​   - Van munkám, anya -mondta Yoko a kommlinken keresztül, ami az adatjackjébe volt csatlakoztatva. Közben ruhákat válogatott a szekrényében, hogy mit vegyen fel a meetingre. -Most is egy meetingre megyek. Tudom, rendesen fel fogok öltözni! Nem, kiberbiztonsági szakértő vagyok. Igen, szakértő. Tudod, hogy... Az Apples Consulting-nak. Több cégnek is dolgozunk, de nem igazán beszélhetek erről. Tudod, titoktartás, meg ilyenek. Nem, anya, nem kerültem rossz társaságba! Rendesen fizetnek, egészségbiztosításom is van, meg... Nem, anya, nem megy az iskola kárára, sőt, fizetik. Igen, meg kérhetek mindenféle beültetéseket is. Nem csúfítanak el, anya, és... a munkámhoz kell, anya! Nem viszem túlzásba! Tényleg minden rendben és jól vagyok, de most már tényleg készülődnöm kell. Majd akkor jövő hónapban megyek Hong Kong-ba egy hétre hozzátok, jó? Jól van. Vigyázzatok magatokra. Én is szeretlek és apát is. Szia.

   Bontotta a kapcsolatot. Néhány dologban hazudott az anyjának, de különösen abban, hogy jól van. Még mindig rémálmai vannak attól, ami Puyallup-ban történt vele és még mindig megrémíti, ha egy férfi túl közel megy hozzá, de úgy érzi egyre jobb lesz. A terápia tényleg segít. Megnyitotta a naptárát és le is ellenőrizte a holnapi időpontját a pszichológussal.

   Végignézett az ágyára kirakott ruháin. Nem volt igazán semmi olyan ruhája, amit üzletinek lehetett volna nevezni. Úgy nézte, hogy ha azt a blúzt kombinálja azzal a fekete szoknyával, meg egy sötét harisnyával az talán elmegy céges viseletnek. Vagy van az a drága fekete dressz, ami inkább ünnepi és bankettre, vagy bálra inkább illene, de szerinte ide is befér.

   - Legyen a blúz és a szoknya -döntött. Visszamászott a szekrénybe és elkezdett a harisnyája után kutakodni.

   Ahogy öltözködött és nézegette magát a tükörben elgondolkodott és eszébe jutott, amit Ruby szokott neki mondani, hogy túlságosan közel került ezekhez a céges pávákhoz és elkezd a végén úgy viselkedni, mint ők.

   - Ja, tényleg, miért is akarok én úgy kinézni mint egy titkárnő? -tette fel a kérdést hallgatóság hiányában magának. -Én nem vagyok ők! Én Yoko vagyok és Yoko-nak is fogok öltözni! Tudják meg kivel van dolguk!

   Levette a sötét harisnyát és fekete szoknyát, helyette felvett egy lila szoknyát és egy lila kapucnis pulóvert, aminek a kapucniján kis, lila ördögszarvak voltak. Ehhez a szetthez volt még neki egy lila tornacipője, amin fehér csillagok voltak és egy citromsárga, Hold alakú válltáskája.

   - Mindjárt jobb -mondta és táncolt is egy kicsit a tükör előtt. -Én vagyok a legkiberbiztonságibb szakértő a világon.

   Még befűzött a szoknyába egy vékony övet, hogy valamire rá tudja csatolni a kiberdekkjét és készen is állt az indulásra.

***

   Még korán volt és Yoko ezt nagyon jól tudta, hiszen ez volt a célja, mert még be akart kapni egy-két apróságot Auburn legjobb -legalábbis szerinte legjobb -cukrászdájában, Charlotte Sütizőjében, az utca végén. Mire odaért a kis cukrászdához már ki is találta, hogy valami olyan tömény cukormázas mignon-nal fog kezdeni, amitől egy aranylövés fog lezajlani az agyában cukorból, aztán meg lefojtja egy, vagy kettő, csokitortával.

   Leült a cukrászda előtti teraszra egy üres asztalhoz. Megnyitotta a virtuális étlapot, ami fel is ajánlott a kínálatból pár olyan süteményt ami tömény volt, csokis, vagy cukormázas. Tudják mit szeretne, hiszem már törzsvendégnek számít itt. Leadta a rendelést, aztán megnyitotta a jegyzeteit egy ablakban a látóterében és elkezdte átfutni. Mikor felkérték, hogy vizsgálja meg a cég rendszerét és derítse ki hogyan történt a támadás már akkor volt egy nagyon jó tippje, de mikor végignézte a rendszert még inkább bizonyos lett a számára, hogy mi történt.

   - Parancsoljon, kisasszony -mondta a pincér és letette elé a süteményeket.

   - Köszönöm -bólintott Yoko.

   Azonnal neki is látott a csokis mignon-nak. A tömény, cukormázas gyönyör azonnal elöntött az agyát. Hosszú pillanatok múlva tért csak magához a mámorból csak azért, hogy egy újabb falattal zuhanjon vissza bele. Mikor végzett ránézett a várakozó csokitortára és úgy döntött még vár egy kicsit vele nehogy túladagolás legyen a vége. Rendelt még egy Cappuccino-t tejszínhabbal és előhúzta a szeme sarkába lekicsinyített jegyzeteit.

