Egy Ares Dragon hasított végig a sötét égen Puyallup felé. Tízen kuporogtak a hátsó részében. Illetve csak Kate Oxley felügyelő kuporgott a pilótafülke fala és egy hatalmas, fekete ruházatú férfi között, akinek a pisztolya a combjába nyomódott.

   Felnézett a férfira. A vállán lévő Knight Errant felvarróval volt egy magasságban. Kate úgy gondolta ork lehet, de nem tudta biztosra a sisak és az arcmaszk miatt, amit viselt. Belőle volt még hét másik itt hátul. Mindegyikőjük nyakik fegyverzetben volt, mint egy SWAT csapat azzal a különbséggel, hogy nem azok voltak. Kate az egyszerű golyóálló mellényében kicsit zavarban is érezte magát.

   Doris Hauzer felé fordult, aki vele szemben ült. A combjain egy sörétes puska feküdt és azt bámulta, mióta elindultak. Ő szólt neki, hogy jöjjön vele, mikor Kate megemlítette neki, hogy átjelentkezne hozzá. Hát eljött. A lány úgy gondolta ez valamiféle teszt lesz, vagy próba. Mint azokban a filmekben, mikor a mester csak akkor fogadott valakit tanítványául, ha az előtte bizonyított. Kate szerint Hauzer lát benne valamit, ezért is hívta el magával több helyre és most pedig ide. Hogy adjon neki egy esélyt, hogy bizonyítson és bizonyítani is akart.
   - Tíz perc az érkezésig -hangzott a rádióban.

   Hauzer felnézett Kate-re. A lány valami biztatást, vagy bátorítást várt, de nem kapott semmit és a nő pillantásából sem tudott kiolvasni semmit. Elővette a kommlinkjét és még egyszer megnézte a feladat részleteit.

   A célpontjuk Puyallup egyik lakótömbjének a szélén a harmadik utcaszinten egy kis melléképület. Az információk szerint ez egy "coffee shop" vagy drogelosztó, ahol újra megjelent a tempo nevű drog. A területet fegyveres bandák uralják, ezért fel vannak hatalmazva halálos tűzerő alkalmazására. A feladat bejutni és kideríteni honnan jön a tempo.

   Kate nem is csodálta, hogy Hauzer-t küldték. A Knight Errant-nak elég baja van a gyerekeltűnésekből. A legkevésbé arra van szükségük, hogy a tempo újra felüsse a fejét, mert akkor ők is mehetnek a kukába, mint a Lone Star '72-ben.

   - Az érkezési pont nem tiszta -hangzott a rádióban. -Mozgás a tetőn.

   - Nyisd ki az oldalajtót -mondta Hauzer.

   A gép oldalajtaja félrecsúszott megmutatva a vibráló várost és az előttük lévő tízemeletes épület tetejét. Két fegyveres lőállásba helyezkedett. Az Ares Dragon közben stabil lebegésbe váltott.

   - Ketten vannak. Fegyverekkel -mondta az egyik.

   - Lőjétek ki őket -mondta Hauzer.

   Rövid szünet után két hangcsökkentő által tompított lövés dördült.

   - Tiszta.

   - Tiszta.

   - A tető tiszta -hangzott a rádióban.

   A gép újra mozgásba lendült.

   Kate kicsit aggódva nézett a fegyveresekre. Kezdte megbánni, hogy eljött. Későn, ahogy ezt szokás. Ő nem kommandós, nem katona. Nem tudta mit fog csinálni, hogy ha lövöldözés robban ki.

   - Felügyelő -szólt Hauzer. Kate ijedten odakapta a fejét. -Maradjon a közelemben és ne lövesse le magát.

   Az Ares Dragon leereszkedett a tető fölé, majd miután mindenki kiugrott belőle felemelkedett és elrepült. Az egyik csapat, amelyiket Hauzer Vörösnek nevezett, biztosította a lejárót, a másik, a Kék, ellenőrizte a két testet.

