>>>>>[Irnik beteljesítette a bosszúját, de talán egy kicsit túl messzire ment.
Íródott: 2015.10.29.]<<<<<
A Fenevad kitör
"A legsötétebb az az ablak, amelyik egykor világított."
- Katarina Mazetti
Este tíz felé járt már az idő. A ház kertjében sötétség uralkodott, csak a kis kerti lámpák és a ház ablakain kiszűrődő fények világították meg a virágágyásokat, bokrokat, fákat és a medencét. Az őrök lassan sétáltak fel-alá az épület körül nem számítva semmire ma éjjel sem. Semmi sejtésük sem volt a bokrok között meghúzódott lecsapni kész fenevadakról.
- Átvettem az irányítást a rendszer felett. Várom az utasításokat -hangzott a rádióban.
- 2200 órakor lődd le a rendszert.
Két őr összetalálkozott a nappali üvegablaka előtt. Az egyik rágyújtott egy cigire. 21:58. Bent ketten a tévén Urban Brawl-t néztek, majd megjelent egy harmadik. Valamit mondott nekik, mire lekapcsolták a tévét és kimentek a nappaliból. 21:59.
- Nincsenek túlélők.
22:00. Az épület hirtelen elsötétült. Az üvegajtónál álló őrök felkapták a tekintetüket, majd az üvegajtó betört mögöttük a fejükön áthatoló lövedékektől. A bokrok közül árnyak indultak meg a ház felé végig a gyepen.
Egy őr zseblámpával világítva a nappali felé ment. Hallotta az üvegszilánkok csörgését és odakapta a lámpa fényét és meglátta a vadászó árnyék csupasz, maszk arcát pont mielőtt az két lövéssel végett vele.
- Behatolók -hallatszott a suttogás a sötétben a konyha felől.
Az egyik árnyék a hang irányába indult. Egy fegyveres a pisztolyát előre szegezve kifordult a konyhából és próbálta célba venni az árnyat a teljes sötétségben. Két gyors lövést kapott. Egyet mellbe, egyet fejbe. Az árnyék visszafordult és társával a ház belseje felé mentek. A vadászat folytatódott.
A sötét dolgozószobában egy férfi ült az íróasztala előtti székben. Két testőre idegesen próbálta elérni a ház többi őrét. Hiába. Lámpáikkal hol az ablakra, hol az ajtóra világítottak. Hallották a fenevadakat mindenhonnan közeledni. Látták az árnyaikat elsuhanni az ablak előtt.
Hirtelen kopogtak. A lámpák és a fegyverek az ajtóra szegeződtek, aztán a fények felgyúltak ismét. Az ablak mögöttük betört. A két testőr holtan terült el. Az ajtó beszakadt. A szoba közepén ülő férfi remegve nézte végig, ahogy az ajtón három fegyveres hatol be, mögötte az ablakon keresztül pedig kettő jelent meg mellette. Mindegyikük arcát maszk takarta. Katonáknak tűntek és talán azok is voltak.
Körbeállták a férfit, majd az egyik leengedte a puskáját, a combtokjából egy hangtompítós pisztolyt húzott elő. A férfi kihúzta magát, ahogy a katona megállt előtte, de nem emelte rá a fegyvert, helyette belenyúlt a mellénye zsebébe és elővett egy képet, amit felmutatott neki. Egy mosolygós, fekete hajú lány volt rajta kék ruhában.
- Hát te vagy az? -nézett fel a maszkosra a férfi tágra nyílt szemekkel. -Appels küldött?
A maszkos nem válaszolt. A nyomasztó csöndet léptek zaja és zokogás törte meg. Újabb két fegyveres érkezett. Egy nőt hoztak két gyerekkel, egy fiúval és egy lánnyal.
- Apples engem akar -mondta a férfi. -Őket hagyjátok.
- Adam? -szólt a nő a két remegő gyereket magához szorítva.
- Nem lesz semmi baj.
A maszkos felmutatta újra a képet.
- Mit akartok? -kérdezte a férfi, aztán hirtelen belenyilallt a felismerés. -Nem Apples küldött.
A maszkos leengedte a képet és a rettegő nő felé fordult. Felemelte a pisztolyt és két lövést adott le. A kisfiú és a kislány összecsuklott. A nő csak pár másodperc után sikoltott fel és borult térdre. Sírva ölelte magához a két kis testet. Könnyes szemeivel felnézett a döbbent férfira és pillantásuk még utoljára találkozott, mielőtt a nő a halálos lövéstől gyerekeire borult volna.
A férfi sokkolva ült a székben és bámulta a három testet. Remegő kezekkel felemelkedett, de a lábai nem engedelmeskedtek és térdre esett. Megérintette a testeket és sírva fakadt. Hosszan és keservesen sírt. Végül felnézett. A maszkos odanyújtotta neki a képet. A férfi letörölte a könnyeit és elvette. Megnézte a lányt rajta.
- Én... -kezdte a férfi, de a sírás elszorította a torkát. -Én...
- Tudom -mondta a maszkos.
A férfi fejére célzott és meghúzta a ravaszt.
>>>>>[Ezután a karakterekben ismét előjött a félelem, hogy mi lesz, ha Irnik visszatér. Különösen azért mert itt már látszott, hogy a férfi nem csak hogy nagyon dühös, de nincs is egyedül.
Apples itt még mindig egy rejtélyes valaki és egészen sokáig nem is derült ki, hogy ki is ő.]<<<<<
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.