>>>>>[Ez a rövid novella az első volt, ami az új kampányhoz kapcsolódott. Hosszú kampány volt és ez a novella csak az egyik fejezet egy kis részletéhez kapcsolódik. Mondanom sem kell, hogy a játékosok végül találkoztak a Másokkal.]<<<<<
A Mások
"Fear of the dark, fear of the dark
I have constant fear that something's always near
Fear of the dark, fear of the dark
I have a phobia that someone's always there"- Iron Maiden - Fear of the Dark
A sötét és nyirkos csatornákban patkányok és különböző, közelebbről nem meghatározható, élőlények neszei visszhangoztak. A csatorna nem volt a legjobb kifejezés a helyre, mert valaha ez is a város volt, csak elsüllyedt és elfelejtődött a beton, acél és üveg árnyékába.
A csendes feketeség nyugalmát remegő lámpa fénye és futó léptek erősödő zaja verte fel. A patkányok szétszéledtek a három közeledő alak előtt. A három férfi lélekszakadva rohant a semmibe. Az egyikük két lövést leadott a háta mögé. A torkolattűz egy pillanatra rémisztő árnyékokkal töltötte meg a falakat.
Újból lőtt, aztán felnyögött és egy puffanással eltűnt a sötétben. A másik kettő mire megfordult már nem látták, csak sikolyát hallották egy pillanatra mielőtt hirtelen megszakadt volna.
- A kurva életbe!
Rohantak tovább. Neszeket hallottak mindenhonnan maguk körül. Követték őket, vadásztak rájuk. Az árnyak, a rémek, a lidércek, az eltorzultak, a holtak.
A következő sarok után rémülten látták, hogy egy hatalmas torony, cső, vagy acél oszlop elállta az útjukat. Nem volt más út, csak a vissza.
Újabb kétségbeesett sikoltozás hasított végig a sötéten. A lámpa fényében már csak társa kapálódzó lábait látta, ahogy elnyelte a feketeség, aztán újra csönd lett.
Remegve egészen a toronyig hátrált. Hallotta őket. A csövek fémes kongásából, a lépéseikből a betonon. Egyre közelebb és közelebb jöttek, de akárhova világított semmit nem látott. Már nyüszített a félelemtől. Össze-vissza kapkodta a lámpát.
- A kurva életbe! A kurva életbe!
Érezte, hogy itt vannak és őt figyelik. Eljöttek érte a mélység szörnyetegei.
- Vad, vadász. Te melyik vagy? -hangzott egy mély hang a semmiből.
A férfi bevilágított a sötétbe és meglátott egy karcsú, sötét alakot, amitől szívét gyilkos rettegés szorította el. Az alak lassan közeledett felé.
- Leereszkedtél ide, hogy megtaláld a szörnyeket, amiket gyűlölsz és félsz.
Újabb karcsú árnyak léptek ki a sötétből. Egyre többen. A sarkok mögül, a csöveken, mindenhonnan. Nem volt arcuk. Egyiknek sem volt arca.
A férfi rettegve összekuporodott a földön. A karcsú alak fölé magasodott, az arcát -ha volt neki egyáltalán -teljesen eltakarta valami rongy.
- Megtaláltál minket -mondta és közelebb hajolt a nyüszítő férfihez. -És most megnézed milyen a halál.
A rövid sikoly hosszan visszhangzott a sötét járatokban.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.