>>>>>[Kate Oxley számára eljött az idő, hogy döntsön milyen ember is akar lenni.
Íródott: 2016.01.07.
]<<<<<
Szolgálnak és védenek
"Minden ember életében eljön a pillanat, amikor el kell döntenie, milyen emberré váljon. Olyanná, aki hagyja, hogy a többiek eltapossák, vagy olyanná, aki nem."
- Fredrik Backman
Kate Oxley felügyelő Dalton Wildner ezredes irodájában volt. Vigyázzállásban állt az ezredes asztala előtt, amíg ő a jelentését olvasta. Vegyes érzésekkel volt tele a Matrix Modelling-nél történtek miatt. Hauzer hagyta neki, hogy övé legyen a dicsőség, hogy ő legyen a Nép Hőse, még ha csak egy rövid időre is, de nem érezte, hogy bármit is tett volna, hogy kiérdemelje.
- Hadnagy, van bármi ötlete arra, hogy Hauzer százados miért adta át magának az összes elismerést a Matrix Modelling ügyével kapcsolatban? -kérdezte az ezredes.
Kate kihúzta magát.
- Nincs, uram. Annyit mondott, hogy nem szeret a médiafigyelem középpontjában lenni.
- Értem. A jelentéseiből kitűnik, hogy sok időt tölt együtt a századossal és úgy tűnik a bizalmába fogadta. Igaz ez?
- Nem tudom, uram, de szeretném hinni, hogy a bizalmába fogadott. De azt hiszem inkább próbál utat mutatni nekem és segíteni mint egy mentor, uram.
Wildner ezredes hümmögve lenézett az asztalára, majd pár pillanat múlva ismét felnézett Kate-re.
- Már jó pár hónapja dolgozik Hauzer százados felügyelete alatt. Mi a véleménye róla?
- Mint emberről, vagy mint nyomozóról, uram? -kérdezett vissza Kate bizonytalanul.
- Mindkettőről -válaszolta az ezredes.
- Mint nyomozó -a lány azonnal elakadt és vennie kellett egy mély lélegzetet, hogy átgondolja mit is akar mondani -én nagyon tisztelem. Olyan tapasztalattal és szakértelemmel rendelkezik, amit én csak remélhetek, hogy valaha is a birtokomban lesz. Rengeteget tanultam mellette ezalatt a rövid idő alatt. A legnagyobb megtiszteltetés a számomra, hogy vele dolgozhatok, uram.
Szünetet tartott és figyelte az ezredes arcát, majd folytatta.
- Emberként még nem igazán sikerült megismernem, uram, de még így is, hogy már egy ideje dolgozom vele hidegnek és távolinak érzem, néha egyenesen ijesztőnek. Mindig mogorva és soha nem láttam még mosolyogni és valamiért nagy ellenszenvesek neki a mágusok. Viszont néha, a maga módján, aggodalmat és törődést mutat mások felé. Olyan, mintha törődni és segíteni szeretne a körülötte lévőknek, csak nem akar megnyílni, talán, hogy ne mutasson gyengeséget, támadási felületet magán. Ennek a zárkózottságnak valami régi trauma lehet az oka.
Elhallgatott, amikor észrevette, hogy előbújt belőle a profilozó.
- Úgy tűnik nagyra tartja a századost -mondta Wildner.
- Igen, uram.
Az ezredes lenézett a kezeire, morgott, majd összefonta az ujjait és felnézett.
- Mondja, hadnagy, került ön intim viszonyba Hauzer századossal?
- Hogy?! -kérdezte Kate döbbenten.
- A kérdésre válaszoljon, hadnagy -emelte meg a hangját az ezredes.
- Ööö... nem, nem, uram.
- Mert bizonyos pletykák kezdtek terjedni magáról és a századosról.
- Biztosíthatom, uram, hogy...
- De engem ez nem érdekel -emelte fel hangját Wildner, hogy elhallgattassa Kate-et. -A magánélet magára tartozik egészen addig, ameddig nem hat ki a munkájára, vagy ameddig az érzései nem befolyásolják abban, hogy objektív döntéseket hozzon. Értette?
Kate már érezte, hogy mire megy ki ez az egész és szörnyen érezte magát miatta.
- Igen, uram.