   A legérdekesebbnek a kamera felvételeket és a log fájlokat találta. Az volt bennük érdekes, hogy megvoltak.

   A kameraképekről egyértelműen látszott, hogy a támadók nyakig fegyverben voltak és a biztonságiaknak esélyük sem volt megállítani őket. A biztonsági jelentésben, amit kapott, azt írták több biztonsági őr életét vesztette, amit a kamerafelvételek is alátámasztottak. A jelentés a támadókat "árnyvadászoknak" nevezi. Ha tényleg árnyvadászok voltak, akkor a rossz fajtából lehettek, gondolta Yoko és beleivott a Cappucino-ba. Tejszínhabos lett tőle a szája és az orra.

   A rendszerbe a dekás belülről hatolt be és a lánynak nagyon úgy tűnt, hogy vagy fogalma sem volt arról, hogy mit csinál, vagy azért tört be, hogy pusztítson. Az utóbbit tartotta valószínűnek, mert ha nem értett volna hozzá nem tudott volna átmenni a rendszer Nanosoft Gateway Security tűzfalán. Ráadásul nem is akarta elrejteni a támadás nyomait, sőt, azt akarta, hogy megtalálják, mert rengeteg mindent tönkrevágott, de a log fájlokat és a kamerafelvételeket érintetlenül meghagyta, amiket először kellett volna kitörölni. De a backup szervert sem bántotta, pedig ha már ott volt és tényleg zérusra akarta volna redukálni a céget megtehette volna.

   - Szóval... -kezdte, de elhallgatott, mert úgy gondolta ha most lekezdi magának hangosan megmagyarázni a dolgot azt a körülötte ülők nem biztos, hogy díjazni fogják.

   A támadók azt a megbízást kapták, hogy törjenek be a céghez és pusztítsanak és legyen minél hangosabb és brutálisabb és ne foglalkozzanak a nyomok eltüntetésévél, foglalata össze magában Yoko, de nem értette, hogy ha a pusztítás volt a cél, akkor miért hagyták békén a backup szervert. Nem volt idejük? Talán, de ha már pusztításról van szó, akkor a backup az egyik elsődleges célpont.

   Maga elé húzta a csokitortát. Lehetséges, gondolta, hogy a bérlőjüknek nem a cég teljes tönkretétele volt a célja, csak egy üzenet átadása, megfélemlítés, vagy valami hasonló. Egy darabig bámulta a csokitortát, aztán megvonta a vállát. Végülis a "hogyan?" részt már tudja, a "miért?" meg nem az ő dolga. Nekilátott a tortának és meg is feledkezett a munkáról és a külvilágról egyaránt.

***

   Yoko-nak minden elfogyasztása után is még maradt ideje. Csak ült az üzlet előtt és egy szürreális rémálomszerű világban játszódó kalandjátékkal kezdett játszani. A különféle puzzle-öket könnyedén megoldotta, jó volt az ilyesmiben és mire az idő elérkezett elég sokat haladt a játékban.

   Pontosan a megbeszélt időben egy fekete, négyajtós Bentley állt meg a cukrászda előtt. Yoko odament és kinyitotta a hátsó ajtót. Bentről Apples mosolygott rá vissza kék szemeivel. Hófehér bőre, fehér haja és vajszínű kosztümje szinte világított a kocsi sötétjében. A lány szó szerint bemászott az emberi méretekhez képest hatalmas autóba. Úgy gondolta trollokhoz volt igazítva, de legalábbis Apples nem megszokott méreteihez. A lábai nem értek le az ülésről, az ajtót pedig kisebb erőlködés árán tudta becsukni maga után. A motor kellemesen felbúgott és az autó elindult.

   - Jó reggelt, Satonaka-san! -köszöntött a nő. -Hogy érzi magát?

   Yoko ebben a hatalmas autóban, a hatalmas nő mellett, egészen törpének érezte magát.

   - Köszönöm, jól. Ami azt illeti egyre jobban.

   - Örömmel hallom. Akkor a műtét nem viselte meg nagyon.

   - Nem, teljesen jól vagyok. Sőt, furcsa is volt, hogy milyen hamar hazaengedtek. Azt hittem tovább fog tartani. Tüneteim sincsenek. Se fejfájás, se szédülés, csak ez a fura érzés, mintha belülről viszketne a fejem.

   A lány önkéntelenül megvakarta a fejét.

   - Valószínűleg semmi komoly, de ha úgy gondolja jelezze bármelyik Auris klinikán -Apples elfordult és kinézett az ablakon. -Nem akarnám, hogy bármi baja essen.

   Yoko nyelt egyet, ahogy eszébe jutottak mik történtek vele Puyallup-ban, de gyorsan elhessegette az emlékeket. A nő egy teljes árnyvadász csapatot küldött csak azért, hogy őt kimentsék. Ezt nem fogja neki soha elfelejteni. Úgy gondolta ilyen az, mikor valaki nagy, egy cég, törődik az emberrel. Biztonságban érzed magad, mert vigyáznak rád, megadnak neked mindent, amire vágysz, de érzed azt is, hogy tartozol nekik és tenned kell azért, hogy törleszd ezt a tartozást. Yoko is így érzett.

