A történet sosem ér véget

2019. május 01. 14:00 - Fülöp Adrián

Chronicles of Darkness novella #3 - A tükör

>>>>>[Ez a novella a legeslegelső Chronicles of Darkness kalandom első felének vége után játszódik. A kaland a Slender címet kapta.

Igen, a legendás Slenderman-ről szólt a történet. Tökéletesen illett ehhez a világhoz. Kicsit megváltoztattam dolgokat, de az eredmény nem lett kevésbé rémisztő.

Ez volt az első Chronicles of Darkness kaland, amit meséltem. Megvoltak a maga hibái, voltak furcsa helyzetek, de ez egy új játék, új megközelítést igényel, mindig tanulunk valami újat és a következő jobb lesz.

Szereplők

  • Samantha Gidding

Íródott: 2018.08.23.

]<<<<<

A tükör

reflections-6.jpgSamantha a szobája ablakának párkányán ült és a telefonján játszott. Már több mint két hét eltelt a Pine Meadow Lake-nél történtek óta. A különös fafigurák, a baltás őrült, a holttestek. Emlékezett rájuk, de nem volt biztos benne, hogy tényleg megtörténtek. Ott volt a rendőrséggel az erődben és nem találtak semmit. Minden eltűnt, mintha soha nem is lettek volna.

Megrázta a fejét és egy mordulással elűzte a kételyeket. Nem őrült meg és nem volt semmilyen drog hatása alatt, akármit is gondoljon a rendőrség vagy a parkfenntartó. Ezt mondogatta magának, de még maga is küszködött vele, hogy elhiggye.

Egy ismerős feszítő érzés lobbant fel a hasában. A karja megremegett. Letette a telefonját. Felhúzta a térdeit és átkarolta őket. A szorongás marka egyre szorosabban zárult köré. Az izmai megfeszültek, a teste remegett.

A szíve hevesen kalapált. Összeszorította a fogát és minden erejével tartotta vissza azt, ami ki akart törni belőle. Percekig küszködött. Az ujjai fájtak a görcstől, a szemeiből könnyek pattogzottak.

Aztán a egész nyomás lassan megszűnt. Egy megkönnyebbül sóhajjal elernyesztette az izmait. Hátradőlt és mélyeket lélegzett. Ez már a második rohama volt évekig tartó szünet után, mikor azt hitte már megszabadult ezektől.

Letörölte a könnyeit. Keserűen vette tudomásul, hogy nem olyan erős, amilyennek mások tartják őt. Próbált olyan lenni. Egy időben még el is elhitte, de be kellett látnia, hogy ő is ugyanolyan törékeny, mint bárki más.

Két pofont adott magának. Olyan erőset, amilyet csak tudott. A csípős fájdalom úgy hatott, mintha egy álomból térne vissza. Nem hagyta magát elmerülni önsajnálat langyos posványába. Volt már ott egyszer és kimászott. Nem tervezett visszamenni. Eldöntötte, hogy összeszedi magát és kitalálja mi legyen, ahogy mindig teszi.

Kinézett az ablakon a sötét utcára. Késő volt már, nem járt senki odakint. A házuk előtt álló utcai lámpa bevilágította a járdát és az út egy részét.

Egy pillanatra minden elsötétült odakint, majd újra felvillant a lámpa. Samantha pislogott. Azt hitte csak a szeme káprázott, de a lámpa újra kialudt, ezúttal hosszabb időre.

Tovább bámult ki a sötétbe, mikor meglátott valamit. Homályos volt, szinte csak a szeme sarkából látta valamennyire. Egy különös alak állt a lámpaoszlop mellett. Olyan volt, mintha egy ember megnyúlt árnyéka lett volna. Abnormálisan magas volt hosszú karokkal. Samantha nem látott sokat belőle, de minél tovább nézte annál inkább úgy érzete, hogy őt figyeli.

A telefonja hangos csengőhangja annyira megijesztette, hogy majdnem lecsúszott a párkányról. Visszafordult az ablakhoz, de a lámpa már újra égett és az árnyék eltűnt.

Felkapta a telefonját. Egy ismeretlen szám hívta. El nem tudta képzelni ki az ilyen későn. Talán Vincent, gondolta. Lehet Jasmine adta meg neki a számot.