- Mert ha a pletykák igaznak bizonyulnak, akkor az súlyos következményekkel járna magára nézve.
Az ezredes hosszú pillanatokig fürkészte Kate arcát. A lány nem nézett a férfira, hanem felemelte a fejét és egy távoli pontot kezdett el bámulni a szemközti falon.
- A jelentései alapján -folytatta az ezredes -Doris Hauzer százados több ponton is megszegte a szabályzatot és a törvényt, méghozzá súlyosan. Körözött bűnözők tartózkodási helyének eltitkolása, sőt, együttműködés velük. Cégtulajdon ellopása és eladása bűnözőknek. Bizonyítékok megsemmisítésének alapos gyanúja. Most meg kulcsfontosságú bizonyítékok visszatartása. Mindezt ráadásul egy olyan kényes üggyel kapcsolatban, mint a gyerekeltűnések. Jól tette, hogy ezekre felhívta a figyelmem. Már az elejétől tudtam, hogy Hauzer megbízhatatlan, ezért helyeztem magát mellé.
Wildner felállt és átsétált az asztal másik oldalára.
- Bíztam magában, hadnagy, és nem okozott csalódást. Tudom, hogy nehéz egy olyan ember ellen bizonyítékokat gyűjteni és belátni a bűnösségét, akivel nap mint nap együtt dolgozott. De magának köszönhetően bizonyítékaink vannak, hogy Hauzer nem a jó játékot játssza, ahogy maga.
Az ezredes ott magasodott Kate mellett, de a lány nem nézett rá, csak vett egy mély légeztet.
- Engedélyt kérek szabadon szólni -mondta.
- Beszéljen.
- Nem igazán tudom elhinni, uram, hogy a százados bűnös lenne. Talán a módszerek, amiket használ nem mindig törvényesek, de nekem mindig azt mondta, hogy az igazi tetteseket akarja, nem pedig...
- Manipulál -vágott közbe az ezredes. -Vegye észre, hogy Hauzer meg akarta téveszteni magát, össze akarta zavarni. Ha nem bűnös miért tartja magánál a bizonyítékokat? Miért nem osztja meg magával, vagy Cooper hadnaggyal? Ő nem egy közülünk, soha nem is volt. Jó volt valamiben és ezért toleráltuk, túl nagy szabadságot kapott és most túl messzire ment. És ezért fel kell lépnünk ellen. Megértette?
- Igen, uram.
Wildner ezredes visszasétált az asztala mögé és leült.
- Bízom magában, hadnagy, ezért bízom meg magát ezzel. Azt akarom, hogy bírja együttműködésre Hauzer századost, hogy adja át a bizonyítékokat. És, ha szükséges, fel van hatalmazva arra, hogy letartóztassa. Végre tudja ezt hajtani?
Kate nyelt egyet.
- Igen, uram.
- Van kérdése?
- Nincs, uram.
- Akkor elmehet.
Kate tisztelgett, majd kiment az irodából. Nem érezte jól magát. Kiment a Knight Errant épülete elé és leült az egyik padra levegőzni. Kellett neki egy kis idő, hogy átgondolja ezt.
***
Kate megállt a kétszárnyas ajtó előtt. Már kitalálta hogyan fogja csinálni, de még így is inkább csinált volna bármi mást. Próbálta bebeszélni magának, hogy ez a helyes, de végül mindig oda jutott ki, hogy jobban aggasztotta a parancs megtagadása és a következményei, mint az, hogy mi helyes és mi nem.
Végül vett egy mély levegőt és benyitott. Azonnal megcsapta az orrát az izzadtságszag. Az edzőteremben valami rock vagy metál szólt. Nem igazán értett hozzá, de a pszichológia tanára azt mondta az ilyen zenére, hogy "arra ösztönzi a hímeket, hogy tesztoszteront termeljenek és fokozottabb elfogultsággal verjék rongyosra a bokszzsákot". A helyiség viszonylag nagy volt, tükörfalakkal, különféle gépekkel és egy ringgel a közepén. Többen is voltak bent. A baloldali sarokban egy ork férfi ütött egy hatalmas zsákot. A másik oldalon két humán férfi gyakorolt ütőpárnákkal. Vele szemben két egymással szemközti fekve nyomó padon egy humán és egy törpe férfi ült és éppen bandázst tekertek fel a kezükre. Mikor a lány belépett mind a ketten felkapták a fejüket. A humán el is füttyentette magát.
