>>>>>[Marina egy komplikált személyiség. Zárkózott. Egy művész. Igazán csak akkor tudod őt megérteni, ha megérted a művészetét.
Íródott: 2015.11.01.]<<<<<
Nincsen szám és sikoltani akarok
Marina a vászon előtt ült és bámult a semmibe. Vékony ujjai között lazán lógott az ecset. Valahol máshol volt. A romos, lüktető hússal benőtt városban. Egy hosszú úton sétált a torz emberlények között. Az égen koromfekete felhők úsztak és fel-feltűnt a halott Fekete Nap. Az undorító utcát emberlények tömege állta el. Átverekedte magát az ocsmányságok seregén. Az emberlények keléses, rovar, növény vagy egészen leírhatatlanul torz arcán genny és vörös folyadék patakzott, ahogy az előttük tornyosuló hatalmas, lüktető épületre néztek fől. Marina is felnézett és a vörös masszától és erektől lüktető épülettömeg tetején egy fekete szárnyú angyalt látott meg. Fényárban úszott, arca szakállas volt, szemei fáradtan néztek le a rémségek seregére, majd széttárta szárnyait és lassan emelkedett fel a halott Nap felé, hogy soha vissza ne térjen erre a kihalt világra.
A lány ujjai megfeszültek az ecseten, a keze felemelkedett és a vásznon elkezdett megszületni valami.
***
Egy férfi feküdt a kórházi ágyon. Csövek és kábelek lógta ki belőle. A mellette lévő gép szabályos időközönként pittyent és szuszogott. A férfi szakállas arca nyugodt volt, mintha aludna. Marina ott állt mellette és nem vette le a szemét a férfi arcáról. A szobában volt még az anyja is, egy orvos és egy nővér. Vártak, mintha az utolsó pillanatban történhetne valami csoda.
Akkor sem vette le a szemét a férfiról, mikor anyja bólintott és az orvos lekapcsolta a gépet. Mikor a csipogás abbamaradt Marina még akkor se fordult el. A szemeiből könnyek kezdtek folyni. Anyja odalépett hozzá és megfogta a kezét. A lány csak állt és nézte a könnyektől homályos férfit. Nem tudta mi mást tehetett volna.
***
Az ecset szaladt a vásznon, majd megállt. A képen nem volt más, csak a halott föld és a kocsonyása lüktető vörös domb. Marina leengedte az ecsetet és csak bámult maga elé.
A magasban parázslott a Hold. A lepusztult dombokon a szél kavarta a port, de az egyik dombon, mint egy daganat, egy fekete kastély magasodott, ablakaiból ocsmány massza ömlött ki. Ahogy odaért a kapu magától kinyílt előtte. Bent magas, karcsú emberlények csápjaikkal egymásba karolva, pióca szájukat egymáshoz tapasztva táncoltak és őrülten vonaglottak az őrjítő, túlvilági zenére.
Marina beljebb ment a rémisztő társaságban, de egy karmos csáp rácsavarodott a karjára, majd egy újabb. Egy nagy hústömeg húzta oda magához fájdalomtól bénult testét. Újabb csápokkal tekerte körbe, amik bekúsztak mindenhova és ott sértették fel a bőrét, ott martak a húsába, ahol a legjobban fájt neki. A kínok hamar megtörték gyenge testét. Mikor már sírt és könyörgött kétségbeesésében a lüktető hústömegen egy fogatlan, nyálas száj nyílt. Bekapta a lányt, szopogatta, nyalogatta. Marina fájdalmak közt, meggyalázva, zokogva szenvedett a perverz lény mocskában ázva.
A piócák tovább járték tébolyult táncukat semmit nem törődve a kétségbeesett lánnyal. Az őrült zene egyre hangosabb és vadabb lett. A mennyezetről fekete nyálka kezdett csöpögni, majd folyni, végül áradni. Ellepte Marinát. Belement a szájába, az orrába, belélegezte, fuldoklott.
A lány összerándult és felnyögött. Az ecset kiesett a kezéből. Levegő után kapkodott. Felnézett az vásznon lévő undorító tájra. Lehajolt az ecsetért. Vett néhány mély lélegzetet és a keze újra járni kezdett a vásznon.
***
- Hadd mutassam be a fiamat, Jarred-et -mondta Mr. Webster.
Jarred egy fiatal, szőke és kék szemű férfi volt. Sokan bizonyára vonzónak és jóképűnek találták volna, de Marinát inkább megrémítette. Volt benne is valami, akárcsak az apjában, ami nyugtalanította. A mosolyuk, a járásuk, ahogy az emberre néztek, ahogy beszéltek, a hatalmuk. Ez nyugtalanította bennük. Félt tőlük, félt a hatalmuktól és attól, amire képes.
A fiatal férfi mosolyogva kezet fogott Marina anyjával, majd a lány felé fordult. Marina tétován nyújtotta a kezét, a férfi megfogta és kezet csókolt neki. Látta anyján és Mr. Webster-en az elégedettséget, ami még jobban megrémítette.
- Jarred -szólt Mr. Webster. -Nekünk még van egy-két megbeszélni valónk. Miért nem vezeted körbe addig a kisasszonyt?
Jarred bólintott, Marinára mosolygott és a karját nyújtotta.
- Hölgyem.
A lány belekarolt és elindultak körbe a nagy fogadóteremben. Jarred beszélt, sokat, sok mindenről, ő pedig hallgatott. Más emberek jöttek oda hozzájuk. Gazdagok, híresek, neo-arisztokraták ősi, nagy és befolyásos családokból. Marina érezte, hogy nem tartozik ide, hogy lenézik, hogy megvetik és félt. Félt Jarred-től, félt, hogy az anyja milyen üzletet köt Mr. Webster-el, félt, hogy áruba bocsátja őt játékként a hatalmasoknak. Félt mindentől és mindenkitől. Egyedül volt, elhagyatottan, elveszve, rémülten, tehetetlenül.
***
Leengedte az ecsetet és ránézett a nyomorult teremtményre, ami bánatosan és szánalmasan nézett rá vissza a vászonról. Sárga, kocsonyás testét tapogatózószerű lábai hajtották előre undorító nyálkát hagyva maguk után. Fején nem volt se száj, se fül, se orr, se semmi, ami fejjé tehette volna leszámítva a két hatalmas fehér szemét, amikben mintha köd gomolygott volna.
A szánalmas teremtmény reményvesztetten nézett a lányra, segítséget akart. Nem kellett hozzá száj, hogy elmondja, mert Marina nagyon is ismerte ezt a meggyötört és meggyalázott torzszülöttet. Tudta mire gondol, mire vágyik, mert az ő fejében is ugyanaz a gondolat keringett. "Nincsen szám és sikoltani akarok."
>>>>>[Ez volt a pont, ahol Marinán elkezdett látszani, hogy valami problémája van, de mikor kérdezték sose mondta el, hogy mi az csak hogy majd megoldja. Ez nem kis aggodalmat okozott Lance-nek és Corina-nak, de nem tehettek sokat. Sajnos a probléma sokkal nagyobb volt mint amit kezelni tudott volna egyedül.
A cím egyébként utalás Harlan Ellison novellájára, az I Have No Mouth, And I Must Scream-re, ami magyar fordításban Szája sincsen, úgy üvölt címen jelent meg, ami a legrosszabb címfordítás, amit életembe láttam. Én inkább maradok a saját fordításomnál.]<<<<<
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.