   Egy humán és egy ork férfi volt géppisztolyokkal. Amennyire Kate meg tudta állapítani a humánnal egy mellkasi lövés végzett, az ork pedig a torkába kapott egyet. Követte Hauzert a Kék csapathoz, akik már a tető széléről figyelte az utca túloldalán lévő célpontot. A csapat egyik tagja a földön feküdt, mintha aludni, majd pár perc múlva felült és beszélni kezdett.

   - Hat fegyveres bandatag. Kettő kint a főbejárat mellett. Egy fent az erkélyen. Az oldalsó bejáratnál senki. A többi bent. Plusz nyolc fegyvertelen. Az egyikük Felébredt.

   - Jó -mondta Hauzer és a földön ülő mágusra mutatott. -Te velünk jössz. Ti hárman itt maradtok és mikor jelzek kilövitek a tetőn az őrszemet és az ajtónállókat.

   - Értve.

   Kate próbált a nő közelében maradni, ahogy a Vörös csapattal nyomultak le a tíz emeletes épület lépcsőházában az utcaszintre. A fárasztó menet közben látta, ahogy a folyosókon az emberek ledermednek, majd berohannak a lakásukba és magukra zárják az ajtót. Némelyikük ennyire sem volt képes, csak felemelt kézzel, lefagyva várta meg, amíg elvonultak. A főbejáratnál megálltak. A kinti utcát betöltötték a neonreklámok fényei, de egyébként teljesen üres volt. A célépület a túloldalon volt, de Kate alig látott mozgást ott és amit látott az is csak villódzó fények okozta árnyéknak látszott.

   Hauzer kihajolt.

   - Látjuk a célpontot és a három fegyverest. Kék csapat, jelezzék, ha készek.

   - Kék csapat bemérte a célpontokat. Várunk az utasításra.

   Hauzer Kate-re pillantott, aztán kiadta a parancsot.

   - Szedjétek ki őket.

   Csend következett.

   - Célpontok kilőve -szólalt meg végül a rádió. -Nincs mozgás. Úgy tűnik nem vették észre.

   - Rendben -mondta Hauzer. -Maradjanak készenlétben. Bemegyünk.

   Átmasíroztak az utcán. A főbejáratnál két test hevert a vérfoltokkal mocskos fal mellett. Egy humán nő és egy ork férfi. A dzsekijükön lévő jelzésből ítélve bandatagok lehettek, de Kate nem tudta melyiké.

   - Ti hárman a hátsó bejáraton menjetek be, miután mi eltereltük a figyelmüket -osztotta az utasításokat Hauzer.

   - Értve.

   Három fegyveres elvonult. Ők négyen az ajtó két oldalára vonultak. A nő betolta Kate-t maga mögé.

   - Maga maradjon itt.

   Kate egy gyors pillantást vetett a mellette heverő holttestre, de nem vitatkozott.

   - Vörös csapat behatolásra kész.

   - Oké -válaszolta Hauzer. -Az én jelemre.

   A nő felállt és berontott az ajtót a másik két fegyveressel. Sikolyok és kiáltások hallatszottak bentről, majd lövések. Tíz másodperc sem telt el és a lövések abbamaradtak.

   - Senki sem mozdul! -kiabálta Hauzer. -Tereljétek őket középre. Aki megmozdul lőjétek le. Kék csapat, az épület biztosítottuk.

   - Vettük. Nem latunk mozgást. Egyenlőre jók vagytok.

   Kate óvatosan benézett, majd bement. A helyiség valamikor egy kávézó lehetett a falhoz tolt asztalokból és székekből, valamint a hátul lévő pultból ítélve. De Kate figyelmét nem ez fogta meg, hanem a bejárt mellett fekvő vértócsában fekvő test, aminek a koponyájából hiányzott egy jókora darab. A terem hátsó felében, a hátsóbejáratnál feküdt még két test. Középen pedig nyolc ember reszketett egy kupacban.

