>>>>>[Az igazi gonosz azokban lakik, akik elkövetik a tetteket, vagy azokban, akiknek ebből haszna van?
Íródott: 2015.12.26.
]<<<<<
Csak üzlet
"Azért létezel, mert megengedjük, és azért szűnsz meg, mert úgy akarjuk."
A tünde férfi belépett az elegáns tünde étterembe. Megigazította hosszú, vállaira omló szőke haját és szürke szemeivel körbenézett. Egy pincér azonnal oda is sietett hozzá, enyhén meghajolt és elkezdte a jól betanult reklámszöveget, amiben minél többször kell szerepelnie az étterem nevének, a "tünde" szónak és sok-sok pozitív minőségjelzőnek. A tünde megemelte a fejét és udvariasan végighallgatta a pincért és csak utána szólalt meg mély, búgó hangján.
- A nevem Elron Tindal és bizonyos Mr. Johnson-hoz vagyok hivatalos, aki asztalt foglalt önöknél.
- Egy pillanat türelmét kérem.
A pincér leakasztotta az oldaláról a kommlinket, nyomkodott rajta valamit, majd felnézett.
- Igen -mondta. -Mr. Johnson már várja. Kérem, kövessen.
A pincér átvezette a férfit az éttermen. Ahogy végignézett az asztalokon azonnal nyilvánvalóvá vált számára az étterem funkciója. Ez nem egy olyan hely, ahova enni jár az ember, ahhoz az adagok túl kicsik és az áruk túl magas. Ide üzleti megbeszélésekre jár az ember, ahol az étterem pusztán a körítés része. Ide az ember a barátnőjét hozza el, hogy lenyűgözze. Ez az étterem nem a cél, hanem az eszköz.
Az étterem emeletére mentek, ahol mágneszárakkal lezárt ajtók sorakoztak. A bérelhető privát szobák. Az egyik ajtó előtt megállt a pincér, várt pár pillanatot, majd mikor az ajtón lévő lámpa zöldre váltott benyitott és belépett.
- Mr. Tindal megérkezett, uram.
- Nagyszerű -hallatszott bentről. -Engedje be.
A pincér félreállt és a férfi belépett. A szoba egészen tágas volt ahhoz képest, hogy csak egy asztal és két szék volt bent. Szinte már pazarlásnak tűnt. Az ablakokon keresztül a belváros volt látható, habár a kilátás nem volt valódi, ahogy az ablakok sem. Pusztán monitorok voltak, amik az ablak illúzióját keltették azt megjelenítve, amit a bent lévők látni kívántak, igaz ezt igen meggyőzően tették.
- Üdvözlöm, Mr. Tindal -köszöntötte a bent álló öltönyös, sötét hajú tünde férfi.
A pincér diszkréten elhagyta a helyiséget és halkan becsukta az ajtót. Tindal odament az asztalhoz és kezet rázott a tündével.
- Örvendek, Mr. Johnson.
- Kérem, foglaljon helyet -mondta Johnson.
Mindketten leültek.
- Miféle bor ez, ha szabad megkérdeznem? -kérdezte Tindal a megbontott borra mutatva az asztalon.
- Tíri fehér édes -válaszolta Johnson. -'64-es. Megkínálhatom?
- Lekötelez.
Tindal beleszagolt a kitöltött borba, majd belekortyolt. Édes volt, talán egy kicsit túl édes az ő ízléséhez. A tíri borkészítők mindig egy kicsit túlzásba viszik.
- '64-es -mondta. -Az Összeomlás éve. Jó évjáratnak mondani tapintatlanság lenne, nem gondolja?
Johnson elmosolyodott.
- Valaki balszerencséje valaki másnak lehetőség. Valaki számára lehetőség volt, hogy egy jobb világot építsen, valaki pedig csak egy még romlottabbat látott felépülni a régi romjaiból.
- A világ mindig is romlott volt. Nem lehet jobbat építeni, mert a végén úgyis bemocskolja saját magát. Egyszerűen romlott akar lenni. Mert amit az emberek romlottságnak hívnak az a szabadság. És amit az emberek tisztaságnak hívnak az korlátok tömkelege, amit nem szabad átlépni. A világ pedig csak szabad akar lenni, ahogy mi mindannyian.
Elhallgatott. Csend telepedett a szobára. Johnson beleivott a borba és csak utána szólalt meg.
- Egyetértek magával, Mr. Tindal -kezdte. -Néha át kell hágni a szabályokat, átlépni határokat amik korlátozzák azt, hogy valami nagyszerűt alkossunk, ami előrébb visz minket, hogy ne legyünk örökre arra kárhoztatva, hogy a mocsokban és porban mászva túrjuk a földet. Igen, sok csodálatos dolgot alkottunk azoknak a bizonyos határoknak az átlépésével és még mennyit fogunk alkotni. De, Mr. Tindal, a világ nem fekete és fehér. Vannak világosabb és sötétebb részei.
Tindal elmosolyodott és beleivott a poharába.
- Ne vegye sértésnek, de kicsit vicces, hogy éppen maga oktat ki engem a világ sötét oldaláról. Mindketten nagyon jól tudjuk, hogy ha valamit nagyon akarunk, legyen akármilyen sötét a hely ahova el kell mennünk érte, el fogunk érte menni.
- A kínálatnak csak a kereslet szabja határát -mondta Johnson.
- Magam sem mondhattam volna jobban -emelte fel a poharát Tindal.