Fogadta a hívást.

- Igen? Samantha Gidding.

Csak statikus zörej volt a válasz. Túlságosan hangos volt telefonvonalhoz. Inkább mintha rádióból jött volna.

- Halló?

A zörej változott és mintha hallott volna valakit a túloldalon, de továbbra sem értette.

- Nem értek semmit. Túl sok a zörej.

Hirtelen a statikus zaj megszűnt egy pillanatra és egy férfi fojtott hangját hallotta.

- Segíts.

A vonal ezután megszakadt. Samantha-t kirázta a hideg.

- Mi a fene? - nézett a telefonja kijelzőjére.

Aztán kopogásra lett figyelmes, mintha valaki üvegen kopogtatna. Kinézett az ablakon, de nem volt ott senki, aztán rájött, hogy hang nem is onnan jött, hanem bentről.

Lemászott a párkányról és hallgatózott. Óvatosan kikerülte a földön heverő, félig kipakolt bőröndjeit. A kopogtatás a fürdőszoba felől hallatszott.

Felkapcsolta a villanyt és belépett. A kopogás abbamaradt. Körbenézett, de nem látott semmit és senkit. Még a kis, fürdőszobaablakot is megnézte hátha egy madár az, de semmi nem volt ott. Sóhajtott egyet és mosdó elé állt.

A tükörben látta a szétzilált haját és a kivörösödött szemeit. Megrázta a fejét és megpaskolta az arcát.

- Biztos csak a stressz - mondta magának. - Vagy tényleg kezdek megőrülni?

Megnyitotta a csapot és megmosta az arcát hideg vízzel. Mikor újra felnézett a szemei tágra nyíltak a rémülettől. A tükörből egy férfi nézett vissza rá vicsorogva. A saját apja, akinek börtönben kellene ülnie.

A férfi némán felüvöltött és öklével ráütött a tükörre, amitől az megmozdult a falon. Samantha felsikoltott és hanyatt eset. Nézte, ahogy a férfi ráteszi az ujjait a tükörre és azok lassan átcsúsznak a felületén, mintha víztükrön nyúlna keresztül.

Samantha fürdőkád szélén sorakozó tusfürdői felé kezdett kapkodni. Ledöntött néhányat, mire egyet meg tudott ragadni. Visszafordult és a tükör felé hajította. A becsapódástól a tükör megrepedt, szilánkjai csörömpölve hullottak a mosdókagylóba. A férfi eltűnt.

A lány levegő után kapkodva ült a földön és bámulta a tükör maradványait. Percek is elteltek, mire összeszedte magát annyira, hogy felálljon. Lassan lépett oda a mosdóhoz és belenézett. A szilánkokról a saját döbbent arckifejezése tükröződött vissza, ahogy a maradványok között heverő levágott, szürke ujjakat nézte.

>>>>>[Samantha és Vincent ugyan megmenekültek, de ami az erdőben történt koránt sem ért véget. Akármivel is találkoztak ott kísérteni kezdte őket. De ez már a Slender kaland második része.

Ebben a novellában kiderül pár dolog Samantha-ról. A szorongásai, amiket már legyőzött egyszer, de újra előbukkantak, és az apja, akinek börtönbe ül. A háttere ezeknek az, hogy kislányként Samantha-t az apja bántalmazta és prostituáltként árulta a barátainak, de lebukott és börtönbe került. Samantha a nagybátyjához került, akinek a családja befogadta és felnevelte. A lány mikor az apjáról beszél a nagybátyjára utal, mert őt tekinti annak. A szorongásai is a gyerekkorából erednek, de végül felülkerekedett rajtuk és azzá az erős nővé vált, akire Jasmine példaképként tekint. Ez az erős nő kép kicsit visszafelé is elsült, mert emiatt úgy érzi neki kell a stabil bástyának lennie, a védelmezőnek, akire mindenki számíthat, mert ha ő gyengének mutatja magát és elveszti a reményt, akkor mindenki csalódni fog benne.]<<<<<

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://virtualismesek.blog.hu/api/trackback/id/tr7114792030

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
A történet sosem ér véget
süti beállítások módosítása