A történet sosem ér véget

2017. július 19. 13:00 - Fülöp Adrián

Shadowrun novella #34 - Több mint ember

>>>>>[A Rövid történetek kalandsorozat "Nem akartam játékbaba lenni!" kalandjának következmény novellája.

Szereplők:

  • Yoko Satonaka, "A világ legjobb hackere" saját véleménye szerint
  • Cassie North, Iris Nanotechnology kísérleti tesztalany

Íródott: 2016.06.27.

]<<<<<

Több mint ember

​   Cassie az ágyon ült kezében egy kommlinkkel. Mellette Yoko ült. A szemüvegén szövegek szaladtak végig és ablakok jelentek meg és tűntek el. A szemei kéken vibráltak. Az ölében a kiberdekkje feküdt, amiből egy kábel a tarkójába csatlakozott, egy másik pedig Cassie adatjackjébe.
   - Biztos nem baj, ha használom a kommlinkedet? -kérdezte Cassie.
   - Nem -válaszolta Yoko tovább bámulva a semmibe. -Csak ne jelentkezz be semmibe. Meg az online játékokat is hagyd inkább. A mátrix kapcsolat itt úgyis elég ócska, de van pár elég klassz offline játék is rajta. Szolgáld ki magad.
   Cassie végigpörgette a játéklistát. Több mint 200 játék volt rajta, ami nem könnyítette meg a választást. Elkezdte olvasgatni az érdekesebbek leírásait és képeket nézegetni belőlük.
   - Te is játszol a Bloodborne-al? -kérdezte.
   - Ja -mondta Yoko. -Kurva nehéz, de tök király.
   - Nekem is az agyamra ment, de nem bírtam abbahagyni. Az ellenfelek tök barón néznek ki benne és az érzés mikor hosszas küszködés és folyton meghalás után végre legyőzöl egy bosst az leírhatatlan.
   - Ja. Felcseszi az agyadat, de mikor végül elérsz valamit az a világ legjobb érzése.
   - És Amigdalát legyőzted benne?
   - Amigdalát?! -Yoko úgy hangzott mint akit megsértettek. -Kétszer vittem végig a játékot. Szóval nem legyőztem, hanem elpusztítottam a seggét.. Most a The Old Hunters kiegészítővel játszok és próbálom kinyírnia a rohadék Ludwigot.
   - Láttam róla képeket. Kemény?
   Yoko felnevetett.
   - Hogy kemény-e? Ha szerinted Amigdala nehéz volt, akkor Ludwigtól az összes hajad kihullik. Viszont iszonyat királyul néz ki. Nem tudom a fejlesztők honnan szedik ezt a sok undorító beteg szarságot, de imádom. Mindig azt hiszem, hogy már nem fognak tudni meglepni és de.
   - Ú, alig várom, hogy... -Cassie elharapta a mondat végét. -Majd ha a dolgok elrendeződtek, akkor majd játszom vele.
   Yoko a lány felé fordította a fejét. A világító szemei és a vibráló szemüvege miatt még így is inkább úgy tűnt, hogy valahova a messzeségbe bámul.
   - Cassie, kérdezhetek valamit?
   - Persze.
   - Mi volt a terved azután, hogy kijutsz az Iris-től? Úgy értem most már szabad vagy. Mit fog most csinálni?
   Cassie lenézett a kommlinkre, amin csak lökdöste fel-le a játéklistát.
   - Nem tudom -válaszolta. -Csak ki akartam jutni onnan, de nem tudom mit fogok idekint csinálni. Nincsen pénzem, nem tudom, hogy értek-e bármihez is, ami hasznos lehet bárkinek. Az egyetlen értékes bennem ez a szar a fejemben. Enni és valahol aludni is csak azért tudok, mert rendesek vagytok velem. Ráadásul elmondtátok, hogy el lettem volna adva és engedtétek, hogy én döntsem el, hogy mit akarok. Elképzelni sem tudom mibe kerülhetett nektek az, hogy maradni akartam.
   A lány felnézett Yokora.
   - Miután megtudtam mit raktak belém és mire képes minden nap olyan volt, mintha megerőszakolnának -mondta Cassie és megborzongott. -Turkáltak bennem, irányítottak, használtak mint valami játékbabát.
   Yoko egy pillanatra félrenézett.
