A No-tell Motel vörös reklámja betöltötte a környező épületek árnyékába burkolódzó parkolót éjszakai hangulatot teremtve, pedig még csak éppen elkezdett lemenni a Nap. Doris begurult a parkolóba, leállította Yamaha Rapier-ját és felnézett az elég leharcolt motelre. Nem volt olyan rossz, mint amilyennek látszott. Olcsó volt, arra jó volt, amire kitalálták és teljesen automatizált volt, ami azt jelentette, hogy nem volt senki, aki hülye kérdéseket tegyen fel, vagy nem megfelelő dolgokat mondjon annak a bizonyos "harmadik félnek". Ezek a jellemzői különösen népszerűvé tették bizonyos dolgok lebonyolítására. Doris-nak pont egy ilyen "bizonyos dolog" miatt volt emlékezetes ez a konkrét motel és gyanította Irnik is emiatt választotta ezt a helyet. Ráadásul a 69-es szobát.

   Ha nem ezt választotta volna nem is ő lenne, gondolta a nő. Felment a motel emeletére és megkereste a szobát. Az AR címkén látszott, hogy a szoba foglalt volt és a Knight Errant-os jogosultságának köszönhetően azt is látta, hogy egy bizonyos Dante Jann lakott itt jelenleg. Humán férfi, 40 éves és így tovább a különféle beültetések, jogosítványok és engedélyek listájával együtt. De nem érdekelte, mert az egész hamis volt. Az igazságot meg már régóta tudta. A mágneszáras ajtó össze volt firkálva és volt rajta pár rejtélyes karmolás nyom. A 69-es szám alá volt az egyetlen olvasható szöveg írva: "Mind tudjuk mi fog idebent történni". A mágneszáron egy vörös fény világított jelezve, hogy zárva. Bekopogott. A zár halkan kattant egyet és a fény zöldre váltott.

   A szoba pont annyira volt nagy, hogy egy zuhanyzó, egy vécé, egy franciaágy, egy szekrény, egy trideó, székek és egy asztal elférjen benne, valamint két, megközelítőleg humán méretű, ember anélkül, hogy beszorulnának a fal és a bútorzat közé. Pont ahogy Doris emlékezett rá. Valami orosz rock szólt a trideóból. Irnik az asztalnál görnyedt üvegek és sörös dobozok mellett. Mikor a nő belépett odafordult és szakállas arcára széles mosoly ült ki.

   - Foglalj helyet -mutatott a másik szék felé. A trideó lehalkult.

   A nő felvette az üres whiskey-s üveget az asztalról, majd a másikra pillantott, ami félig üres volt.

   - Mióta vagy itt? -kérdezte.

   - Egy pár órája -vigyorogta a férfi.

   Doris nem volt lenyűgözve.

   - Nem volt tele, ne izgulj -tette hozzá Irnik.

   - Erről le kéne szoknod.

   - Sokmindenről le kéne.

   Az egyik sörös dobozt odatolta a nő elé. Guinness volt.

   - Én nem iszom -rakta félre Doris.

   - Most meg tüntetőleg absztinens lettél?

   - Nem, csak dolgom van még ez után.

   Irnik újratöltötte a poharát. Elmosolyodott.

   - Ahhoz, hogy egyedül legyél otthon és beszélgess a madaraddal tényleg józannak kell lenned.

   - Ha szeretnéd, hogy maradjak csak meg kéne mondanod, tudod?

   - Náh -legyintett a férfi. -Bunkónak lenni inkább az én stílusom.

   - Hülye -mosolygott Doris.

   Mindketten hallgattak. A trideón a következő számra váltott.

   - Hol hagytad az árnyékod? -kérdezte Irnik.

   - Oxley-t? Van neki elég papírmunkája.

   - Csak kihasználod azt a szerencsétlent. Különben meg mióta vesznek fel kislányokat a KE-hez?

   - Oxley nem hülye, csak tapasztalatlan. Jól bele is ugrott a mély vízbe. Meg is tudja majd milyen az.

   Irnik felnevetett.