Az ajtó kinyílt és a pincér lépett be a rendeléssel. A különféle tünde ételek némelyike kísértetiesen hasonlított valami más ételre valami más kultúrából, de ha a séfet bárki megkérdezné hevesen tiltakozna és elmagyarázná a jelentős különbséget, amit a látszólagos hasonlóság rejt. A fogások fantázianevei pedig kellően misztikusak ahhoz, hogy még Sperethiel nyelven sem értelmezhetőek, hogy pontosan mi is rejlik a név mögött.
- Nos, Mr. Johnson -szólt végül Tindal -, hazudnék, ha azt mondanám nem élvezem önnel a csevegést, de gondolom valami komolyabb dologgal keresett meg, mint az, hogy a morális korlátok fejlődés akadályozó hatásait megvitassuk.
- Így igaz -bólintott Johnson. -Sajnálatos módon igen kellemetlen ügyről van szó. A gyerek eltűnésekről és csempészésről. Az embereink végeztek némi nyomozást az ügyben és előkerült egy cég neve, a Matrix Modelling-é, és egy név, Melkor.
Tindal hanyagul mozgatta a kezében a borospoharat, de a név hallatán a másik férfira pillantott.
- Látta A Szilmarilok című filmet, Mr. Johnson? -kérdezte. -Tolkien hasonló című művéből készült.
- Nem volt hozzá szerencsém még. Csak a Gyűrűk Urát láttam.
- Ajánlom megnézésre. Tudja, Melkor ebben a történetben afféle istenség, inkább angyal, talán arkangyal, ha a bibliai mitológiához akarjuk hasonlítani. Azonban Melkor végül a sötétség felé fordult, bukott angyallá vált és ő lett a világon a gonosz forrása, hasonlóan Lucifer-hez. Ő volt Sauron mestere.
- Érdekesnek hangzik. Szóval ez a Melkor akkor nagy Tolkien rajongó lehet.
- Kétségtelenül -mosolyogta Tindal.
Hosszú csend következett, ami alatt egymás szolidan mosolygó arcát fürkészték.
- Gondolom azt hiszik, hogy ennek a Melkor-nak köze van a gyerekcsempészéshez -törte meg a hallgatást Tindal. -Ha így van valószínűleg jól megszedte magát belőle és lehetséges, hogy nem lesz ínyére, ha belerondítanak az üzletébe.
- Úgy gondolom Melkor egy kifinomult üzletember és az ajánlatunkat több, mint kielégítőnek fogja találni.
- És mi volna az, ha szabad megkérdeznem?
- Nos, Melkor-nak látnia kell, hogy a tevékenysége több fél figyelmét is felkeltette, akik előbb, vagy utóbb eljutnak hozzá, ahogy ez nekünk is sikerült. És minden jó üzletember tudja, hogy fontos a tökéletes pillanatot megtalálni egy üzletbe való belépéshez, de a kilépés megfelelő pillanatának a megválasztása még annál is fontosabb. Mi pedig ehhez a kilépéshez adnánk meg minden támogatást, hogy átvészelje az azt követő zavaros időszakot és, ki tudja , talán a következő üzletét velünk köti meg.
Tindal mosolyogva hallgatta a férfit, majd felvette a poharát.
- Vonzó ajánlatnak hangzik, de mi volna az, amit Melkor-nak nyújtania kéne ezért?
- Mi pusztán bizonyítékokat akarunk az üzlettársa részességéről ebben az üzletben.
- Az üzlettársa? -kapta fel a fejét meglepetten Tindal a mai napon először, aztán a gondolatai rendeződtek és már minden világos volt a számára. -Mindvégig tudta, hogy ki az üzlettársa, igaz?
Johnson csak összefonta az ujjait és mosolygott.
- Úgy szeretnék rákérdezni, hogy kinek dolgozik maga, mert van egy nagyon jó tippem -folytatta Tindal. -De ez udvariatlanság lenne.
- Köszönöm a diszkrécióját -mondta Johnson.
- Ez csak természetes. Úgy hiszem Melkor elégedett lenne ezzel az ajánlatával és akár már a mai napon meg is köthetik az egyezséget.
- Ezt örömmel hallom.
A két férfi koccintott.
- Azt javaslom egyenlőre tegyük félre az üzletet és ebédeljünk meg -mondta Tindal. -Azokat a halrudakat mindenképpen próbálja ki. Valami fenségesek.
>>>>>[A novella eseményei a Matrix Modelling-es munka közvetlen előzménye. A Johnson az Anton-tól szerzett információkkal utánajárt Melkor-nak és megtudtak róla mindent. Hogy ő áll a vevők és a Matrix Modelling között, ő intézte, hogy a megrendelések teljesítve legyenek, ő a feje az egész gyermekrablásos, gyermekpornográfiás gyalázatnak. A Johnson azonban nem akarta eltenni láb alól a fickót, ahogy azt Doris Hauzer valószínűleg tette volna, hanem leült tárgyalni vele (Tindal az maga Melkor, ha nem lett volna nyilvánvaló). Felajánlotta Melkor-nak, hogy segít neki felszívódni információkért cserébe. Innen tudta meg a Johnson, hogy Nick Moran is Melkor ügyfelei közt van és hogy a Matrix Modelling-nek van egy titkos kamrája, ahol egy szerveren bizonyítékok találhatók erre. A Johnson-nak nem volt érdeke az igazságszolgáltatás, ő fogást akart találni Moran polgármesteren, hogy tudja érvényesíteni a cége érdekeit, a StaticX Corporation-ét. Másrészről Melkor egy kiváló érzékekkel megáldott üzletember, aki még hasznos lehet később.
Nem olvastam a Szilmarilokat, szóval nem tudom amiket leírtam mennyire helytállóak. A Wikipédiáról és más helyekről szedtem össze az információkat a novellához.]<<<<<
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.