne, semmi kétség nem lesz afelől, hogy a fenyegetését komolyan is gondolja. Hogy még nyomatékosabbá tegye a dolgot Doris megvillantotta a Nimbusát is, amitől elsötétedett minden, ózon szag kezdett terjengeni és még Vincent is érezte az aura keltette félelmet. Az EZIC-es végül sietve távozott. Úgy tűnik Doris, ha nem is látványosan, de a háttérben tesz azért, hogy megvédje Vincentet és Amy-t az EZIC-től.
- Doris megijeszthette az EZIC-et, mert a következő üzenetet egy csuklyás és maszkos fickó adta oda Vincentnek személyesen, amikor nem volt az otthona környékén. Figyelmeztették, hogy óvakodjon a boszorkánytól, mert megpróbálja őt távol tartani az Igazságtól - ezzel Doris-ra utalhattak.
Főszál
A dolgok az erődben történtek után (lásd A tükör) kezdtek visszatérni a normális kerékvágásba. Vincent körül azonban elkezdtek nyugtalanító dolgok történni. A szellem az erdőből elkezdte kísérteni. A magas, vékony alakot látta az árnyékokban vagy a szeme sarkában, érezte a jelenlétét. Legalábbis így kezdődött, aztán a dolgok eldurvultak.
Egyik éjjel arra ébredt, hogy valaki a szobája ajtaja előtt sétált és inkább ráütött az ajtóra, mint kopogott. Kinyitotta az ajtót és szembe találta magát a sorozatgyilkossal, aki gyerekkorában elrabolta. A kezdeti sokk után taszított egyet a férfin. Akármit is látott, eltűnt és helyette Amy-t látta a földön feküdni, aki ijedten nézett fel rá. Tulajdonképpen az történt, hogy Amy kiment Mike-tól pisilni, de a botja nélkül és a falnak támaszkodva araszolt a mosdóig és vissza. Vincent pedig rányitott és fellökte. Hogy miért látta Amy helyett a sorozatgyilkost, aki ráadásul már évek óta halott? Jó kérdés.
A második jelenés még ennél is komolyabb volt. Mikor sétált fel a lakásához a lépcsőházban és kinyitotta az emeletre nyíló ajtót ismét szembetalálta magát a sorozatgyilkossal. Vincent úgy gondolta csak hallucinál, de amikor a férfi rátámadott és hátranyomta egészen a korlátig kis híján ledobva őt a lépcsőházba, át kellett értékelnie a dolgokat. Mikor sikerült kiszabadulni lerohant a lépcsőn egy szinttel lejjebb. Itt meghallotta a zongorát és azonnal Doris lakása felé menekült, ahol pánikszerűen dörömbölni kezdett. A nő beengedte, majd egy pillanatra kilépett a folyosóra, mielőtt bezárta volna az ajtót. (A szellemeket csak a Spirit arcanummal lehet látni, de bármilyen mágus képes érzékelni a jelenlétüket, még ha pontosan nem is tudják mit éreznek.) A nő ellátta a sérülését, főzött neki egy teát és megnyugtatta. Mikor Doris megkérdezte, mi történt, Vincent valami olyasmit válaszolt: "kísért a múlt". A nő nem faggatta tovább. Nem azért, mert többet tudott volna, maximum a sejtése pontosabb lehetett a karakterénél. Meg Doris igen magas szinten járatos a Mind arcanumban, amivel könnyen ki is olvashatta Vincent fejéből a válaszokat. Hogy meg tette-e, az már egy másik kérdés.
Később Vincent megtudta, hogy Samantha visszatért New Yorkba és mindenféle munkákból próbálja összeszedni a pénzt, hogy kifizesse a büntetését. Találkoztak és amikor beszéltek a lány elmondta, hogy furcsa dolgokat lát az erdőben történtek óta, de ő stressznek és a traumának gondolja. Vincent bevallotta, hogy neki is hasonló problémája van. Végül arra jutottak, nem természetes, ami velük történik, ezért elkezdtek kutakodni a bajuk forrása után.
