>>>>>[Mikor a Királyok területén voltak Snake meglátogatta Jo-t. A lány sokmindenen keresztülment mióta eltűnt. Elmesélte, hogy a Pokolkutyák fogták el mikor James-el együtt csavarogtak, majd a Légió (egy másik banda, akiknek a kultúrája erősen merít az Ókori Rómáéból) megölte a fogva tartóit és egy Lucius legátus nevű alvezér háremébe került. Ott élt sokáig két másik lánnyal, Wolf-al és Kush-al. Ekkor veszítette el a bal kezét, amit büntetésből vágtak le. Végül Darius megtalálta, párbajra hívta Lucius-t és megölte, majd nyereményként elvitte mindhármójukat.
Jo azóta ott lent él a Királyok banda területén egy Glory nevű nővel. Glory külseje óvatosságra intette Snake-et. A hallga nő ugyanis láthatóan tele volt beültetésekkel és a bőrpáncélzata volt a kevésbé látványos. A karjai ugyanis rémisztő külsőt kölcsönöztek neki, de úgy tűnt Jo és ő elég közeli viszonyban vannak, habár az nem derült ki hogyan ismerkedtek meg.
Jo ugyan még mindig ugyanúgy néz ki mint azelőtt: vékony, törékeny lány, hosszú, fekete hajjal és piercingekkel. De azok után amiken keresztülment már egy érettebb nővé vált és nem volt már az a félénk, érzékeny lány, akit Snake megismert. Jo egy Hakan nevű török fickó kávézójában kezdett dolgozni, aki annak ellenére alkalmazta, hogy a lánynak hiányzott az egyik keze.
Íródott: 2015.10.31.]<<<<<
Együtt kell élned a döntéseiddel
"You’ve got your dreams you’re not ready to go.
You’ve got your life and you can take it slow.
You’ve got to live with the choices you’ve made.
So let the poison course through your veins."
- Exotype - Nanovirus
- Volt ott még két másik lány is rajtam kívül -magyarázott tovább Jo. -Wolf és Kush. Sokat segítettek nekem, sokat segítettünk egymásnak. Olyanok voltunk, mint egy család. Mint a nővérek. Wolf volt köztünk az idősebb. Ő volt a legrégebb óta Lucius nője. Vigyázott rám és Kush-ra. Kush pedig olyan ártatlan volt. Azt hiszem jobban megviselte az egész, mint engem. De Wolf törődött velünk. Kíváncsi vagyok mi lett velük. Hol vannak most? Mikor Darius eljött és megölte Lucius-t őket is lehozta. Megnyerte őket is, mintha...
- Amit megölsz az a tied -szólt közbe Glory monoton hangon.
- Igen. De aztán ők másfelé mentek. Jó lenne újra találkozni velük. Szólj, ha túl sokat beszélek, vagy ha idegesítelek.
- Nem, nem zavarsz.
A romos házakkal és szeméttel szegélyezett utcákon sétáltak. Az emberek mind megbámulták őket, Glory rémisztő fém karjait. Félreálltak az újukból, suttogtak mögöttük. A főtérre kiérve megálltak egy, a többi leharcolt épület közül némileg kilógó, üzlet előtt. Látszott rajta, hogy nemrég csinálták meg. Nem voltak ablakai, csak egy tejüveg fotocellás ajtaja, amin a nyitvatartási időpontok fölött egy felirat állt: "Dr. Gibson klinikája".
- Fogadok, hogy semmi komolyat nem talál majd -mondta Jo és meglévő kezét Glory fém vállára tette és lányra mosolygott. -Hakan-nál leszek. Majd ha gondolod nézz be, ha végeztél.
Glory bólintott és hosszan nézte az integetve elsiető Jo-t, mielőtt belépett volna a fotocellás ajtón. Egy szokatlanul tiszta váróterembe jutott. A falon képek lógtak, a sarkokban virágok voltak. Már-már steril volt a hely.