- Felügyelő! -mondta vidáman. -Nem nagyon láttam még itt. Eltévedt?
Kate közelebb ment.
- Hauzer századost keresem.
- A ringben találja -a fejével a megfelelő irányba bökött. -Móresre akarja tanítani? Mert tudjuk, hogy maga a veszedelmesebb. Mint a Mount Rainier. Nem sokszor durran el, de ha igen, akkor nagyon.
- Csak beszélni szeretnék vele.
- Hát, az kár, pedig biztos megérdemelne már egy elfenekelést. De nem akarjuk feltartani.
- Köszönöm -mondta Kate és tovább is ment.
Ahogy elhagyta őket érezte, hogy a férfi mélyen előrehajol, hogy jobb belátást kapjon.
- Azt tudod, hogy ha ezt csinálod és ilyeneket mondasz büntetőpontot kaphatsz szexuális zaklatásért -morogta a törpe.
- Ez baromság! Te is tudod, hogy a csajok valójában imádják ezt. Meg ha ilyet látsz azért te sem tudod visszafogni magad.
- Az én ízlésem egy kicsit más.
- Kevés rajta a szakáll?
- Tudod mit? Felejtsd el, amit arról mondtam, hogy nem ütök herére.
A ring előtt egy humán és egy ork férfi állt és a ringben folyó eseményeket nézték, ahol egy nő magyarázott a vele szemben álló férfinak. Kate először fel sem ismerte, csak a hangja volt gyanús, de aztán a szinte világító kék szemei elárulták. Doris Hauzer volt az, csak smink nélkül és lófarokba hátrakötött hajjal. Egy fekete ujjatlan volt rajta és egy short, mindegyiken látható volt a Knight Errant logója. Fehér bőre izzadtságtól csillogott. Kate figyelme azonban a nő jobb karján ragadt meg, ami könyéktől egy matt fekete kibernetikus pótlás volt. Tudott róla és nem is először látja, de valahogy nem tudott hozzászokni.
- A Felébredteket mindig az elsők között kell hatástalanítani -magyarázta Doris -, mert soha nem tudhatjuk mire képesek. Ugyan ez vonatkozik a kibervégtagokra is. Lehet bennük sokkoló, karpenge, kézpenge, ujjpenge, pisztoly, puska, géppisztoly és még nagyon sok minden, ami külsőre nem látszik. Ráadásul a kibervégtagok már önmagukban is veszélyesek tudnak lenni, ezért ha olyannal kerültök szembe, akin ilyet láttok, vagy gyanítotok úgy kezeljétek azt a végtagot, mintha lőfegyver lenne nála -elkezdett védéseket és kitéréseket mutatni, hogy demonstrálja amit mond. -Tartsátok távol magatoktól, próbáljatok nem előtte lenni, a tűzvonalban, ha esetleg lőfegyver van benne. Mindig legyen a végtag szem előtt, mert elég csak egyszer eltűnnie a látóteretekből és végetek van. Mindig hatástalanítsátok a kibervégtagokat, vagy a tulajdonosukat bármi áron. Értve?
- Igen, asszonyom -mondta a vele szemben álló férfi.
A többiek a ring mellett csak bólogattak.
- Akkor, őrmester, most én leszek a támadó -mondta a nő és felemelte a kezeit nyitott tenyérrel. A férfi ugyanúgy felvette a küzdő állást. -Kerülje el, hogy megérintsem a kiberkézzel és közben hatástalanítson.
- Igenis.
Kate figyelte, ahogy a férfi és a nő köröz a ringben. Soha nem látta még Doris-t küzdeni, vagy akár a fegyverét elsütni. Voltak képzeletbeli képei, hogy milyen lehet a nő egy harcban, de mindig is látni akarta élőben. Mindig úgy képzelte el, hogy tenyér és kézélcsapásokat, ízületcsavarásokat és feszítéseket, meg magas rúgásokat használ, mint az a tünde harcművész adeptus az Errant Knight trid sorozatban. De magas rúgásokat biztos. Kate úgy gondolta illenek hozzá.