   Aztán eszébe jutott Ruby. Ruby mindig figyelmeztette rá, hogy ne engedje, hogy a cégek megvegyék, vagy hogy tartozzon nekik. Sajnálta, hogy nem hallgatott rá, de nem volt igazán választása Puyallup-ban. Úgy tűnt neki, hogy Apples nem engedheti meg magának, hogy elveszítse őt. Ahogy belegondolt ez nem olyan rossz, hogy van valaki, aki kimenti a bajból. Ráadásul a nővel a kapcsolat továbbra is üzleti. Megbízásokat kap tőle, amiket teljesít és utána kifizeti. Ő meg betartja azt az alapszabályt, hogy a macska nem piszkít a saját homokjába. Semmi nem változott, de továbbra is észben tartotta, hogy ő csupán egy eszköz, egy értékes eszköz, semmi több. Egy gondolat aggasztotta csak. Ha Apples ennyire ragaszkodik hozzá vajon engedné-e neki, hogy kiszálljon?

   - Rendben leszek -legyintett Yoko.

   - Meg tudta csinálni, amire kértem? -kérdezte Apples.

   - Persze.Csak volt egy-két furcsaság.

   - Például?

   - Hát, egyértelműen látszott, hogy pusztítani akartak, de a logokat, a backup-ot és a kamerafelvételeket meghagyták. Szerintem szándékosan.

   A nő visszafordult felé az arcán változatlan mosollyal.

   - Értem, de ez a mi szempontunkból nem fontos -mondta.

   Volt valami abban, ahogy mondta, ami azt az érzést keltette Yoko-ban, hogy olyasmit mondott, amit nem kellett volna, de legalábbis nem kellene többet előhoznia.

   - Tudom, csak furcsa volt -mondta Yoko zavarban, aztán terelte is a témát. -És az audit riportomat átküldjem, vagy...

   - Nem -vágott közbe Apples. -Azt szeretném, hogy maga adja elő nekik. Térjen ki minden biztonsági résre, amit talált. Ne kímélje őket. Érezzék, hogy rossz döntést hoztak, amikor ilyen mátrix biztonságot építettek ki -elhallgatott egy pillanatra, végignézett Yoko nem éppen üzleti öltözékén és kicsit szélesebbre húzódott a mosolya. -Ne fogja vissza magát.

   Yoko elvigyorodott. Kíváncsi volt milyen képet fognak vágni mikor megjelenik "kiberbiztonsági szakértő" címszó alatt.

   - A maga dolga pusztán a tájékoztatás mátrix biztonsági oldalról -folytatta a nő. -Mr. Smith része a fizikai biztonság. Bizonyára már találkoztak.

   A hatalmas anyósülésről egy öltönyös, borotvált arcú humán férfi pillantott hátra. Yoko már látta párszor. Eddig úgy gondolta, hogy csak egy egyszerű testőr.

   - Peter Smith, szolgálatára, Miss Satonaka -mutatkozott be a férfi.

   - Örvendek -mosolygott Yoko.

   Smith-en látott némi meglepettséget, ami a ruhája miatt lehetett, de főleg hitetlenkedést. A lány már nem is tartja számon mennyiszer kapott már ilyen pillantásokat.

   - Számítok a szakértelmükre -mondta Apples.

***

   - Jöjjenek majd utánunk -mondta Apples, amikor a lift ajtaja kinyílt a mélygarázsban. -Nem kell összezsúfolódnunk.

   A nő és a troll testőre beszálltak. Körülbelül ugyanolyan magasak voltak, de a troll négyszer olyan széles volt, mint Apples. Még ezzel a két nagy emberrel is a lift elég tágas lett volna mindannyiuknak, de Yoko örült, hogy nem kellett beszállnia. Még mindig nem rajongott azért, ha egy szűk légtérben kell együtt lennie férfiakkal és Apples ezt, úgy tűnt, szem előtt tartotta.

   Az ajtók bezáródtak és a lift elindult. Ő pedig egyedül maradt Smith-el. Yoko elkezdett előre-hátra hintázni, közben felnézett a férfira, a férfi pedig lenézett rá.

   - Nem akarom megsérteni, de maga nem úgy néz ki mint egy biztonsági szakértő -szólt a Smith.

   - Igen, sokan mondják -válaszolta Yoko.

   - És meglehetősen fiatal is az "efféle" munkához, nem gondolja?

   - Kor és nem nem igazán számít már manapság. Apples-nek a legjobb kellett -mondta a lány és elvigyorodott -és én vagyok a legjobb.

   - Úgy látom az önbizalmával nincsen gond -mosolyodott el a férfi. -De, ahogy gondolom tudja, a munka, amit maga és én is végzünk, nem mentes a veszélyektől.

   - Meglepődne, ha tudná milyen jól elboldogulok.

   - Vannak kétségeim.