A szemben lévő ajtó hirtelen kinyílt és egy nő lépett ki rajta, aki kézen fogva egy kisfiút vezetett. Egy fiatal orvosi köpenyes férfi kísérte őket. Dr. Gibson.
- Minden este, lefekvés előtt adja be neki és tartsa a meleg takaró alatt. Pár nap és meg fog gyógyulni.
- Nagyon köszönöm.
- Kérem.
A nő megtorpant az ijedtségtől, amikor meglátta Glory-t. Magához húzta a kisfiút és a lehető legtávolabb kerülték el. A kisfiú csodálkozva bámulta.
- Anya, mi baja a néninek?
- Csend legyen és nem illik bámulni.
A fotocellás ajtó szisszenve csukódott be mögöttük.
- Glory -szólt az orvos mosolyogva. -Már vártalak. Gyere be.
Glory a vizsgálószék felé indult.
- Nem -szólt rá Gibson. -Nem oda. Kérlek feküdj fel ide. Szeretnélek alaposan átvizsgálni, ha megengeded.
A lány ráfeküdt a vizsgáló asztalra. Kellően széles volt, a karjai is kényelmesen elfértek. Az orvos fölé állt és a kommlinkjén nyomkodott valamit.
- Rendben -mondta. -Egy mélyreható diagnosztikát futtatok a beültetéseiden. Ha a látásod hirtelen egyszínűvé válna, mondjuk vörösre, zöldre, vagy kékre az normális.
Eltette a kommlinkjét a zsebébe és megfogta Glory karját, nézegette, nyomkodta a könyék és váll részeknél.
- Örülök, hogy az a lány rábeszélt, hogy megint elgyere -mondta a férfi. -Hogy is hívják?
- Jo.
- Igen. Tudom, hogy azért nem jártál ide, mert folyton papoltam neked mennyire egészségtelen ez, meg minden, de szerintem ezt úgyis tudod már. Szóval most nem fogok, vagy legalábbis remélem, hogy nem.
Elővette a kommlinkjét, kihúzott belőle egy kábelt és Glory karjába dugta.
- Oké. Kérlek hajlítsd be a mutatóujjad. Jó. Most a gyűrűsujjad. Aha. Most szorítsd ökölbe a kezed, majd nyisd ki. Még egyszer. Hmmm.
Átsétált az asztal másik oldalára és ott is megnézte a kart.
- Tudom, hogy mondtam már, hogy meglehetősen régiek a karjaid. Múzeumi darabok és nem igazán tudnék velük semmit kezdeni, ha esetleg úgy döntenél valami kényelmesebbre cseréled őket. De aztán azon gondolkodtam, hogy talán egy gyűjtőnek, vagy múzeumnak megérne talán valamit. Nem gondolod? Hajlítsd be a mutatóujjad. Gyűrűsujjat. Jó. Most ökölbe. Még egyszer. Még egyszer. Jól van.
Gibson nyomkodni kezdte a kommlinkjét. Hümmögött és aházott, majd zsebre vágta.
- Rendben. A beültetéseid úgy tűnik rendben működnek. Oké. Most meg fogom nézni a bőrpáncélzatod és a mellednél a kiberkar merevítéseit, ami azt jelenti, hogy hozzád fogok érni. Intimen. Nem vagyok idióta, csak azért szólok mert volt egyszer egy olyan páciensem, akit "váratlanul váratlan helyen" érintettem meg és majdnem letépte a fejem. Nem akarta, csak tudod, reflexek. Szóval, volt bármi olyan sérülésed, ami érinthette a bőrpáncélzatot?
- Nem.
Gibson végigtapogatta Glory hasán a kemény lemezeket. Végighúzta a kezét a csípőjén keresve horpadásokat, vagy más sérüléseket. Nem talált.
- Rendben. Akkor nézzük itt -Glory mellkasán és nyakánál húzódó krómozott merevítőket kezdte vizsgálni. -Jónak tűnnek, de... Nem érezted úgy mostanában, hogy fáj a nyakad, a vállaid, a hátad, esetleg nem fáj mostanában a fejed? De őszintén.