   - Igen, tudom milyen érzés -mondta, de inkább csak magának.
   - Ezért örülök, hogy segítettetek -folytatta Cassie sírás közeli állapotban. -Végre úgy érzem újra én irányítok és újra emberként kezelnek nem pedig valami sétáló csúcstechnológiaként. Visszaadtátok az életemet és mégis titeket hívnak bűnözőnek nem pedig az úgynevezett szüleimet -elakadt a hangja. Levette a szemüvegét és a trikójával megtörölte a szemeit.
   - Nem ez lenne az első alkalom, hogy kiderül, hogy mi vagyunk a jó fiúk -mondta Yoko, hogy próbáljon dobni egy kicsit a hangulaton.
   Cassie visszatette a szemüvegét és nevetett.
   - Ja, mint az árnyvadászos filmekben.
   - Az ám. És bocs, hogy így turkálok a fejedben. Abbahagyom, ha akarod.
   - Nem kell -rázta a fejét Cassie. -Inkább te turkálj a fejemben azok helyett a beteg seggfejek helyett. Addig csinálhatod, ameddig kell, hogy rájöjj mit tud ez a kiberagy és hogyan működik.
   - Úgy lesz. Úgyis olyan kellemes itt bent a fejedben. Olyan meghitt.
   Mindketten nevettek.
   - Akarsz látni valami királyat? -kérdezte Yoko széles vigyorral.
   - Persze -válaszolta Cassie gyanútlanul, ugyanis nem tudta, hogy a reakciójának a következménye az lesz, hogy a mellette ülő lány váratlanul beledől az ölébe. Gyorsan megfogta a kábultnak tűnő Yokot nehogy leessen az ágyról, aztán ijedten nézett körbe, hogy mitévő legyen. Ekkor következett be a második meglepetés.
   A látóterében egy iskoláslány elnagyolt rajzfilmfigurája jelent meg pici testtel, nagy fejjel és hatalmas szemekkel.
   - Szia -integetett a rajzfilmfigura.
   - Ööö... -válaszolta Cassie.
   - Én vagyok az. Yoko. Bent vagyok a fejedben.
   - Hogyan látlak és hallak? Nincsen kiberszemem és fülem.
   - Na, látod, ez a legjobb kérdés -a rajzfilm-Yoko lehúzott a semmiből egy táblát, amire egy agy volt rajzolva és egy pálcával rámutatott. -A kiberagyad tulajdonképpen úgy működik mint egy műérzet modullal felszerelt kommlink, ami direkt neurális interfészen keresztül kapcsolódik az agyadhoz. Vagyis minden adatot, amit a kiberagyad kap külső eszközöktől azokat feldolgozza és továbbítja az agynak annak a területére, ahol annak van értelme. Tehát a képet a látóközpontba, a hangot a hallásközpontba, sablabla. Más szavakkal nincs szükséged semmiféle külső eszközre audiovizuális információk megyejelenítésére, mivel az információk egyenesen az agyad megfelelő területére kerülnek. Baró mi?
   - Gondolom -válaszolta Cassie bizonytalanul. -Szóval akkor tulajdonképpen úgy tudom használni a kiberagyat mint egy kommlinket?
   - Pontosan -vágta rá Yoko és átsétált a lány látóterének a másik oldalára. A tábla lebegett utána. -Bármilyen érzékszervi bemenetet fel tud dolgozni. Látást, hallást, szaglást, tapintást, bármelyiket. Az egész virtuális világot úgy érezheted magad körül, mintha valódi lenne.
   - Ez elég klassz, de nem tudom hogyan használjam.
   - Az nem gond, ebben tudok segíteni. Én is így használom a kiberdekkem. Csak kis gyakorlás kérdése, amíg ráérzel és a reflexeid kialakulnak rá. Viszont a kiberagyad sokkal többre is képes. Például akaratlagosan újra tudod huzalozni az agyad.
   - Ez elég ijesztően hangzik.
   A Yoko-figura lapozott egyet a tábláján, amin most a különféle érzékszervek voltak láthatóak.
   - Ez azt jelenti, hogy például a hallásodat és a látásodat felcserélheted. Tehát képes vagy látni a hangot és hallani a színeket. Mintha drogoznál, csak drog nélkül.
