>>>>>[Ez a novella a legeslegelső Chronicles of Darkness kalandom első felének vége után játszódik. A kaland a Slender címet kapta.
Igen, a legendás Slenderman-ről szólt a történet. Tökéletesen illett ehhez a világhoz. Kicsit megváltoztattam dolgokat, de az eredmény nem lett kevésbé rémisztő.
Ez volt az első Chronicles of Darkness kaland, amit meséltem. Megvoltak a maga hibái, voltak furcsa helyzetek, de ez egy új játék, új megközelítést igényel, mindig tanulunk valami újat és a következő jobb lesz.
Szereplők
Samantha Gidding
Íródott: 2018.08.23.
Előzmények:
(a szükséges kontextus a novellák teljes megértéséhez)
A játék helyszíne New York City és annak vonzáskörzete. A játékos karakter Vincent Duvall, egy fotózással és videózással foglalkozó egyetemista, aki Brooklynban lakik. A karakternek limitált auralátása és telekinetikus képessége is van, ami miatt Alvajárónak minősül, azaz a természetfeletti eseményeket, különös tekintettel a mágiára, képes felfogni, az elméje nem próbálja meg tagadni azt. Emiatt potenciálisan Felébredhet és mágus válhat belőle. A játékos egyébként elég brutális előtörténetet talált ki Vincentnek, ami úgy szól, hogy gyerekkorában elrabolta egy sorozatgyilkos (!), de az illető már a karrierje végén járt, mert pont elkapták és kimentették Vincentet.
A régi apartmanház, ahol lakik egy magányos, idős úré, aki a penthouse-ban lakik egyedül és alig látni. Itt bérel lakást két másik ismerősével.
Egyik szobatársa Chris, egy szemüveges, számítógépzseni srác. A másik Mike, egy klasszikus szépfiú, aki elég sűrűn váltogatja a barátnőit.
Chris és Vincent gyakran elszenvedte Mike elviselhetetlen barátnőit. Az éppen aktuális barátnője, Amy, is gyakran megfordul náluk, de ő nagyon más, mint a korábbiak. Amy festett szőke, de értelmes, aranyos és szokott főzni rájuk, méghozzá nem is rosszakat. A lánynak mindene a tánc volt, de valami betegség miatt a lába fájni kezdett, majd elgyengült és bottal kénytelen járni. Ez nagyon megviseli.
Sajnos Mike nem nagyon szokott egy lánynál se megmaradni egy évnél tovább, a határidő pedig közeledik. Chris és Vincent egyenesen meg is fenyegette Mike-ot, hogy ha dobni meri Amy-t, akkor meg fogják ölni érte.
Lakik még a házban egy nő, Janice Poole, akit csak házinéninek hívnak. A harmincas éveiben járó, titkárnős (mert hogy titkárnő is) nő nagyon közvetlen és sok közösségi eseményt szervez, hogy az épület lakói jobban megismerjék egymást. Ezeken kívül szingli és feszes, kerek fenek van, amire nagyon büszke. (Ez a fenék dolog azért fontos, mert a játék alatt valamiért sokszor szóba kerültek a női fenekek. Vajon miért?)
A városban jár egyetemre Vincent unokahúga is, Jasmine (előfordulhat, hogy csak Vincent húgaként fogok rá hivatkozni, mert a karakter is így emlegeti). A lány divat és a ruhatervezésben van benne nagyon. Különösen a goth stílusban. Ezen kívül mellékállásban francia nyelvet tanít középiskolásoknak. Emellett a fehér fajvédők felvonulásaitól és az anti-rasszisták ellendemonstrációitól forrongó New Yorkban gyakran vesz részt az intolerancia elleni demonstrációkon. Teszi ezt Vincent nagy bánatára, mert félti Jasmine-t az esetleg elszabaduló erőszaktól.
Apró események
Mivel ez a játék egy alternatív jelen, így nem lehet túl direkt és durva dolgokat bedobni. Ezért sok hétköznapi, vagy annak tűnő, eseménnyel töltöttem fel az időt. Ezeknek különféle céljuk volt: előre vinni történéseket, jövőbeli eseményeknek megágyazni, vagy csak segíteni a játékba való belemerülést.
