>>>>>[Corina élete meglehetősen mozgalmassá vált miután Irnik elment.
A férfi távozása után Corina folytatta tovább a munkáját, ami azzal egészült ki, hogy figyelt rá, hogy Aleksandrát és Linát (a Kéket és a Pirosat) távol tartsa bajtól, illetve vigasztalta és vigyázott Marinára is. Sokat tett, hogy betartsa, amit ígért Irniknek és nem egyszer szó szerint a körmeivel küzdött a saját és mások védelméért. Elég komoly erőfeszítés volt ez a részéről, mert hónapokig csinálta ezt. Ez alatt az idő alatt erősödött meg a kapcsolat közte és Marina között, amiben kezdetben Corina támogatta a lányt, majd később ez egy kicsit az ellentétére fordult. Itt vált Corina ténylegesen is Lance konkurenciájává.
Corina életének egy nagy fordulata is itt következett be, mikor Marinával sétált hazafelé (ekkor már a lány rendszeresen jár Corina lakására). Az utcán néhány bandatag támadta meg őket. Corina Marina védelmére kelt, de esélye sem lett volna, ha a mágiája nem materializálódott volna spontán. Corina ugyanis Felébredt volt, amiről még ő maga sem tudott (mellesleg mágiát használt akkor is mikor a kuncsaftjait ápolta, csak nem tudott róla, ezért is volt olyan jó és keresett). Ezzel egy teljesen új világ és új lehetőség nyíltak meg előtte, csak kellett valaki, aki meg tudja tanítani neki hogyan használja az új erejét.
Íródott: 2015.11.19.]<<<<<
Hazatérés
"So hold me when I'm here
Right me when I'm wrong
Hold me when I'm scared
And love me when I'm gone"
- Three Doors Down - When I'm Gone
Marina és Corina a Club 27 pultjánál ültek egy üveg Hennessy és egy kóla társaságában. Marina haja most rövid és hamu szőke volt. Fekete ruhákban volt most is, mint minden nap mióta az apja meghalt. Az utóbbi hónapok nehézségei Corina-n látszottak a legjobban. Az arcán több seb és véraláfutás is volt, ahogy a nyakán és kezein is. Az ujjai sebesek voltak, néhány körme le volt törve. Fáradtan nézett bele a poharába. Marina megfogta a kezét és megszorította.
- Annyira fáradt vagyok -szólt Corina. -Nem tudom meddig fogom tudni ezt csinálni. Ezt a G.I. Jane dolgot.
- De nem kell ezt csinálnod -mondta Marina. -Elmehetnénk ketten valahova máshova. Ahol nyugisabb. A pénz miatt sem kellene aggódnod.
- Nem. Nem akarok mástól függeni, vagy más terhére lenni. Meg amúgy sem értek semmihez, nem vagyok jó semmire, nincsen semmim, csak ez.
- Ez nem igaz.
- De az! -erősködött Corina. -Nekem csak ez van. Csak ők és te. Meg az ígéretem, hogy vigyázok mindenkire, ameddig Irnik visszajön. Csak talán kicsit nagyobb teher zuhant rám, mint amit elbírok.
Beleivott az italába.
- Hova ment egyébként? -kérdezte Marina. -Biztos, hogy visszajön?
- Visszajön -mondta Corina határozottan a lányra nézve. -Mindig visszajön. Csak azt remélem, hogy nem túl későn.
- Én is remélem -mondta Marina, aztán elmosolyodott. -A rosszfiúk érdekében is, mert elég veszedelmes vagy. Mint mikor lekarmoltad annak a srácnak az arcát.
- Mert bedrogozott téged! -csattant fel Corina. -Az volt a szerencséje, hogy elmondta, hogy mivel és hogy kitől kapta, különben a faszát a szájába tömtem volna.
- Aztán meg felpofoztad azt a lányt, aki a drogot árulta.
- Büdös ribanc -Corina kiitta a poharát. -Aztán még engem akartak kidobni.
- Igen -nevetett Marina, aztán elhallgatott. -Ez mondjuk egy olyan, amire vicces visszagondolni.
Corina furcsállóan nézett a lányra.
