A történet sosem ér véget

2016. november 22. 12:00 - Fülöp Adrián

Shadowrun novella #3 - Halak a pocsolyában

>>>>>[Miután Snake és Lance megtudták Johnny-tól, hogy a Yakuza állt az egész Club 27 elleni támadás mögött visszatértek Garret-hez, leadták az infót és felmarkoltak egy kis pénzt.

Íródott: 2015.07.01.

]<<<<<

Halak a pocsolyában

   - Hol a francban van?! Ha elkezdhettük volna már rég végeznénk!
   A Knight Errant helyszínelő csapata állig felszerelésben már jó 45 perce ácsorog a Mitsuhama lakóépület folyosóján.
   - A százados azt mondta senki nem mehet a lakásba, ameddig ide nem ér -mondta Kate már maga sem tudja hányadjára. -A biztonsági főnökkel beszél.
   Legalábbis Kate ezt gondolta. Azt nem tudta miért, mert a házkutatáshoz megkapták az engedélyeket a cégtől. Hauzer azonban valamiért arra kérte, hogy tartsa távol a helyszínelőket a lakástól. Kíváncsi volt miért.
   - Nem érdekel kivel mit csinál! -csattant fel a helyszínelő mágus. -Hívja fel, ha akarja, de akár jön, akár nem, mi elkezdjük.
   Az ajtó felé indult, de Kate elállta az útját. A férfi fölé magasodott.
   - Idefigyelj, kislány. Nem tudod ki vagyok, ugye? A nevem Arthur McFrey. A családom már az Ébredés előtt is mágusokkal volt tele. És csak, hogy tudd, a cég marha jól megfizet a nevemért és a képességeimért. És azt is fizetni fogja, ha csak itt állok és szart sem csinálok. Szóval, szívi, éppen akadályozod a munkám és egyúttal pazarlod a cég pénzét! Ha a jelentésemben ennek nyoma lesz nem fognak körülrajongani.
   - Hauzer százados azt mondta...
   A mágusnak elfogyott a cérnája.
   - Nem érdekel! -kiabálta bele a lány arcába. -El az utamból!
   Az ijedten remegő Kate-et arrébb legyintette és már a keze a kilincsen volt, mikor a folyosón végigsöpört egy ismerős hang.
   - McFrey!
   A levegő megfagyott, ahogy mindenki egyszerre pillantott a lépcsőn közeledő Doris Hauzer felé.
   - Ha még egyszer a felügyelőhöz érsz az összes ujjadat eltöröm.
   A mágus visszalépett az ajtótól és kiállt a folyosóra, hogy fogadja a nyomozót. Dacosan felemelte a fejét és karba tette a kezét.
   - Kaptál egy parancsot, McFrey -állt meg előtte a nő. -Valami probléma van?
   - Az a probléma, hogy az időnket pazarolod. Én csak a munkámat próbáltam végezni.
   - Ha én végeztem az enyémmel, után te is csinálhatod a tiedet, addig viszont ülsz és vársz.
   - Nem te vagy a főnök itt, Hauzer. Te csak egy véreb vagy, egy árnyvadász, aki eltakarítja a szennyest. Nem vagy semmivel sem több egy bűnözőnél. A kislány lehet, hogy fél tőled, de én nem.
   A nő szemeiben valami hűvös, gyilkos szándék jelent meg, amit Kate meglehetősen ijesztőnek talált. Különösen azért, mert ha Hauzer tényleg olyan heves természetű, mint amilyennek mondják, akkor ennek a jelenetnek nem lesz jó vége.
   - Nekem van büszkeségem -folytatta McFrey. -Én a cég érdekeit tartom szem előtt és a hozzád hasonlók nem utasítgathatnak. Jobb, ha megtanulod hol a helyed.
   - Szarok a cégre, rád és a korcs családodra is te skót senkiházi fattyú -mondta Hauzer. -Amíg itt vagyok azt teszed, amit mondok és úgy, ahogy mondom. És most takarodj az utamból.
   McFrey arca eltorzult a méregtől, de nem állt félre, állta a nő pillantását.
   - Csak azért dirigálhatsz itt, mert a cég úgy akarja. Nélkülük senki vagy. Tudd a helyed.
   Hauzer jobb kezén az ujjak vad táncba kezdtek. Kate nem igazán értette mire megy ki ez az egész, de abban biztos volt, hogy Hauzer nem a szíve csücske a mágusnak.
   - Takarodj az utamból -ismételte a nő.
   - És ha nem? Mit fogsz csinálni? -vágott vissza a mágus.