Hol máshol kerestek volna, ha nem az interneten. Rákerestek az ismert tényekre: fafigurák, nyálkás labdacsokba rejtett belsőségek, felnyársalt áldozatok, és a magas, vékony, arc nélküli alak. Így rá is találtak a Slenderman városi legendájára. Arra jöttek rá, hogy a jelenség világszerte előfordult és egészen a középkorig vannak utalások rá. Találnak beszámolókat is áldozatok hozzátartozóitól. Amiket találtak elég megbízhatatlanok, mert olyanok írták, akik maguk közvetlenül nem kerültek szembe lénnyel, és rengeteg a puszta találgatás is.
Néhány érdekesebb találat:
- egy beszámoló szerint egy áldozat azután tűnt el, miután valakitől talizmánként kapott egy fafigurát
- találtak spekulációkat arról, hogy a lénynek emberi szolgái lehetnek, vagy irányítani képes embereket. Erre bizonyítékként találtak egy beszámolót, amiben két lány egy harmadik társukat majdnem megölte, hogy feláldozzák ennek a lénynek (ez egyébként a valóságban is megtörtént)
- egy fórumon megtudták egy pap elérhetőségét, aki állítólag megszállottja ennek a lénynek és sokan őrültnek tartják
Egy ilyen helyzetben a legőrültebb dolog segíthet a legtöbbet, ezért megpróbálkoztak a pappal. Felhívták és bebizonyították neki a beszámolójukkal, hogy nem csak az idejét akarják pazarolni, mire az meghívta őket magához.
A pap háza a kertvárosban volt. Régi, egy szintes épület elhanyagolt kerttel. Érdekes módon az összes ablak, és minden nyílás papírral volt befedve. A pap elég elnyűttnek tűnt mint aki nem nagyon alszik már egy ideje. Gyorsan betessékelte őket, és felvezette a párost egy felső szobában. Ez a szoba tipikusan úgy nézett ki mint egy megszállotté. A falak újságkivágásokkal voltak tele, amik a Slenderről szóltak, vagy gyaníthatóan vele voltak kapcsolatosak. Voltak térképek is, amik tele voltak tűzdelve rajzszegekkel. Egy asztal is volt itt, ami zsúfolásig voltak papírokkal és jegyzetekkel.
A pap meghallgatta a karaktereket és megosztotta velük a saját felfedezéseit. Egyértelműen régebb óta volt ennek a dolognak a nyomában és a karakterek segítségével lehetőséget látott az elpusztítására.
Amit a paptól megtudtak:
- a lény érzékeny a papírra. Képtelen megérinteni, áthaladni rajta és távol marad tőle. (Ez a szellem Bane-je.)
- a lény nem úgy mozog mint egy ember, egyszerűen csak eltűnik és megjelenik ahol csak akar. De ha valaki közvetlenül rá néz, akkor addig nem mozdul, ameddig a szemkontaktus tart. (Ez a szellem Ban-ja.)
- a lénynek vannak halandó szolgái, akik követik az utasításait.
- van egy rituálé, amivel elvileg el lehet űzni. A rituálé szövegét megkapták a paptól, de ő sem volt biztos benne, hogy működik, mert soha nem volt lehetősége kipróbálni.
Mikor átbeszéltek mindent és éppen indultak volna valaki betörte a főbejáratot és egy késsel támadt a karakterekre. Vincent ismét hősiesen harcba szállt. Meg is vagdosták rendesen, de szerencsére Samantha még mindig egy "erős független nő, akinek nincs szüksége férfira" és Vincent segítségére kelt a fickó kiütésében. Ezzel azonban nem ért véget. Kint még több ilyen furcsa alak közeledett és megpillantották magát a lényt is az utca túloldalán.