   - Talán vannak helyzetek, amiket nem tudok olyan jól kezelni, dehát ezért van itt maga, nem?

   A férfi bólintott.

   - Igen, ezért vagyok én.

   A lift megérkezett. Beszálltak és elindultak felfele valami nyugtatónak szánt zene kíséretében.

   - Aggódnom kéne valami miatt? -nézett fel a férfira Yoko.

   - Nem -válaszolta Smith. -Sajnálom, ha ezt a benyomást keltettem. Csak próbáltam valami beszélgetést kezdeményezni. De nem kell aggódnia, azért vagyok itt, hogy garantáljam a biztonságát.

   - Ennek... örülök -mondta Yoko bizonytalanul.

   A lift megállt a földszinten. Mikor az ajtók félrehúzódtak három marcona biztonsági ember várta őket. A Taka Security egyenruháját viselték.

   - Kérem, lépjenek ki a liftből -mondta az egyikük.

   - Valami probléma van? -kérdezte Smith.

   Erre mind a hárman megmozdultak, kezüket az oldalukon lógó fegyverükhöz tették és szívélyesnek nem mondható tekintettel végigmérték mindkettejüket. Idegesnek tűntek, amire minden okuk megvolt a céget ért támadás után. Yoko-ban megfagyott a vér, érezte a feszültséget és nem tetszett neki.

   - Nem -válaszolta az őr. -Meg kell vizsgálnunk magukat tiltott eszközök után. A biztonsági eljárás része.

   Az őrök MAD szkennerekkel és kiberverérzékelőkkel vizsgálták át őket. Smith megmutatta nekik, hogy a hónaljtokjában van a pisztolya, de nem vették el tőle, viszont az őrök többségének a figyelme azonnal ráterelődött. A lány megkönnyebbült, mikor végre kiszabadult a biztonságiak gyűrűjéből és csatlakozhattak Apples-höz a portánál. Átvették a látogató kártyáikat és egy öltönyös férfi érkezett, hogy felkísérje őket a konferencia terembe. Az őrségtől így sem szabadultak meg, mert négy őr is velük tartott. Kettő előttük, kettő mögöttük. Yoko nem érezte jól magát ennyi fegyveres között. Olyan volt, mintha arra számítanának, hogy történni fog valami. Sokan voltak, fegyverekkel, diszkrétek sem voltak. Sok mindent érzett, de a biztonság az nem volt köztük.

   A konferencia terembe az őrök már nem jöttek be és Apples is azt mondta a troll testőrének, hogy maradjon kint, így csak hárman mentek be. Bent egy hosszú ovális asztalnál már ott ült, az AR névtáblákból ítélve, a menedzsment jelentős része. Mindenkinek valami flancos titulusa volt, a reakcióik viszont ugyanolyanok voltak, mikor meglátták Apples-t és Yoko-t belépni.

   Egy nagy vetítővászon már ki volt rakva és kísérőjük egy gyors útmutatást adott a használatáról, majd ő is helyet foglalt az asztalnál. Apples kiállt a vászon mellé, aminek a felső része volt körülbelül ott, ahol a nő válla. Yoko viccesnek találta, ahogy az összes nagyfejű öltönykének felfelé kellet nézni rá.

   - A nevem Anna Henrietta McPherson az Apples Consulting-tól -kezdte a nő. -Először szeretném kifejezni sajnálatomat és együttérzésemet az Önöket és cégüket ért anyagi és emberi kárért. De az ilyen tragédiák azért történnek, hogy megértsük őket, tanuljunk belőlük és a tanultakat alkalmazva túllépjünk rajtuk. Maguk azért kértek fel engem, hogy segítsem ezt a megértést és hogy javaslatot tegyek a folytatásra. A kollégám, aki segíteni fog ebben Mr. Smith a fizikai biztonság oldaláról, illetve mint külsős szakértő Miss Satonaka a mátrix biztonság oldaláról. Ha a prezentációk alatt bármi kérdésük van nyugodtan tegyék azokat fel.

   A nő megállt és várt. A közönség között összesúgtak, de senki nem szólalt fel.

   - Ha nincs kérdés, akkor Satonaka-san, kérem, kezdje el.

   Yoko egy mély lélegzet után, kissé izgulva, kilépett a hitetlenkedő tekintetek kereszttüzébe.

   - Szóval -kezdte, megigazította a szemüvegét és a prezentációjának első oldalát megjelenítette a kivetítőn -kezdjük a rendszer általános áttekintésével.

   Felvázolta részletesen, hogy a cég rendszere hogyan épül fel, milyen rendszerek vannak, mi mihez kapcsolódik és hogyan. Közben oda-odaszólt az IT vezetőnek megerősítésért, hogy amit mond az úgy van-e. Az asztalnál többen meglepetten néztek egymásra, ahogy látták, hogy Yoko mennyire átlátja a rendszerük felépítését és az egyes megoldások célját. Egyetlen ember volt kifejezetten mogorva, az ork biztonsági főnök. De a lányt nem érdekelte, hiszen már kezdett bemelegedni és még csak most jött a jó rész.