Az egyik ilyen esemény egy új lakó is beköltözése volt. Egy hollóhajú, szemüveges, szigorú tekintetű nő költözött be, akit Doris Watson-nak hívnak. Janice megkérte Vincent-et, hogy segítsen neki a lakásába dobozokat felcipelni. Elsőre a legfurcsább dolga egy zongora volt, amit a költöztetők felcipeltek a lakására. Vincent azonban, miután felvitt egy dobozt, az kiszakadt és kiesett belőle egy nagy egyiptomi sakálszobor. A karakter itt élte át első természetfeletti élményét, amikor a szobor rámorgott. A nő viszont jól fizetett a segítségért.
A karakter többször ébredt éjjelente arra, hogy valaki zongorán játszik. Kiderült, hogy Doris Watson az. Mikor rákérdezett a nő bocsánatot kért és azt mondta, hogy sokáig élt egyedül, ezért nincs hozzászokva, hogy mások is élnek körülötte. Ettől függetlenül néha még játszik éjjelente.
Az egyetemre egy új tanár érkezett Írországból. Anna Guinness Európa történelméről tart előadásokat, amikbe gyakran belefűz kapcsolódó mitológiákat és legendákat. Egy nagyon pozitív kisugárzású és inspiráló személyiség. Vincent el is kezdett járni az előadásaira.
Egy alkalommal Vincent látta Amy-t szomorkodni. Mikor megkérdezte mi a gond a lány odaadta neki a papírt, amit szorongatott. Egy orvosi beteglap volt, ami Amy vizsgálatainak az eredményét taglalta. Az derült ki belőle, hogy a lány betegsége az orvosok szerint rosszabbodni fog és akár pár éven belül tolószékbe kerülhet. (Nem fektettük mi is pontosan ez a betegség, de szkelrózis multiplex a legvalószínűbb.) Miután Amy kisírta magát Vincentnek megkérte, hogy erről ne szóljon Mike-nak.
Vincent elkezdett összefutni egy lánnyal véletlenszerű helyeken szinte naponta. A lány nem követte, egyszerűen csak valahogy mindig ott volt, amerre a karakter járt. A sokadik alkalommal Vincent odament beszélni vele. Kiderült, hogy Alexandrának hívják. A lány beszélt neki a sorsról, hogy biztos az hozta össze őket. Beszéltek egy kicsit, majd jó hangulatban elváltak. Vincent ekkor még nem tudta, hogy Alexandra egy boszorkány (egy Acanthus), aki a végzetet manipulálta, hogy Vincentet magához vonzza. Egyelőre nem tudni miért.
Jasmine megkérte Vincentet, hogy a kocsijával vigye el őt és két barátnőjét Jersey-be. Fel is vették a két lány: egy szeplős és kék szemű Liliannát, és a kreolbőrű Laneya-t. Úgy írtam le a két lányt, hogy "fiatal lányok indokolatlan csöcsökkel", ami megragadta Vincent fantáziáját. A két lány Jasmine tanítványai voltak és út közben beszéltek is franciául. Miután kirakták őket Jersey-ben Vincent tett valami megjegyzést azon a vonalon, hogy Jasmine milyen dögös csajokat ismer, mire Jasmine közölte, hogy Lilianna és Laneya alig 15 évesek. Jót nevettünk. Ezután elmentek a LaGardia repülőtérre, ahol felvették Samanthát, aki Kanadából tért vissza (kanadai és Torontóban lakik). A vele való beszélgetésből kiderült, hogy Pine Meadow Lake-hez gyakran járnak fiatalok bátorságpróbára, mert elvileg kísértetek járnak ott.
Főszál
A történet azzal indult, hogy Jasmine összebeszélt Vincent-el, hogy összehozza egy barátnőjével, Samantha Giddinggel (lásd A tó mélye). Jasmine azt mondta, hogy csak a helyzetet teremti meg neki, de hódítani neki kell. Arra is figyelmeztette, hogy Samantha ilyen "erős független nő, akinek nincs szüksége férfira", szóval nem lesz egyszerű dolga.
Jasmine le is beszélte Samanthával, hogy kimegy Vincenttel a Pine Meadow Lake-hez egy hétvégére. Samantha nagy túrázó volt ugyanis és a parkfenntartónak dolgozott önkéntes túravezetőként.
1. nap
Megérkezésük után elindultak a tő felé az erdőben, amik különös gallyakból összerakott fafigurákat találtak a fákról lógni, de rengeteget. Úgy néztek ki mint a Blair Witch Project-ben a fafigura. Samantha azt mondta, hogy ezek korábban nem voltak itt. Vincent, aki eddig főleg Samantha fenekét fotózta, lefotózta a fafigurákat is. Láttak még egy elég szakadtnak tűnő szakállas fickót is a zsákjában egy szekercével, aki szintén a figurákat vizsgálta és látszólag magában motyogott. Inkább elkerülték.
