>>>>>[A mágusok természete egy másik olyan dolog volt, amit tisztáznom kellett a játékosokkal. Úgy hitték, hogy a Shadowrun összes mágusa tüzet hány, villámit szór a szeme, a segge pedig kénköves ménkűt. Valójában azonban a mágusok annyifélék, ahányan vannak és ennek a bizonyítására alkottam meg egy olyan mágust, akitől távol áll a harci mágus szerep.
Kate Oxley pedig, Puyallup-ba lekerülése után, első kézből tapasztalta meg, hogy ezek a mágusok is tudnak olyan veszélyesek lenni, mint tűzlabda dobáló társaik.
Bűvész: egy cilinderes ember fehér kesztyűkben indokolatlan nyúlfétissel.
Szereplők:
- Hypnos "Dorian", az illuzionista
- Kate Oxley, Knight Errant hadnagy
Kép: The Gearheart
Íródott: 2016.05.19.]<<<<<
Bárkiből lehet árnyvadász: A Bűvész
"Minden, amit itt láttak, csak illúzió."- The Illusionist (saját fordítás)
Egy szakállas tünde férfi lépett be a klubba. Anglia Viktoriánus korszakából eredő ruházatán bőrszíjak, réz fogaskerekek és egyéb alkatrészek voltak, ahogy az a steampunk irányzatban jellemző. Leemelte keménykalapját és egy mosollyal nyugtázta, hogy megjelenése még egy ilyen helyen is feltűnést kelt, ahol a különös öltözetek mindennaposak. Habár ő inkább nevezte volna az itteniek megjelenését botrányosnak mint különösnek.
Lassan az italpulthoz sétált. Emberek jöttek-mentek, vitték az inkább rosszabb szintetikus italokat. Az a néhány ember, aki a pult környékén ácsorgott nem keltette fel az érdeklődését egyet leszámítva. Volt ott egy humán lány is. Hosszú, fekete hajában egy kék masni volt, fekete mellény volt rajta kék szegéllyel és kerek arca volt. A lány egyedül volt és ez kíváncsivá tette, hogy mit keres egy klubban egyedül és ül unottan a pultnál.
- Elnézést, kisasszony -lépett oda a tünde. -Azt hiszem van magánál valami, ami az enyém.
- Ezt a felszedős szöveget már hallottam -fordult oda a lány unottan.
- Biztos vagyok benne. Hogyha megengedi, akkor csak visszavenném amiért jöttem és nem is zavarnám tovább. Ha megbocsát.
Lassan a lány haja felé nyúlt, két ujjával benyúlt mögé és egy csekkrudat húzott elő. A lány meglepetten megtapogatta a haját, majd férfira és a csekkrúdra nézett.
- Porban csúszva esedezem kegyes bocsánatáért, amiért ilyen aljas és anyagias módon próbáltam felhívni a figyelmét -hajolt meg a tünde és felnézett a lány kék szemeibe. A tenyerét rátette a csekkrúdra és ahogy elemelte róla a keze mögött egy piros virág bujt elő. -Jóvá tudom tenni valahogy?
A lány elvette a virágot és megszagolta. Kevésbé tűnt lenyűgözöttnek és meglepettnek, mint ahogy mások szoktak lenni. Talán már látott mágiát, vagy az egészet csak hétköznapi szemfényvesztésnek gondolta, vagy csak próbálta a nehezen megszerezhetőt játszani. A férfinak bármelyik megfelelt. Mindig a legegyszerűbb és legolcsóbb trükkökkel kezdi és úgy halad a komolyabbakra és még volt pár a tarsolyában.
- Megpróbálhatod -mondta a lány mosolyogva.
A tünde elbűvölőnek találta a mosolyát.
- Ígérem, tartózkodni fogom az olcsó trükköktől -hajolt meg a férfi. -A nevem Dorian. Magában kit tisztelhetek?
- Hívjon Csokinyúlnak.
- Ez egy... igen szokatlan név.
- Csak nem gondolja, hogy ilyen rövid ismeretség után elárulom a valódi nevemet?
A tünde elmosolyodott, a kalapját a pultra tette és helyet foglalt a lány mellett. Jöjjön hát egy komolyabb trükk, gondolta.
- Okos. Nos, egy ilyen nevű hölgy számára van egy sokkal megfelelőbb ajándékom -Dorian belenyúlt a zakója belső zsebébe és egy fehér, műanyag szatyrot vett elő, aztán a kezét a lány felé nyújtotta. -Szabad?