   - És most a biztonsági sebezhetőségek -mondta Yoko. -Az egyik, amit észrevettem a rendszer vizsgálatakor, hogy több külső mágneszáras ajtó közvetlenül kapcsolódik a biztonsági node-hoz. A célja ennek, mint azt korábban említettem, az emelt biztonság lett volna az ajtók feltörése ellen, de ez a megoldás sokkal inkább egy biztonsági rés. Akarja-e tudni valaki, hogy miért?
   Az öltönyös társaság zavartan egymásra nézett, majd az IT vezetőre, aki zavarában nem is tudta hirtelen mit mondjon. Az ork biztonsági főnök csak morgott. Az üzletvezető volt az egyetlen, aki le sem vette a szemét a lányról és az arcán nem volt jele semmilyen érzelemnek. Úgy tűnt nagyon figyel mindenre, ami elhangzik.

   - Persze -mondta végül az IT vezető.

   - Nos -mosolyodott el Yoko -, amint itt látható ez az ajtó az épület mögött viszonylag könnyen hozzáférhető a kerítésen való átjutás után.

   - De minden ajtót kamerák figyelnek és az őrség őrjáratozik arra, nem? -kérdezett közbe az üzletvezető helyettes.

   - Így igaz -helyeselt a lány. -De a kamera csak annyira jó amennyire az azt figyelő őr. A járőrözés pedig félóránként van. Egy hozzáértőnek körülbelül két percbe telne szétszerelni a mágneszárat és bejutni. De választhatja azt is, hogy az ajtón keresztül csatlakozik a biztonsági node-hoz, feltöri azt és átveszi az irányítást a rendszer fölött, megcsinálja azt, amit akar, aztán távozik. Mindezt úgy, hogy be sem teszi a lábát az épületbe.

   - De akkor ugyanezt a kamerákon keresztül is megteheti?

   - Igen, ha a kamerák is közvetlenül a biztonsági node-hoz vannak kapcsolva. Ezért nem szabad a létesítményen kívüli biztonsági eszközöket közvetlenül összekötni a belső rendszerrel, mert így minden eszköz egy nyitott ajtó. Ha nem kötjük be őket, akkor ugyan sérülékenyebbek lesznek, de a támadónak beljebb kell jönnie, ha el akarja érni a rendszert, ezzel nagyobb kockázatot vállalva.

   Mindenki egyetértően bólogatott. Az IT vezető a fejét vakarta és látszott rajta, hogy egyrészt azon gondolkodik, hogy hogyan nem vette ő ezt figyelembe eddig, másrészt, hogy hogyan fogja ezt ő úgy előadni egy következő meeting-en, hogy ne tűnjön idiótának. Yoko nem tudta visszafojtani a vigyorát, ahogy látta a szenvedést az arcán. Mindig élvezte, ha megvillanthatta a tudását és ezzel a hitetlenkedőket a porba küldhette, hogy az állukat keresgéljék.

   - Ha nincs kérdés -folytatta -, akkor a következő, és sokkal aggasztóbb, biztonsági rés a tűzfal. A rendszerükön a Nanosoft Gateway Security tűzfal fut. Sajnos ennek a tűzfalnak van egy elég súlyos biztonsági hibája, amit a Nanosoft hónapok óta nem javított, ami meglehetősen szomorú, mivel eléggé ismert hibáról van szó. A hiba pontos leírását megtalálják az audit riportomban. Ez a kisebbik gond. A nagyobbik az, hogy szerintem valakik a cégen belülről információkat szivárogtatott ki.

   Hatásszünetet tartott. Az öltönyös urak és hölgyek megint összenéztek és sugdolózni kezdtek. Az üzletvezető arca még csak meg sem rezzent.

   - Miből gondolja ezt? -kérdezte az egyik nő, a kutatás és fejlesztés vezetője.

   - Találtam pár nyitott portot a tűzfalon, amiken adatokat lehet kiküldeni anélkül, hogy a rendszer jelezne miatt. Ráadásul a loggolás is le van kapcsolva ezekhez a portokhoz, tehát bármi is járt rajta ki vagy be, nincsen nyoma. Ezzel a rendszerfelépítéssel olyan egyszerűen lehet adatokat lopni, hogy valaki csak bedug egy chip-et az egyik ajtóba, az adatok rámásolódnak észrevétlenül, aztán kihúzza és kész. Így szerezhették meg a támadók a biztonsági eljárásokat és a rendszerek felépítését és ezeken a portokon törhettek be a rendszerbe. Mindent tudhattak mire idejöttek.

   - És ezt maga honnan tudja? -kérdezte az IT vezető. Látszott rajta, hogy egyre idegesebb.

   - Onnan, hogy zseni vagyok -vigyorodott el Yoko.

   A biztonsági főnök rácsapott az asztalra olyan erővel, hogy félő volt menten összetörik. A lány összerezzent.

   - Ez nevetséges! -mondta az ork és felállt. -Nem fogom ezt tovább hallgatni!

   Az üzletvezető a biztonsági főnök felé fordult és nyugodt hangon szólalt meg.

   - Mi a problémája, Mr. Malik?