Letáboroztak a tó mellett. Egy sátruk volt és Vincent készült rá, hogy esetleg lesz valami, mert lenyúlt egy banános óvszert Mike-tól. Miután végeztek a lepakolással sétáltak egyet az erdőben. Találtak még egy területet, ahol rengeteg fafigura lógott a fákról és itt rábukkantak egy nyálkás labdacsra is. Samantha először azt gondolta bagolyköpet, de elég bizonytalan volt benne. Mikor szétbontották különféle frissnek tűnő belsőszervek voltak benne valamilyen állattól. Nem tudtak mire vélni a dolgot. Visszatérve a táborukhoz találnak két fafigurát a sátrukra akasztva. Ki tehette oda?
Este Vincent csak Samantha közelségét élvezhette, de nem is igazán próbált meg rárepülni a lányra. Ha lett is volna valami azt megzavarta volna az a valami, vagy valaki, aki a sátruk körül ólálkodott éjjel. Mindketten felébredtek és utánajárta, hogy mi lehet az. Nem messze tőlük a tó mellett találtak egy másik sátrat, de üresen. Itt is volt két fafigura. Samantha arra a következtetésre jutott, hogy a szomszédjaik csak azt hiszik viccesek és próbáltak rájuk ijeszteni. Fel is húzza magát a dolgon rendesen.
2. nap
Másnap reggel Samantha átment egyedül a szomszéd sátorhoz és beolvasott az ottaniaknak. Mikor visszajött elmondta, hogy mindent tagadtak. A lány természetesen nem hitt nekik és annyira felhúzta magát, hogy összetörte a két fafigurát, amit a tegnap találtak és a tóba hajította őket.
Elindultak és körbejárták a tavat. Út közben ismét találtak egy helyet, ahol rengeteg fafigura lógott. Ezek között találtak egy róka tetemet, amit szabályosan felkaróztak egy faágra. A tetem alatt egy hasonló labdacsot találnak, amit már korábban láttak. Mikor szétbontották megtalálták benne a róka belsőségeit.
Az éjjel ezúttal sem telt nyugodtan. Kiabálásra ébredtek. Átmentek a szomszédjaikhoz azt sejtve, megint csak hülyéskednek. A tábort szétdúlva találták. Vérnek nem volt nyoma. Két fafigurát találnak a sátorban. Észrevettek még egy nyomot, ami a tábortól indult. Olyan, mintha valaki valami nehezet húzott volna a földön. A nyomot követve mélyebbre jutottak az erdőben egy olyan helyre, ahol a fákról ugyanazok az átkozott fafigurák lógtak, amiket eddig is láttak. Végül rátaláltak egy hatalmas fára, aminek ágira felkarózva megpillantották a két táborozót. A fa tövében pedig a kis, nyálkás labdacsok sorakoztak.
A kezdeti sokk után megpillantottak valami a fák között. Egy hihetetlenül magas, sötét alakot lehetetlenül hosszú karokkal és fehér arccal. Legalábbis fehér fejjel, mert arca nem volt. Ekkor kezdtek el futni, de akármerre néztek ez a jelenés mindenhol ott volt, folyamatosan látták a szemük sarkából. Végül belefutottak az első napon látott szakállas fickóba, aki nekik támadt. Vincent próbált hősies lenni, de a támadójuk elég kemény dió volt. Szerencsére Samantha nem a tipikus védelmezésre szoruló lány volt, hanem egy "erős független nő, akinek nincs szüksége férfira", ahogyan Jasmine is mondta, és kivette a részét a harcból. Samantha a nála lévő lámpával csépelte meg az öreg fickót, hogy kiszabadítsa Vincentet szorult helyzetéből.
Menekülőre fogták, az öreg pedig üldözőbe vette őket immár a szekercével a kezében. Vincent ismét megpróbált hős lenni és megállt, hogy szembeszálljon az üldözőjükkel. Hiba volt. A fickó elég súlyosan megsebesítette Vincentet a karján, és talán csak azért nem hagyta ott a fogát, mert Samantha visszajött érte és megkínálta az öreg arcát a zseblámpával. Végül sikerült bemenekülniük valami régi erdészházba. Eltorlaszolták az ajtót és hallgatták, ahogy az öreg próbál őrjöngve bejutni. Aztán az ablakon keresztül végignézhették, ahogyan valami feketeség jelent meg mögötte, sötét csápok ragadták meg és berántották a sötétségbe. Ezután csönd lett. Reggelig nem mertek kijönni a házból.
