Előzmények (a szükséges kontextus a novellák teljes megértéséhez):

 

Főszál

Miután Snake és Lance megegyezett a tünde Johnson-al, hogy dolgoznak neki a férfi azonnal talált is nekik feladatot. A visszaszerzett "halott" kislány testében elvileg volt valami szerkezet, ami bizonyítékot tartalmazhat a gyerekeltűnésekkel kapcsolatban. Az információk kiszedéséhez és feldolgozásához azonban egy dekásra volt szükség (a 4. kiadásban hackerek voltak, de az 5-ben visszatértek a dekáshoz szóval azt használom tovább). Történetesen a Johnson-nak volt egy dekása, de az éppen bajban volt és a játékosoknak neki kellett segíteniük.

A dekás egy Yoko Satonaka (utcai nevén Buborék hercegnő) nevű, 18 éves, ázsiai humán lány volt. Puyallup-ban, Frederickson-ban egy 20 emeletes épületben tartották fogva, ami a Titánok bandáé volt. Innen kellett kihozniuk a lányt élve. A dekkjének a visszaszerzése plusz pénzzel járt, de csak másodlagos volt.

Az épület sűrűn lakott volt, a felső szinteket a banda uralta és két mágus is volt velük, akik az asztrális felderítés során kicsipkézték Lance és az egyik szellemének a seggét elég rendesen. A lány pontos helyét nem tudták meghatározni.

A dolgok azonban tovább bonyolódtak. Ez volt ugyanis az a pont, ahol Anna Cherry emberei Lance-t lekövetve megtalálták a játékosokat és Doris Hauzer Kate Oxley és egy csapat árnyvadász (köztük a vendég játékos Boris nevű ex-Specnaz karakterének) társaságában megjelent a kommunánál. Feszült volt a beszélgetés és Lance kicsit le is feküdt Doris-nak (Snake szerint legalábbis), aki elég konkrétan elmagyarázta nekik a helyzetet: vagy segítenek neki a gyerekeltűnések felgöngyölítésében bizonyítékokat és infókat adva neki cserébe ő kimossa őket, vagy van a másik lehetőség.

Snake annyira nem szerette, ha dirigáltak neki és igazából annyira nem is izgatta a pusztulat közepén, hogy körözik-e vagy sem. A kommuna védelme azonban fontos volt neki és voltak elképzelései, hogy a nő miket vetne be, hogy megkapja, amit akar. Lance pedig nem volt hajlandó szakítani a régi életével Marina és a családja miatt, tehát tőle egyértelmű lépés volt, hogy meghajolt Doris-nak.

Ezzel bele is kerültek egy kettős helyzetbe. Kihez legyenek hűek: Doris-hoz vagy a Johnson-hoz? Doris a valódi tetteseket, a kígyó fejét akarta. Ezért is egyezett meg a játékosokkal ahelyett, hogy egyből lekapcsolta volna őket és ezt ők is tudták. Illetve ő tisztára tudta mosni a nevüket a Knight Errant-nál. A Johnson azonban az árnyvadász karrierjükben egy komoly kapcsolat tudott lenni és úgy tűnt elég nagy hatalom van mögötte, jóval nagyobb mint amekkora holmi Knight Errant nyomozónak lehetne. Viszont a szándékai elég rejtélyesek.

Akárhogy is volt egy munkájuk, amiben csatlakozott hozzájuk a vendég játékos Boris nevű karaktere és a haverja Igor. Hosszas tervezgetés után végül úgy döntöttek, hogy Snake és Boris az épület feletti utcaszintről leereszkednek a tetőre és onnan hatolnak be. Lance és Igor pedig majd alulról mennek fel. Így is tettek.

Az akció alatt megöltek rengeteg mindenkit. Bandatagokat, civileket, gyerekeket. Valahogy elfelejtették, hogy egy lakóépületben vannak és mindenkire lőttek, kivéve a szerencsétlen Kowalski-ra, akivel itt is összefutottak. Végül megtalálták Yoko-t nagyon rossz állapotban és sikerült kihozniuk. Snake azonban kapott egy vese lövést a furgonnal való menekülés közben. Az akciónak komoly visszhangja volt a helyi médiában. Terrorakciónak nevezték és annyira felháborodott mindenki, hogy még a Knight Errant is lement a környékre egy időre.

Snake új vesét a Johnson segítségével kapott egy Auris klinikán, ahol a lábadozás közben meg is látogatta a tünde és elmondta neki a kulcsmondatot: "Apples törődik a barátaival". Jelezve ezzel azt, hogy kinek is dolgoznak és hova is kéne a hűségüknek tartoznia, illetve finoman felvetve a kérdés, hogy vajon Apples mit tesz az ellenségeivel. Apples azonban továbbra is csak egy név maradt és még mindig nem lehetett tudni ki állt mögötte.

