>>>>>[Ez az első két mini novella, amit írtam a játékosoknak bevezetésnek a Shadowrun-hoz mikor én vettem át a mesélő szerepét. Mindketten főleg MAGUS-on nevelkedtek, így komoly kihívásnak tűnt egy merőben más világba átvezetni őket, különösen ilyen éles váltásnál. Mióta ismerem a Shadowrun-t mondhatni, hogy szerelmes vagyok belé, ezért nem esett nehezemre egy 4-6 órás kiselőadást tartani nekik az első játékülés előtt a világról, annak történelméről nagyjából odáig, ahol jelenleg tart.
Aki nincs képben a Shadowrun világával kapcsolatban annak annyit mondanék, ha össze akarnám foglalni röviden, hogy ez egy disztópikus cyberpunk világ, amiben hatalmas megavállalatok uralják a világot. Ezen felül felébredt a mágia, ami rengeteg változást hozott a világban. Többek között visszahozta a régi korok legendás alakjait: orkokat, trollokat, tündéket és törpéket. Ebben a világban, a metropoliszok fényétől távol, az árnyak között élnek az árnyvadászok, azok a profik, akik rendszeren kívül mozogva végeznek el olyan munkákat, amiről bérlőjük, legyen az bárki a cégektől a kormányokon át egészen a bűnszervezetekig, nem szeretné, ha köze lenne hozzá.
Órákat tudnék erről mesélni, de akit tényleg érdekel az sokkal jobb leírásokat talál az interneten mint amit itt én elő tudnék adni. A Shadowrun 3. kiadása magyarul is megjelent a Beholder kiadó gondozásában és a honlapjukról letölthető a könyv bevezetője, ami jó kiindulási pont.
Akik viszont ismerősek a Shadowrun-nal, azoknak elmondanám, hogy mi a Shadowrun 4. kiadásával kezdtük, majd később áttértünk az 5-re, ami időben olyan 10-15 év a 3. kiadáshoz képest. Továbbá én szeretek úgy mesélni, ahogy én jónak látom és nem úgy, ahogy azt az alkotók kitalálták. Emiatt vannak olyan dolgok, amiket én nem használtam, nem létezőnek tekintettem (pl.: CFD stb.), illetve alkottam saját dolgokat (pl.: cégek, technológiák stb.).
A történetem 2075-ben kezdődött. A Renraku Arkológiát már visszafoglalta az UCAS hadserege és immáron olcsó lakókomplexumként funkcionál, az Összeomlás 2.0 során elpusztult Mátrix újjáépült, a tempo drog okozta krízis véget ért, a Lone Star helyét a Knight Errant vette át és immár 3 éve védelmezi a Seattle Metroplexumot.
Ez a két mini novella bevezetőként szolgált, hogy előrevetítsék mi is vár a játékosokra.
Íródtak: 2014.11.30.]<<<<<
Árnyék Tacoma fölött
A metropexumban az éjszakai olyan fényes volt, akárcsak a nappal. Csak a park árnyai és az ég sötétje adott némi tájékoztatást arról, hogy éppen az esti órák járnak. Scott szerette ezt a parkot. Ha az ember egy beton, acél és színes üvegből épült városban él mindig örömét leli egy kis természet látványában. Egy rádióműsorban azt hallotta, hogy Seattle a legzöldebb város az UCAS-ben. Ha ez igaz, milyen lehet a többi város?
Látóterében felvillant egy ablak, hogy Erin McLaughlin 150 méterre van tőle keleti irányba és közeledik. Elindult felé. Ez a rész viszonylag nyugodt volt éjjel, kevesen jártak erre, mivel a park biztonsága nem volt kiemelkedő az éjjeli órákban függetlenül attól, hogy éppen ki végezte a rendfenntartói feladatokat.
A sarkon túlról egy humán női lépett ki az utcai lámpa fehér fényébe csupa lilában. Lila, magassarkú csizmái halkan kopogtak a járdán, megigazította lila, szegecsekkel kivert kesztyűjét és a szintén lila, pupilla nélküli szemeivel felnézett az orkra.
- Scott -üdvözölte egy mosollyal a férfit.