Utóhatás
Vincent kórházba került, de felépült. A két sátorozó, akiket felkarózva láttak a fán, nem kerültek elő. A rendőrség eltűntként tartja őket nyilván. A fa, amire felkarózták őket, a fafigurák és a labdacsok is mind eltűntek, a rendőrök nem találtak semmit. Vincent fényképezőgépén természetesen ezek mind láthatóak, de az erdőben nincs nyomuk. Az öreg, szakállas fickó támadására csak a házban keletkezett kár és az ott maradt szekerce a bizonyíték.
Samantha a trauma után halasztást kért az egyetemen és visszament Torontóba. Vincent később tudta csak meg, hogy a parkfenntartó eljárást indított ellen és komoly összegre büntették az erdészházban és a park hírnevében keletkezett kár miatt.
Ezzel a Slender kaland első részének vége.
Mik voltak azok a figurák? Ki volt az öreg baltás fickó? Mi történt a sátorozókkal? Mik voltak a labdacsok? Az a jó a Chronicles of Dakrness-ben, hogy úgy történhetnek események, hogy nem szükségszerűen kell őket megmagyaráznom. Természetesen vannak ötletek és elképzelések mi miért történik és mi micsoda, de ezeknek nem kell szilárdan állniuk. A ismeretlen és a bizonytalanság igen nagy félelemfaktor. Hogyan bízhatnál bármiben is ebben a világba, ha maga a mesélő se tudja őket megmagyarázni?
]<<<<<
A tükör
Samantha a szobája ablakának párkányán ült és a telefonján játszott. Már több mint két hét eltelt a Pine Meadow Lake-nél történtek óta. A különös fafigurák, a baltás őrült, a holttestek. Emlékezett rájuk, de nem volt biztos benne, hogy tényleg megtörténtek. Ott volt a rendőrséggel az erődben és nem találtak semmit. Minden eltűnt, mintha soha nem is lettek volna.
Megrázta a fejét és egy mordulással elűzte a kételyeket. Nem őrült meg és nem volt semmilyen drog hatása alatt, akármit is gondoljon a rendőrség vagy a parkfenntartó. Ezt mondogatta magának, de még maga is küszködött vele, hogy elhiggye.
Egy ismerős feszítő érzés lobbant fel a hasában. A karja megremegett. Letette a telefonját. Felhúzta a térdeit és átkarolta őket. A szorongás marka egyre szorosabban zárult köré. Az izmai megfeszültek, a teste remegett.
A szíve hevesen kalapált. Összeszorította a fogát és minden erejével tartotta vissza azt, ami ki akart törni belőle. Percekig küszködött. Az ujjai fájtak a görcstől, a szemeiből könnyek pattogzottak.
Aztán a egész nyomás lassan megszűnt. Egy megkönnyebbül sóhajjal elernyesztette az izmait. Hátradőlt és mélyeket lélegzett. Ez már a második rohama volt évekig tartó szünet után, mikor azt hitte már megszabadult ezektől.
Letörölte a könnyeit. Keserűen vette tudomásul, hogy nem olyan erős, amilyennek mások tartják őt. Próbált olyan lenni. Egy időben még el is elhitte, de be kellett látnia, hogy ő is ugyanolyan törékeny, mint bárki más.
Két pofont adott magának. Olyan erőset, amilyet csak tudott. A csípős fájdalom úgy hatott, mintha egy álomból térne vissza. Nem hagyta magát elmerülni önsajnálat langyos posványába. Volt már ott egyszer és kimászott. Nem tervezett visszamenni. Eldöntötte, hogy összeszedi magát és kitalálja mi legyen, ahogy mindig teszi.
Kinézett az ablakon a sötét utcára. Késő volt már, nem járt senki odakint. A házuk előtt álló utcai lámpa bevilágította a járdát és az út egy részét.
Egy pillanatra minden elsötétült odakint, majd újra felvillant a lámpa. Samantha pislogott. Azt hitte csak a szeme káprázott, de a lámpa újra kialudt, ezúttal hosszabb időre.
Tovább bámult ki a sötétbe, mikor meglátott valamit. Homályos volt, szinte csak a szeme sarkából látta valamennyire. Egy különös alak állt a lámpaoszlop mellett. Olyan volt, mintha egy ember megnyúlt árnyéka lett volna. Abnormálisan magas volt hosszú karokkal. Samantha nem látott sokat belőle, de minél tovább nézte annál inkább úgy érzete, hogy őt figyeli.