Doris végül megtörte a körözést és meglódult a férfi felé. Olyan gyors volt, hogy Kate-nek csak utólag állt össze, hogy pontosan mi is történt, de még akkor sem volt biztos benne. A nő meglendítette a kiberkarját, amit a sebességtől láthatóan meglepődött férfi még ki tudott védeni, de a balról érkező másik kezét már nem. A csattanós maflás után megszédülve már esélye sem volt bármit is tenni az újra érkező kiberkéz ellen, ami nyakon ragadta. A férfi felnyögött és próbálta leütni, vagy lefeszíteni magáról a gépkezet, de semmi hatása nem volt. Doris levezette a földre a férfit majd elengedte.
- Meghalt, őrmester -mondta.
A Kate melletti két férfi felröhögött.
- Töki, talán ha bekapcsolnád a... -kezdte az ork a szuszogó férfinak, de Doris közbeszólására elhallgatott.
- Azt a huzalozást nem véletlenül kapta. Talán, ha bekapcsolná könnyebb lenne.
A két férfi tovább nevetett.
- Igenis!
A férfi feltápászkodott és a küzdelem újra kezdődött. Olyan gyorsan mozogtak, hogy Kate-et szinte hipnotizálta. A támadások, védekezések, lefogások, szabadulások sorozata már-már a követhetetlenségig egybefolytak. Csak azt látta, hogy a két test összeér, majd szétválik, de hogy közte mi történik azt már nem tudta volna teljes bizonyossággal megmondani. Amit meg tudott állapítani, hogy Doris csak pofonokkal dolgozott, vagy pusztán megérintette a férfi fejét. A férfi ököllel ütött, de amennyire Kate látta nem sokszor talált be, mert a nő nagyon gyorsan mozgott ki előle. Lenyűgözőnek találta amit csináltak.
Egy védésnél a férfi megrántotta a nő karját és mögé került. Rávetette magát, fojtófogásba fogta és lehúzta a földre, a lábait beakasztotta a combjaihoz és szétfeszítette. Doris hátranyúlt és a kiberkezével megfogta a férfi fejét, majd lekopogta a karján.
- Ez jó volt, őrmester -mondta a nő lihegve, miután mindketten felálltak. -De még mindig tudtam használni a kezem. Bármi történhetett volna. Akárhogyan, de blokkolja a kezet, hogy ne lehessen használni.
- Igenis -bólintott a férfi.
- Steiger, Cantos! -szólt Doris a ring mellett állókhoz. -Folytassák!
- Igenis -harsogta egyszerre az ork és a humán és másztak is be a ringre.
Doris kimászott a ringből és Kate-hez ment, akin azonnal úrrá lett a lehangoltság, ahogy eszébe jutott miért is jött.
- Engem keresett, felügyelő? -kérdezte a nő.
- Igen -válaszolta Kate, de nehezére esett a Doris szemébe néznie. -Beszélni szerettem volna valamiről.
- Miről?
- A listáról. Mit akar vele csinálni?
Erőt vett magán és belenézett a nő szemeibe. Gyanakvást látott bennük, ami egy pillanat alatt eltűnt és a helyére az a benyomás került, ami mindig érzett vele kapcsolatba, hogy már tudja, hogy mi is történik itt.
- Azt gondolja, hogy el akarom tüntetni a listát?
- Nem tudom. El akarja?
- Ha el akarnám, akkor eleve meg sem mutattam volna magának.
- Akkor miért nem adja át másoknak is a nyomozók közül?
Doris nem válaszolt egyből, hanem a lány arcát fürkészte, aki nem bírta ezt és inkább félrenézett.
- Mit történt, felügyelő? -kérdezte végül.
- Azt a parancsot kaptam, hogy szólítsam fel a bizonyítékok átadására, vagy pedig tartóztassam el bizonyítékok visszatartása és bűnözőkkel való együttműködés miatt.
Kate itt már biztos volt benne, hogy Doris számára teljesen világos, hogy mit is csinált és borzalmasan érezte magát miatta. Nem tudta milyen a nő arckifejezése, dühös, vagy inkább szánakozó, mert nem mert rá felnézni.
- És le fog?
- Nem tudom.