   - Az a problémám, uram -az ork kiment az asztal elé. Yoko hátrált tőle, Smith pedig felállt -, hogy mindent megteszek, hogy megvédjem ezt a céget. Embereim haltak meg a legutóbbi támadásnál. Beadtam a javaslataimat a védelem fejlesztésére és erre idehoznak egy kislányt, aki meg akarja nekem mondani hogyan végezzem a munkámat!

   - Tudomásul vettük, Mr. Malik -mondta az üzletvezető továbbra is nyugodtan. -Értékeljük a munkáját és a javaslatait sem hagyjuk figyelmen kívül. Miss Satonaka meglátásai viszont ugyanolyan értékesek a számunkra, mint a magáé. Hallgassuk végig.

   Az ork dühös grimasszal az arcán hátralépett és nekidőlt a falnak. Pár pillanat csönd lett, amit az üzletvezető tört meg.

   - Miss Satonaka, azt állította, hogy valaki adatokat szivárogtathatott ezeken a nyitott portokon keresztül, igaz? Mi a bizonyítéka arra, hogy a portokat nem a támadók nyitották a tűzfalon?

   - Hát, ööö... -kezdte a lány az ork kiabálásától még mindig kicsit zavartan. -A cég által a támadást követően készített belső biztonsági audit jelentésében nem szerepel semmi olyan, hogy a tűzfalon nyitott portok lennének bármilyen célból.

   Az üzletvezető lassan az IT vezető felé fordult.

   - Mr. Tian, mit tud erről?

   A Mr. Tian-nak nevezett férfi leizzadt.

   - Nem... tudom... uram. Talán csak hiba történt és nem vettünk észre valamit. Nem tudom mi történhetett.

   - Én viszont tudom! -harsogta Malik, a biztonsági főnök. Mindenki felé fordult. -Ez a bohócnak öltözött csitri csinálta!

   Yoko ugyanúgy ledöbbent ezen a kijelentésen mind mindenki az asztalnál.

   - Próbálnak idiótának beállítani minket! -folytatta magából kikelve az ork. -Előre kitalálták az egészet! El akarják nekünk adni a szarjukat! Embereim haltak meg a szaros profitjukért! Tudom, hogy te csináltad!

   Malik megindult a lány felé. Yoko rémülten lépett hátra, de az ork megragadta és megrázta. Smith lecsapta Malik kezét és kettejük közé állt.

   - Uram, azonnal lépjen hátra! -kiabált rá az orkra. -Lépjen hátra!

   Yoko-ra pánikroham tört rá. Fuldokolva kapkodta a levegőt. Összehúzta magát Smith háta mögött, befogta a fülét és nyöszörögve próbálta szabályozni a légzését. Körülötte kiabáltak. Nem kapott levegőt. Próbált lélegezni. Be. Ki. Be. Ki. Csak a légzésre koncentrált. Mikor összeszedte magát és felnézett már az üzletvezető kiabált. Körülötte mindenki rémülten húzta össze magát.

   - ...maguk mindketten inkompetens idióták! A fizetésüket ez a lány jobban megérdemelné, mert többet tud arról, hogy hogyan kéne megvédeni ezt a céget, mint maguk ketten összesen!

   Apples, aki eddig csendben figyelt a sarokban ülve, megtörte az üzletvezető szavai után letelepedett nehéz csöndet.

   - Az javaslom tartsunk egy szünetet.

   A kiabálástól vörös arcú üzletvezető a nyugodtan mosolygó nőre pillantott, majd felegyenesedett megigazította a nyakkendőjét és újra felvette érzelemmentes arcát.

   - Igen -mondta halkan és nyugodtan. -Tartsunk egy húsz perces szünetet. Mr. Malik, Mr. Tian. Magukat pedig várom az irodámban.

***

   Yoko a női mosdóban volt és harmadszorra is megmosta az arcát. Már jobban érezte magát, nem remegett és a légzése is normális volt. Már csak be akarta fejezni ezt a napot és hazamenni. Egy életre elege lett már a tesztoszterontúltengéses, begőzölt emberekből. Mindig fitogtatniuk kell, hogy mennyire férfiak és bántani azt, aki véletlenül okosabb, mint bárki a rohadt szobában, gondolta magában és mérgesen belenézett a tükörbe. Utálta az ilyeneket, a legalja, ostoba vadbarmokat, akik csak az erőszakhoz értenek. Felvette a szemüvegét. Ösztönlények ezek, mondta tovább magában, semmi mások, nem vadállatok, mert az sértés lenne az állatokra nézve. Kicsit megszédült és bele kellett kapaszkodni a mosdóba. Sikerült feldühítenie magát és ez nem segített. Újra lélegzeni kezdett, hogy lenyugtassa magát. Arra volt most a legkevésbé szüksége, hogy még el is ájuljon.

   Már kezdett megnyugodni, mikor a tükörben látta, hogy nyílik mögötte az ajtó. Megpördült, hogy lássa ki az.

   - Csak én vagyok -emelte fel a kezét Smith. -És tudom, hogy ez a női mosdó. Hogy érzi magát?

   - Jól... jobban -válaszolta a lány. -Apples küldte?