Csokinyúl odaadta neki a virágot. A férfi az ujjai közé csípte, átfordította és mire újra előbukkant a keze alól már egy pici répa volt. A lány kíváncsian figyelte, ahogy a répa belekerül a szatyorba, Dorian összekötözte a füleit, majd a lányra nézett. Pillantásuk találkozott egy pillanatra aztán újra a szatyorra néztek. A férfi megrántotta a szatyor füleit és valami mágikus történt. Csokinyúl nagyon figyelte a szatyrot, ahogy bárki más is tette volna, hogy lássa a trükköt, hogy hogyan történik a varázslat, de nem láthatta, hiszen pont ez volt a lényege, hogy senki nem tudhatja hogyan működik kivéve az, aki csinálja, de néha még talán ő sem.
A lány lélegzete elakadt a meglepettségtől, ahogy a műanyag szatyor egy pici, fehér nyúllá változott át. A nyúl lépett párat a pulton, felemelte a füleit és az orrát mozgatva körbeszimatolt. Csokinyúl arcára széles mosoly ült ki, ahogy felnézett a férfira.
- Csak nyugodtan. Nem harap -mondta Dorian.
A lány lassan nyúlt a nyúl felé, mintha arra számítana, hogy amint megérinti szertefoszlik, vagy, mint egy hologramon, egyszerűen keresztülnyúl rajta. De nem ez történt. A nyúl remegni kezdett, ahogy a lány végigsimította a puha, selymes szőrét. Valódi volt.
- Hogy csináltad? -kérdezte Csokinyúl.
A tünde közelebb hajolt hozzá.
- Varázslat -suttogta mosolyogva.
- Szóval ez nem valódi?
Dorian lenézett a kis nyúlra, amit a lány cirógatott.
- Valódi, vagy nem valódi pusztán érzékelés és meggyőződés kérdése.
- Tehát, ha azt gondolom, hogy valódi, akkor az lesz?
- Alapvetően igen. Minden attól függ maga mit szeretne.
Csokinyúl pillantása sok mindent elárult. Dorian elég sokat mozgott különféle emberek között és ugyan minden ember tudatalatti nonverbális jelei egyediek, de sok esetben hasonlóak. A lány rámosolyogott, lepillantott a nyúlra, majd maga mögé nézett valahova a távolba. Gyakorlott szemével nem volt nehéz számára a mozdulataiból kiolvasni, hogy valakire vár már régóta és hogy már tele van vele a hócipője, úgyhogy kapja be és inkább elmegy ezzel az úriemberrel, aki volt olyan rendes társaságot nyújtani a számára.
- Azt hiszem elegem van ebből a helyből -mondta lány. -Elkísérne egy darabig?
- Megtiszteltetés lenne -a férfi felállt és felsegítette Csokinyulat. -Kíváncsi is voltam, hogy mit keres egy ilyen lány egyedül unatkozva egy ilyen helyen.
- Nem vagyok... voltam egyedül. A barátommal jöttem, de ő elment a haverjaival és a "mindjárt jövök" már túl hosszú ideje tart -a nyúlra pillantott, majd elkezdett felé nyúlni.
- Ez nem szükséges -szólt a tünde és rátette a kalapját a kis nyúlra, majd mikor felemelte már nem volt alatta semmi.
A lány egy mosollyal nyugtázta a látottakat.
- Más is van a kalapodban?
- Sok minden. Ha kívánja meg is mutathatom őket egy alkalmasabb időpontban -odanyújtotta a karját. -Indulhatunk?
A lány belekarolt. Dorian úgy érzet az éjszakája jó irányba halad. A kereslet találkozott a kínálattal: Csokinyúl el akart innen menni, ő pedig megadta ehhez a lehetőséget és motivációt. Viszont, néha, a dolgok nem mennek teljesen zökkenőmentesen és amilyen simán indulnak olyan hamar is válhatnak nagyon zűrössé. Sajnos ez pont egy ilyen éjszaka volt.
- Te mégis mi a faszt csinálsz? -hallatszott egy ingerült hang mögötte.
Dorian-t meglökték hátulról és ahogy visszanyerve az egyensúlyát megfordult egy kék tarajos humán fickót látott, ahogy a lányt karon ragadva magához húzta. Mellette egy hasonlóan botrányos frizurájú ork állt olyan állkapoccsal, mint egy markolókanál.