   - Melyik a mágus? -kérdezte Hauzer.

   A fegyveres rámutatott egy lila mohawk frizurás tündére. A nő megragadta, kirántotta a tömegből és a falnak nyomta. Zsákot húztak a fejére, gyors-kötözővel összekötözték a kezét és a lábát, majd a sarokba vonszolták.

   - Ha bármivel próbálkozik lődd le -mondta a nő.

   Egy másik fegyveres egy zacskót vitt oda neki. Hauzer beletúrt, majd átadta Kate-nek.

   - Mondja el mit lát, felügyelő.

   Kate elkezdett kotorászni a zacskóban.

   - Hát -kezdte és még őt is meglepte mennyire remeg a hangja. Vett egy mély levegőt és folytatta. -Van itt bliss, novacoke, zen. Szokásos utcai drogok, meg ez...

   Felmutatott egy kis tapaszt.

   - Tempo, gondolom, de...

   - Persze, hogy tempo -vágott közbe Hauzer. -Ha nem az lenne, akkor most bizonyára tiltakoznának.

   Végigmutatott az előttük térdepelő fiatalokon a puskájával. Várt, de senki nem tiltakozott.

   - Kérdéseket fogok feltenni -folytatta a nő, közben átadta a puskáját a mellette álló kommandósnak -, amikre válaszokat akarok! Honnan van a tempo?!

   Az emberek ijedten egymásra pillantottak, de senki nem válaszolt.

   - Tudom, hogy hogyan működik ez -mondta. -Kussolhattok, hogy mentsétek a szaros élteteket. Engem nem érdekel, mert ha kell élve nyúzom meg mindegyikőtöket, de meg fogom kapni a választ. Szóval még egyszer megkérdezem. Ki hozta a kurva tempo-t?! -ordította.

   Kate az emberkupaccal együtt rezzent össze. Senki sem válaszolt most sem, csak ijedten egymásközt kapkodták a tekintetüket. Kate kíváncsi volt mi következik ez után, mert annyit már érzett, hogy semmi jó.

   Jól érezte. Hauzer megelégelte az egészet és egy rövid, narancssárga hajú humán lányt a hajánál fogva rángatott ki a kupacból. Az sikoltozva és sírva próbált ellenkezni. Kapott egy pofont.

   - Honnan van a tempo?! -ordított a nő az arcába.

   - Nem tudom -sírta a lány.

   Újabb pofont kapott.

   - Ki hozta a tempo-t?!

   - Nem tudom.

   Újabb pofon. A falnak lökte a lányt és belebámult az arcába.

   - Bűzlesz a drága parfümtől, te kurva! Te hoztad a tempo-t?!

   Meg sem várta a választ máris lekevert neki egy újabbat.

   - Te hoztad?!

   - Nem!

   - Akkor ki?!

   Belenézett a lány szemeibe, de az nem mondott semmit. Újabb pofont adott neki, ezúttal jobb kézzel. A lány majdnem elesett az ütéstől, de Hauzer elkapta és visszarántotta. Vér csorgott le a szája szélén és csak sírt. A nő hátrébb lépett és ököllel ütötte arcon a lányt, aki összeesett, vért köpött a földre, összegömbölyödött és sírt tovább.

   Kate döbbenten nézte a földön heverő lányt, majd Hauzer-re nézett, aki csak egy pillanatra kapta felé a tekinteté, de már ettől megfagyott a vér az ereiben.

   A nő belerúgott a lányba, majd rátiport a kezére, ami roppanva engedett az erejének. A fájdalmas visítástól Kate feje szét akart repedni.

   - Nem tudom, nem tudom, nem tudom -hajtogatta zokogva a lány.

   - De azt tudod hogyan kell a nagylányt játszani és szedni a szart?! -ordította le Hauzer és még egyszer belerúgott, aztán otthagyta. -Te ott! Azonnal állj fel.