   - És ez miért jó nekem?
   - Nem tudom, de az Iris-től lopott fájlokat nézegetve nem valószínű, hogy az értelme a fontos ennek, hanem maga a lehetőség, hogy képes vagy ilyenre is.
   - Ezt hogy érted? -kérdezte Cassie zavarodottan.
   A rajzfilm-Yoko összecsukta a pálcáját és a táblája eltűnt mellőle. Karba tette kicsit kezeit és elgondolkodva nézte a földet, majd felkapta nagy fejét és hatalmas barna szemeivel a lányra nézett.
   - Mit mondanál, ha azt mondanám, hogy nem vagy ember? -szólt végül. -Illetve nem egészen, mert egy kicsivel több vagy.
   - Hát, ööö... nem igazán tudom. Valami mást is csináltak velem?
   - Nem -rázta a fejét a Yoko-figura. -Magával a kiberaggyal csinálták ezt. Vagy legalábbis szerintem ez volt a céljuk.
   Cassie értetlenül pislogott.
   - Ezt egy kicsit nehéz elmagyarázni -folytatta Yoko és a rajzfilm ikonja megdörzsölte az állát. -Tudod mi az a transzhumán?
   A lány megrázta a fejét, de aztán rájött, hogy talán ezt Yoko nem látja miközben a fejében van.
   - Nem -mondta. -De hallottam már.
   - Alapvetően arról van szó, hogy a technológiát arra használják, hogy az embereket fejlesszék. Ellenállóbbá betegségek ellen, okosabbá, erősebbé stb.. Ez a fejlesztés azonban szükségszerűen magával vonja, hogy a kibernetikával, biotechnikával, nanotechnikával, genetikával, vagy akármivel fejlesztett ember jobb lesz egy normális embernél.
   - És ez a transzhumán?
   - Pontosan. Alapvetően továbbra is ember, de valamivel több. Mikor már a normális ember és a fejlesztett ember között akkor a különbség, hogy a kettő nagyon minimális, vagy semmilyen formában nem hasonlít, akkor az már a poszthumán, ami már az evolúció egy következő foka.
   - Szóval az Iris ezt akarta? Transzhumánt csinálni belőlem?
   - Nagyon úgy tűnik.
   - De az agyammal való baszakodás, az emlékeim átírása, hogy irányították az érzéseimet és mindenemet az mi? Nem úgy hangzik mint ami jó.
   - Ez az agykontroll dolog csak a cégek perverziója -legyintett Yoko. -Egy sajnálatos mellékhatás, amit valami beteg elme szült. De az alapcél az jó volt. Csak másként kell néznünk arra, amiket csináltak.
   - Másként? Hogy lehet másként nézni arra, hogy szarakodtak az agyammal?
   - Például úgy, hogy nem ők csinálják ezt, hanem te.
   - Nem értem.
   - Emlékszel mikor azt mondtam, hogy újra tudod huzalozni az agyad?
   - Ja.
   Rajzfilm-Yoko elkezdett a lány látóterének az egyik végéből a másikba sétálgatni és közben gesztikulálva magyarázott.
   - Képzeld el, hogy meg szeretnél tanulni egy új nyelvet. De az embereket az érzéseik irányítják. Ha éppen kedved van tanulni, akkor megy, akkor sok minden megmarad. De ha nincs, akkor frusztrál és az egész csak időpazarlás. És most képzeld el, hogy ezzel a kiberaggyal képes vagy optimalizálni az agyad, újrahuzalozni, hogy az érdeklődésed csak a nyelvtanulásé legyen, hogy élvezd a tanulást, hogy akard csinálni, hogy vágyj rá és semmi másra. A tanulás egyszerre lesz gyorsabb és effektívebb. Vagy képzeld el, hogy félsz valamit megtenni, mert félsz a csalódástól, visszautasítástól, sikertelenségtől, vagy akármi mástól. Egyszerűen újrahuzalozod az agyad. Lekapcsolod az félelmedet és csak megteszed, mert már nincs semmi, ami visszatartson -Yoko annyira belemerült, hogy szinte már inkább magának magyarázott. -Vagy az emlékek. Egyszerűen kitörlőd, vagy elzárod a kellemetlen emlékeket. Az egész agyad egy számítógéppé válik, ami teljesen a te irányításod alatt van és azt csinálja, amit te akarsz. Nincsenek irányíthatatlan érzelmek és vágyak. Mindent te irányítasz. Ez ennek az egésznek a lényege. Ez volt a céljuk. Teljes kontrollt adni a saját agyad és tested felett. Ha ez tényleg képes erre...