   A nő kikerülhette volna McFrey-t, de helyette csak egy rövid pillantást vetett Kate-re, mintha figyelmeztetné valamire. Úgy gondolta arra, hogy lehet, hogy most valami olyat fog látni, amit nem szeretett volna.
   - Öt másodperced van, McFrey -kezdte Hauzer kimért hangon. -Utána felemelem jobb kezem és eltöröm az állkapcsod, utána az orrodat a falon, aztán a jobb kezeden négy ujjat.
   A férfi felhúzta az orrát.
   - Te most fenyegetsz?!
   A nő ujjai egyre gyorsabban és gyorsabban jártak.
   - Ha megteszem az nem fenyegetés.
   McFrey nem mozdult. Az ujjak egyre gyorsabban táncoltak, majd hirtelen ökölbe szorultak. Kate lélegzete elakadt. A férfi ijedten hátralépett, de a nő nem ütött. A szeméből viszont olyan gyilkos hidegség áradt, amitől a lány megfagyott. McFrey még egyet hátralépett, majd morogva félreállt az útból.
   - Most tehát, hogy megbeszéltük kinek nagyobbak a golyói -kezdte fennhangon Hauzer egy pillantást vetve a megszégyenített mágusra -mindenki itt kint vár. A helyszínelést akkor kezditek, ha én azt mondom. Értve?
   - Igen -mondták a helyszínelők.
   - McFrey! Nem hallom!
   - Igen! -válaszolta a férfi megvető pillantással.
   - Jó -a nő Kate-hez fordult. -Felügyelő, maga velem jön.
   - Igenis -ocsúdott fel Kate.
   Becsukták maguk mögött az ajtót. A lakás érintetlen volt és tiszta. Pont, ahogy Kate emlékezett rá. Tipikus japán stílusú lakás, alacsony asztallal, ülőpárnákkal, néhány egyszerű ázsiai dísszel. A berendezés meglehetősen egyszerű volt.
   Hauzer besétált az előszoba közepére, csípőre tette a kezét és csendben nézelődött.
   - Bántott? -kérdezte.
   - Nem, csak kiabált -felelte Kate. -De mi volt ez az egész?
   A nő nem válaszolt, csak tovább nézelődött. A lány kíváncsi volt, hogy tényleg megütötte volna a mágust, ha az nem áll félre. Ha igen, akkor lett volna bármi következménye? A pletykák szerint nem, mert ő a megoldó ember, a Véreb, aki azt csinál, amit akar amíg megoldja a cég problémáit.
   - Szóval mit is tudunk a fickóról? -kérdezte végül.
   Kate kizökkenve a gondolataiból a commlinkjéért kapott és azonnal előhozta rajta a fájlokat. Néhány gombnyomás után már át is küldte a nő commlinkjére. Összegyűjtött mindent, amit csak össze tudott James Robert Dickson-ról a születésétől egészen mostanáig. Sok folt volt az életében, az biztos, és ez még inkább gyanússá tette.
  Hauzer csak csendben állt és nem szólt semmit.
   - Ismerős életút -jegyezte meg végül. -Maga találkozott vele, igaz?
   - Igen.
   - És? Milyen volt?
   - Furcsamód kedves volt -kezdte a lány. -Behívott, teával kínált. Úgy viselkedett, mintha várt vendég lettem volna. Egy kicsit ijesztő is volt.
   - Miért?
   - A szemei. Nagyon hideg pillantása volt, mint... nem is tudom. Valami nem volt rendben vele.
   Hauzer elindult körbe a kis lakásban. Benyitott helyiségekbe, de nem szólt semmit. Kate kíváncsi volt mikre gondolhat, mert az az érzése volt, hogy a nő már most többet tud, mint ő.
   - És a mágus barátjáról mit tudott meg? -kérdezte nő.
   Kate előkereste Magnus Fay fájlját és azt is átküldte. A tünde élete tiszta volt, mint a frissen mosott lepedő. Nem ütközött nála semmi olyan furcsaságba, mint Dickson esetén és ez az, ami igazán gyanússá tette Kate számára. Különösen azért, mert ismerték egymást Dickson-al.
   - Gazdag céges fiú fényes jövővel -mondta Hauzer. -Valami érdekes róla?
   - Rengetegszer feljelentette a közös képviselő "illegális mágia használatának alapos gyanújával", de soha nem találtak ellene semmit.
   A nő a hálószobából jött ki. Valami kis fehér dolog volt a kezében. Egy gyógyszeres tégely.
   - És még mit tudott meg róla? -kérdezte.