   Egy tetovált ork férfira mutatott, aki rémülten felpillantott, de nem nagyon akart felállni. Csak akkor pattant fel, mikor a nő ráordított.

   - Most!

   Az ork remegve bámulta a földet.

   - A bandával vagy? -kérdezte Hauzer halkan, ami az ordibálás után elég nyomasztó volt.

   - Nem -válaszolta az ork.

   - Csak szórakozni jöttél ide?

   - I-igen -bólogatott az ork.

   - Láttad mit csináltunk a bandatagokkal és azzal a lánnyal?

   - Igen -mondta az ork elfúló hangon.

   - Azt hiszed veled nem tenném meg?

   - Nem -rázta a fejét.

   - Akkor most, hogy ezt tisztáztuk elmondod nekem, hogy ki hozta a drogot. Merd azt mondani, hogy nem tudod.

   Az ork reszketve nézett fel a nőre, de nem válaszolt.

   - Szedjétek le a gatyáját -mondta Hauzer.

   Az ork szemei hatalmasra nyíltak, de reagálni már nem tudott, mert két fegyveres leteperte és elkezdték rajta a műveletet. A nő lassan sétált feléjük.

   - Egy nő fog megkúrni. Remélem megérte idejönnöd szórakozni.

   - Ő hozta! A kék ruhában! A lány a kék ruhában! -ordította kétségbeesetten az ork.

   A lány kék ruhában, hosszú, fekete hajjal ott kuporgott és vinnyogott a félelemtől.

   - Engedjétek.

   Az ork ahogy kiszabadult vissza is mászott az emberkupacba.

   - Még egy gazdag lány -mondta Hauzer. Belemarkolt a lány hajába és végighúzta a földön a fejbe lőtt holttestig.

   - Honnan szerezted a tempo-t te hülye kurva? -beletaposott a lány hasába, aki ettől köhögött és fuldoklott. -Egy nevet és egy helyet akarok!

   Tovább taposta és rugdosta a lányt. Kate csak lemerevedve állt, ahogy a jelenetek lejátszódtak előtte. Az egész annyira szürreális volt, hogy alig tudta felfogni.
   A lány fájdalmasan felnyögött, ahogy a nő beletérdelt a mellkasába. Oldalra nyomta a fejét, hogy a holttest szétrobbant fejét nézze.

   - Nézd! Így akarod végezni?! -elővette a pisztolyát és a lány fejéhez nyomta. -Semmit nem ér az életed, kis kurva! Nekik sem és nekem sem! De ők talán futni hagynak, én viszont biztos, hogy szétlövöm a fejed!

   A lány nyüszített. Hauzer egyre erősebben nyomta a pisztolyt a fejéhez.

   - Nem akarok meghalni -könyörögte sírva a lány.

   - Kitől van a tempo?

   - Egy törpétől... Nord, vagy valami hasonló a neve... tényleg nem emlékszem... kérem...

   - Hol?! -Hauzer lökött a lány fején a pisztollyal.

   - Tacoma. Tacoma-ban az AudaCity-ben,

   A nő még várt egy kicsit, aztán felállt a lányról.

   - Ha még egyszer meglátlak szétlövöm a hülye fejed -mondta, aztán a többiek felé fordult. -Végeztünk! Készüljetek az indulásra. Felügyelő!
   Kate összerezzent.

   - I-igen?

   - Indulunk.

   Az Ares Dragon-ban a visszafele út is csendben telt. Hauzer a combjain heverő puskát bámulta, majd felnézett. Kate csak pár pillanatig bírta a pillantását, aztán el kellett fordítania a fejét. Nem bírta. Az út hátralevő részében a padlót bámulta. Megbukott, elvégre ő csak az "új kislány". Kicsi ő még ehhez és szánalmasan érezte magát miatta.