A történet sosem ér véget

2017. január 10. 13:00 - Fülöp Adrián

Shadowrun novella #17 - Öreg katona

>>>>>[Ígéretéhez híven Lance odaadta az Irniktől kapott felvarrót Doris Hauzernek miután a férfi három hónap után nem tért vissza. Később azonban hazatért és Doris elment, hogy visszaadja neki.

Íródott: 2015.11.24.]<<<<<

Öreg katona

"A nőknek mindig egyedül kell szembenézniük a férfiak fájdalmával."
- Grégoire Delacourt
burden_by_byakuya1619-d813iog_smaller.jpg   Doris leereszkedett az Underworld-be vezető sötét lépcsőkön. Ha valaki most jött volna vele szembe biztosan visszatántorodott volna a rémülettől, ahogy meglátta volna a magas, sötét árnyékát és a rajta világító kék szempárt. Az Underworld egy népszerűnek mondható sötét krimó volt a hozzá tartozó sötét alakokkal. Nevéhez hűen a föld alatt volt, habár a felszín fogalma a metroplexum egyes részein egészen eltérő is lehetett.
   A lépcső aljára leérve az összes látótávban lévő vendég jól megnézte magának, de gyakori látogatóként látták már annyit, hogy nem keltette fel az érdeklődésüket különösebben. Újként lejönni ide kifejezetten rémisztő, mikor a válogatott pitiáner bűnözők és profi gyilkosok úgy néznek az emberre, mint egy szelet steak-re. Éppen ezért jobb, ha valaki olyannal jön az ember, aki már ismert itt. Csak a biztonság kedvéért.
   A hely csendes volt. Halk zene szólt, a vendégek halkan beszélgettek, vagy a gondolataikba mélyedve bámulták a pohár alját. A kis színpad most üres volt. Időnként rissz-rossz trash metál együttesek lépnek fel itt, vagy a hely állandó fellépője, Kiyohime, sírja el dalban szerelmi bánatát.
   Doris elindult a hely belseje felé, lefordult a boxok felé vezető szűk folyosóra, kikerülte a felszolgáló drónt és figyelte kik ülnek a boxokban. A folyosó végén, az utolsó boxban egy félig üres üveg whiskey társaságában egy férfi ült egyedül. A nő megállt előtte, a férfi felnézett rá és a szakálla alatt egy kicsit elmosolyodott, de nem mondott semmit.
   - Sejtettem, hogy itt talállak -mondta Doris és leült a férfi mellé.
   - Jó látni az arcodat -szólt Irnik és a nőre nézett fáradt szemeivel. -Ha tudom, hogy jössz megborotválkozok.
   Doris elmosolyodott.
   - Nekem tetszik a szakáll.
   A férfi viszonozta a mosolyt, majd visszafordult a poharához és újra búskomorságba zuhant. Doris elővett egy felvarrót. Egy koponya volt rajta babérkoszorúban, szárnyakkal, alatta két keresztbe tett kard és körülötte valami felirat. Nem tudta elolvasni, de tudta mit jelent. Odacsúsztatta a férfi elé, aki lenézett rá.
   - Szóval találkoztál Lance-el -mondta. -Még a szar ellenére is, amiben van, megtette amire kértem. És túlélte a találkozást?
   - Túl.
   - Az jó. Utálnám átadni a halálhírét a barátnőjének.
   A férfi töltött a whiskey-ből. Pillanatokig csendben voltak.
   - Miért vagy itt? -kérdezte végül a férfi.
   - Annyi mindenkivel törődsz és az eszedbe se jut, hogy esetleg veled is törődik valaki? -kérdezte Doris.
   - De -válaszolta Irnik. -Ezért küldtem neked a felvarrót.
   Doris a férfi vállára tette a kezét.
   - Irnik, mi történt?
   Irnik beleivott az italába. Sóhajtott egyet és csak bámult maga elé, aztán a keze hirtelen megfeszült a poháron.
   - Megölték Quinn-t -préselte ki a fogai közt. -Elvitték. Tudott rólam mindent. Ellenem akarták használni és amikor mindent elmondott nekik, azok a rohadékok egyszerűen megölték. És mikor megtaláltam őt tudod mit gondoltam?
   Dühtől remegő szemeivel Doris-ra nézett.
   - Hogy bárki is csinálta ezt élete legnagyobb és utolsó hibáját követte el. Úgy döntöttem személyesen mondom meg ezt neki. Nyomoztam és levadásztam mindenkit, akinek köze volt a halálához. Megöltem, akit kellett, megkínoztam, akit kellett. Negyvenhat embert öltem meg. Negyvenhat ember életébe került az én kis drágám halála. Megtaláltam az igazi tettest is. A szeme láttára öltem meg a családját és végignéztem, ahogy szenved. Meg akartam kérdezni tőle, hogy megérte-e? Megért-e az információ ennyi ember halálát? Kurvára reméltem, hogy megérte neki! De nem kellett megkérdeznem. Mikor felnézett rám szánalmasan és megtörten már nem volt több kérdésem. Küldtek egy üzenetet. Én küldtem egy másikat. Rohadtul remélem, hogy értették.
   Ismét beleivott az italába. Mélyeket lélegzett és láthatóan lassan lenyugodott, aztán a tenyerébe temette az arcát és az eddigieknél is fájdalmasabbat sóhajtott. Belenézett a poharába.
   - Öreg vagyok és annyira fáradt.
   Doris nem szólt semmit, csak közelebb húzódott a férfihoz és átkarolta a vállát. Irnik teste megrázkódott. Felnyúlt és megszorította a nő kezét.
   - Megöltem két gyereket és az anyjukat is -mondta a könnyeivel küszködve és felnézett Doris-ra. -Soha nem bántok gyerekeket és nőket.
   Sírva fakadt. Doris megfogta Irnik fejét és magához húzta. A férfi átölelte a nőt, a vállába fúrta az arcát és csak sírt. Doris nem szólt semmit, nem tett semmit, csak ott volt és ölelte a férfit. Neki csak ennyit kellett tennie.

 

>>>>>[Quinn jelentősége Irnik életében sosem derült ki és valószínűleg nem is fog, ezért most leírom. Ő a férfinak egy szeretője volt. Quinn-nek volt egy (vagy több) elég elcseszett fétise, amit csak a férfi tudott kielégíteni. Irniknek pedig szüksége volt valakire, aki segített neki embernek maradni, mert a beültetései miatt elég közel állt a kiberpszichózishoz. Quinn volt az első kapcsolata Seattle-ben és annyi hibát követett el vele, hogy beszélt a lánynak magáról és mindenről, amit csinált. Quinn mindent tudott a férfiról és ez lett a veszte. Az ok amiért célponttá vált azonban nem teljesen Irnik hibája volt, csak rajta keresztül akartak nyomást gyakorolni arra akinek dolgozott.]<<<<<

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://virtualismesek.blog.hu/api/trackback/id/tr8312094019

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
A történet sosem ér véget
süti beállítások módosítása