- Akkor ijesztő volt -magyarázta Marina -, ahogy ráncigáltál össze vissza, kiabáltál mindenkivel én meg nem értettem mi történik, csak azt, hogy valami nagyon rossz fog történni velem. De innen visszagondolva egy kicsit vicces az egész.
- Irniknek igaza volt, te tényleg fura vagy -mondta Corina és újratöltötte a poharát.
- Igen, az vagyok. De volt mikor nem volt vicces. Mikor az a két fickó jött. Kik voltak azok?
Corina megszorította a poharat.
- Az egyikük egy egy régi kuncsaftom volt, akit még Irnik távolított el, mert többet akart a pénzéért. Remélem a seggfej egy életre megvakult. Sajnálom, hogy abba belekeveredtél.
- Gyakran történik ez veled?
- Hogy mindent el akarnak venni tőlem, amit szerintük kifizettek? Nem, csak most észrevették, hogy a nagymacska házon kívül van. Talán meg is kapták volna, amiért jöttek, csak elkövették azt a hibát, hogy téged is bántani akartak. Egy vagy közülünk és én megvédem az enyéimet.
- Tudom -mondta Marina. -Erősebb vagy, mint amilyennek tűnsz és szerintem mindenki örül, hogy legalább te itt vagy.
- Köszönöm.
- Meg tudom, hogy nagyjából teljesen haszontalan vagyok és inkább teher vagyok, mint segítség, de ha valamit tudok segíteni, akkor...
Corina elmosolyodott.
- Már az is sokat jelent, hogy itt vagy.
Marina viszonozta a mosolyt, aztán aggodalom ült ki az arcára és megszorította Corina kezét.
- De vigyázz magadra azért, jó?
Corina lenézett a lány kezére, amin ott volt az a DocWagon karkötő, amin segítséget hívott miután az a dolog történt. A kukák lebegtek körülötte, villámok cikáztak és szikráztak mindenfelé irányíthatatlanul mint a dühének kivetülése. Rémisztő volt, és nem csak a látvány, hanem a tudat, hogy nem tudta irányítani, hogy akár Marina is megsérülhetett volna tőle, vagy rosszabb, vagy akár ő is belehalhatott volna.
- Hé, szívi, mennyi egy körre? -hangzott egy mély férfi hang mögöttük.
Corina visszazökkent az emlékekből és sóhajtott egyet.
- Bocs, de ma nem dolgozom -mondta és megfordult.
Egy magas, széles vállú férfi állt ott hosszú kabátban. Haja kócos volt, szakállas arcán széles mosoly húzódott. Corina-nak pár pillanatba beletelt mire felismerte a férfi fáradt arcát. Irnik volt az.
- Ezt sajnálattal hallom, pedig most rám férne egy... -mondta a férfi, de a nyakába ugró lány félbeszakította. -Na, helló. Ezek szerint hiányoztam.
Corina-nak komoly erőfeszítésébe telt, hogy ne sírja el magát, ahogy a hirtelen megkönnyebbüléstől minden rá nehezedő teher és fájdalom egyszerre szűnt meg.
- Most már itt vagyok -mondta Irnik és megsimogatta a lány fejét. -Sajnálom, hogy itt kellett hagyjalak. Had nézzelek.
Megfogta a lány arcát és végignézett a sebein.
- Mi történt az arcoddal?
Corina szipogott, majd elmosolyodott.
- Látnád azokat, akik csinálták -válaszolta.
Irnik felnevetett.
- Ezek szerint lemaradtam pár érdekes dologról.
- Úgyse hinnéd el, ha elmesélném.
- Te sem szoktad elhinni az én történeteimet. De a fontos az, hogy jól vagy.
Ismét magához ölelte a lányt.
- Hol voltál ilyen sokáig? -kérdezte Corina. -Féltem, hogy soha nem jössz vissza.
Irnik hosszú pillanatokig csendben volt, majd mikor újra megszólalt a hangjában valami szomorú beletörődés volt érezhető.
- Egy férfinak néha meg kell tennie, amit egy férfinak meg kell tennie.
- A férfiak idióták -jegyezte meg Corina.
- Igen, azok.
>>>>>[Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy Irnik nem ment a játékos karakterek után, hogy bosszút álljon, de a kérdés továbbra is megmaradt: megtudta-e vajon, hogy a karaktereknek köze volt Quinn megöléséhez vagy sem?]<<<<<
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.