- Ki a fasznak képzeled magad, he, fűzabáló? Hogy fogdosod a csajomat? -tette fel költői kérdéseit a kék hajú.
- Csak beszélgettünk! -vágta rá a lány. -Nem történt semmi. Haza akartam menni, mert...
A férfi megszorította Csokinyúl karját, amire a lány felszisszent.
- Veled majd később számolok -Dorian-hoz fordult. -Szóval fogdostad a csajomat?
A tünde nem értette, hogy miért kérdezte meg ennyiszer, mikor látta, de úgy gondolta egyes embereknek fontos a megerősítés. Különösen az olyanoknak, akiknek a mentális képességei meglehetősen limitáltak.
- Ami azt illeti igen -vallotta be. -Igaz, némileg gyöngédebben, mint te az előbb és az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ha sikerült volna kijutnunk erről a helyről, akkor még több gyöngéd pillanatban lett volna része.
A fickón látszott, hogy majdnem elpattant a cérnája ettől, ami bizonyítja, hogy őszintének lenni sokszor kifejezetten rossz ötlet.
- Neked aztán van bőr a pofádon, szarzsák! Most pedig rohadt gyorsan takarodj el innen, mielőtt szétverem a mocskos pofád!
Dorian megfogta a zakója sarkát.
- Így fogok tenni, miután elbúcsúztam a hölgytől.
Itt fogyott el a kék hajú cérnája.
- A kurva anyádat, majd én adok neked búcsút!
Meglendítette az öklét úgy, hogy legalább a kijáratig röpítse vele a tündét. Dorian csak felrántotta a zakója sarkát, ami mint valami köpeny felcsapódott előtte. A fickó beleütötte a köpenybe, de ahogy az lehullott nem volt mögötte senki. Mind ő, mind az ork haverja, mind a lány döbbenten néztek körbe. A tünde egy mosollyal az arcán figyelte őket távolabb a tömegből. Csokinyúl tekintetét kereste és mikor elkapta a pillantását leemelte a kalapját és búcsúzóul meghajolt. Ezt viszont a két punk is észrevette. Dorian sietősre fogta és a kijárat felé ment. Kiment a klubból és elindult végig az utcán, de nem jutott messzire. Amúgy sem jutott volna, mivel elég rossz futónak tartotta magát és ha nekiiramodott volna azonnal agyonverik, ezért mikor meghallotta az ordítozást megállt és visszafordult. Az ilyen primitív egysejtűek ilyenkor farokméregetésbe és szájkaratézásba kezdenek, amivel ő időt nyer.
- Elfogytak a trükkjeid, hülye gyerek?!
- Túl késő már ahhoz, hogy megbeszéljük? -kérdezte a tünde egy kis megalázkodást víve a hangjába.
- Beszélj csak amíg beleverem a hülye fejed a betonba -a punk megropogtatta az ökleit.
Úgy tűnt tényleg elhatározták, hogy jól megverik őt. Nem könnyű jóképűnek lenni, gondolta Dorian.
- Hagyjátok már, Rapi! -kiabálta Csokinyúl a klubból kilépve. -Nem csinált semmit!
- Ahogy a hölgy mondja -helyeselt a tünde.
- Menj vissza! Ezt majd én elintézem -mondta a kék hajú punk aztán visszafordult Dorian-hoz. -Te meg befogod a pofád!
- Nem is csinált semmit! -erősködött a lány. -Fejezd már be! Miért vagy seggfej?!
- Azt mondtam takarodj be!
Dorian levette a kalapját. Ez az egész kezdett nagyon buta és kínos lenni neki.
- Uraim, nekem erre nincs időm -mondta.
- Ottmaradsz, seggarc! -mutatott rá az ork.
- Ó, nem megyek én sehova -a tünde meghajolt. -Uraim. Kisasszony. Egy centit sem fogok mozdulni.
A tünde a feje fölé emelte a kalapját, széthúzta szélesre, mint valami rajzfilmben, aztán elengedte. A kalap ráesett és elnyelte őt, mintha egy feneketlen lyuk lett volna benne és mire a földet ért már csak a normális méretű kalap volt és három döbbent ember az utcán.
- Mi a fos? -nyögte ki végül az ork.
