>>>>>[Tudom, hogy elég komplex világot alkottam a Shadowrun-hoz, amikben rengeteg szereplő van, sok esemény párhuzamosan fut és ezért nehéz hosszabb-rövidebb ismertetők nélkül követni mi is történik, különösen mivel ezek a novellák szerepjáték közben születtek és rengeteg játék közben történt részlet kimaradt belőlük. Ennek bepótlására ismét kénytelen vagyok egy hosszabb bevezetővel kezdeni.
Íródott: 2015.09.22.
]<<<<<
Mindenki anyukája
A Club 27-ben minden ugyanolyan volt, mint eddig. A zene hangosan dübörgött, a fények vakítóan villództak és cikáztak, a tömeg egy lényként lüktetett ugyanarra a ritmusra. Csak néhányan érezték azt az apró változást, ami történt.
Corina a pultnál ült. Kikérte a szokásos pohár vizét Vi-től és beleivott. Ekkor egy "Szolgálatban nem iszol?" vagy hasonló megjegyzést kellett volna hallania oldalról, de mikor odafordult csak egy üres hamutál volt ott.
Nem volt szokatlan, hogy Irnik néha nem volt itt. Corina elég régről ismerte és tudta mivel foglalkozik és hogy ez mivel jár, de a dolog most sokkal komolyabb volt.
- Teljesen magába volt zuhanva az utóbbi napokban -mondta Vi. -Sosem láttam még ilyennek. Mikor Lance-el beszélt akkor is elég komolynak tűnt, mintha esetleg soha nem jön vissza.
- Nehéz időszakon ment át -válaszolta Corina. -Csak idő kell neki, de vissza fog jönni.
- Remélem. A része volt ennek a helynek, ahogy Lance is...
- Igen...
Pár pillanatnyi hallgatás borult rájuk.
- Furcsa lenne nem látni őket itt többet -mondta végül Vi és elment kiszolgálni egy vendéget.
"Egy időre el kell mennem. Talán hónapokra. Szeretném, ha addig figyelnél a többiekre. Vigyázz rájuk. Ha baj van szóljatok Lance-nek. Nem teljesen normális, de ha azt mondod neki, hogy én küldtelek, segíteni fog." Ezek voltak az utolsó dolgok, amiket Irnik Corina-nak mondott. Akkor még nem tudhatta, hogy Lance is el fog tűnni.
Ez nehezítette a dolgokat, de tartozott Irniknek azzal, hogy még így egyedül is vigyázni fog a többiekre amennyire tőle telik, vagy ha kell akár erőn felül is. A férfi amúgy is sokkal többet tett már érte, mint amennyit valaha vissza tudna fizetni.
- Szia, Corina.
Sasha és Lina volt az, kék és piros ruhában. Leültek mellé.
A két lányt Irnik még itt szedte össze. Corina nem értette sose, hogy a férfi hogy képes a mindenféle katona történeteivel megdumálni őket, igaz, roppant szórakoztatóan adta őket elő. De a két lány folyamatosan ott lógott rajta, mint két karácsonyfa dísz. Szóval vagy az van, hogy Irniknek olyan képessége van a nők megdumálásához, ami már-már természetfeletti, vagy Sasha és Lina nem éppen a legfényesebb elmék a környéken, vagy pedig a múltban történt valami hármójuk között. Cornia az utóbbira tippelt.
- Nem tudod mi van Irnikkel? -kérdezte Sasha. Ő volt a domináns kettejük közül. Lina visszahúzódóbb és csendesebb volt. -Nagyon zárkózott volt mikor utoljára beszéltünk.
- Igen -válaszolta Corina. -Elvesztett valakit, aki közel állt hozzá és ez megviselte.
Mindkét lány arcára aggodalom ült ki.
- Tudunk bármit segíteni?
Corina megfogta a lány kezét és megszorította.
- Minden rendben lesz -mondta. -Vissza fog jönni, csak kell neki egy kis idő.
Sasha-ra mosolygott, aki viszonozta azt.