- Scott -üdvözölte egy mosollyal a férfit.
Erin a legjobb törvényszéki mágiaszakértő volt, akivel valaha együtt dolgozott, amikor még a Lone Star nyomozógárdáját erősítette. Már 3 éve, hogy a nő is szabadúszóként tevékenykedik. A Knight Errant igényt tartana rá, de a büszkesége nagyobb, mint a pénz utáni vágya.
- Mindig öröm látni téged, kár hogy a találkozó apropója megint nem egy baráti csevej -mondta Scott.
- Soha nem szabadulsz ki a munkából, ugye?
- Mindig van szemét, amiben turkálhatok sajnos. Szakmai ártalom.
- Elhoztad?
- Persze.
Az ork belenyúlt az oldalán lógó táskába és egy plüss sárkány figurát vett elő. A nő megfogta, megforgatta, de teljesen átlagos és jellegtelen játék volt csupán.
- Mi a kislány neve? -kérdezte Erin.
- Sara Wescott.
A nő a semmibe meredt maga elé. Scott tudta, hogy ez azt jelenti, hogy a másik síkot szemléli. Pár pillanat múlva azonban vissza is tért.
- Nem érzek semmi szokatlant -mondta.
- Nem tudnád használni, hogy bemérd hol lehet?
- Nem -válaszolta a nő és összehúzta lila kabátját. -A Lone Star-nál megpróbálhattuk volna, a Mágia és Asztrál Osztály mágusaival, de...
- Értem -sóhajtotta Scott és elrakta a plüss figurát. -A dolgok sosem olyan egyszerűek, mint szeretném.
- Hát nem és kétlem, hogy a lány még életben lenne.
Scott nem örült. Tudta, hogy a lányt élve már nem találja meg, sőt, abban sem volt biztos, hogy egy darabban lesz, ha egyáltalán megtalálja. Szindikátusok, szervkereskedők, bandák, erőszaktevők, gyilkosok. Túl sok lehetőség.
- Semmi nyom -morogta.
- Deja vu -mondta Erin és összefonta a karjait. -Úgy beszélsz, mintha...
- Tudom, hogy mindig ez van, én is dolgoztam a Lone Star-nál -vágott közbe Scott. -De egy kislány lehet, hogy meghalt odakint.
Ez a tény még inkább dühítette, mint bármi más.
- Mindennap halnak meg emberek.
- Sara nem egy egyszerű zabigyerek volt a Pusztulatból. Ő Tacoma-ban élt, jó környéken, a szülei a StaticX-nél dolgoznak és -ami még fontosabb -az eltűnését bejelentették és keresik is őt.
- Akárcsak azt a tucat másik gyereket, akik az utóbbi időben tűntek el Tacoma-ból. Nem ő az egyetlen. Több gyerek is eltűnt, mint amennyinek szabadna és egy sem került elő.
Az ork nekidőlt a közeli villanyoszlopnak és vett egy mély levegőt, majd kifújta.
- Tudsz valamit, amit én nem, ugye? -kérdezte Scott.
Erin a füle mögé tűrte lila haját.
- 17 eltűnés volt Tacoma-ban az utóbbi pár hónapban. Sara-val együtt 18. A Knight Errant-nál folyamatosan verik az ajtót az egyre idegesebb emberek. Semmi nyomuk nincs nekik sem és ezzel elég jó úton vannak, hogy pofára essenek és lehúzzák őket is a klotyón.
- 18 eltűnés az nagyon sok pláne ilyen rövid idő alatt.
- Ezért verik a KE ajtaját. És akkor még nem is tudni mennyi tűnt el valójában, például a Pusztulatból.
- A szervkereskedők és a szindikátusok nem dolgoznak ilyen látványosan -morfondírozott Scott. -Nem kockáztatnák meg. Egy új sorozatgyilkos? Azoknak meg mindig feltűnési viszketegségük van. Legalább egy holttest előkerült volna.
- Kivéve, ha megeszi.
- Egy ghoul?
- Vagy wendigo.
- Mágikus anomália?
Erin elmosolyodott.
- Ha valami képes elnyelni 18 gyereket nyomtalanul arról tudnék, hidd el.
