A történet sosem ér véget

2019. április 29. 12:00 - Fülöp Adrián

Chronicles of Darkness novella #1 - A tó mélye

>>>>>[A legutolsó Shadowrun kaland után (lásd Nem ember kalandbeszámoló) az egyik játékos külföldre utazott hosszabb időre. Úgy döntöttünk nélküle nem folytatjuk a Shadowrun-t, helyette váltunk egy másik világra, a Chronicles of Darkness-re (korábban World of Darkness).

Aki nem ismerné a Chronicles of Darkness-t: ez a játék a jelenkorunk egy sötétebb változata, amiben minden sötétben lapuló rémálom és iszonyat, amitől az ember századok óta retteg, valóság. Ez a játék egy horror játék, ami teljesen más megközelítést igényel, mint a Shadowrun, de nem kevésbé izgalmas és érdekes történetek elmesélésére ad lehetőséget.

A játékhoz a Chronicles of Darkness 2. kiadásait használtuk. Konkrétan a God-Machine Chronicles-t, a Mage The Awakening-et és a Werewolf The Forsaken-t.

A tervek szerint a játékosok (kezdetben csak egy játékosnak meséltem) halandóként kezdenek és élik meg, ahogyan a fátyol lehullik és feltárul a világ sötét valója. Később pedig választhatnak, hogy milyen természetfeletti útra lépnek rá, ha akarnak. A Chronicles of Darkness világom alapvetően a Mage The Awakening-re épül, de a sötét mélyében ott van a God-Machine is, amihez kapcsolódóan szintén szeretnék történeteket mesélni, mert annak a lovecrafti hangulatát vétek lenne kihagyni.

Ennyi bevezető után jöjjön tehát az első novella ehhez a világhoz.

Szereplők

  • Samantha Gidding
  • Jasmine Duvall

Íródott: 2018.08.23]<<<<<

A tó mélye

night-lake-robert-foster.jpgA Hold előkúszott a fák recés árnyéka mögül és ezüstös fényével beborította a Pine Meadow Lake-et. A lány izgatottan kuncogva mászott elő a sátorból és lábujjhegyen sietett a lapos sziklán a partig. A sátorban mögötte fény gyulladt; egy hatalmas árnyék mozgolódott bent, majd egy másik lány is előbújt és körbepillantott a sötétben. Csak az erdő éjszakai neszezése és a tó lágy csobbanásai hallatszottak.

- Sam? - suttogta sürgetően a szikla végében álló lány. A Holdfény meztelen alakjára izgalmas formákat rajzolt.

- Jövök, csak várj még egy kicsit - suttogta vissza Samantha, de ahogy lehúzta a sátor cipzárját meghallotta a hangos csobbanást.

Hátrapillantott. A másik lány eltűnt. Odasietett a szikla peremére.

- Jasmine? - kiáltotta halkan a sötéten fodrozódó vizet fürkészve. Ostobaságnak érezte, hogy csendben maradjon, mert senki nem volt a környéken, aki láthatta vagy hallhatta volna őket. Legalábbis nem tudtak senki másról.

Jasmine végül előbukkant a víz alól. Nagy levegőt vett és hátra simította fekete haját.

- Gyere - integetett.

Samantha megkönnyebbülten felsóhajtott.

- Ezt ne csináld többet - mondta.

- Mit?

- Azt, hogy így...

Egy ág megreccsent. Samantha a hang irányába kapta a fejét. Valami mozgott a fák között. Hallotta, ahogyan eliszkolt. Nagynak hangzott, de akárhogy hunyorgott nem látta mi lehetett az.

- Nincs itt senki, aki megláthatna - magyarázta Jasmine. - Csak rókák, meg mókusok, de ők nem számítanak tudtommal. Vagy talán attól félsz, hogy valaki lekap és feltölti a dögös tested az Instagram-ra?

- Nem az - szólt Samantha és lassan leereszkedett a szikláról. Beleborzongott, ahogy meztelen testét elnyelte a hűvös víz. - Csak nem akarom, hogy megfulladj.

- Tudok úszni - jelentette ki szemrehányóan Jasmine. - Meg te vízimentő vagy, nem? Ha bajban leszek, majd jól megmentesz.

