>>>>>[Írtam pár novellát kizárólag Kate Oxley-ról és arról, hogy hogyan boldogul Puyallup-ban. Ez a harmadik novella.
Kate-ben meg van az akarat, hogy olyanná váljon, mint a példaképe, Doris Hauzer, de még sokat kell tanulni és sokmindent meg kell tapasztalnia.
Szereplők:
- Kate Oxley, Knight Errant hadnagy
- Doris Hauzer, Knight Errant százados
Íródott: 2016.05.23.]<<<<<
Ambivalencia
"Nem tárgyalunk terroristákkal."- Ronald Reagan/George W. Bush (nem tiszta melyikük mondta először)
Kate Oxley Puyallup City-n hajtott keresztül éppen az útvonaltervező utasításait követve. Az útvonal és a forgalomadatok ezúttal azonban nem az autó szélvédőjén jelentek meg, hanem összekapcsolódott a fedélzeti számítógéppel és minden kimenetet a retinájába épített képkijelzőre küldött ki. A műtét után furcsa volt hozzászoknia a beültetésekhez, de rengeteg dolog sokkal egyszerűbbé és kényelmesebbé vált a retinakijelzővel, fülbe épített hangkapcsolattal és adatjackkel. Jó döntésnek érzete, hogy kérelmezte a cégtől őket.
Ahogy merengve vezetett egy riasztás ugrott fel a látóterében és a fülében hallotta az operátort.
- Minden elérhető egységnek! Az 512-es metró vonalán lehetséges robbantó utazik Tacoma felől South Hill irányába! A gyanúsított egy 16-20 év körüli humán nő! Lehetséges, hogy fegyver és robbanószer van nála és különösen veszélyes! Minden elérhető egység menjen a South Hill Pláza metrómegállóhoz! Minden egység fel van hatalmazva halálos tűzerő alkalmazására!
A riasztás részletei közt volt egy kép is a gyanúsítottról, egy fiatal lányról. A leírás szerint egy anti-metahumán terrorista szervezet robbantást tervezett Tacoma-ban egy metahumánok lakta környéken, de a Knight Errant lekapcsolta őket. A tűzharcban az összes terrorista életét vesztette, kivéve a lányt, akinek sikerült megszöknie. Az elemzés szerint a South Hill Plázánál akarhat robbantani.
- 10-4! Úton vagyok! -küldte Kate az üzenetet.
Átállította az útvonaltervezőt és kiderült, hogy elég közel van. Bekapcsolta a szirénát és rátaposott a gázra.
Az aluljáró bejáratánál nem volt még senki mikor odaért. Bent az emberek nyugodtan sétálgattak és egyáltalán nem úgy tűnt, mintha bármiféle kiürítés vagy vészhelyzet lenne. Beljebb az információs iroda előtt állt két egyenruhás és egy magas, fekete kabátos alak. Doris Hauzer. Kate azonnal odasietett.
- Százados -tisztelgett a lány.
- Megjött az erősítés?
- Attól félek én vagyok az erősítés -mondta Kate, de nem látott a nő arcán csalódottságot, meg semmilyen más érzelmet sem. -De a többiek már biztosan úton vannak.
- Nincs időnk megvárni őket. A gyanúsított már itt van.
- Hogyan?
- Zárják le a kijáratokat -mondta az egyenruhásoknak.
- Igenis!
Az egyikük bement az irodába és pár pillanat múlva a bejárat fölötti rácsozat leereszkedett zavarodott embereket hagyva mind a két oldalán. Hauzer előhúzta a pisztolyát a combtokjából és Kate-hez fordult.
- Ketten elintézzük, hadnagy.
A lány bólintott és ő is elővette a fegyverét. Berohantak az aluljáróba, le a mozgólépcsőkön, ameddig egy elágazáshoz nem értek, ahonnan két irányba ereszkedtek le mozgólépcsők.
- Magáé a jobb oldal, enyém a bal. Ha meglátja azonnal szól nekem -utasította a nő.
- Értettem.
Kate elé a lépcső alján egy egész kis földalatti város képe tárult. Emberek nyüzsögtek a kis boltok és bódék között. El nem tudta képzelni hogyan fogják megtalálni itt a gyanúsítottat, de nem lesz egyszerű. Elvegyült a tömegben és a peron felé indult, ahol a vonat vesztegelt a lezárás miatt. Végigsétált mellette figyelve, hogy maradt-e bárki a kocsikban. Megnyitotta a lány képét a látóterében és úgy figyelte az embereket. Aztán meglátta a peronon a falnak dőlve ácsorogni, azonban a lány is észrevette őt.