   - Hát veled nem egyszerű az biztos.

   - Én lennék a könnyebbik rész -legyintett Doris. -De ő közben a saját feletteseinek tesz jelentéseket rólam és arról, amiket csinálok. Azt hiszi nem tudok róla.

   A férfi beleivott az italába. A maradék sötét folyadékot pedig elkezdte lögybölni a pohár alján.

   - És miért tartod magad mellett, ha tudod, hogy kém?

   - Mert, ahogy mondtam, Oxley nem hülye. Tudja nagyon jól, hogy mit csinál és azt is tudja, hogy nem lehet örökre poloska a hátamon. Előbb utóbb választania kell és választani is fog.

   - Miért vagy ebben olyan biztos?

   - Mert annak idején a Lone Star-nál én is ezt csináltam.

   Irnik kiitta a poharát.

   - Remélem tudod mit csinálsz. A KE sem más. Ha jó okuk van rá gondolkodás nélkül lehúznak a klotyón. És ha ez a kislány meg tudja adni nekik ezt az okot...

   - Akarok adni neki egy esélyt, ahogy neked is adtam.

   - Úgy legyen! -mondta a férfi és elkezdte újratölteni a poharát. -Remélem megérdemli. De mástól is olyan könnyen a kukába kerülhetsz. Miért nem hagyod ott azt az egészet? Legalább nem kéne attól tartanod, hogy vajon melyik éjjel rúgják rád az ajtót.

   - És árnyvadászkodjak veled? -kérdezte a nő.

   - Most, hogy így felhoztad...

   - Így is már mélyen a szürke zónában vagyok -vágott közbe Doris. -Ha kilépek az már sokat nem változtatna. Meg nem is tudok kiszállni. Pont azért, amiért te sem. Én mindig is ehhez az oldalhoz tartoztam, ehhez értek. Nekik dolgozom, te valaki másnak. Ugyan azt csináljuk, csak az árok másik oldalán.

   - Az árok másik oldalán -ismételte a férfi. -Ez a probléma, semmi más.

   Csend telepedett rájuk. Irnik elgondolkodva nézte a pohárban a sötét folyadékot. A keze hirtelen megfeszült a poháron. Doris megfogta a férfi kezét, ami azonnal ellazult. Egymás szemébe néztek.

   - Nem akarlak téged is elveszíteni -szólt Irnik.

   - Nem fogsz -mondta Doris és megszorította Irnik kezét.

   A férfi szomorúan lenézett a nő kezére, majd pár pillanat múlva elmosolyodott.

   - A meggyőzőképességeden még van mit javítani.

   Doris viszonozta a mosolyt. Irnik sóhajtott egyet és megdörzsölte az arcát.

   - Gondolom nem azért akartál velem találkozni, hogy megint egy öreg katona bánatát hallgasd -mondta. -Miről akartál beszélni?

   - A kis barátaidról. Lance-ről és Dickson-ról.

   - Igazán? Tényleg, hogy megy a nyomozás az eltűnt gyerekek után?

   - Reméltem, hogy te majd megmondod.

   Irnik meglepetten húzta fel a szemöldökét.

   - Ráállítottam Annát Lance-re -folytatta a nő. -A hős szerelmes nem bírta ki, hogy ne látogassa meg a barátnőjét és el is vezetett a rejtekhelyükre. Nem örültek nekem.

   - Rajtam kívül neked senki sem szokott örülni -mondta Irnik.

   - De elfogadták az ajánlatomat. Tisztázom őket és visszakapják az életüket, ha segítenek nekem, de ők már jóval előrébb voltak az ügyben. Mit tudsz erről?

   - Semmit -hazudta a férfi. -Senki sem szeret más baromsága miatt szopóágra kerülni. Gondolom elkezdték felgöngyölíteni az ügyet, hogy elkapják a tettes tökét.

   Doris mélyen a férfi szemeibe nézett és összevont a szemöldökét.