- Nem tudlak megmenteni, ha a sötétben elkolbászolsz és nem talállak meg.

- Oké, ez jó érv.

- Maradjunk csak közel egymáshoz.

Jasmine mosolya tisztán látszott a Hold ezüstös fényében. Felnézett az égre.

- Klassz ez a hely éjszaka - mondta. - Kicsit ijesztő csak így ketten, de izgi.

Samantha körbeúszta a lányt. A mozgása csak kicsit volt hangosabba a hullámzásnál.

- Ez az első meztelen fürdőzésed? - kérdezte pajkos mosollyal.

- Az. Gondolom neked viszont nem.

- Nem ám. A Nagy-tavak mindegyikében fürödtem már így. Az Ontario volt az első, utána pedig afféle kihívás lett az egészből.

- Szóval egy visszaeső meztelenkedővel van dolgom.

Samantha mosolyogva megvonta a vállát, aztán a hátán odébb siklott. A víz alól kibukkanó mellei nedvesen megcsillantak, majd újra elmerültek.

Valami hangosat csobbant távolabb tőlük. Mindketten megdermedtek és a hang irányába kapták a fejüket.

- Hallottad? - suttogta kissé ijedten Jasmine és közelebb úszott Samantha-hoz.

- Igen.

Egy percig hallgattak, de nem jött újabb zaj.

- Talán egy ág esett le, vagy egy hal ugrott ki - szólalt meg végül Samantha.

- És ha valami perverz?

- Azt hittem nem zavar, ha valaki megles.

- Az nem is, de az már igen, ha valaki meg akar támadni esetleg.

- Hát, ha valaki, akkor remélem inkább csak egy kukkoló - Samantha bátorítóan Jasmine-re mosolygott. - De ha mégis próbálkozna valamivel, azt nem teszi ki az ablakba, amit kapni fog tőlem.

Jasmine felkuncogott mellette, majd hirtelen felsikkantott és közelebb csusszant barátnőjéhez.

- Mi az? - kérdezte Samantha.

- Valami a lábamhoz ért.

- Biztos csak egy hal. Egy nagyon barátságos hal. Vagy egy tavi cápa.

- Tavi cápa. Nagyon vicces. Áh! - újból felkiáltott és Samantha-hoz bújt.

Samantha csak nevetett. Aztán Jasmine felnyögött. Az ég felé emelte a fejét és erősen Samantha vállába markolt. Tátogott és nyöszörgött.

- Jaz? Jól vagy?

Samantha magához húzta a lányt amennyire tudta anélkül, hogy mindketten elmerüljenek. Érezte, hogy Jasmine teste feszes volt és reszketett. Egy perccel később elernyedt és lány egy megkönnyebbült sóhajjal Samantha vállára borult.

- Jól vagy? - kérdezte ismét Samantha megnövekedett aggodalommal a hangjában. - Mi történt?

- Jól vagyok - sóhajtotta fáradtan Jasmine Samantha nyakába. Egy perccel később emelte csak fel a fejét. Mosolygott.

>>>>>[Lehet elmélkedni, hogy konkrétan mi is történt a tóban, de a válasz sokkal egyszerűbb, mint azt az ember gondolná. Nincs kőbe vésve semmi, így csak azt írom le, ami nekem a fejemben volt, amikor ezt a novellát megírtam.

A tettes itt nem volt más, mint egy vámpír, méghozzá egy Gangrel. A Gangrel-ek képesek állatokká változni, akár hallá is, még ha az nem is túl divatos. A vámpírok harapása ráadásul eufóriát okoz az áldozatának. De kezeljük ezt inkább csak egy elméletként. Mindenki ötlete ugyanannyira jó. Pont ez a lényege a Chronicles of Darkness-nek: a nyitott kérdések, a bizonytalanság, hogy a lehetséges válaszok ellentmondanak az eddigi elképzelésidnek a világról.

Apró érdekesség, hogy a novellában szereplő Jasmine Duvall az egyik játékos karakter, Vincent Duvall, unokatestvére. Samantha pedig egy általam alkotott karakter, akit az Until Dawn hasonló nevű szereplője ihletett.]<<<<<

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://virtualismesek.blog.hu/api/trackback/id/tr9414791630

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
A történet sosem ér véget
süti beállítások módosítása