- És, Sasha, ha bármi gond van szóljatok nekem és megoldjuk, jó?
A két lány bólogatott. Corina csak remélni tudta, hogy mindent megtud majd oldani és minden rendben lesz, mert most minden jónak tűnt, de ha tényleg történik valami...
- Corina -hangzott egy reszkető hang mögötte. Egy magas lány állt ott fehér harisnyában, kék ruhában, aranyszőke hajjal, zöld szemekkel és sápadt bőrrel. Marina. -Szia. Tudunk beszélni?
Marina azóta járt hozzá, mióta Lance bemutatta. Mindig előre bejelentkezett. Furcsa lány, de ártalmatlan. Mikor összejöttek Lance-el Irnik azt mondta "Ezek aztán egymásra találtak. Figyeld meg, a csaj ellik majd két olyat azt sem tudod mi az.".
- Persze -mondta Corina és visszafordult Sasha-hoz. -Vigyázzatok magatokra, jó?
- Jó, oké.
Corina felállt és megfogta Marina kezét. A lány olyan volt, mint aki menten elsírja magát, de lehet, hogy már túl is van rajta.
- Minden rendben? -kérdezte Corina.
Marina lehajtotta a fejét.
- Csak beszélni szeretnék veled. Kettesben.
- Jól van. Gyere, ott hátul nem fog minket senki zavarni.
>>>>>[Corina Irnik egyik legrégebbi kapcsolata. A viszonyuk és a múltjuk elég ködös. Mint mindig most sem akarom lelőni a poént, de annyit elmondhatok, hogy nagyon közel állnak egymáshoz, de a kapcsolatuk egyáltalán nem olyan, mint amire először gondolna az ember. Érdekesség még Corina-ról, hogy az ő karakterét szó szerint megálmodtam.
Elenával és Aleksandrával a kapcsolat sokkal egyszerűbb. Egyszerűen bírják a fickót, mert vicces és jó fej. Irnik kapcsolata Aleksandrával kicsit mélyebb. Miután egyszer megvédte a két lányt Aleksandra kifejezte háláját és ő lett Irnik egyik szeretője, pedig a férfi az apja is lehetne.
Corina és Marina kapcsolata is érdekesen indult. Corina kizárólag férfi ügyfelekkel dolgozott, de végül Marina rávette négyszeres árért (!), hogy ő vele is csinálja, amit csinál. Így lett Marina Corina első női kuncsaftja. Aztán a dolgok úgy alakultak, hogy Corina is belehabarodott Marinába, de a lány nem tette lapátra Lance-t, helyette lett egy szép kis szerelmi háromszög.]<<<<<
A Fenevad morgása
"I'm the hand of God
I'm the dark messiah
I'm the vengeful one
(Look inside and see what you're becoming)
In the blackest moment of a dying world
What have you become
(Look inside and see what you're becoming)"- Disturbed - The Vengeful One
A zuhogó esőben szivárványként úsztak a levegőben a város éjszakai fényei. A Natali Irodaház olyan volt, mint egy hatalmas fekete légypapír, amire szentjánosbogarak ragadtak. Az épület kisebb vállalkozásoknak és egyéni vállalkozóknak volt a székhelye. Minden volt itt az orvostól a könyvelőn át az ügyvédig.
Az utca másik oldalán az egyik sikátor sötétjéből egy árnyék figyelte az épületet. Mikor egy autó elhúzott az úton elindult. Cipői nedvesen kopogtak a betonon. A főbejárat fotocellás ajtaja szisszenve nyílt ki előtte. A steril fehér folyosón négy biztonsági őr állt. Éppen váltották egymást a portán.
- Uram, az ügyfélfogadás...
Az őr elakadt a mondatban, mikor meglátta a jövevény csuklyája alól rábámuló maszkot. Reagálni azonban egyikük sem tudott. Másodperceken belül mindannyian halottak voltak. Mindegyikük pontosan két lövést kapott. Egyet mellbe, egyet fejbe. Az alak előresietett és egy lövéssel végzett a pult mögött álló egyik őrrel. Szétrepedő fejéből vér spriccelt a falon lévő kivetítőkre. A másik őr az őrszobába vezető ajtó felé menekült, amin holtan esett be a hát- és fejlövés után.