- Ne mozdulj! -parancsolt rá.
Látszott rajta, hogy ideges és remegett is. Nagyon fiatalnak tűnt és az, hogy csak itt ácsorgott talán azt bizonyítja, hogy nem annyira elkötelezett az "ügyért". Elveszett volt és nem tudta, hogy most mit tegyen. Kate ahogy végiggondolta ezt lejjebb engedte a fegyverét.
- Rendben -mondta amilyen nyugodt hangon csak tudta. -Most tedd a kezeidet a tarkódra.
A körülöttük lévő emberek elkezdtek távolodni tőlük, ahogy látták, hogy valami történik, sutyorogtak és a bámészkodók is elkezdtek összegyűlni.
- Megtaláltam -küldte az üzenetet Hauzer-nek.
- Jó -jött a válasz. -Amíg oda nem érek ne menjen a közelébe.
Ezzel egy kicsit már elkéstek, gondolta Kate. A lány lassan a feje mögé rakta a kezeit. Nem látott nála semmilyen fegyvert.
- Jól van -mondta, visszarakta a fegyverét a tokjába és közelebb lépett a lányhoz. -Minden rendben lesz. Hogy hívnak?
A lány nem válaszolt, de úgy tűnt, hogy mondani akar valamit. Kate szerette volna békésen elrendezni ezt és a lány ijedtségéből és hezitálásból úgy látszott meg fogja adni magát. Aztán meghallotta Hauzer kiáltását.
- Félre te idióta!
A nő félrelökte Kate-et és azonnal rálőtt a lányra. Vér fröccsent a peron falára és a lány sikoltva esett össze. A körülöttük összegyűlt emberek sikoltozva és kiabálva rebbentek szét a lövések zajára. Amennyire Kate látta az arcát, vagy a száját érte a lövés. Hauzer odarohant a vergődő, nyöszörgő lányhoz és belenyúlt a szétszakadt szájába. Turkált benne, majd kihúzott valamit, ami egy hosszú vezetékkel csatlakozott a lány állkapcsához, aztán egy mozdulattal kitépte.
- A detonátor a fogába volt építve -mondta a nő. -Hívja a mentőket és a tűzszerészeket. A csaj tele van plasztikkal és repeszekkel.
- Igenis! -válaszolta Kate.
Jelentett a központnak és mire végzett Hauzer már ott tornyosult fölötte.
- Mit mondtam magának, hadnagy? -kérdezte.
Dühösnek hangzott, habár ez nem látszott rajta.
- Nem tehettem mást. Észrevett -válaszolta Kate.
- És mégis mit csinált?
A nő kezdte megijeszteni. Kate érezte, hogy valami rosszat csinált.
- Felszólítottam, hogy tegye a kezét tarkóra és úgy tűnt megadja magát.
- Ez egy terrorista! Terroristákat nem szólítunk fel semmire! -a nő megemelte a hangját és most már dühösnek is tűnt. -Abban a pillanatban robbantott volna, ahogy maga azt hiszi, hogy megadta magát! Nem tárgyalunk terroristákkal, hanem három golyót eresztünk a szemük közé! Megértette, hadnagy!?
- Igen, százados.
- Akkor ismételje meg!
- Nem tárgyalunk terroristákkal.
Hauzer a kezébe nyomta a kitépett detonátort és visszaindult a földön nyöszörgő, lelőtt lányhoz. Kate még nem látta nőt dühösnek, de most úgy néz ki sikerült kihozni belőle, ráadásul pont neki.
- Sajnálom -mondta.
- Ne sajnálja -mondta Hauzer. -Tanuljon belőle, ameddig megteheti.
Kate-nek pontosan ez volt a szándéka.
- Ne értse félre, hadnagy -folytatta a nő. -Jól csinálta most, hogy időt próbált nyerni. De ne tekintsen úgy ezekre mint normális emberekre. Ha leáll velük társalogni azt azért tegye, hogy valaki másnak időt nyerjen, hogy kilőhesse. Ezek nem érdemelnek mást. Már veszett ügyek. Ezt jegyezze meg!
A retinakijelzőjén még mindig ott volt a fiatal lány képe. Bezárta, aztán vett egy mély levegőt és kifújta. Egy újabb nehéz lecke, gondolta Kate magában.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.