"Csak az változik egy trauma után, aki a trauma előtt is változni akart."

- Dr. House

   Kate Oxley hazafelé tartott Puyallup City-be, az Ares egyik lakókomplexumába, ahova átköltöztették mikor áthelyezték. A város ezen része zsúfolt volt és sötét. Az épületek egymás hegyén-hátán voltak szűk sikátorokkal és utcákkal elválasztva teljesen körbenőve az egymás fölött húzódó utakat és mágneses síneket. Kate még nem szokott hozzá a a fojtogatóan fölé magasodó sötétszürke beton és üveg monstrumok közötti életet, meg az ittlétet úgy általában.

   Próbálta pozitívan felfogni a helyzetet. Egyértelmű volt, hogy büntetésből helyezték át ide, de úgy nézett rá inkább mint egy hely, ahol fejlődhet, de főleg tapasztalatot szerezhet, hogy ne ő legyen minden vicc tárgya a központban. Puyallup körzete tökéletes volt erre. Itt dolgozni megterhelő volt sok tekintetben, mozgalmasabb volt, testközelibb és persze veszélyesebb.

   A mágnesvasút hídja alatt hajtott át, mikor egy nő botladozott ki elé az útra az árnyékok közül. A fékre taposott és csikorogva megállt. A nő rémültnek tűnt. Felpattant és a vezető oldali ablakhoz rohant.

   - Kérem, segítsen! Kérem!

   Kate leengedte az ablakot.

   - Nyugodjon meg, asszonyom. Mondja el mit történt.

   - Egy... -kezdte, de elakadt a lélegzete.

   Oldalra pillantott, arcára újra kiült a rettegés és elrohant. Az irányból, amerre nézett egy látható kiberkarokkal rendelkező ork férfi közeledett. A kezében egy pisztoly volt és vigyorogva, ügyet sem vetve a Knight Errant járőrautóra, a nő után ment.

   A lány felkapta a rádiót.

   - Egy kibernetizált, fegyveres, ork férfi üldöz egy humán nőt! Erősítést kérek!

   - 10-4! Az egységek úton vannak a pozíciójára! -hallatszott a rádióból.

   Kate meg sem várta a központ válaszát és már be is kapcsolta a szirénát és rükvercbe váltott. Azelőtt a sikátor előtt állt meg, ahova látta bemenni a férfit. Kiszállt, elővette a fegyverét és utánament. Nem volt nehéz megtalálni. Az ork háttal állt és az előtte a földön ülő, vérzőszájú, rémült nőre tartotta a pisztolyát. A fején látszott a lézercélzó fénye.

   - Dobja el a fegyvert! -kiabálta a férfinak.

   Az ork hátrapillantott, de nem tűnt úgy, mintha különösebben meghatná a rászegezett fegyver csövének látványa. Kate nem kockáztatott. Abban a pillanatban, ahogy a férfi visszafordította a fejét a nő felé két lövést adott le a jobb vállára. A lövedékek meglökték a karját és kis lyukakat ütöttek a kiberkar fém burkolatán.

   - Kár a gőzért -morogta az ork és Kate felé fordult. -Kikapcsoltam a fájdalomérzékelést.

   - Dobja el a fegyvert! -utasította a lány ismét.

   Az ork vigyorogva megfordult.

   - Vagy mi? Rám lősz még egyszer a játékpisztolyoddal?

   - Azt akarod, hogy megöljelek?!

   Megölhette volna. A felszólításra nem reagált, a figyelmeztető lövéseknek nem volt hatása, ráadásul nagy volt a valószínűsége, hogy valami drog hatása alatt is áll. Több mint elég oka volt.

   Az ork átvette a bal kezébe a pisztolyt. Kate négy lövést adott le a férfi bal karjába. Nem volt hatása. Az ork elindult felé. Két lövés a jobb combjába megtorpantotta. Még kettőtől a balba összeesett. A lány azonnal odaugrott és rálépett a bal karjára, amiben még mindig szorongatta a pisztolyt. Már nem is próbálkozott elvenni tőle, vagy felszólítani, hogy dobja el. A férfi dühösen nézett fel. Kate a fejére célzott, majd végignézett a testén. A lábai vérzetek, tehát nem voltak kibernetikusak. Így viszont már biztos volt benne, hogy valami drog hatása alatt áll, ami azt jelentette, hogy még mindig veszélyes lehet.

   Két lövést adott le a férfi bal és jobb könyökébe teljesen szétroncsolva azokat, majd még kettőt-kettőt a térdeibe. Úgy gondolta ennyinek elégnek kell lennie, hogy hatástalanítsa. Kilökte a pisztolyából az üres tárát és egy telit töltött be. Leszállt az orkról és a nőhöz sietett.

   - Jól van?

   - I-igen. Köszönöm.

   A nő még mindig remegett a rémülettől.

   - Fel tud állni?

   - I-igen.

   Elkezdett lassan felállni, de hirtelen megállt, a szemei tágra nyíltak a rémülettől. Kate azonnal hátrakapta a fejét és meglátta az ork vigyorgó fejét. A szétroncsolt kiberkarját felemelve egyenesen feléjük célzott a pisztollyal. Mire a lány felfogta volna mit is lát a fegyver elsült. Egy nyögést hallott maga mellől. A nő visszaesett a földre. A bal szemgödrét szétroncsolta a lövedék. A feje előrebukott és vér patakzott végig az arcán. Kate pár pillanatig döbbenten nézte az agyonlőtt nőt, aztán meghallotta az ork nevetését. A tehetetlen haragjában felugrott, rátiport a férfi kezére, a fejére célzott és dühösen felkiáltott.

   A lövések hangosan csattogva visszhangoztak a sötét sikátorban.

***

   A sikátor előtt egy mentő, több Knight Errant járőrautó és egy helyszínelő furgon állt. A fényük betöltötte az egész utcát. Jonas Church hadnagy kilépett a sikátorból és végignézett az utcán egy bizonyos személyt keresve. Kate az autójának dőlve cigizett.

   - Hogy van, hadnagy? -kérdezte az ork.

   A lány beleszívott a cigibe és egy felhőt fújt maga elé, de nem válaszolt. Nem is igazán volt rá szükség.

   - Ne ostorozza magát. Megtett mindent, amit tudott.

   - 18-at lőttem bele -mondta Kate. -Egy teljes tárat! És nem volt elég!

   Jonas megveregette a lány vállát.

   - Jól csinálta, hadnagy. Elintézte a fickót. Már nem fog másnak ártani. Gondoljon erre.

   Az ork elindult, de Kate még utánaszólt.

   - Csak egy dolgot bánok. Hogy nem lőttem le azonnal.

   - Vagyunk még így ezzel egy páran -mondta Jonas. -Üdvözlöm a klubban.