   Yoko megtorpant és Cassie felé kapta a fejét, aki zavartan hallgatta a gondolataiban elveszett lányt.
   - Úgy értem -kezdte Yoko visszazökkenve -ezeket csak én gondolom azok alapján, amiket a fájlokban láttam.
   - Szóval akkor lehet, hogy egy transzhumán vagyok, aki az agyának minden területét tudatosan képes irányítani? -kérdezte Cassie. -Csak nem tudom hogyan.
   - Lényegében és valószínűleg okkal nem tudod. A saját agyadat irányítani elég veszélyes. Valószínűleg az Iris sem tudja, hogy ennek milyen hatásai lehetnek.
   Cassie lenézett az ölében fekvő Yokora.
   - Váó -mondta.
   - Durva mi? -szólt Yoko.
   Mély csend telepedett rájuk. Hosszú ideig egyikük sem szólt. Yoko unottan rugdosta virtuális földet. Cassie csak bámult maga elé.
   - Figyelj, Cassie -törte meg a hallgatást Yoko. -Tudom, hogy ez sok meg minden, de szerintem ne törd magad rajta. Lehet amit elmondtam az nem is igaz.
   - Nem, jól vagyok -szólt közbe a lány. -Csak ez kicsit olyan mint amikor jön egy nagydarab szakállas fószer repülő motoron és azt mondja, hogy "Varázsló vagy, Harry" és utána csak őrült szarságok történnek.
   - Igen -nevetett Yoko. -Értem mit mondasz, de minden rendben lesz. Ne aggódj, amíg engem látsz.
   - Kösz, Yoko -mondta Cassie. -Én bízom benned.
   A rajzfilmfigura vigyorgott, aztán hirtelen eltűnt. Yoko pedig elkezdett mocorogni Cassie ölében, aztán felkelt vörös foltokat hagyva a lány combjain. A szemei még mindig világítottak.
   - Megnézek még pár dolgot, aztán mára befejeztük, jó? -mondta Yoko.
   - Aha. Közben kérdezhetek?
   - Nyugodtan.
   - A többieket hogy hívják? A te nevedet tudom, de szeretném tudni, hogy kik mentettek meg. Kérdeztem azt a magas fickót, de nem mondta meg.
   - Biztos, hogy okkal tette -mondta Yoko és a szemüvegén ablakok nyíltak meg. -Tisztelem őket annyira, hogy ha ők nem mondják el, akkor én sem. De bízhatsz bennük. Egyszer megmentették az életem. De amíg nem mondják el a nevüket nevezd el őket te. Én is így szoktam.
   - Akkor a magasat úgy fogom hívni, hogy Bruce Wayne.
   Yoko hangosan felnevetett.
   - Miért Bruce Wayne?
   - Mikor megkérdeztem a nevét azt mondta, hogy "Majd idővel megtudod". Ez elég Batman-es volt.
   - Ja, tényleg. Ő jó fej. Ő nem akarta, hogy eladjanak.
   - És a tünde?
   - Ő... -Yoko elhallgatott és csak kis szünet után folytatta. -Át akart adni téged, de...
   - Nem hibáztatom -mondta Cassie. -Dühösnek is tűnt mikor Bruce Wayne elmondta, hogy mi volt az eredeti terv. Gondolom erről vitatkoztak.
   - Igen, de... Nem tudom. Ne is foglalkozz vele.
   - Mi a baj?
   - Semmi, csak annyira nem ismerem őket, csak dolgoztunk már együtt párszor és biztos csak meglepett, mert soha nem láttam még ilyennek a tündét. De ne foglalkozz vele.
   - Oké, értem.
   Cassie felvette a kommlinket és tovább nézegette a játékokat, végül elindított egy They Bleed Pixels nevű pixeles platformer játékot, amiben egy lánnyal kellett lenni, aki éjszakánként átváltozik, karmai nőnek és furcsa lények ellen harcol, amikből fröcsög a pixeles vér. Egy óra múlva Yoko is csatlakozott hozzá és felváltva játszottak arra várva, hogy a tünde és Bruce Wayne visszaérjen.