A kocsi felé rohantak, de szellem a kocsi mellett jelent meg. Vincent ismét úgy döntött hős lesz és a "Samantha, menekülj!" felkiáltással a korábbi támadójuktól lenyúlt késsel nekitámadott a lénynek. Ekkor a saját kárán újabb ténnyel lett okosabb a Slenderrel kapcsolatban. A szellem fekete csápokat növesztett a hátából, amikkel megragadta Vincentet és elemelte a földtől. A szorult helyzetéből a pap mentette ki, aki a "Távozz, démon!" felkiáltással egy papírlapot nyomott a lénynek. Ez hatott. A csápok elengedték a karaktert, viszont elkapták a papot, és Vincent szeme láttára leírhatatlan módon nyomtalanul elnyelte a lényből kiáramló sötétség. Elég időt nyert viszont a karakternek, hogy beugorjon a kocsiba Samantha mellé és elhajtsanak.
A testközelből való találkozás és a pap halála (?) eléggé megijesztette mindkettejüket, mert most már látták pontosan mivel is van dolguk. Vincent úgy döntött nem árthat még több információt szerezni, mielőtt megpróbálják elűzni a lényt. Felkeresték hát Anna Guinness-t. A nő elég tájékozott volt az okkult témákban, amit Vincent az óráiról tudott, ahol a nő sok legendát és mítoszt is beleszőtt az előadásaiba.
Anna szokatlanul megértően fogadta őket, bár a karakterek annyira be voltak csinálva már ezen a ponton, hogy nem is igazán vették észre. Az viszont mindig megnyugtató, ha az embert nem kezelik komplett őrültként. A nőtől újat nem tudtak meg, de azt igen, hogy tényleg sokat tud a szellemekről. Elmondta, hogy a szellemek hogyan táplálkoznak Esszenciával, mindegyiküknek vannak gyengeségei (Ban és Bane) és a megfelelő rituáléval elűzhetőek.
Azt a karakterek viszont nem tudták, hogy Anna Guinness az Obrimos útját járó mágus az Ezüst Létra rendjéből (Silver Ladder), aki járatos a Spirit arcanumban és kiterjedt szellemekkel foglalkozó könyvtára is van. Anna látta, hogy a karakterek bajban vannak, de nem segíthetett nekik közvetlenül a rend szabályai szerint. Meg azért, mert Samantha Alvó volt és nem tudta volna felfogni a mágiát. Így csak arra kérte a karaktereket, hogy fogják meg a kezét és egy régi kelta imát mondatott el velük. Az imának semmi jelentősége nem volt azon kívül, hogy elrejtse a varázslatot, amit Vincentre és Samantha-ra tett, ami megvédte őket szellemek képességeitől. Ezután a karakterek távoztak és felkészültek a leszámolásra.
(A karakterek már a paptól szerzett információkkal is le tudták volna győzni a szellemet, de Anna Guinness mágikus segítsége nagyon sokat könnyített a lény elűzésében. Talán úgy tűnhetett, hogy ő segített a legkevesebbet, pedig valójában jelentős előnyt biztosított a számukra.)
Vincent és Samantha kimentek a Pine Meadows Lake-hez, hogy véget vessenek az egésznek. Előtte papírból páncélt csináltak maguknak, ami elég hülyén hangzik, de valójában egy remek ötlet volt. Éjfélig vártak, majd Vincent nekikezdett a rituálénak. Egy darabig nem történt semmi, majd megjelent a lény. Vincent végig szemkontaktust tartott vele. A Slender többször próbálta használni az elmemanipulációs és illúziókeltő képességét, de Anna mágiája megvédte őket tőlük.
Egy idő után megjelentek a lény által irányított emberek. A rituálét nem szabadott abbahagyni és Vincent sem vehette le a szemét a lényről, különben elmozog valahova és megtámadja őket a csápjaival. Így Samantha-ra hárult a feladat, hogy távol tartson mindenkit. Szerencsére sokadszorra is bebizonyosodott, milyen jó az, hogy ő egy "erős független nő, akinek nincs szüksége férfira". Persze azért a lány is kapott rendesen, gyakran Vincent látóterén kívül, aki alig tudta visszafogni magát, hogy ne nézze meg Samantha jól van-e.
