A történet sosem ér véget

2016. november 29. 13:00 - Fülöp Adrián

Shadowrun novella #5 - Másnap

>>>>>[Ez a novella egy kicsit más mint a többi. Ez az egyetlen, ami E/2-ben íródott az egyik játékos karakter, nevezetesen Lance, szemszögéből. 

Íródott: 2015.08.16.

Képek: guru

]<<<<<

Másnap

   Nyomással a fejedben ébredsz. Nem fáj, még akkor se ha mozgatod, ami jó jel különösen mivel tegnap este, rusztikusan fogalmazva, jól a seggére vertetek az életnek. Ugyan nem ittál sokat, legalábbis úgy rémlik, mivel emlékszel események nagy részére, viszont néhány rész elég álomszerűnek tűnik és van egy-kettő, ami nincs is meg. Például fogalmad sincs hogy a fenébe jutottál haza.
   Varázslat -vigyorodsz el, de aztán felnevetsz, ahogy eszedbe jut egy sokkal frappánsabb kifejezés erre, amit egyébként a magukat rendszeresen merevre ivók máig használnak -teleportáció!
   Oldalra fordítod a fejed és nem éppen éles látásoddal körbenézel a szobában. A hálószoba normálisnak tűnik leszámítva a szétdobált ruhákat. Némi pislogás után egy fekete melltartót is kiveszel. Az egészen biztos nem a tiéd! A másik irányba fordulva meg is találod a gazdáját. Valami nem igazán behatárolható, de kellemes, parfüm illata árad belőle, meg persze a vodkáé.
   Marina volt az, ami elsőre nem volt teljesen nyilvánvaló, mert úgy rémlik, mintha hosszú, barna haja lett volna a klubban és nem rövid, hamu szőke. Ötféle hajjal és szemmel láttad már, ráadásul a tegnap estét figyelembe véve nem csoda, hogy egy kicsit meg vagy zavarodva. De egy álom már biztos, hogy nem volt álom. Egy rejtély megoldva.
   A fejét a válladba fúrva aludt és úgy gondoltad egyhamar nem is fog felébredni. Csúnyán belepottyant a vodkás üvegbe mikor megmondtad neki, hogy lazuljon be és lázadjon egy kicsit, elvégre buli van. Még szerencse, hogy Irnik is ott volt, hogy leparancsolja róla azt a három csávót, aki akkor mászott rá mikor egy pillanatra nem figyeltél. Vagy mikor Marina mászott rá Corinára és le kellett róla szedni.
   Vigyorogsz magadban. Marina mocorogni kezd melletted, álmosan felnéz rád és elmosolyodik.
   - Jó reggelt, Minden Vodkák Királynője -köszöntöd.
   Nyöszörögve kinyújtóztatja magát és szorosabban hozzád bújik.
   - Nem is ittam annyit -mondta.
   - Tényleg nem. Valószínűleg csak ezért nem lélegzel még alkoholt. És hogy vagy?
   - Kicsit húz a fejem. Ez már a másnap jele?
   Felnevetsz.
   - Ha tudnád milyen az a másnap!
   - Mesélj.
   - Nem a másnap a lényeg, hanem a mai. Van is egy mágikus tea receptem, ami felébreszt és nem engedi, hogy nyomorultul érezd magad. Ha elfogadod?
   - Mindenképpen, Doktor Professzor Adjunktus Prefektus Főrevizor úr.
***
   A tea illata betöltötte a konyhát. A trideoban a Sárkány beszéd ismétlése ment. Marina az asztalnál szürcsölgette a teáját. Így smink nélkül egészen betegesen halott sápadt volt, ami ijesztő is lenne, ha nem tudnád, hogy ez a normális.
   Az egész kicsit idilli hangulatú volt. Ő volt az első nő, akit szándékosan hoztál fel ide. A húgod nem számít, mert ő néha inkább beengedi magát. A Knight Errant felügyelőnél meg annyi választásod volt, hogy vagy kinyitod az ajtót, vagy berobbantják.
   - Egy kicsit másra számítottam -szólt Marina.
   - Másra?
   - Aha. Tudod, ilyen mindenféle mágikus dolgokra. Különös növényekre, szárított füvekre, tömjén illatra, világító rúnákra, lángoló főnixre.
   - Sajnálom, hogy csalódást okoztam. Legközelebb feldíszítem a házat a kedvedért.
   - Gondolom nem lenne több halloween-i dekorációnál -nevette.
   - De nem ám. A valóság kicsit más, mint ami a trideoban van.
   - Tudom. A valóság kicsit fantáziaromboló.
   Felnézett a trideora, amiben Dunkelzahn éppen a mágia természetéről beszélt.
   - Amiket ő mond, az mind igaz? -kérdezte Marina.
   - Igen. Ő egy sárkány volt, az első és egyetlen, aki elmondta az embereknek, hogy mi is történt az Ébredés után.
   - Volt? -nézett kérdően a lány.
   - Megölték -válaszoltad.
   - Hogyan ölsz megy egy sárkányt?
   - Látod, ez egy nagyon jó kérdés.
   Ekkor csöngettek. Ki lehet az? Vagy a házinéni valamiért. Valószínűleg csak azért, hogy idegesítsen valami hülyeséggel. De lehet, hogy a húgod, aki ha meglátja Marinát azonnal terjeszteni fogja a szüleidnek, hogy mit látott. A nagy tárkapacitású pletykazsák.
   A különféle katasztrófaterveken gondolkodva kinyitod az ajtót és Kate Oxley felügyelővel találod magad szemben.
   - Jó napot, Mr. Fay -kezdte. -Néhány új kérdés merült fel, amit szeretnénk megvitatni önnel. Alkalmas az időpont?
   Mi ez a többes szám? De ahogy átszaladt a kérdés az agyadon máris megkaptad a választ. A felügyelő mögé egy magas, sötét alak lebeg be mint egy baljós árnyék. Hideg, kékre festett szemeit egyenesen rád szegezte.
   - Csak pár percről lenne szó -mondta a nő.

 

>>>>>[Lance már hozzászokott Kate Oxley és a rendőrök látogatásaihoz, de Doris Hauzer megjelenése egy kisebb rémálommal ért fel. A nő nem túl barátságosan jelezte a tündének az erőviszonyokat úgy, hogy az egyébként arrogáns és nagyképű Lance azonnal leszabályozta magát, mert tele lett a gatyája. Miután a két nyomozó távozott két dolog realizálódott a mágusban. Az egyik, hogy Kate Oxley felügyelő milyen aranyos és kedves. A másik pedig, hogy talán nagyobb bajban van mint azt eddig gondolta.

Érdekes volt, hogy Lance játékosa sokat felhozta, hogy tudna-e jogi lépéseket tenni a rendőrök ellen, mert a látogatásaik már zaklatásnak minősülnek. Doris Hauzer megjelenésekor már nem volt kérdés, hogy kinek milyen jogai vannak.]<<<<<

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://virtualismesek.blog.hu/api/trackback/id/tr7412006824

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
A történet sosem ér véget
süti beállítások módosítása