A történet sosem ér véget

2017. március 21. 13:00 - Fülöp Adrián

Shadowrun novella #27 - Bárkiből lehet árnyvadász: Az Utcai Harcos

>>>>>[Ahogy játszottunk egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy egyes játékosaim abban hittek, hogy árnyvadász csak valaki olyan lehet, akinek katonai háttere van. Ez természetesen nem igaz. Megfelelő motivációval bárkiből lehet árnyvadász és ennek igazolására kezdtem el a Bárkiből lehet árnyvadász novellákat a mini novella sorozatomon belül.

Szereplők:

  • Bellona, az Utcai Harcos

Íródott: 2016.05.18.

]<<<<<

Bárkiből lehet árnyvadász: Az Utcai Harcos

"Ő a szimbóluma annak, hogy nem kell félnünk az olyan mocskoktól, mint te."
- A Sötét Lovag (saját fordítás)
   Bellona benyúlt rövid fekete haja alá és megigazítgatta az adatjack-jébe dugott kábelt. Szétnyíltak előtte a fotocellás ajtók és belépett a Stuffer Shack-be. Rengeteg AR reklám, akció és promóció ugrott fel azonnal a látóterében. Egy gondlattal eltüntette őket és megnyitotta a zenelejátszóját, amiben már ott sorakoztak azok a számok, amiket nemrégen vett a helyi publikus mátrixon. Airborne, Metallica, Iron Maiden. Voltak vagy száz évesek, de neki tetszettek, a többi meg nem érdekelte. Benyomta az Airborne-tól a "Too Much, Too Young, Too Fast"-et és elindult körbe a boltban.
   Minden amit a hátizsákjába dobott megjelent egy listán a szeme sarkában az árral és a teljes összeggel együtt. Nemrég hozzájutott egy nagyobb összeghez, ezért úgy gondolta megveheti magának azt is, amit szeretne, nem csak azt, amit kell. Így a myco-protein szeletek és a szója mellé került néhány szelet igazi csoki a jobb féléből, gyümölcs, egy pár előre csomagolt hamburger igazi marhahússal és gyümölcslé.
   Kilépve az üzletből már csak arra vágyott, hogy hazaérjen és élvezze azt a kis örömet, amit összeküzdött magának. A kiberfülében a zene a "Running Wild"-ra váltott. Felkapta a táskáját a hátára és elkezdett rohanni az utcán. Mikor már elég lendületet vett felugrott, a cipői talpából görkorcsolyák pattantak elő és mikor földet ért azon gurult tovább. Kerülgette az embereket, átcsúszott egy meglepett troll lábai között, átugrott egy padot miközben ültek rajta, egy felüljáróról pedig a korlátján csúszva jött le átugorva az alján ácsorgó embereket, akik rémülten vetődtek a földre előle. Élvezte, ahogy a hajába kapott a szél és széles mosollyal száguldott keresztül a városon hazafelé.
   Lekapcsolta a görkorcsolyáit és besétált arra a satnya, parknak nevezett térre, amit magas, szürke épületek vettek körül. Valaha tényleg park lehetett. Volt itt játszótér, padok, egy kiszáradt kút, némi fű, üres virágágyások és néhány életben maradásért küszködő fa. A tér szokatlanul üres volt, pedig a napnak ebben a szakában viszonylag sokan szoktak itt lenni. Gyerekek játszanak, hajléktalanok és öregek osztják meg élettapasztalataikat egymással, a helyi drogárusok pedig árulják fájdalomcsillapítóikat mindenféle fizikai és lelki fájdalomra az állandó vevőknek. Most, azonban, nem volt itt senki. Furcsa volt, a lány lassított a léptein és jobban figyelt, de haladt tovább a lépcsőház felé, ahol lakott. Látott és hallott valakiket a park túlsó végében. Lehetséges, hogy valami olyan üzlet zajlott, amibe nem kellene belekeverednie, ezért nem is tervezte.