Végül a rituálét sikeresen befejezték, a lény eltűnt, az általa irányított emberek pedig ájultan estek össze. Samantha elszenvedett pár sérülést, de semmi túl komolyat.
Utóhatás
Vincent és Samantha az események után összejöttek, habár ez így hivatalosan nem lett kimondva egyikük által se. Nem is verték nagy dobra. Senki nem tud róla.
Vincent később visszament a pap házába és elvitte az ott található naplót, amiben a pap kutatásai és megfigyelései voltak. Illetve talált az egyik fiókba egy töltött pisztolyt is, amit szintén lenyúlt.
(A szellemet nem pusztították el, csak elűzték egy időre. Egy szellem elpusztítása kicsit többet igényel. Annyit értek el, hogy őket és mást, akit az elűzése előtt kiszemelt magának, már nem fog üldözni. Pár hónap múlva azonban újra meg fog jelenni valahol és újrakezdődik minden.)
Indis egyedül ült a park padján egy széles koronájú fa árnyékában. A fű élénkzöld színt vett fel a meleg nyári nap fényében. A nő lapozott egyet a combján pihenő könyvben. A háta mögött hallotta a játszótéren sikongató gyerekeket.
A repedezett járda morzsáin ropogó léptek közeledtek. Valaki fényes fekete cipőkben megállt mellette.
- Leülhetek? - szólt a férfi.
Indis lapozott egyet, de nem nézett fel.
- Egyértelművé tettem a számukra, hogy nem látom őket szívesen és problémák lesznek, ha nem tartják magukat távol - mondta.
- Köszönöm.
A nő megjelölte az ujjával az oldalt és becsukta a könyvet. Felpillantott a szakállas férfira. Magnus barátságosan mosolygott rá, majd elfordította a fejét a park egy távoli pontja felé.
- Vincent-nek volt egy kis szellem problémája az utóbbi időben - mondta és fekete vászonnadrágja zsebébe dugta a kezeit.
- Tudom - válaszolta Indis. - Az egyik éjjel rémülten dörömbölt az ajtómon és éreztem valami más jelenlétét is.
- Már annyira jóban vagytok, hogy hozzád jár? - fordult vissza Magnus. A nő szótlanul meredt a férfira. - Mindenesetre a dolog megoldotta - folytatta Magnus egy pillanattal később. - Egy kis segítséggel. Az egyetem egyik oktatójához mentek segítségért, aki nem régen érkezett. Nem tudok még sokat, de utánajárok, hogy ki ő. Te jártál az egyetemen mostanában, nem?
- Munkát keresni - jelentette ki a nő komoran - és nem kémkedni.
- Nem akartam semmire célozni. Csak szerettem volna, hogy tudd. Légy óvatos azzal a szektával. Ki tudja milyen messzire képesek menni.
Indis bólintott és kinyitotta könyvét. Az előre hulló fekete haját a füle mögé tűrte. Hallotta Magnus mocorgását, és ahogyan egy sóhaj után elindult.
- Magnus - kapta fel a fejét a nő. A férfi megtorpant és félig visszafordult. - Mi a helyzet a lánnyal, Amy-vel?
- Rendben van - mondta a férfi. - Őt is megkörnyékezték, de figyelünk rá. Meg tudom, hogy nincs szükséged a bókokra, különösen tőlem nem, de személy szerint én úgy gondolom itt veled nagyobb biztonságban lenne.
Pillanatokig csendben meredtek egymásra. Indis arcán semmi reakció nem látszott. Magnus újra szólásra nyitotta a száját, de aztán mégsem mondott semmit. A nő pedig szó nélkül visszafordult a könyvéhez.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.