   - Hazudsz -mondta. -De tiszteletben tartom, hogy véded őket bármi is legyen az oka. Betyárbecsület, vagy valami katonás férfi dolog, amit nem értek. A lényeg, hogy bármit is göngyölítettek fel az nem ez. Legalábbis egyedül biztos nem. Valaki segít nekik. Pontosabban valaki felbérelte őket és Anna ki is derítette, hogy ki.

   - Jó, jó, de mi a problémád ezzel?

   - Nem tudom milyen üzletet kötöttek, de tudom hogyan működik a pénz. Az lesz a vége, hogy futni hagyják a tetteseket. Én viszont ezt nem fogom hagyni.

   - Nos, ez nem kizárt. Tény, hogy a legjobb munkaerő a kétségbeesett, mert bármire képes. Viszont még mielőtt a lovassággal levágtáznál adj nekik időt.

   - És adjak nekik lehetőséget, hogy megpattanjanak? -csattant fel Doris. -Hogyan bízhatsz bennük? Nem is ismered őket.

   - Te sem -mondta nyugodtan Irnik. -És nem arra kérlek, hogy bízz bennük, hanem, hogy adj nekik is egy esélyt.

   Doris nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de végül nem tette, csak morogva bólintott.

   - Jó, de csak mert te kéred. De, ha eljátsszák levadászom őket.

   Irnik egyetértően bólintott. A nő felállt.

   - Máris mész? -kérdezte csalódottan a férfi.

   - Mondtam, hogy van dolgom.

   Irnik sóhajtott egyet.

   - Akkor azt hiszem én is megyek.

   Felállt, de szinte azonnal össze is esett. Doris egyből odaugrott mellé.

   - Mi történt?!

   - Jól vagyok -mondta Irnik felkönyökölve. -Semmi pánik. Jól vagyok.

   - Dehogy vagy jól! Mondtam, hogy abba kéne hagynod a piálást.

   - Egy kicsit már késő ezen vitatkozni.

   - Fel tudsz állni?

   - Problémásan. Azt hiszem az alkohol jobban összezavarta a dolgokat és az idegpályák nem úgy funkcionálnak mint normálisan és...

   - Értem, értem -vágott közbe Doris. -A beültetéseid szarakodnak. Mit csináljak?

   - Milyen erőben vagy?

   - Az ölemben nem foglak tudni kivinni innen.

   - Pedig az vicces lett volna, de azt hiszem elég, ha csak rád támaszkodhatok, mint egy igazi vénember.

   Doris benyúlt a férfi karja alá és lassan felállította. Érzete Irnik súlyát, ahogy ránehezedik és a belőle áradó whiskey szagot.

   - Tényleg be kéne fejezned ezt. Nem is értem miért iszol, ha tudod, hogy bezavar a beültetéseidnek. Idióta.

   A férfi csak vigyorogva hallgatta, miközben az ajtó felé araszoltak.

   - Legszívesebben itt hagynálak a hülyeségeddel együtt -mondta tovább Doris.

   A férfi súlya egyre jobban nehezedett rá. Befordult Irnik alá, hogy megtartsa, de nem sikerült. Fájdalmasan felnyögött, ahogy a földre estek és a férfi rázuhant.

   - Irnik! -nyögte a földön fekve. -Lehet, hogy jó kondiban vagyok, de te attól még kurva nehéz vagy. Mond, hogy nem ájultál el.

   Nem jött válasz. A nő szitkozódott magában és próbálta lelökni magáról valahogy a súlyos testet, mikor hangosodó nevetést hallott. Irnik volt az. Ahogy a férfi felemelkedett, széles mellkasa a nő fölé magasodott és szakállas, nevető arcával lenézett rá Doris-nak már minden világos volt.

   - Direkt csináltad.

   - Igen -vigyorogta a férfi és közelebb hajolt a nőhöz.

   - Még csak részeg sem vagy.

   - De nem ám.

   Az arcuk már olyan közel volt egymáshoz, hogy szinte összeért az orruk. Érezték egymás leheletét.

   - Hogy én mennyire utállak -mondta Doris és megcsókolta Irniket.