   Ahogy elérte a lépcsőházát a kukák közül egy törpe nő lépet ki és futott felé. Isabell volt, az egyik szomszédja.
   - Hé, Izzi! Vettem csokit meg minden és -félbehagyta a mondatot, ahogy látta a közeledő nő kétségbeesett arcát. -Mi történt?
   - Bellona, két fickó van itt -mondta. -Téged keresnek. Elkapták Charlie-t. Azt hiszik tudja hol vagy. Segítened kell!
   - Mit keres itt Charlie?
   - Szerszámokat jött kölcsönkérni, de segítened kell neki.
   - És Tony hol van?
   - Nem tudom. Elment korábban, de még nem ért vissza.
   Bellona elnézett a park túlsó végében lévőkre és rájuk nagyított a kiberszemeivel.
   - Jól van, Izzi. Ezt fogd meg -átadta a törpének a hátizsákját. -Elintézem.
   Elindult. Ahogy közeledett feléjük egyre jobban felhúzta magát. Nem tudta elképzelni kik lehetnek azok. A hitelezőjének sokszor késik a fizetéssel, de eddig mindig fizetett, soha nem próbált kibújni alól és ők sem bántottak soha senkit itt, hogy fizetésre bírják. A bandatagok és kemény legények pedig nem keresnék őt. Kíváncsi volt, hogy kik ezek, hogy megmutathassa nekik kivel szórakoznak, mert kevés dolog dühítette jobban mint amikor ártatlanokat bántalmaztak, akiknek semmi közük az egészhez.
   Két ork volt a mostani hívatlan vendég. A fekete kabátjaikban és napszemüvegeikben próbáltak úgy kinézni mint valami maffiózók. Charlie ott feküdt az egyik ork bakancsa alatt. Az arcán lévő sebekből látszott, hogy kicsit már megdolgozták.
   Bellona távol állt meg tőlük.
   - Most te fekszel le és én csinálom ezt rajtad -kiabálta oda.
   A két ork felé fordult.
   - Bellona, kislány -vigyorodott el az egyik és levette a szemüvegét. A bal szeme alatt volt egy heg egészen az orrági, a jobb keze pedig láthatóan kibernetikus volt. -Jól nézel ki és kevésbé rémisztőnek, mint ahogy beszélik.
   A lány karba tette a kezeit és sárga fény villant a kiberszemeiben, mintha egy pillanatra tűz lobbant volna bennük.
   - Még ocsmányabbá teszlek, ha nem hagyjátok békén a törpét.
   Az ork szája groteszk mosolyra húzódott és egy pillantást vetett a társára, aki tovább használta a törpét mint lábtörlőt.
   - Van egy üzleti ajánlatunk a számodra.
   - Igen? És kinek a faszát tisztelhetem bennetek?
   - Dunn -bökött magára az ork, aztán a mellette állóra -és Drake. Mi vagyunk a D&D. Bérizmok, megoldóemberek és műkörmösök. Az ügyfelünknek tudomása van egy bizonyos Sherman-nak való tartozásodról és hajlandó megszüntetni ezt a tartozást.
   - Igen? És mit kér cserébe?
   - Szeretné kiterjeszteni az érdekeltségeit erre a koszfészekre -tárta szét az ork a karjait.
   - Ez a hely nem az enyém, hanem Sherman-é és az embereié.
   - Az ügyfelünk tudja ezt. Ezért van szüksége hozzád hasonló külsős "szakemberekre", hogy megoldja ezt a problémát.
   A lány végignézett a két orkon és a földön heverő Charlie-n.
   - Had nézzem meg a naptáramat -Bellona belenyúlt a zsebébe, aztán mikor kivette a kezét felmutatta a középső ujját. -Dugjátok fel a seggetekbe. Aztán vigyétek el az ügyfeleteknek, hogy ő is feldughassa, de előtte mondjátok meg neki, hogy nagyon téved, ha azt hiszi, hogy ennyire hülyének nézhet. És ha még egyszer ideküld bárkit -a törpére mutatott -és bántják az itt lakókat személyesen tépem le a tökeit.
   Dunn megdörzsölte az orrnyergét és sóhajtott.