A sikeres akció után hosszabb pihenés következett, ami alatt a játékosok szembesültek tettükkel a híreken keresztül. Később a Johnson újra összehívta őket, miután Yoko felépült és feldolgozta az adatokat. A találkozón szembesültek Yoko nem egyszerű öltözködési stílusával (lila kapucnis pulóver ördögszarvakkal, lila cipők sárga csillagokkal, egy hold alakú citromsárga válltáska stb.). Itt mutattak egy felvételt, ami a "halott" kislány szemszögéből készült és két férfit mutatott, hogy vitatkoztak valamiről. Az egyik férfit nem sikerült azonosítani, de a másik Anton Kochanov volt, a Vory (orosz maffia) egy embere. A felvételről annyi látszott, hogy Anton nem kedvelte a másik férfit, bárki is legyen az.

A feladat adott volt. A Johnson azt akarta, hogy akárhogy de bírják szóra Anton-t. A játékosok megkapták az infókat a férfiről, akinek a fia és a felesége egy balesetben meghalt és egyetlen családja és mindene a lánya, Elena Kochanova, aki véletlenül ugyan az a lány, aki Irnik védelme alatt áll és Linának becéznek (ő a piros). A karaktereknek azonnal eszükbe jutott mikor Quinn-t holtan találták és el is gondolkodtak, hogy a legegyszerűbb megoldás, a lány elrablása, talán mégsem annyira jó ötlet, mert Irnik talán nem lesz velük olyan elnéző, különösen, ha Linának bármi baja esik.

   - El akarom porlasztani azt a helyet -mondta Yoko rajzfilm ikonjának az arcán halálos komolysággal. -Úgy haza akarom vágni a rendszerüket, hogy csak egy füstölgő kráter maradjon. De még mielőtt szarkupacot csinálok az egészből az összes adatukat szétküldöm az összes fórumra és blogra a mátrixon.

   Egy chat szobában ült még két ikonnal egy kör alakú asztal körül egy sötét erdő közepén.

   - Digitális felsózás -mondta a kalapos nyúl ikon frakkban. -Nekem tetszik.

   - Nem tudom -mondta a fekete hajú lány ikon fekete-piros csíkos pólóban. A fekete rúzs volt rajta és a szemei is feketével ki voltak emelve. Csak az egyik lábán volt harisnya, a másikra valami fém szerkezet volt szerelve. -Nem tudom mi történt veled, de...

   - Pontosan! -vágott közben Yoko vöröslő fejjel. -Nem tudod!

   - És ha megint elkapnak? -mondta lány.

   - Nem fognak, mert éppen azzal lesznek elfoglalva, hogy az agyuk a fülükön folyik ki.

   Csend lett.

   - Mikor azt mondtam, hogy füstölgő krátert akarok a helyből csinálni -folytatta Yoko -szó szerint értettem.

   A csíkos pólós lány összenézett a nyúllal.

   - Ha nem akartok segíteni, jól van -mondta Yoko és felállt. -Nem érdekel. Akkor egyedül zúzom le a helyet.

   - Nyugodj le -szólt rá a csíkos pólós lány.

   - Nyugodt vagyok! -morogta Yoko és az ikonja mérgesen felfújta az arcát.

   - Bármit is csináltak veled nagyon komoly dolog lehetett -folytatta a lány. -Ismerlek annyira, hogy tudjam, hogy a pusztítás nem a te stílusod és ha ilyen drasztikus módszerhez nyúlsz, akkor arra megvan a nagyon jó okod. Én veled vagyok. Kapják meg, amit megérdemelnek.

   Yoko ikonjáról eltűnt a düh animációja.

   - Köszönöm, Ruby -mondta.

   Mindketten a nyúlra néztek, aki meglepetten nézett fel a répaléből.

   - Hölgyeim -kezdte. -Már a feltételezés is sértő, hogy esetleg én saját akaratomból kimaradnék ebből. Ha pedig azt tervezitek, hogy kihagytok, akkor egy dolgot tehettek. Letehettek róla.

   Yoko elmosolyodott.

   - Köszi, Nyuszi Karl.

   - És hogyan tervezted ezt? -kérdezte Ruby.

   - Betörünk -kezdte Yoko. -Bent három felé kell válnunk. Valakinek az adatbankba kell mennie, hogy minden érdekeset, ami talál kiküldjön. Aztán valakinek le kell foglalnia jegeket és pókokat.