   - Azt, hogy ő és Dickson ugyanabban a rosszban sántikálnak és nagyon rosszul hazudnak. Biztos, hogy közük volt a lövöldözéshez és Jennifer Mills eltűnéséhez, mert össze-vissza beszéltek mikor a motorról és egymásról kérdeztem őket. A magasúton történt lövöldözéshez is köze lehet a mágusnak, csak nincs ellene semmi, hogy bevigyük. Fay úgy tűnik ért a nyomai eltüntetéséhez.
   - Vagy csak szerencsés -mondta Hauzer és lepattintotta a tetejét a gyógyszeres tégelynek, belenézett majd az orrához emelte.
   - Az mi? -kérdezte Kate.
   - Nem tudom, de egészen biztos, hogy nem gumicukor volt.
   Átdobta a lánynak, aki ügyetlenkedve de elkapta végül. A tégelyen nem volt címke és üres volt.
   - Szeretném a véleményét hallani, felügyelő -emelte meg a hangját a nő. -Dickson-nak és Fay-nek van köze a gyerekeltűnésekhez?
   Kate felnézett az előtte karba tett kézzel várakozó nőre. Úgy állt ott kék szemeit egyenesen rá szegezve, mintha azt mondaná, hogy "most nyűgözz le".
   - Hát -a lány nyelt egyet. -Dickson múltját figyelembe véve elképzelhető nála valamilyen pszichológiai betegség, mondjuk PTSD. Egyedül élt, nem volt családja, vagy barátai. Valószínűleg nem tudott visszailleszkedni teljesen a társadalomban, nem volt aki segítsen neki. Talán emiatt fordulhatott a drogok felé. A lakása tiszta és rendezett. A viselkedése megnyerő volt, kedves és elbűvölő. Tipikus jellemzője egy pszichopátiás betegnek, de a hátterét és introvertált életmódját figyelembe véve nem zárnám ki a szociopata személyiségzavart sem.
   Pillanatnyi szünetet tartott, de Hauzer nem reagált semmit.
   - De én nem hiszem, hogy köze lenne a gyerekrablásokhoz. Ha van is, akkor ő csak az izommunkát végezhette.
   - És Fay? -kérdezte a nő.
   - Őt nem tudom. Nem árult el semmit, a rendőrökhöz már hozzá van szokva és körülötte minden úgy tűnik rendben van, de tud valamit. Akkor tudnánk elkapni, ha Jennifer felismerné, de túl nagy sokk érte. És...
   Kate megakadt. Egy nagyon vad gondolat suhant át az agyán, de annyira abszurdnak tűnt, hogy nem volt benne biztos, hogy meg akarja osztani. Hauzer érdeklődve felhúzta a szemöldökét.
   - Tudom, hogy kicsit vad, de -kezdte -el tudom képzelni, hogy a Fay mélyebben benne van a gyerekrablásokban és Dickson-t akarta használni Jennifer elrablásához, csak valami félre ment. Dickson bekattant, vagy ilyesmi. De a mágus biztosan tud valamit.
   - Ez tényleg elég vad -mondta a nő. -De vad elméletekkel dobálózni része a dolognak.
   Visszavette a gyógyszeres tégelyt a lánytól.
   - De egyetértek. Ezek ketten csak kis halak lehetnek a pocsolyában, de sajnos nincs jobb nyomunk -még egyszer körbenézett. -Azt hiszem itt végeztünk. Nincs itt semmi.
   Úgy mondta, mintha már azelőtt tudta volna ezt, mielőtt beléptek volna ide. Kifelé menet a tégelyt McFrey kezébe nyomta a "Jó szórakozást" mondat kíséretében.
   A ház előtt a rendőrautónak dőlve Vincent várta őket a kezében két kínai gyors kajás dobozzal.
   - Sült tészta szezámmagos csirkével -nyújtotta oda Hauzernek.
   A nő átvette és fel is bontotta.
   - Valaki ismer -mondta. Fogta a pálcikákat és neki is látott.
   A férfi mosolyogva megvonta a vállát és Kate felé nyújtotta a másikat.
   - És még egy. Nem tudom neked mi lett volna jobb.
   - Megfelel, köszönöm. Tartozok valamivel?
   - A vendégeim vagytok -mosolyogta a férfi.
   Kate is kibontotta a dobozt, amiből a gőz és az illatok egyből az arcába csaptak. Fogta a pálcikákat és ő is elkezdett enni. Egy darabig csend volt, majd Vincent szólalt meg.
   - Szóval találtatok valamit?
   - Nem -vágta rá teli szájjal Hauzer. -Semmit. A fickó elvállalhatott valami rázós melót, a szar becsapott a ventibe, ő pedig eltűnt a Pusztulatban. A gyerekeltűnésekhez viszont alig köthető.