   - Azt hiszem nem érted, kislány. Lehetsz picsa amennyit szeretnél, de nem sok választásod van. Vagy elfogadod ezt az ajánlatot, ami meglehetősen fair, vagy adhatunk egy kis motivációt...
   A másik ork ránehézkedett Charlie-ra, aki a súlya alatt hangosan felnyögött. Bellona szemei fellángoltak.
   - Vagy... hát, inkább ne beszéljünk a harmadik lehetőségről.
    Bellona dühösen elvicsorodott, a szemei lángoltak és az arca is felizzott, mintha lángoló könnyek csorogtak volna le rajta.
   - Nem leszek semmilyen seggfejnek a kurvája. Engem nem fogtok úgy baszogatni ahogy kedvetek tartja.
   - Ó, dehogyis nem -mondta az ork. -Meg fogunk baszni. A kérdés csak annyi, hogy megkönnyíted magadnak és a többieknek, vagy a fájdalmasabb módot választod.
   A másik ork leszállt a törpéről, aztán hatalmas lábával rátiport annak a kezére. Charlie felvisított a fájdalomtól, ahogy a keze összeroppant a súlya alatt. A lány hangosan felmordult és ökölbe szorultak a kezei.
   - Megölöm mindkettőtöket, ha nem takarodtok el -préselte ki a fogai közt.
   - Tudod, ez fenyegető is lenne, ha, tudod, fenyegető lennél -Dunn intett a társának. -Adj neki egy kicsit, hogy tudjon min gondolkodni.
   Drake megindult a lány felé. Bellona beindította a huzalozott reflexeit. Levette a kesztyűit és a földre dobta őket megmutatva krómozott kiberkezeit. A huzalozott reflex betöltött száz százalékra és sikeresen összekapcsolódott a reakciónövelésével. Bizsergés futott át a testén, ahogy a szupravezetős idegpályák működésbe léptek. Meg fogja mutatni ezeknek a rohadékoknak kivel szarakodnak és hogy nem olyan rémisztő mint ahogy beszélik, hanem még annál is rosszabb.
   Ráordított a közeledő Drake-re, aki egy pillanatra megtorpant és hátrapillantott Dunn-ra, aki csak megvonta a vállát. Az ork végül odalépett a lányhoz és felé kapott széles kezével, hogy megragadja. Bellona emberfeletti sebességgel csusszant el az ork karja elől és az ujjaiból kipattanó három centiméteres borotvaéles pengékkel végigmetszette a férfi alkarját. Mire Drake felordítva a karjához kapott a lány már el is suhant mellette és hátulról végignyeste a férfi combját, aki egy fájdalmas kiáltással megrogyott. A karmait belemélyesztette az ork széles hátába és úgy mászott fel rajta, aztán végigmetszette a nyakát, arcát és fülét leverve a szemüvegét, majd leugrott a dühösen ordítozó és hadonászó férfiról.
   Drake hátracsapott a karjával, ahogy fordult meg. A lány elhajolt az ütés elől, de az ork érkező másik keze ellen csak annyi ideje volt, hogy felemelje a karját és védje a fejét. A becsapódó ököl megtántorította egy kicsit, elég időre, hogy a dühösen vicsorgó, véres arcú férfi meg tudja ragadni és üvöltve nekinyomja a falnak. Bellona visszaordított rá és belefúrta a hüvelykujjának a karmát a kézfejébe, a többi ujját pedig a tenyerébe. Drake karja összerándult a fájdalomtól és a lány ekkor szúrt előre a másik kezével. Ujjainak pengéje belefúródtak a férfi torkába. Az ork lélegzete elakadt, hörögve a nyakához kapott és próbált hátrálni. Bellona előre lépett és mélyebbre döfte a karmait. Drake hanyatt esett és a nyakát markolászva, hörögve kapkodott levegő után. A lány alkarjából két hosszú penge pattant ki, amiket felkiáltva az ork nyakába döfve kivégezte azt.