A Rapi-nak nevezett kék hajú punk dühösen nézett körbe az utcán valószínűleg azt gyanítva, hogy a tünde még itt van a közelben és csak szórakozik velük. Csokinyúl odasétált a kalaphoz, felemelte és alatta ott volt egy pici, barna nyúl.
Dorian az utca túloldalán az egyik sikátorból nézte, ahogy a lány felveszi az állatott és körbenéz az utcán őt keresve. A tünde fáradtan sóhajtva nekidőlt a falnak és elmosolyodott. Megcsörrent a kommlinkje.
- Erebus -szólt bele először. -Miért van az, hogy minél szebb egy lány, annál nagyobb paraszt a faszija?
Rövid, döbbent csönd után egy mély férfi hang válaszolt.
- Fogalmam sincs. Talán Nox-ot kéne megkérdezned.
- Mindigis tudtam, hogy kettőtök közül ő az okosabb -kis hatásszünetet tartott, de nem jött reakció. -És, miért hívtál?
- Lenne egy kis munka. Hasznodat vennénk.
- Azt hiszem lehet róla szó. Beszéljük meg valahol, rendben? Úgyis szükségem van egy új kalapra.
- Mi lett a régivel?
- Elvitte egy nyúl.
***
- Oxley! Hol a fenében van?! -hallatszott Fabio Brito hadnagy medveszerű hangja az adóvevőből. -Megmondtam, hogy maradjon mögöttünk!
Kate felemelt pisztollyal sétált előre a lakókomplexum folyosóján. A Knight Errant az egész épületet lezárta, miután gyanúsítottak ide menekültek be. Minden lakót felszólítottak, hogy maradjanak az otthonaikban, zárkózzanak be, maradjanak távol az ajtótól és ablakoktól és csak a Knight Errant tiszteknek nyissanak ajtót. Akit a folyosókon találnak azt letartóztatják, aki pedig ellenáll az ellen halálos tűzerőt is alkalmazhatnak. Puyallup magasabb kockázati besorolású terület volt, ezért volt szükség szigorúbb eljárásokra. Kate is úgy döntött, hogy ha már erre a helyre lett száműzve megpróbál minél gyorsabban alkalmazkodni és rendszeresített magán egy golyóálló mellényt, meg elkezdte felidézni és gyakorolni a kiképzésének lőfegyverhasználat részét. Volt egy rossz érzése, hogy szüksége lesz rájuk.
- Folytatni akartam a keresést ebben a blokkban, aztán csatlakozni Ackerman-ékhoz -válaszolta Kate.
- Legalább két fegyveres banda és egy árnyvadász csapat van az épületben! Azonnal jöjjön vissza és meg ne próbáljon még egyszer egyedül akciózni! Ez Puyallup, Oxley, ha nem tűnt volna még fel magának!
Kate végignézett az üres folyosón és sóhajtott egyet.
- Értettem. Indulok vissza.
Még végig akarta nézni ezt a lakóblokkot és a túloldalon Ackerman-ékkal folytatni tovább a következő szinten, de be kellett látnia, hogy ez tényleg nem játék. Az árnyvadászok önmagukban is kiszámíthatatlanok és nem tudni mire képesek és még a lakók is potenciális fenyegetések lehetnek. Ha összefutna bármelyikkel az nagyon rosszul is végződhet. Tényleg szoknia kell még, hogy ez nem Renton, vagy Bellevue.
Elindult vissza. A sarkokon kinézett mielőtt befordult volna. Ahogy visszaért a folyosóra, ami lépcsőkhöz és a liftekhez vezetett a sarkon kinézve egy magas, tünde férfit látott a folyosón sétálni neki háttal. Valószínűleg egy újabb bóklászó, akihez nem jutott el a kijárási tilalom ténye.
- Itt Oxley -szólt be a rádión. -Találtam egy újabb bóklászót. Összeszedem és leviszem hozzátok.
Kilépett a sarok mögül és felemelte a fegyvert.
- Knight Errant! Emelje fel a kezeit és forduljon meg lassan!
A tünde nem emelte fel a kezeit, de megfordult. Rövid, fekete hajú, szakállas férfi volt. Különös ruhában volt. A kabátján bőrszíjak, rengeteg zseb és forgó réz fogaskerekek voltak. A mellényéből zsebóralánc lógott. A leggyanúsabb mégis a mosolya volt, ahogy végigmérte lányt. Kate azonnal ráemelte a fegyverét.