   - Elintézem az adatokat -jelentkezett Ruby.

   - Beszélek Bolyhospopó hercegnővel. Ő majd elintézi az adatok szétküldését -mondta Nyuszi Karl. -És majd én játszok velük pókfocit.

   - Süti. Én közben bemegyek a rendszer közepébe és megsütöm az egészet. Majd jelzek nektek mikor kell lelépni.

   - Csak kíváncsiságból kérdezem -szólt Ruby -, de pontosan mi is fog történni?

   Yoko arcára gonosz vigyor ült ki.

   - Hát, csináltam egy kis programot -kezdte -, amit ha rendszerszinten futtatok letöltődik a hardverek egy részére és hamis kérést küld a tápegység felé, hogy küldjön még feszültséget minek következtében -puff! A rendszer leégeti saját magát.

   - Ez azért elég király -mondta Nyuszi Karl.

   Egy kis mosoly húzódott Ruby ikonjának szomorú arcára.

   - Ha dühös vagy az mindig a legjobbat hozza ki belőle -mondta. -És, egy bizonyos szempontból, a legrosszabbat.

   - Ez nem lesz olyan rossz -mondta Yoko és arcán a bosszúvágy leggonoszabb animációja játszódott le. -Hanem még annál is rosszabb lesz.

***

   Mind a hárman ott álltak a Gu-Yih Corporation kínai palotára hasonlító rendszerének bejárata előtt, ami egy hatalma fa kapu volt rajta valami bonyolult mechanikus zárral. Nyuszi Karl levette a kalapját és letette maguk elé, aztán Yoko felemelte a kezeit és felkiáltott:

   - Szabadítsd el a Krákent!

   A kalap megremegett, majd óriási csápok nyúltak elő belőle, amiket egy tintahal hatalmas teste követett. A Kráken rácuppant a kapura és csápjaival elkezdte tekergetni és forgatni a lapokat keresve a megfelelő kombinációt.

   Ruby csípőre tette a kezét és Nyuszi Karl felé fordult.

   - Szóval akkor most elmegyünk kávézni, vagy holnap visszajövünk?

   A zár nagyot kattant. A Kráken toccsanva leesett róla és a kapu dübörögve kinyílt.

   - Hogy mondod? -kérdezte gúnyos mosollyal a nyúl.

   Ruby karba tette a kezeit.

   - Lassabbra emlékeztem.

   - Nem lassú -javította ki Nyuszi Karl. -Alapos.

   - Persze, persze.

   - Gyújtsuk fel! -kiabálta Yoko és a kezeit a feje fölött lóbálva berontott a kapun.

   A palota márvány folyosóján az első dolog, ami szembe jött velük egy palotapincsi volt. Lihegve rohant oda Yokohoz, körbe szaladta, megszagolgatta. A lány leguggolt hozzá, megsimogatta és amikor a hátára fordult megvakargatta a hasát. Egy őrszem JG volt, de nem szagolta ki őket. Yoko elővett egy jutalomfalatot és elhajította. A kutya villámgyorsan utána eredt és eltűnt az oszlopok között.

   - Hát, a biztonság még mindig karcsú.

   - Azért még nem kéne kapkodni -mondta Ruby. -A legutóbb is karcsú volt aztán mégis.

   Yoko ikonja elszánt arcot vett fel.

   - Mindenki tudja akkor a dolgát. Egyenlőre csendben csináljuk. Aztán mikor eljön a pillanat -Nyuszi Karl-ra nézett -akkor lehet megvadulni.

   - És mikor lesz "a pillanat"? -kérdezte a nyúl.

   - Tudni fogod.

   - Valószínűleg egy aktív riasztás lesz "a pillanat" -mondta Ruby.

   - Alig várom -vigyorgott a nyúl.

***

   - Oké, talán mégis emeltek a biztonságon -mondta Yoko, ahogy várta, hogy a programja feltörje az emlékei szerint a biztonsági csomóponthoz vezető kódolt kapcsolódási pontot, ami egy teljesen jellegtelen és átlagos ajtó volt a palotában. A feltörés hosszabb ideig tartott, mint gondolta. Valószínűleg új kódolási algoritmust vezettek be. Hiába. Ez csak lelassítja és ha bejut, akkor már mindegy. Feldughatják maguknak az összes kriptográfiai algoritmusukat.

   - Maga mit csinál itt? -hangzott mögötte.

   Egy kínai hadvezér ikonja állt ott és fenyegetően magasodott a lány rajzfilmfigura ikonja fölé. Egy biztonsági hacker.