Hirtelen valami mozgolódást látott meg a szeme sarkából a bejáratnál. Az ajtón nyolc rendőrtiszt lépett be Cooper vezetésével. Az ott gyakorló ork, törpe és három humán azonnal oda is mentek és az útjukat állták és úgy hangzott kisebb szóváltásba keveredtek. Doris szó nélkül elindult hozzájuk. A ringből is kiugrottak a bent lévők és utánamentek. Kate követte őket.
- Ha problémád van a századossal, akkor velem is problémád van, fűevő -mondta Cooper-nek a humán férfi, akire Kate először beszélt mikor bejött.
- Paulsen, marad! -mondta Doris, ahogy odaért.
- Parancs! -mondta a férfi és hátralépett.
Cooper bosszús arcára vigyor húzódott, ahogy meglátta a nőt.
- Mit keres itt, Cooper? -kérdezte Doris.
- Azt, amiért Oxley-t is küldték, csak tudtuk, hogy ő képtelen lesz megcsinálni, ezért vagyok én itt.
- Hogyan?! -kérdezte döbbenten Kate.
- Jól hallotta, felügyelő. Nem Hauzer az egyetlen, akiben nem bíznak -visszafordult Doris-hoz. -Legközelebben jobban válogasd meg az embereidet. A kis társad ugyanis egy mocskos kis besúgó lett.
Cooper valamiért nagyon jól szórakozott azon, hogy ezt közölhette a nővel. Doris-on viszont semmi reakciót nem lehetett látni. Kate gyomra egyre jobban szorult össze.
- Ki adott erre parancsot? -kérdezte a nő.
- Kérem -mondta a tünde és egy elektronikus papírt nyújtott át. -Itt a parancs.
Doris csak ránézett és Cooper-hez vágta.
- Wildner a te felettesed, nem az enyém. Nincs hatásköre a Különleges Műveletiekre.
- De a Bűnügyiekkel dolgozol együtt, úgyhogy minden hatásköre megvan. Szóval add át a bizonyítékokat, vagy letartóztatlak. Ha kell erőszakkal.
Paulsen Cooper elé lépett és fenyegetően megbökte az ujjával.
- Ha erőszakot alkalmazol a százados ellen, erőszakot alkalmazok a segged ellen, szarrágó.
- Paulsen, marad! -utasította Doris.
- Parancs! -mondta a férfi és visszalépett.
Kate érezte a feszültséget a rendőrök és a Különleges Műveletiek között. Félt tőle, hogy ennek nem lesz jó vége.
- Utolsó felszólítás, Hauzer -mondta Cooper. -Add át a bizonyítékokat, vagy le vagy tartóztatva.
Doris nem válaszolt semmit. A tünde megelégelte.
- Jól van, Hauzer. Oxley! Tartóztassa le.
A lány felnézett Doris-ra, aki még csak rá sem pillantott, hanem mereven bámulta Cooper-t. Próbálta mondani a szöveget, de csak tátogni tudott.
- Csinálja! -kiabált rá Cooper.
Kate összerezzent.
- Nem -mondta végül remegő hangon. -Átlépjük a hatáskörünket, hadnagy. Át kell adnunk a bizonyítékokat a százados felettesének és...
- Kapott egy parancsot, felügyelő! Hajtsa végre!
Kate nem válaszolt, csak dacosan kihúzta magát.
- Legyen -mondta Cooper. -Maga tényleg hasznavehetetlen. Kate Oxley felügyelő, Wildner ezredes utasításainak megfelelően felfüggesztem. És most takarodjon a szemem elől -a tünde visszafordult Doris-hoz. -Doris Hauzer százados, letartóztam kulcsfontosságú információk visszatartása és bűnözőkkel való együttműködés vádjával. Fordulj meg és tedd hátra a kezed. Nem kell ennek eldurvulnia.
Doris azonban nem mozdult.
- Akkor csináljuk a nehezebb módon -mondta Cooper és az egyik keze kéken felizzott.
Ekkor szabadult el a pokol.