Scott mélyet sóhajtott.
- Valami nagynak kell lennie és ritka ocsmány dolognak, mint mindig.
Az ork elgondolkodott. Ha nincs nyom keresni kell és ha valami olyan nagy, mint amilyennek ezt gondolja, akkor nyomot kell, hogy hagyjon.
- A kislány valószínűleg hagy maga után asztrális nyomot -szólt Erin. -Ha úgy gondolod találtál valamit én meg tudom mondani van-e köze hozzá. Tudod hol keress.
- Kösz, Erin. Azt hiszem már tudom is kiket kell megkérdeznem. Ha nagy vagyok és okos, én a kicsi idiótákkal csináltatnám a piszkos munkát.
- És vissza is tértünk a szeméthez, amit úgy szeretsz.
- Nem szeretem -felelte az ork. -Csak ez az élet körforgása. Minden ott kezdődik és ott is ér véget.
>>>>>[Erin McLaughlin karakterét a Danganronpából Kyouko Kirigiri ihlette főként külsejében. Ebből a novellából nem derül ki, de a Kirigiri jelentése Ködvágó, ami Erin utcai neve is.
Scott Shelby-hez pedig a Heavy Rain-ben szereplő Scott Shelby szolgált mintául.]<<<<<
Itt jön Johnny!
Adele dolgai kezdtek összejönni. Az új lakás majdnem hogy tökéletes volt egy aprócska dolgot leszámítva: nem volt a méreteihez igazítva. Adele ugyanis egy 120 cm alacsony törpe volt. A dolog azonban nem zavarta különösebben, mivel az előző lakása is mérethelytelen volt. Azzal vigasztalta magát mindig, hogy sokkal rosszabb lenne, ha egy trollra méretezett lakást kapott volna. Meg a törpe létnek vannak sokkal zavaróbb következményei is, mint az, hogy nem ér le a lába székről. De nem akart most ezekkel foglalkozni. Úgy gondolt erre az új helyre, mint egy új életre. Új barátokat fog szerezni, új helyekre fog járni és véglegesen hátrahagy mindent, ami ezelőtt volt. Több év az életéből mostantól nem létezik.
Ásítva átfordult a hasára mikor a terminál pittyegve jelezte, hogy újabb üzenete jött. Belefúrta az arcát a párnába és elmosolyodott. Új élet, gondolta. Vasárnap volt, úgy gondolta megenged magának a szokottnál hosszabb heverészést. Újabb pittyegés. Felnézett. A szobában még mindig sötét volt. Újabb pittyegés.
- De népszerű vagyok -ásította.
Mire lekászálódott az ágyról még kétszer pittyegett a terminál. Kezdte idegesíteni. Odabotorkált az asztalhoz, felvette a kommlinkjét és beállította a központi számítógépet nappali üzemmódra. A hirtelen fényessé váló ablakok egy pillanatra elvakították, berendezések indultak be, felharsant a trideo, az egész lakás életre kelt. Az ágy alól egy takarító drón gurult elő, kintről hallotta, ahogy az automata nekiállt a reggeli szójakávé elkészítésének.
Adele megdörgölte a szemét és lehúzta a fejéről a hajhálóját kiengedve alóla vörös haját, aminek a hosszára talán a "seggigérő" volt a legpontosabb kifejezés. Ledobta a hálóingét és betipegett a fürdőbe. Amíg bent szöszmötölt a terminál tovább pittyegett. Már indokolatlannak érezte a sok üzenetet. Aztán az ötlött fel benne, hogy talán csak valami spambot találta meg és kéretlen ajánlatokkal árasztja el.
A zuhany felébresztette némileg, egy kis sminkkel és a hajának a rendberakásával pedig publikálható állapotba hozta magát. Az egész nem tarthatott tovább egy óránál. Miután felöltözött még azután sem volt hajlandó foglalkozni a már felrobbanni készülő terminállal. Dacból. Helyette felvette az ajtó mellé állított kis létráját és kiment a konyhanappaliba. Itt a trideo már ontotta magából a híreket.