   - Hát... ööö...

   Yoko végül inkább úgy döntött ideje lelépni. Az ikonja -a rendszer szabályait megsértve -felemelkedett és elrepült. Tudta, hogy most valószínűleg beindított egy riasztást, de nem érdekelte. A rendszerben kellett maradnia, ameddig a biztonsági csomópontot fel nem törte és már nem volt sok hátra.

   Menekült tovább a folyosókon az őt üldöző hadvezér elől. Az egyik elágazásnál balra, ki a térre, elhajított egy kapszulát, ami egy manga lánnyá változott, aki vinnyogva próbálta leszorítani a szoknyáját, amit a szél felcsapott. Ő pedig a jobboldali folyosón bújt el. Mikor a biztonsági hacker megjött azonnal kiszúrta az oszlopok között a téren a vinnyogó lányt és arra indult. Yoko ezt kihasználva elsuhant mögötte és elindult vissza a biztonsági csomóponthoz.

   - Heh, idióta. Többet kéne kijárni az utcára emberek közé.

   Mire visszaért a kapcsolódási pont már dekódolva volt. Át is lépett rajta.

   Egy hatalmas üres térbe jutott. Körülötte felhős ég minden felé, alatta pedig egy hatalmas város terült el. Előtte pedig egy világító geometriai alakzatokból álló, folyton mozgó és változó szerkezet lebegett.

   - A biztonsági csomópont.

   Ahogy közelebb lebegett hozzá egy gömb vált ki belőle és egy öreg, kínai harcos szellemalakját vette fel. A szellemharcos kivonta a kardját.

   - Nincs időm a baromságodra! -kiabálta a harcosra. Széttárta a karjait. A bal kezében egy hegedű jelent meg, a jobban pedig egy vonó. -Csináljuk!

   Yoko elkezdett játszani a hegedűn. A harcos támadott. A lány kerülgette a támadásokat. Röpködtek körbe a virtuális égen. Ahogy a hegedű szólt a harcos páncélján egyre több és több repedés jelent meg, végül az egész leszakadt róla. Yoko ekkor hagyta abba a hegedülést és kitérve a harcos csapása elől a vonójával végigmetszette annak a mellkasát. Elrepült tőle. A harcos újból támadott. Yoko kivédte a csapást a vonóval, félrelökte a kardot és végigvágta a harcos hasát, aztán ahogy az térdre esett felemelte a vonót és lecsapta vele a fejét. A program szilánkokra esett szét és szétfoszlott.

   Yoko belebegett a mozgó alakzatok közé. A vonót a húrokra tette és újra elkezdett játszani. Az alakzatok mozgása lassan megváltozott. Elkezdtek körülötte forogni. A kamerák, ajtók, terminálok, lámpák, liftek, minden. Mindent az irányítása alá vont. A lány elvigyorodott és még vadabbul kezdett játszani. Elindította a programjának letöltését minden hardverre, amit jelenleg elért. Rákapcsolta a hegedűjének hangkimenetét az épület hangszóróira és rákezdett a fináléra.

   Táncolt, hegedült és nevetett. Látta a kamerákon, ahogy elrendelték az evakuációt. Látta, ahogy az emberek rendezetten próbálják elhagyni az épületet. Látta a pánikot lassan felépülni, ahogy egy gondolattal zárta le az ajtókat, állította le a lifteket, kapcsolta le a világítást. Látta a beszorult embereken a rémületet. A markában tartotta az épületet és benne mindenkit. Egy isten volt. Egy nevető, bosszúálló isten.

   A letöltés befejeződött. Beállította az időzítőt a programjához, ami majd tűzparancsot ad és sorban megöli a külső perifériákat, majd a szervereket végül a biztonsági csomópontot. Kicsit sajnálta, hogy hátra kell hagynia a hatalmat, amit megszerzett efölött a virtuális világ fölött, de még így is széles mosollyal az arcán, hegedülve repült vissza a palotába, végig az oszlopos tereken és folyosókon a kijárat felé.

   A bejárati csarnokban Nyuszi Karl egy nála hatszor nagyobb géppuskával éppen szilánkosra lőtt egy JG-t, Ruby pedig unottan ácsorgott a kapu mellett. Amint meglátták Yoko-t felemelkedtek és mind a hárman kirepültek a széttárt kapun.

   Csendben nézték a palotát és hallgatták a hegedűt. Egy perccel később, mikor már csak a hegedű utolsó hangjának csengését lehetett hallani, a Gu-Yih Corporation rendszere eltűnt Seattle mátrixának az egéről.