>>>>>[Egy újabb gyakorlónovella a Chronicles of Darkness-hez, ami nemsokkal A boszorkány novella után játszódik és a Káosz Leányainak valamennyi tagja szerepel benne.

Quelaag és Quelan nevét a Dark Souls videojátékból nyúltam és igazság szerint a Káosz Leányai megnevezést is.

Szereplők

• Thalia "Quelaag" Grace, a Káoszboszorkány, a Káosz Leányainak egyike
• Kira "Quelan" Gesner, a Szép Hölgy, a Káosz Leányainak egyike
• Alexandra "Karma" Couture, a Végzetek Szövője, a Káosz Leányainak egyike
• Lisa "Sneg" Harper, a Káosz Leányainak egyike
• Karin "Rin" Norendal, a Káosz Leányainak egyike

Íródott: 2019.08.21.]<<<<<

És most mi lesz, nővérem?

Quelaag a kanapén ült. Lábait az előtt elnyúló alacsony asztalon pihentette. Belekortyolt a hűvös sörbe, majd a dobozt a combjai közé csúsztatta. Félretűrte a zavaróan az arcába hulló fekete tincsit, majd a baljában nyugvó szétszerelt Glockját a szeméhez emelte és még egyszer megvizsgálta. Elégedetten bólintott, felvette maga mellől a szánt és a fegyverre illesztette. Az alkatrész kattanva csúszott a helyére.

A lány kitartotta maga elé a fegyvert és belenézett az irányzékba. Hátrahúzta a szánt, majd becélozta az előtte lévő tévé sötét képernyőjét, és meghúzta a ravaszt. A pisztoly kattant, de a durranás elmaradt. Üres volt. A tár az asztalon hevert.

Maga mellé tette a Glockot, és újabbat kortyolt a sörből. Mögötte valami felsercegett.

- Mit kérsz a palacsintára? - szólt egy lányhang.

Quelaag hátrafordult és könyökével a kanapé támlájára támaszkodott. Quelan háttal állt neki és a tűzhelyen ügyeskedett. Sötét haja lófarokba volt felfogva. Szűk farmerja és rövid topja között kilátszott csupasz csípője és dereka. Ahogyan megfordult és a serpenyőből újabb palacsintát csúsztatott a kupacra a kötényen lévő szöveg is láthatóvá vált: "A véleményed nem része a receptnek".

- Nevetségesen nézel ki háziasszonynak öltözve - szúrta oda vigyorogva Quelaag.

- Van kakaó krém, kakaó por, lekvár és juharszirup - sorolta Quelan a spatulával különféle csomagokra és üvegekre mutatva a pulton, mintha meg sem hallotta volna a megjegyzést.

Quelaag elgondolkozva csücsörítette az ajkait.

- Milyen a lekvár? - kérdezte halkan.

- Barackos - suttogta vissza a kötényes lány. Porcelán bőre finoman meggyűrődött mosolyától, ami még jobban kiemelte arcának szinte túlvilágian tökéletes vonásait.

Egy mosoly válasznak elegendő is volt Quelannak, aki már éppen nyúlt a lekváros üvegért, amikor kopogás zavarta meg. Mindketten az ajtó felé kapták a fejüket.

Quelaag nyöszörögve kinyújtóztatta magát.

- Már kezdtem kíváncsi lenni mikor esnek be - felvette a pisztolyát és betárazta.

- Ha Karma az, legyél vele kedves, nővérkém - szólt Quelan. - Tudod, hogy min ment keresztül.

- Tudom - sóhajtotta Quelaag.

Felállt, a pisztolyt a szegecselt övén függő tokba süllyesztette, és az ajtóhoz lépdelt. Megszokásból az ajtó mellett a falnak lapult és úgy nyomta le a kilincset. Mikor nem történt semmi résnyire nyitotta és kilesett. Egy alacsony, barna hajú lány nézett vissza rá kíváncsian kék szemeivel.

Quelaag csalódottan körbepillantott.

- És a többiek?

- Nem tudom - vonta meg a vállát a kék szemű lány. - Nem együtt jöttünk. Azt hittem már itt lesznek.

- Komolyan kezdenek az agyamra mennek - morogta Quelaag és kitárta az ajtót.

- Szia, Karma! - integetett Quelan a spatulával. - Mi a helyzet?

- Semmi érdekes - mondta és a palacsinta kupacot vizslatva a pulthoz lépkedett. - Hú! Kaphatok esetleg?

- Persze - vágta rá Quelan -, hiszen nektek csináltam. Milyet kérsz?