   - A feladatom, hogy magát védjem, szóval tulajdonképpen igen. Másrészről viszont magamtól jöttem.

   - Kíméljen meg az "olyan fiatal és tapasztalatlan vagy, nem tudod megvédeni magad és a végén bajod esik, nem kéne ezt csinálnod" baromságtól -mondta gúnyosan Yoko.

   - Eszembe sem jutott -mondta a férfi. Elővette a kommlinkjét és beleírt valamit kézzel, aztán a lány felé mutatta. -Csak te rendes lánynak tűnsz és szerettem volna mondani neked valamit, amit szerintem tudnod kéne.

   Yoko odament és megnézte a kommlinket. Egy szövegszerkesztő volt nyitva rajta, amin ez állt:

   A lány felnézett a férfira, majd elvette tőle a kommlinket és elkezdett beleírni. Sokat félreütött, mert nem volt hozzászokva, hogy kézzel kell gépelnie.

   A férfi meglepetten nézett le a lányra.

   Yoko sóhajtott. Hosszan csak mormogott és simogatta az érintőképernyőt, mielőtt végül elkezdett írni. Volt egy érzése, hogy Smith nem régóta dolgozik az árnyakban, mert ha igen, akkor nem kérdezne ilyet, de az, hogy árnyvadász, az már biztossá vált a számára. Egyrészt a korábbi beszélgetésük miatt, másrészt mert a zsoldosok nem foglalkoznak morális kérdésekkel.

   - Rendes embernek tűnsz, ezért ezeket, gondoltam, jó ha tudod -mondta a lány.

   A férfi elolvasta, hümmögött, aztán írt valamit és újra odanyújtotta a kommlinket.

   A lány felnézett Smith-re. Nem értette miért olyan fontos ez neki. Miért zavarja ez őt ennyire? Talán mert új ebben az egészben? Aztán Yoko-t megcsapta valami. Őt magát miért nem zavarja ez? Furcsának érezte.

   A férfi írt.

   Yoko azonnal írta a választ.

   Smith elmosolyodott. Elrakta a kommlinket és végignézett a lányon.

   - Azt hiszem lassan vége a szünetnek. Ideje visszamennünk -mondta.

   Mikor beléptek a konferencia terembe már mindenki ott volt. Apples az üzletvezetővel beszélgetett, aki ahogy meglátta őket vissza is ment a helyére. Csak két ember hiányzott a szobából: Mr. Malik, a biztonsági főnök és Mr. Tian, az IT vezető.

   - Hogy van, Satonaka-san? -lépett oda Apples. A mosolya egy kicsit kiegyenesedett, de Yoko-nak nehezére esett elképzelni, hogy esetleg aggódott volna, habár nem kizárt. Abban viszont egészen biztos volt, hogy valamiféle előnyt már kovácsolt abból, hogy őt megtámadták, mert a cégnek komoly arcvesztés az, ha a saját védett telephelyén baja esik egy vendégnek, ráadásul a saját -nem is kis rangú -alkalmazottja miatt.

   - Jól vagyok, köszönöm.

   - Maradt még hátra valami, amit szeretne elmondani?

   - Nem, mindent elmondtam.

   - Rendben, akkor foglaljon helyet és akkor folytatjuk.

   Yoko bólintott és Smith-el leültek a fal mellé rakott székekre. A terem ajtaja becsukódott, homály telepedett a helyiségre.

   - Akkor, Hölgyeim és Uraim, folytassuk -kezdte Apples. -Miss Satonaka elmondta, hogy milyen "fejlesztési pontok" akadnak az Önök jelenlegi rendszerén. Most engedjék meg, hogy az egyik partnerünk megoldását bemutassam röviden, ami egyike a számtalan szolgáltatásnak, amivel fejleszthetik a mátrix rendszerük biztonságát.

   A kivetítő feketére váltott és megjelent rajta egy egymásba gabalyodott S és X betű, a StaticX Corporation logója, alatta három szó: Ember. Gép. StaticX.

​(Az SX logó és a StaticX név a StaticX Corporation védjegye. © 2009-2075 StaticX Corporation)

   A nő beszélt pár szót a StaticX Corporation-ről, aztán átváltott a StaticX Matrix Technologies-ra, annak termékeire és szolgáltatásaira. Külön kiemelte az SMT Scylla Endpoint Protection-t, az SMT Carybdis Border Protection-t és azt, hogy a kettő együtt olyan biztonságot ad, mint a két tengeri szörny, akikről a nevüket kapták. A támadó, az ókori hajósokhoz hasonlóan, dönthet, hogy melyik szörnnyel száll szembe, de el nem kerülheti őket. Az egész tele volt a szokásos céges marketing szöveggel kicsit megfűszerezve a StaticX sajátos ismeretterjesztésével különféle mitológiákból és folklórból. De ezen kívül csak unalmas marketing szöveg volt.

   - Nem is az SMT lenne, ha nem így nevezték volna el őket -súgta oda Yoko Smith-nek.