- Kezeket fel és forduljon meg!
A tünde csak tovább nézte lányt mosolyogva.
- Szép esténk van, nem de, kisasszony -mondta.
Kate egy figyelmeztető lövést adott le a férfi mellé.
- Kezeket fel és forduljon meg! -ismételte remélve, hogy a lövés kellő nyomatékot adott követelésének.
- Jól van, jól van!
A tünde engedelmesen felemelte a kezeit és hátat fordított a lánynak. Kate lassan közelített hozzá.
- Itt Oxley -szólt bele az adóvevőbe. -Azt hiszem megtaláltam az egyik gyanúsítottat. Sötét hajú, tünde férfi, fogaskerekes kabátban. Megkezdem a letartóztatást. Erősítést kérek.
- A francba, Oxley! Mit mondtam az előbb! -hallatszott Fabio hangja.
- Úton vagyunk. Legyen óvatos -szólt Ackerman.
- Nem mozdul! -kiabált rá Kate a férfira mikor az hátrapillantott.
A hátához nyomta a pisztolyt és elkezdte megmotozni fegyverek után. Ha volt is nála beültettet fegyver azzal nem tudott most mit kezdeni és ez idegesítette. Ha esetleg megpróbálja használni, lelövi. Legalábbis ez volt a terv. Ha Felébredt, azt kiküszöbölte valamennyire azzal, hogy mögötte állt. De még így is rengeteg lehetőség jutott az eszébe, ami ellen nem tudott most mit tenni. Rémisztő volt belegondolnia és meg is bánta, hogy nem hallgatott Fabio-ra. Remélte Ackerman-ék gyorsan ideérnek.
A tünde bal hónaljánál volt egy fegyver. Benyúlt és kiemelte. Egy pisztoly volt. Elhajította maga mögé. Megvárta, amíg a fegyver keltette csörömpölés végigszalad az üres folyosón, aztán kifújta a levegőt és két kézre fogta a pisztolya markolatát.
- Ne izguljon, jól csinálja -szólt a tünde.
Kate felnézett és olyat látott, ami teljesen váratlanul érte. A férfi háttal állt neki, de mégis egyenesen rá nézett. A feje teljesen körbefordult és barátságosan, egyúttal ijesztően, mosolygott rá. A lány a kezdeti döbbenetből felocsúdva hátrálni kezdett és felemelte a fegyvert, de rémületen tapasztalta, hogy a pisztolya helyén pusztán egy sárgarépa volt. A tünde teste megfordult, miközben a feje végig őt nézte, aztán lassan elindult felé.
A lány eldobta a sárgarépát és felemelte az ökleit. Nem volt a legjobb közelharcban, de nem sok választása volt. Azzal kellett dolgoznia, amije volt.
- Erre nem lesz szükség -mondta a tünde és kinyújtatta az egyik kezét.
Mintha a folyosó összecsúszott volna, vagy a padló indult volna meg alatta, Kate a férfi karjaiban találta magát.
- Enyém lehet ez a tánc? -kérdezte a férfi.
Elkezdtek forogni, vagy talán a folyosó kezdett el forogni körülöttük és az egész egy díszes bálteremmé változott, amiben más párok szép ruhákban táncoltak körülöttük. Kate szédült a forgástól. Próbált a tünde mosolygó arcára, mint egy fix pontra, koncentrálni, de nem segített. Az ereje lassan elhagyta. A férfi közelebb hajolt hozzá.
- Ne aggódjon -suttogta. -Minden, amit itt látott, csak illúzió.
Az arca elhomályosodott és az egész szürreális álom a sötétségbe veszett.
>>>>>[Hypnos (az alvás görög istene után kapta a nevét) egy bűvész, aki az illúzió és az elmére ható varázslatokra specializálódott és a szavakkal sem bánik rosszul, így a legtöbb szociális helyzetben is megállja a helyét. Mikor nem árnyvadászkodik, akkor előadóművészként és humoristaként keresi a kenyerét. Stílusa elég feltűnő, ugyanis szereti a divatos ruhákat, különösen a Viktoriánus, steampunk öltözékeket és előszeretettel alkalmaz a mai korban már szokatlan udvariassági formákat. Biszexuális (úgy képzelem, hogy a Shadowrun-ban, 2075-ben az emberek jelentős része már ebbe a kategóriába esik), de a nőket jobban preferálja.]<<<<<
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.