   Drake teste még el sem terült a földön Bellona már pördült is oldalra, mert az ordító Dunn már ott tornyosult fölötte. Jobbkezével felütött, amit a lány még éppen le tudott hárítani, de az ütés ereje így is megdobta. A másik ökle azonban fejen találta. Megszédült. A fém ököl puffanva csapódott a mellkasába. Felnyögött és összegörnyedt. Az ork megragadta és kétszer mellbe térdelte, majd egyszer arcon. Bellona feje hátracsapódott. A krómozott ujjak a nyaka köré tekeredtek, összeszorultak, aztán a férfi nekicsapta a lányt a falnak. Aztán még egyszer.
   - Most megdöglesz te büdös kurva! -ordította a férfi.
   Bellona megragadta a férfi kiberkarját mindkét kezével, krómkarmai elakadtak benne. Az ork megemelte őt, a földre nyomta és rámászott. A szorítása erősödött. Nem megfojtani akarta, hanem összezúzni. A lány nyögve és tátogva próbált levegőhöz jutni. Kinyújtotta az egyik kezét a férfi felé, de az elkapta az alkarját.
   - Megdöglesz! Hiába vergődsz! Rohadtul meg fogsz dögleni és meg fogl-
   Egy lövés dördült és visszahangzott végig az épületek között. Az ork egyik szeme tágra nyílt a meglepettségtől, a másik véres pacává változott. Bellona tenyeréből füst szállt fel. Dunn nehéz teste pár pillanatnyi meglepett merevség után rázuhant a lányra. Lefeszítette a kiberkezet a nyakáról és mély lélegzeteket vett.
   - De nem ma, bazdmeg -szuszogta. -Nem ma.
   Ahogy ott feküdt az ork alatt érezte, ahogy az orrából vér csorog le az arcán, érezte a vér ízét a szájában, a tompa fájdalmat az arcán és a mellén, ahova az ütéseket kapta.
   Lépéseket hallott. Odafordította fejét. Charlie közeledett felé, jobb kezét a mellkasához szorítva. Letérdelt a lány mellé, nekifeszült az ork testének és lelökte róla.
   - Hello, Charlie -mondta Bellona és magára erőltetett egy mosolyt. Megpróbált felülni, de a tompa fájdalom hirtelen megerősödött a mellkasában és hasában, így inkább úgy döntött visszafekszik még pihenni egy kicsit. -Jól vagy?
   A törpe lenézett a szétroncsolt kezére.
   - Lehetne rosszabb is -mondta. -És te?
   - Lehetne rosszabb is.
   Charlie elmosolyodott a bajsza alatt. Hallgattak egy pár pillanatig, majd a törpe szólalt meg.
   - Bellona?
   - Igen?
   - Köszi, hogy segítettél. Jó, hogy itt vagy. Sokkal lógok neked.
   - Ne is foglalkozz vele -mosolygott a lány. -De kösz, Charlie.
   Bellona felnézett a szürke égre. A tompuló fájdalom ellenére is jól érezte magát. Még annak ellenére is, hogy tudta, hogy Tony nagyon dühös lesz rá megint.

 

>>>>>[Bellonát a SMITE hasonló nevű római hadistennője ihlette. Olyan karakternek akartam, aki nem fizikailag erős, de mégis veszedelmes. A kiberfegyver beültetései és a reakció növelések miatt iszonyatosan gyors és halálos. Külsőre egy átlagos, humán lány tűnik, ami miatt le szokták becsülni, vesztükre. A gyerekkora elég brutális volt, ami sokban hozzájárult ahhoz, hogy ilyenné vált: egy kegyetlen harcossá, aki halált és pusztulást hoz az ellenségeire, ahogy azt a névadója is tette.

Árnyvadászkodás mellett a helyi Harcosok Klubjában küzd a ketrecben pénzért, hogy fizetni tudja a tartozásait. Tony, egy ork közvetítő, Bellona szeretője, ő szerez neki munkákat és talán az egyetlen, aki képes a lányt valamennyire irányítani.]<<<<<

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://virtualismesek.blog.hu/api/trackback/id/tr8212332149

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
A történet sosem ér véget
süti beállítások módosítása