- A baracklekvárról a szemed is levedd! - kiáltotta Quelaag és visszahuppant a kanapéra.

- Ne legyél irigy! - méltatlankodott a kötényes lány. - Jut mindenkinek.

- Azt hiszem a kakaókrémes jó lesz - választott végül Karma.

Quelan kihúzott egy fiókot és előkotort egy kenőkést. Felbontotta a kakaókrémet, megkent egy palacsintát, összehajtotta, majd a Karma előtti tányérra tette. Aztán nekilátott a következőnek.

Karma beleharapott a palacsintába. Nekidőlt a pultnak és miközben falatozott a kanapén söröző fekete hajú lányt mustrálta.

- Tényleg minden oké? - kérdezte Quelan, miközben a sötét masszát egyenletesen szétkente a tésztán. - Kicsit szomorúnak tűnsz.

Karma lenyelte a falatot, mielőtt válaszolt.

- Ja, ma egy kicsit magam alatt vagyok, de nincs különösebb oka - vállat vont. - Ez egy ilyen nap gondolom.

Quelan felpillantott a lányra és mélyen a kék szemébe, mintha olvasna belőle. Végül rámosolygott és összehajtotta a palacsintát.

- És mi van a két pasiddal? - szólalt meg Quelaag hátra sem pillantva.

Karma szájában megállt a falat.

- Láttam, hogyan terelgetted őket a kollégiumnál, mint a kiskacsákat - Beleivott a sörébe. - Összefutottam szépfiúval, akit a tüntetésen kísérgettél.

Quelaag szavaira Karma szemei tágra nyíltak. A mellette álló Quelanra pillantott, aki rosszallóan meredt a kanapén ülő barátnőjére.

- Ne nézzetek így rám. Nem bántottam... nagyon - Quelaag hátra fordult a két lány felé. - Emlékeztek arra a mágusra, akit el kellett intézni? Ő is ott volt. A szomszéd lakásból jött elő, amikor végeztem. Az ajtónál hallgatózott, a hülyéje. Nem volt más választásom. Kapott egy búbot a fejére.

Felemelte a sörös dobozt és kiitta.

Quelan hitetlenkedve megcsóválta a fejét. Lófarka ide-oda libbent. Hátranyúlt és kioldott a kötényét.

Karma megkönnyebbülten maga elé fújt.

- Köszönöm, adepta - mondta.

- Szívesen - Quelaag összeroppantotta a fémdobozt. - De lehetnél egy kicsit nyitottabb is azzal, hogy éppen kivel vagy kikkel randizol. Ennek csúnyább vége is lehetett volna.

- Quelaagnak igaza van - helyeselt Quelan. Leoldotta a nyakánál is a kötényt, ami az alkarjára hullott feltárva rövid, fehér topját és csupasz, lapos hasát. A kötényt egy mozdulattal a mosogató szélére dobta. - Nővérek vagyunk. Nem akarjuk egymást bántani, még véletlenül sem. Bízhatsz bennünk.

Az immáron ismét háttal ülő fekete hajú lány böfögött.

- Sőt, valószínűleg mi vagyunk az egyetlenek, akikben bízhatsz - Összenyomta a sörös doboz, majd csörömpölve az asztalra dobta. - De ez nem jelenti, hogy nem próbáljuk meg elcsábítani őket tőled.

Karma arcára ferde mosoly kúszott.

- Próbálkozni lehet.

- De magabiztos vagy, törpilla - kuncogott fel Quelaag. - Azt hiszed te vagy az egyetlen, aki képes mások fejét elcsavarni?

Kopogtak.

- Majd én nyitom - Karma az ajtóhoz lépett.

Ketten várakoztak kint. Egy pici, kerek arcú lány nagy barna szemekkel. Hosszú, egyenesszálú, hollófekete haja egyértelműen paróka volt, azonban a legérdekesebb a nyuszilány ruhája volt és a nyúlfüles hajpántja. Egy lila hajú lányt támogatott, akinek elég homályos volt a tekintete a szemüvege mögött.

Karma zavarodottan állt félre előlük. Ahogyan betrappoltak a szemüveges botladozva a kanapé felé indult, átbucskázott a karfán és a fejét befúrta az ott ülő Quelaag combjába.

- Mi a rosseb ez?! - kiáltotta Quelaag és felpattant. - Rin?

- Jól van? - Quelan hangjában érezhető volt az aggodalom.

Quelaag közelebb hajolt a Rinnek nevezett lányhoz, de hamarosan fintorogva el is távolodott.