- Egy ork nő kivetette magát 16. emeleti lakása ablakából tegnap este Tacoma-ban. Súlyos depresszióval küzdött mióta 8 éves kisfia a múlt hónapban eltűnt. A nő a helyszínen belehalt sérüléseibe.
- Sweet-sweet night for a sweet-sweet suicide -dúdolta magában Adele és felállította a létráját a konyhapult elé. -Egész jó refrén. Már csak valami dalt kéne köré írni. Csak el ne felejtsem.
Felmászott és kivette a kész kávéját az automatából, matatott még cukor után és három kockát beledobott. Édesen szerette, de az automata nem volt képes olyanra csinálni, amilyenre akarta.
- A férj a Knight Errant-ot okolja, amiért képtelenek tenni az egyre szaporodó gyermekeltűnések ellen -folytatta a hírmondó. - Az esettel kapcsolatban több szervezet is demonstrációt jelentett be a Knight Errant székháza elé. A vállalat szóvivője...
Egy pillanatra megtorpant és a nappaliban lévő asztalon álló bonsai cseresznyefára pillantott. Ideköltözése után pár nappal egy eladó dumálta rá azzal, hogy a cseresznyefák a megújulást, az új kezdetet jelképezik a japánoknál. Nem bánta meg, mert mindig mikor ránéz eszébe jut milyen boldog volt mikor idejöhetett. Most azonban egészen más ragadta meg a figyelmét: egy apró rózsaszín folt. Közelebbről megnézve egyértelmű volt, hogy virágzik.
- Érdekes -mondta. -Pedig még nincs is itt az ideje.
Lehet, hogy ez jót jelent, gondolta, valami új kezdetét. Adott neki vizet, szigorúan az előírásoknak megfelelő mennyiségűt, aztán még nézegette kicsit, de miután nem talált semmi más furcsát rajta bevonult a szobájába.
Felrakta a kávéscsészét az asztalra, majd felmászott a székre és benyomta a terminál képernyőjét. Végigfutotta az üzeneteket, de már a címükből látta, hogy a többségük szemét. "Legyen nagy cickód még ma!", kösz, de kösz nem, mondta magában. Ki is takarította őket és egyúttal feljebb tekerte a spamszűrőt is. Az üzenetek között volt pár rajongói is. Ők mindig jó, ha vannak. Újabb felkérések is jöttek, három is. Jó jelnek vette, ha már válogathat is, hogy hol lépjen fel. Aztán voltak ismerkedők is. Új csaj költözött a környékre és szabad, csapjunk le rá, gondolta. De azért megnézte őket. Három volt, mindegyik humán. Nem talált rajtuk semmi kivetnivalót, de jobbnak látta, ha óvatos marad, elvégre ki tudja milyen elcseszett fétisük van, ha egy törpére akarnak rárepülni.
Kopogtak. Nem várt senkit. Talán a szomszéd jött bemutatkozni, biztos itt ez a szokás, morfondírozott. Ez viszont egyre valószínűtlenebbé vált, mert mire a kis létráját az ajtóhoz állította, hogy megnézze a kukucskálón kivel is van dolga, a kopogás dörömböléssé és csöngetéssé változott. A kukucskálón azonban már nem tudott kinézni, mert a jövevénynek elfogyott a türelme.
Kopogtak. Nem várt senkit. Talán a szomszéd jött bemutatkozni, biztos itt ez a szokás, morfondírozott. Ez viszont egyre valószínűtlenebbé vált, mert mire a kis létráját az ajtóhoz állította, hogy megnézze a kukucskálón kivel is van dolga, a kopogás dörömböléssé és csöngetéssé változott. A kukucskálón azonban már nem tudott kinézni, mert a jövevénynek elfogyott a türelme.
A kicsapódó ajtó hátrataszajtotta. A fájdalmas földet érés után felpillantva a beszakadt ajtó mögül egy vigyorgó ork fejet látott meg bekúszni.
- Itt jön Johnny! -köszönt az ork és belépett.
Adele-t elöntötte a rémület, mert tudta ki ez. Átfordult és négykézláb próbált menekülni, ahogy bírt, de nem volt esélye. Érezte, ahogy az ork hatalmas keze megragadja a lábát és felemeli. Fejjel lefelé lógott a vigyorgó agyaras képe előtt, érezte bűzös leheletét az arcán.