   - Akkor csak a szokásos.
   - Ja.
   - És akkor most hogyan tovább? Elmegyünk a mágushoz? -kérdezte Kate.
   Hauzer egy nagyobb adag tésztát tömött a szájába, amit eltartott egy darabig, amíg leküzdött.
   - Nem. Legalábbis még nem. De ha úgy gondolja titkol valamit, akkor nyomja tovább. Látogassa meg, keresse fel a munkahelyén, kérdezősködjön utána az egyetemen, figyelje a bankszámláját. Zaklassa, pofátlankodjon be az életébe, legyen ott mindenhol, a fülében, az orrában, a zoknijában.
   Bekapott egy csirkét. Kate úgy gondolta az elmondottak nem teljesen vágnak egybe a szabályzattal. Vincent-re pillantott, aki csak vigyorogva megrántotta a vállát.
   - Cooper hol van? -kérdezte a nő.
   - A központban -válaszolta Vincent.
   - Jó -Hauzer letette az üres dobozt a motorháztetőre. -Beszélnem kell vele. Felügyelő, hogy áll az éjszakai klubokkal?
   - Nem igazán vagyok egy klubba járó.
   - Ha úgy gondolja most az lehet. Este meglátogatom a Club 27-et. Nem bánnám a társaságot.
   - Jó, persze, megyek -bólogatott Kate.
   A nő megveregette a lány vállát, aztán felült a motorjára, felvette a fekete bukósisakot, intett egyet és elhajtott.
   - Azt hiszem kedvel téged -mondta Vincent a motoros után nézve.
   Kate felnézett a dobozból.
   - Miért?
   - Általában mindenkit elküld a fenébe, vagy ha kénytelen elviselni őket, akkor az első adandó alkalommal lelép. Az, hogy neked még fel is ajánlotta, hogy vele tarthatsz az nála a ragaszkodás jele.
   - Ez akkor gondolom jó jel.
   Elkezdte összekotorni a maradék tésztát a doboz sarkába.
   - Gyakran előfordul, hogy... összetűzésbe keveredik McFrey-el?
   Vincent egyáltalán nem tűnt meglepettnek a kérdés hallatán.
   - McFrey-el, Cooper-el, majdnem minden mágussal. Azt hiszem mondhatjuk, hogy utálja a mágusokat. Vagy csak az arrogáns neo-arisztokrata fajtákat. Ők pedig viszont utálják őt, mert úgy szép az érzelem, ha kölcsönös.
   - Azt hittem megöli McFrey-t. Nagyon úgy tűnt, aztán még a kezét sem emelte fel és McFrey fülét-farkát behúzva vonult arrébb.
   Vincent felnevetett.
   - Igen, ez ő. Egyszer azt mondta nekem, hogy a mágusok sokszor elfelejtik mekkora hátrány is lehet az, ha látják valaki érzelmeit. Durva érzelmek lehetnek azok, ha McFrey becsokizik tőlük.
   Kate elgondolkodva csipegette ki az utolsó tésztaszemeket, majd az üres dobozt a kukába dobta.
   - És eldöntötted már, hogy átjelentkezel-e hozzá? -kérdezte Vincent a vezető oldalra sétálva.
   - Még gondolkodom, de érdekes vele dolgozni.
   - Sokat lehet tőle tanulni és mellette unatkozni sem fogsz, az biztos. Csak bírod-e, az a kérdés.
   - Remélem az este nem kell majd táncolnom, mert nem igazán tudok -mondta Kate és becsatolta az övét.
   - Emiatt ne aggódj -válaszolta a férfi és ráadta a gyújtást. -Úgy hallottam ő sem tud.

 

>>>>>[Kate ezután úgy tett, ahogy Doris mondta neki. Mindenhova elment, ahol a mágus megfordult. Lance pedig fizetésmegvonást kapott a főnökétől miután a rendőrök átkutatták a talizmánboltját. Az egyetemen is rászálltak a Tanulmányi Osztályról. A Club 27-ben Garret is közölte vele, hogy nem lesznek jóban, ha miatta a rendőrök rászállnak a klubjára, mert nem bírja a zsarukat a kéróban. A pultos csajtól megtudta, hogy Kate és Doris utána és Snake után érdeklődött a klubban. Illetve a felügyelő továbbra is rendszeresen látogatta Lance-t a lakásán. Az egész egy türelemjátékká vált, hogy melyikük bírja tovább, ki törik meg előbb.]<<<<<

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://virtualismesek.blog.hu/api/trackback/id/tr3911988202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
A történet sosem ér véget
süti beállítások módosítása