- Olyan a szaga, mint egy söröshordónak. Sneg! - A kerek arcú nyuszilány összerezzent. - Mi a fene történt?

- Hát, a barátaival volt sörözni és tudjátok mennyire...

- Istenem, meg vagyok áldva veletek! - nyögte bosszúsan Quelaag és az arcát a tenyerébe temette. Egy pillanattal később felpillantott. - És te miért vagy ebben a ruhában? Nem, inkább nem akarom tudni. Ti ismeritek a Mens arkánumot. Valamelyikőtök helyre tudja pofozni legalább egy időre?

Karmára és Snegre szegezte a tekintetét. A két lány tanácstalanul összenézett. Quelaag lemondóan fordult el tőlük.

- Hadd nézzem - Quelan átsétált a kanapéhoz és leguggolt Rin mellé. Félretűrte lila haját az arcából és vizsgálgatni kezdte. Megérintette a nyakát, a tenyerét a homlokára tette.

- Semmi baja - állapította meg. - Csak nagyon részeg.

- Persze, hogy az! - fakadt ki Quelaag. - Neki kellene példát mutatnia a többieknek. Meg... - Megfeszítette az ajkait és bosszúsan összefonta a karjait.

Quelan felkuncogott.

- Édes vagy, amikor mérgelődsz - jegyezte meg felpillantva barátnőjére, akinek a haragja egy szempillantás alatt elillant. Megilletődve nézett vissza a térdelő lányra, majd maga is elmosolyodott.

- Korábban üzent, hogy talált valamit - váltott témát és a konyharész felé nézett. - Te laksz vele együtt. Nem tudsz valamit?

Sneg éppen a palacsintából szolgálta ki magát. Fenekén ide-oda lifegett a fehér farokbojt. A megszólításra megpördült. Az arca egy hörcsögéhez volt hasonlatos. Pici ajkai fürgén jártak, ahogyan próbálta lenyelni mindazt, amit a szájába tömött. Közben elgondolkozva az ujját az arcához nyomta.

- Nem lógunk együtt annyit - mondta és nagyot nyelt -, de Rin megkért, hogy segítsek neki körülnézni az egyetemi könyvtárnál. Az elzárt részlegben volt kíváncsi valamire. Valami férges könyvre, vagy ilyesmire. Misztikus férges könyvre, asszem.

- Férges könyv? - vonta össze a szemöldökét Quelaag.

- A Féreg Misztériumai? - hallatszott Quelan kérdése.

- Ja, az az - vágta rá Sneg.

Quelan tekintete összeakadt a meglepett Quelaagéval.

- Miért, mi az? - törte meg végül a döbbent csöndet Karma.

- Egy ötszáz éves grimoár, amiből talán tizenöt darab létezik a világon - magyarázta Quelan. Lehúzta Rin szemüvegét és óvatosan az asztalra tette. - Leszámítva a fordításokat. Ha az egyetemnek van egy, az nagy dolog. Kíváncsi vagyok az eredeti latin-e vagy valamelyik fordítása.

- Tudnánk, ha ez a nyomorult nem itta volna magát merevre - méltatlankodott Quelaag.

Quelan tovább cirógatta a lány lila haját. Felpillantott, a szemei sötéten megvillantak.

- Kell nekünk az a könyv - mondta.

Quelaag egyetértően bólintott.

- Az egyetem viszont a Pentagram része - kezdte. - Attól függően ki ott a főnök a könyvtár lehet egyszerű tudástár, Athenaea, rosszabb esetben Censoria vagy...

A lány szava elakadt. Egyik pillanatról a másikra valami új jelent meg a helyiségben. Úgy tűnt egyedül ő érezte meg. Az ujjai ráfeszültek a pisztolya markolatára, kirántotta a tokjából és megpördülve a hívatlan vendégre szegezte.

A férfi elegáns, szegélyeinél gazdagon hímzett öltönyt és a hozzá tartozó mellényt viselt, amik túl díszesek voltak egy céges tárgyalóteremhez. Éles arcvonásairól valami flegma felsőbbrendűség sugárzott, aminek már a látványa is irritálta Quelaagot. Élénk színű tekintete a fegyver csöve fölött a lány sötét szemeibe fúródott.

A többi lány megkésve kapott levegő utána a döbbenettől, amikor végre észrevették a jövevényt.

- Ha elég okos vagy, hogy tudd, hogyan jutottam be ide, akkor azt is tudod, hogy ezzel nem árthatsz nekem - mondta a férfi lágy baritonján és megdörzsölte rövidre nyírt szakállát.