A telefonja hangos csengőhangja annyira megijesztette, hogy majdnem lecsúszott a párkányról. Visszafordult az ablakhoz, de a lámpa már újra égett és az árnyék eltűnt.
Felkapta a telefonját. Egy ismeretlen szám hívta. El nem tudta képzelni ki az ilyen későn. Talán Vincent, gondolta. Lehet Jasmine adta meg neki a számot.
Fogadta a hívást.
- Igen? Samantha Gidding.
Csak statikus zörej volt a válasz. Túlságosan hangos volt telefonvonalhoz. Inkább mintha rádióból jött volna.
- Halló?
A zörej változott és mintha hallott volna valakit a túloldalon, de továbbra sem értette.
- Nem értek semmit. Túl sok a zörej.
Hirtelen a statikus zaj megszűnt egy pillanatra és egy férfi fojtott hangját hallotta.
- Segíts.
A vonal ezután megszakadt. Samantha-t kirázta a hideg.
- Mi a fene? - nézett a telefonja kijelzőjére.
Aztán kopogásra lett figyelmes, mintha valaki üvegen kopogtatna. Kinézett az ablakon, de nem volt ott senki, aztán rájött, hogy hang nem is onnan jött, hanem bentről.
Lemászott a párkányról és hallgatózott. Óvatosan kikerülte a földön heverő, félig kipakolt bőröndjeit. A kopogtatás a fürdőszoba felől hallatszott.
Felkapcsolta a villanyt és belépett. A kopogás abbamaradt. Körbenézett, de nem látott semmit és senkit. Még a kis, fürdőszobaablakot is megnézte hátha egy madár az, de semmi nem volt ott. Sóhajtott egyet és mosdó elé állt.
A tükörben látta a szétzilált haját és a kivörösödött szemeit. Megrázta a fejét és megpaskolta az arcát.
- Biztos csak a stressz - mondta magának. - Vagy tényleg kezdek megőrülni?
Megnyitotta a csapot és megmosta az arcát hideg vízzel. Mikor újra felnézett a szemei tágra nyíltak a rémülettől. A tükörből egy férfi nézett vissza rá vicsorogva. A saját apja, akinek börtönben kellene ülnie.
A férfi némán felüvöltött és öklével ráütött a tükörre, amitől az megmozdult a falon. Samantha felsikoltott és hanyatt eset. Nézte, ahogy a férfi ráteszi az ujjait a tükörre és azok lassan átcsúsznak a felületén, mintha víztükrön nyúlna keresztül.
Samantha fürdőkád szélén sorakozó tusfürdői felé kezdett kapkodni. Ledöntött néhányat, mire egyet meg tudott ragadni. Visszafordult és a tükör felé hajította. A becsapódástól a tükör megrepedt, szilánkjai csörömpölve hullottak a mosdókagylóba. A férfi eltűnt.
A lány levegő után kapkodva ült a földön és bámulta a tükör maradványait. Percek is elteltek, mire összeszedte magát annyira, hogy felálljon. Lassan lépett oda a mosdóhoz és belenézett. A szilánkokról a saját döbbent arckifejezése tükröződött vissza, ahogy a maradványok között heverő levágott, szürke ujjakat nézte.
>>>>>[Samantha és Vincent ugyan megmenekültek, de ami az erdőben történt koránt sem ért véget. Akármivel is találkoztak ott kísérteni kezdte őket. De ez már a Slender kaland második része.
Ebben a novellában kiderül pár dolog Samantha-ról. A szorongásai, amiket már legyőzött egyszer, de újra előbukkantak, és az apja, akinek börtönbe ül. A háttere ezeknek az, hogy kislányként Samantha-t az apja bántalmazta és prostituáltként árulta a barátainak, de lebukott és börtönbe került. Samantha a nagybátyjához került, akinek a családja befogadta és felnevelte. A lány mikor az apjáról beszél a nagybátyjára utal, mert őt tekinti annak. A szorongásai is a gyerekkorából erednek, de végül felülkerekedett rajtuk és azzá az erős nővé vált, akire Jasmine példaképként tekint. Ez az erős nő kép kicsit visszafelé is elsült, mert emiatt úgy érzi neki kell a stabil bástyának lennie, a védelmezőnek, akire mindenki számíthat, mert ha ő gyengének mutatja magát és elveszti a reményt, akkor mindenki csalódni fog benne.]<<<<<
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.