- A nyakam szokott fájni. Meg naponta jön rám tompa fejfájás.
Az orvos megemelte Glory fejét végigsimította a kezét a nyakán, majd összehúzta az ujjait és egy sávon végighúzta.
- Itt?
- Igen.
- Aha. Kérlek fordulj a hasadra.
A lány átfordult. Gibson megnézte a csípőjén és a hátán a bőrpáncéllemezeket, majd a kiberkar merevítéseit a nyakánál és a lapockájánál.
- Jól van. Végeztünk.
Glory felült. Gibson a kommlinkjére nézett és sóhajtott.
- Tudom, hogy azt mondtam nem fogok papolni, de a helyzet nem jó. A karjaid ősiek. Nagyon. Az egyik, hogy rettenetesen megterhelőek a szervezetedre. A merevítések még tartanak, de a tested nem bírja. A karok súlya a nyakadra nehezedik, emiatt fáj és emiatt van a fejfájásod is. És ez csak rosszabb lesz. A másik, ami sokkal aggasztóbb, hogy a karok hardveresen és szoftveresen is kezdik megadni magukat. A hardveres részt még valahogy meg tudnám oldani, de a szoftvert nem tudom frissíteni és a gyártó sem csinál már ehhez javításokat. A tesztek alapján a karok mozgása romlott. Nem úgy reagál az idegi utasításokra, ahogy kell. Előfordulhatnak akaratlan mozgások, rángások, ami ahhoz vezethet, hogy kárt tehetsz saját magadban, vagy olyanokban, akikben nem akarsz. Ki kell ezt szedni belőled. Minél előbb, különben meg fog nyomorítani.
Glory végighallgatta, aztán leszállt az asztalról és a kijárat felé indult.
- Csak remélni tudom, hogy odafigyeltél arra, amit mondtam -mondta Gibson. -De jó hírem is van. Találtam kezet a barátnődnek. Jo-nak. 6000 nuyen-ért. Csak a pénz kell és egy héten belül meg is kaphatja.
- Köszönöm -mondta Glory visszafordulva, aztán ment tovább a kijárat felé.
- Glory, de magadról se feledkezz meg. Tudok neked is új karokat szerezni. Jobbakat. Egyáltalán miért vannak ezek benned?
A lány megtorpant, majd visszafordult. Vörös szemeivel Gibson-ra nézett.
- Együtt kell élnünk a döntéseinkkel.
Az fotocellás ajtó szisszenve záródott be mögötte.
>>>>>[Jo -mint sokan mások -egy kisebb karakternek indult mindenféle különösebb cél nélkül. Nem mindig szoktam karaktereket egy konkrét célra készíteni, de még ha meg is teszem a céljuk beteljesítése után nem törlöm őket, hanem hagyom létezni. Jo is egy ilyen karakter, akivel nem volt semmi különösebb célom, nem volt forgatókönyv hozzá, egyszerűen hagytam létezni és végül megtalálta az útját, ami eddig ide vezette. Általában jobb hagyni a karaktereket azt tenni, amit szeretnének ahelyett, hogy erőltetnénk őket valamilyen irányba, mert így lesz a történetük igazán érdekes.
Sokáig Jo külseje elég vázlatos volt, ahogy ez általában lenni szokott. Végül találtam egy Suicide Girl modellt, aki egy-az-egyben úgy néz ki mint ahogy őt elképzeltem. Az ember a legfurább helyeken talál inspirációra.
Glory-t kisebb módosításokkal vettem át a Shadowrun: Dragonfall játékból. A Dragonfall a kedvenc részem a Harebrained Schemes Shadowrun sorozatából és Glory a kedvenc karakterem belőle. A fejlesztők, a játék és a karakter iránti tiszteletből vontam be őt a játékunkba.]<<<<<
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.