A hangtompító által mély dübörgésre csökkentett lövések zaját hamar elnyelte a csend. A férfi körbenézett. Az összes őr, aki jelenleg az épületben tartózkodott ott hevert holtan. A látótere sarkában látta, hogy csak három töltény maradt a fegyverben. Kilökte a tárat és zsebre rakta, majd betárazott egy újat. Átlépte a testeket és a lifthez lépett. Megnyomta a hívógombot. Várakozás közben a célt ismételgette magában: 7. emelet, Annabelle James.
A 7. emeleten végigsétált a tiszta, fehér folyosón a névtáblákat figyelve. Rövid keresés után meg is találta. Az ajtó nyitva volt. Bent egy váróterem volt párnázott székekkel, növényekkel és ízlésesnek mondott képekkel a falakon. Volt még egy asztal, ami mögött egy fiatal nő rakodott. Az ajtó nyílására felkapta a fejét és az arcára a rémület ült ki. Két dübörgő lövés dördült. Vér fröccsent a falra. A nő nekiesett a falnak és összecsuklott.
Egy ajtó vezetett tovább. A férfi megállt előtte, a kabátja alá rejtette a pisztolyt és előhúzott egy kést. Benyitott. Egy széles asztalnál egy nő ült és a számítógépén dolgozott. A névtáblán az Annabelle James név állt. Felnézett, majd megrettenve felugrott.
- Ki maga?
A maszkos férfi belökte maga mögött az ajtót és elindult a nő felé meg sem próbálva elrejteni a kezében lévő kést.
- Ne jöjjön közelebb!
Hallani lehetett, ahogy az asztal alatt püföli a PANICBUTTON-t, de lent nem volt senki, aki válaszolhatott volna a segélyhívásra. A nő nekilapult a falnak, ahogy a férfi megállt előtte. A maszkos alak hirtelen odakapott, megragadta a nő haját és átrántotta az asztalon leverve arról mindent. A nő sikoltozott, ahogy a férfi a földre teperte, a fejét a földre nyomta és a hátára térdelt.
- Apples, Quinn Sullivan, Irnik -mondta a férfi. -Mit mondanak ezek a nevek?
- Nem tudom miről beszél -válaszolta a nő aztán fájdalmasan felsikoltott, ahogy a kés átfúródott a jobb kézfején.
- Tudom, hogy te intézed a könyvelést és jó mélyen benne vagy a szemetükben. Valaki akciót rendelt el ezek ellen az emberek ellen. Tudni akarom ki.
- Nem tudom -zokogta a nő. -Én csak elkönyveltem az összeget.
Újból felordított, ahogy a kés elfordult a kezében.
- Monty Harcrow! Monty Harcrow! -kiabálta a nő fájdalmában. -Idejött és azt mondta könyveljek le 10000 nuyen-t a cégének mint beruházást. Valamit Irnikkkel és Apples-el akartak, de nem tudom mit! A harmadik neve sosem hallottam!
- Monty Harcrow -ismételte a férfi.
Kihúzta a kést a nő kezéből és felállt. A nő a hátára fordult, magához szorította sérült kezét és a fölötte tornyosuló férfira nézett félelemtől remegő szemekkel.
- Köszönöm az együttműködést -mondta a férfi és egy gyors mozdulattal rátiport a nő nyakára összezúzva a légcsövét, egy újabb mozdulattal pedig elroppantva a nyakát.
>>>>>[Irnik elindult, hogy utána járjon kik felelősek Quinn haláláért és nem kegyelmez senkinek sem. És hogy kicsoda Apples? A történetnek ezen a pontján ő még nem fontos, de hamarosan kitérek rá is, mert később nagyon fontos szerepe volt.]<<<<<
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.