- Akkor gondolom nem bánod, ha kipróbálom - vetette oda Quelaag és megfeszítette az ujját a ravaszon. A férfit azonban látszólag nem feszélyezte a dolog.

Quelan lassan felemelkedett a kanapé mellől. Szép arca komor maszkká merevedett. Nem szólt semmit, csak bámulta a férfit.

Hosszú, feszült pillanatokig senki sem mozdult, mintha megállt volna az idő. A férfi végighordta a tekintetét az öt lányon; arcára fokozatosan önelégült mosoly kúszott. Quelan keze lassan ökölbe szorult. Quelaag állkapcsa megfeszült. Úgy tűnt, bármelyik pillanatban nekiugorhatnak a jövevénynek.

- Hölgyeim, a nevem Alzur secundus - szólalt meg végül a férfi. - Dethmold dominus küldött, mert nincs megelégedve a Káosz Leányainak hozzáállásával.

Sejtelmes pillantást vetett Karmára, aki félrekapta a tekintetét. A testén remegés futott végig. Tekintete utána a nyuszilánynak öltözött Snegre, majd a kanapén hortyogó Rinre vándorolt.

- És most már látom miért.

- És azért küldte ide a helyettes seggnyalóját, hogy közölj ezt velünk? - Quelaag leengedte a pisztolyt.

- Nem - Alzur önelégült mosollyal a lány felé fordult. - Azért küldött, hogy biztosítsam a Káosz Leányai azt teszik, ami elvárt tőlük.

- Eddig is minden megbízást elvégeztünk - jegyezte meg Quelan.

- A dominus másként látja. Úgy gondolja a Káosz Leányainak olyan nemkívánatos törekvései vannak, amik sértik a Panopticon érdekeit.

- Nem tartozunk a minisztériumhoz, ha az szarzsák elfelejtette volna - bökött a pisztoly csövével a férfi felé Quelaag.

- Nem számít - felelte Alzur. - Hogy őszinte legyek maguk amúgy is úgy néznek ki, mint akiknek állandó felügyeltre van szükségük, ezért a közelben leszek és szemmel tartom magukat. Viselkedjenek és nem lesz problémánk.

Quelaag már készült visszavágni valami megjegyzéssel, de nem volt rá ideje. A férfi hanyagul kilépett balra, és a tér behorpadt előtte, mintha kocsonyából lenne, elnyelte őt és rezegve visszaállt az eredeti állapotába.

- Az a kurvapecér! - kiáltotta Quelaag. Hosszú lépéssekkel átvágott a szobán, feltépte az ajtót és kirontott a folyosóra.

Karma elengedett egy sóhajt, tagjaiból kiszállt a merevség és nekidőlt a konyhapultnak.

- Azt hiszem ez az én hibám - mondta és beletúrt a hajába.

- Dehogy is - ellenkezett Quelan. - Helyesen tetted, hogy nemet mondtál a dominusnak.

Sneg, aki eddig lemeredve bámult maga elé pislogva magához tért, és lenyelte a szájában megpihent falatokat.

- De most ránk szálltak - Próbálta rejteni az aggodalmat a hangjából; nem sikerült.

- Csak próbálnak betörni minket. Nem sikerült téglát építeniük közénk. Most megpróbálják erővel - magyarázta Quelan és visszaereszkedett Rin mellé.

- És most mi lesz? - kérdezte Karma.

- Megmondom mi lesz - toppant be Quelaag, és bevágta az ajtót. - Azt csináljuk, amit az Anya mond, ahogyan eddig is. Viszont, ha Alzur vagy bármelyik csicskája hozzátok ér, azonnal szóltok nekem vagy Quelannak. Mi majd elmagyarázzuk nekik, hogy a Káosz Leányai nem fekszenek le senkinek.

- Azért szólni kellene Nortia és Kronika mestereknek - Quelan felemelte a fejét. - És az Anyának.

- Intézem is - Quelaag belenyúlt a zsebébe és előkotorta a telefonját. - Addig valahogy pofozzátok helyre Rint. Nagyobb szükségünk van rá, mint gondoltam.

- De... de ha a Látók is ellenünk fordulnak, akkor mindenki ellenünk lesz, nem? - dadogta Sneg. - Így mi lesz velünk?

Quelaag arcára széles vigyor ült ki, miközben a telefonját nyomkodta.

- Nyuszi, tudom, hogy még új vagy, de ne hidd, hogy csak azért hívnak minket a Káosz Leányainak, mert jól hangzik.