Doris bemosott egyet a kiberkarjával Cooper-nek, aztán villámgyors ütéseket vitt be a férfinak. Kettőt testre, kettőt fejre, aztán nyakon ragadta és nekicsapta az ajtó csukott szárnyának és tovább ütött a tünde vérző fejét. Erre a Különleges Műveletiek ordítva nekiestek a rendőröknek. Kate lefagyva nézte a körülötte kitört erőszakot. Az egyik ork gyomron ütötte az egyik rendőrtisztet, megragadta és a fejével összetörte a falitükröt, majd behajította a súlyzók közé. A törpe ököllel térden ütötte az előtt tornyosuló rendőrt, majd ahogy összeesett az arcát kezdte ütni és rúgni a fejét, mikor már a földön feküdt. Doris magából kikelve ordított Cooper véres arcába, ütötte, ahol érte csapkodta neki az ajtónak.
Hirtelen valaki a Kate előtt termett és kilökte az ajtón. Hanyatt esve ahogy felnézett Lee őrmestert látta.
- Felügyelő, maradjon táv... -nem tudta befejezni, mert egy férfi ugrott a nyakába és lerántotta.
Kate innen már nem látta mi történik, csak a kiabálásokat hallotta, de neki ez is elég volt. Az ajtó csukott szárnya hirtelen kicsapódott engedve a folyamatosan nekicsapódó testnek. Doris állt mögötte és kihajította a tünde mágus testét a folyosóra. Cooper nyöszörögve összehúzta magát, a szájából folyt a vér, az arca félismerhetetlenségig véres volt. Kate felnézett az ajtóban álló nőre. Soha nem látta még ilyennek. Rémisztő volt, veszedelmes és hideg. Egy rövid pillantást vetett a lányra mielőtt hátat fordított volna. Kate nem igazán tudta megállapítani mit látott a nő szemeiben, de rossz érzéssel töltötte el.
- Befejezni! -kiabálta a nő. -Mindenki hozzám!
Mindannyian odagyűltek hozzá. Doris végignézett, valószínűleg, az összevert rendőrökön.
- Mára végeztünk -mondta. -Ha keresik magukat, minden felelősség az enyém. Leléphetnek.
Mindenki elindult az edzőterem másik végében lévő öltözők felé. Kate végignézte, ahogy Doris, anélkül, hogy odamenne hozzá, vagy hátrapillantana rá, eltűnik a szeme elől az egyik ajtó mögött. Csend lett. Csak a nyöszörgéseket hallotta. A véres Cooper-re nézett. Rosszul lett. Elfordította a fejét, eltakarta a szemét és a földön ülve várt, ameddig a mentősök és a rendészek ki nem értek.
***
Másnapra már mindenki tudott a Különleges Műveletiek és a Bűnügyiek közt kitört verekedésről. Kilenc rendőrtiszt szenvedett nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket. Egyesek az egyik, mások a másik részleg mellé álltak különböző érveket felhozva, hogy az egyes részlegek miben jobbak a másiknál és miért vannak a másik elnyomása alatt. Arról hogy miből tört ki a verekedés már több pletyka is van. Ami bizonyos volt mindenki számára, hogy Doris Hauzer és Chris Cooper vettek részt a dologban mint rangidős tisztek. Kate saját magát is hallotta megemlítve, de csak a legbutább pletykában, hogy ő miatta esett egymásnak a két féltékeny tiszt. Hírek terjedtek arról, hogy minden résztvevő fegyelmit fog kapni és felfüggesztést, ameddig ki nem derül, hogy mi is történt.
Kate beleszívott a cigijébe és egy nagy füstfelhőt fújt maga fölé. A Knight Errant épülete előtti lépcsőn ült. Kíváncsi volt, hogy mi fog történni. Technikailag ő is részt vett a dologban, hiszen ott volt és gyakorlatilag megtagadta a parancsot. Nem igazán a fegyelmi tárgyalástól félt, hanem inkább attól, hogy Doris mit gondol most róla. Nem sok jót, ebben biztos volt. De ezt is elhessegette magától. Elcseszte az egészet, akár parancs volt, akár nem. A haldoklók beletörődésével fogja lenyelni a következményeit. Nem tehetett nagyon mást.
Elnyomta a csikket és egy újabb szálat vett elő. A szájába tette, de miközben próbálta meggyújtani, mintha a Napot felhők takarták volna el, sötét árnyék vetült rá. Felnézett. Két Knight Errant rendész állt előtte.
- Kate Oxley hadnagy? -kérdezte az egyik.
- Igen -válaszolta Kate.
- Kérem, fáradjon velünk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.