   A férfi a lányra mosolygott, aztán visszafordult és figyelt tovább. Yoko szörnyen unatkozott. Jobban érdekelte volna egy technikai áttekintése a Scylla-nak és a Carybdis-nek a marketing duma helyett. Így viszont inkább elindította a játékot, amit reggel elkezdett, egy ablakban a látóterében és folytatta.

   Apples után Smith következett. Yoko leállította a játékot, mikor a nő leült mellé és borzasztó hosszú lábait kinyújtva próbált valami kényelmes ülőhelyzetet találni. Ez a szék nem rá volt méretezve.

   A férfi előadása meglepő volt Yoko számára, mert úgy beszélt, mint valami marketinges, vagy sales-es, pedig elvileg csak testőrként volt ott. Ritkán látni képzett testőrt vagy bármilyen fegyverest marketing háttérrel. Ez megmagyarázta hogyan került Apples-höz, a nő szerette a legfurcsább emberekkel körülvenni magát. Smith a StaticX United Defense biztonsági szolgálatról beszélt. Megmutatta a szokásos marketing képeket az elegáns, fekete egyenruhába öltözött, barátságosan mosolygó férfiakról és nőkről, akik diszkréten és effektíven biztosítják létesítmények és személyek biztonságát. Yoko-t a Knight Errant tisztjeire emlékezették az SUD-s egyenruhások, igaz a KE-sek marconábbak voltak és nem mosolyogtak olyan barátságosan, mint ezek. A férfi külön kitért a létesítmény védelemre, annak fizikai és mágikus oldalára, átfutotta az SUD által használt biztonsági eszközöket és eljárásokat, majd még említés szintjén beszélt a személyvédelemről is, végén pedig az SUD gyors reagálású csapatairól, akik riasztás esetén legfeljebb öt percen belül a helyszínre érkeznek, hogy semlegesítsenek bármilyen fenyegetést. Ezek egy az egyben ugyanúgy néztek ki, mint a KE rohamcsapatok, csak az SX logó volt a fekete páncéljukon.

   - Van kérdés? -kérdezte a férfi a végén.

   Volt kérdés. Yoko belesüppedt a székébe és újra elindította a játékot. Ez a meeting egyszerűen nem akart véget érni.

***

   A meeting utolsó egy órája kifejezetten idegőrlő volt. Mindenki mosolygott, mint egy idióta és úgy örülték körbe Apples-t mint egy horda pulikutya, mintha valami cukros néni lett volna az oviban. Undorító volt ahogy Yoko belegondolt hogy mire megy ki a nyalás. Már érezték, hogy komoly változások lesznek és szerettek volna jó pontot szerezni, vagy legalább valami benyomást tenni, hogy ha esetleg lapátra kerülnek, akkor Apples-nél, vagy valamelyik partnerénél, tovább folytathatják az életüket. Egyedül az üzletvezetőben volt méltóság és viselkedett úgy mint egy ember.

   Yoko-t már a biztonsági kíséret sem zavarta úgy örült, hogy végeztek. A liften megint két turnusban mentek.

   - Köszönöm a tanácsot -szólt Smith, miután Apples és a troll eltűntek a becsukódó liftajtó mögött.

   - Van még ott, ahonnan az jött -vigyorgott a lány. -És köszönöm, hogy leszedte rólam az orkot.

   - Ezért vagyok. Ha szüksége lenne rám hasonló okból, tudja hol keressen.

   Yoko szeme sarkában megjelent egy kis figyelmeztetés, hogy a férfi átküldte az elérhetőségét. Elmentette és átküldte a sajátját.

   - Ha úgy alakulna, hogy magának pedig egy "kiberbiztonsági szakértőre" lenne szüksége, vagy esetleg még egy-két tanácsra ezzel az "egyéni vállalkozóssággal" kapcsolatban, akkor csak hívjon.

   - Úgy lesz.

   A lift megérkezett. Beléptek és elindultak le a mélygarázsba.

   - Magának van marketing végzettsége? -kérdezte Yoko. -Csak kíváncsi vagyok.

   - Eredeti szakmámat tekintve vegyészmérnök vagyok, de van diplomám üzleti adminisztrációból is és dolgoztam is ezen a területen.

   - És hogy jön ehhez a testőrködés?

   - Ez egy... hosszú történet.

   Az autó már várta őket, mikor a lift leért. Smith segített Yoko-nak beszállni, aztán ő is beszállt és elindultak.

   - Köszönöm a munkájukat -szólt Apples mikor már kiértek a mélygarázsból. -Satonaka-san, a megbeszélt összeget már át is utaltam a számlájára. Meg még egy kis bónuszt a kellemetlenségért.

   A nő elégedettnek tűnt, elért mindent, amit itt el akart, ez látszott rajta.

   - Köszönöm -mondta Yoko. -És a jövő hónapban városon kívül leszek.

   - Vakáció?

   - Igen, de elérhető leszek, ha nagyon kellek.

   - Rendben. Nyugodtan menjen pihenni, megérdemli.

   Apples rámosolyogott, a lány viszonozta. Yoko egyetértett vele, kiérdemelte a pihenést. Másrészről meg egy cég gonosz tervének megvalósításában való részvétel elég egy hónapra neki.