- Szevasz, törpi -dörmögte az Johnny. -Billy küldött, hogy adjak át egy üzenetet.
A lány úgy érezte, mintha kihagyott volna a szíve, aztán eszeveszettül kalapálni kezdett, ahogy rádöbbent miről is van szó, majd újra megállt, mikor az ork meglendítette a feje felett és nekihajította a kanapénak. Felnyögött, ahogy nekicsapódott a párnázott támlának, majd lepattanva a földre esett. Köhögve próbált levegőhöz jutni és bemászni az asztal alá.
- Ugye nem felejtetted el Billy-t, törpi? -kérdezte az ork. -Tudod, a csávó, akinek lógsz egy csomó lével.
Adele az asztal alatt próbálta összeszedni magát. Mikor az ork türelme ismét elfogyott, megragadta az asztalt és felborította. Ekkor rontott ki alóla. Négykézláb átcsusszant az oszlop lábak között, felpattant és a konyha felé rohant. A pultról lekapott egy konyhakést és azzal fordult támadója felé.
- Vadul akarsz játszani, törpi? -vigyorgott Johnny és egyre közeledett. -Én szeretek vadul játszani.
A lány keze egyre jobban remegett, ahogy az ork közeledett, a hatalmas árnyéka teljesen ellepte. Egy nagy kéz felé nyúlt, ő ijedtében behunyta a szemét és lesújtott a késsel. Az ork felmordult.
- Ezt nem kellett volna, törpi -mondta és egy hatalmas pofont adott Adele-nek. A tenyér teljesen belepte a fejét és nekicsapta a konyhapultnak. Megszédült, elejtette a kést és összecsuklott. Megpróbált felállni, de nem volt rá szükség. Az ork megmarkolt a gallérját és ismét hozzávágta a kanapának. Mire valamennyire feltápászkodott és megfordult az ork már ott tornyosult fölötte, a kezében volt valami.
- Tudod, Billy kicsit zokon vette, hogy csak úgy szó nélkül eljöttél. Szóval csak szeretné tudatni, hogy ő nem felejtett el és neked sem kéne őt.
Megragadta a lányt és a hajánál fogva emelte fel a földről. A lány felkiáltott a fájdalomtól és belekapaszkodott az ork csuklójába.
- Azt is mondta, hogy nem baj, ha nem tudsz fizetni, de olyan kár lenne ezeket a szép szemeket kikanalazni a szép kis fejedből.
Visszalökte Adele-t a földre. Felnézve látta meg, hogy az ork kezében egy öv volt.
- Igen, törpi -mondta vigyorogva látva a rémületet a lány szemében. -Ezt azért kapod, hogy el ne felejtsd.
Az öv lesújtott és belemart Adele hátába. Felsikoltott és könnyek szöktek a szemébe. Aztán újra lesújtott. Éles fájdalom. Sírva fakadt. Újra és újra lecsapott egyre gyorsabb egymásutánban. Adele összegömbölyödött a földön, védte a fejét, miközben az ork ütlegelte ahol érte. Hosszú idegi verte, de lehet, hogy szenvedés lassította le számára az időt. Aztán hirtelen az egész abbamaradt.
- Öröm veled üzletelni -dörmögte Johnny.
Ahogy kinézett a kezei közt látta, ahogy az ork kifelé menet még belerúg a földön heverő, cserepéből kifordult bonsaiba, majd kilép az ajtón és behúzza azt maga után. Adele ezután sem mozdult, csak feküdt a földön és sírt.
>>>>>[Adele Rí egy Irina Vasilenko nevű ukrán énekesnő művészneve. A karakterhez ő szolgált mintául.
Johnny egy egyszerű karakternek indult (innen a neve), aki csak ellenségként szolgált volna a játékosoknak és miután végeztek vele többet elő sem került volna, de a játékosokat valahogy megragadta Johnny Conan a barbár jellege és annyit emlegették, hogy már az ork szó szinonimája lett a neve. Nem szerepelt sokat, de ikonikus szereplőjévé vált az általam teremtett Shadowrun világnak.]<<<<<
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.