 

***

 

   Yoko hajnalban riadt fel. Reggel öt óra volt. Felült és körbenézett a szobában. Cassie nem volt a helyén, de a fürdőből hangokat hallott. Kimászott az ágyból és benézett a fürdőszoba nyitott ajtaján. Cassie bent volt. A földön ült a vécébe kapaszkodva és zihált. Yoko azonnal leguggolt mellé.
   - Úristen, mi történt?
   Cassie lassan felé fordult. Sápadt volt, az ajkai cserepesek, a szemei beesettek és nagyon fáradtak.
   - Nem érzem jól magam -mondta erőtlenül.
   - Oké, oké... ööö... gyere. Mindjárt kitalálok valamit.
   Yoko megpróbálta felsegíteni a lányt, de hirtelen öklendezésroham tört rá. A vécé fölé hajolt, hörgött és nyöszörgött végül hosszas küszködés után egy kevés sárga trutymót hányt ki. Utána megkönnyebbülten sóhajtozott, nagyokat nyelt és a szeméből könnyek csorogtak végig az arcán.
   - Jól van, gyere.
   Felsegítette Cassie-t és lassan az ágyhoz kísérte. A lány reszketett.
   - Feküdj le. Mindjárt szólok valakinek -mondta Yoko.
   Cassie bólogatott és mélyeket lélegezve elfeküdt az ágyon.
   Yoko feltépte az ajtót és kirontott a lépcsőházba. Körbenézett és próbálta kitalálni, hogy hova menjen és kinek szóljon, mert egyáltalán nem tudta, hogy kit hol keressen itt. Jobb ötlet híján kinézett magának egy ajtót és elkezdett dörömbölni rajta.
   - Ki az? -hallatszott egy nő hangja bentről.
   - A szomszédból vagyok. A barátom rosszul lett és nem tudom hol van orvos a környéken és segítség kéne -hadarta Yoko.
   Az ajtó kinyílt és egy barna szemű, hosszú, barna hajú, fiatal nő jelent meg mögötte hálóingben és papucsban. Végignézett Yokon.
   - Hol van a barátod? -kérdezte.
   - Bent. Nagyon rosszul van és nem tudom mit csináljak.
   Átkísérte a nőt a másik lakásba, de Cassie már megint nem volt az ágyban. A fürdőben volt és megint hányt. Segítségkérően nézett fel kettejükre.
   - Maradj itt vele és vigyázz rá -mondta a nő Yoko vállára téve a kezét. -Szólok valakinek.
   Visszavitték Cassie-t az ágyba, aztán a nő elsietett.
   - Mindjárt jön valaki és segítenek -mondta Yoko. -Hogy vagy?
   - Nyomorultul -nyögte a lány. -Már kihánytam mindent, de nem marad abba.
   - Mindjárt megoldjuk. Addig csak pihenj.
   Cassie behunyta a szemeit és mélyeket lélegzett. Yoko figyelte, aztán az ajtó felé kapta a fejét, ahogy meghallott egy mély női hangot.
   - Minden rendben van?
   Az ajtóban egy magas, fekete alak állt. Fehér arcán két szúrós kék szem világított. Yokonak pár pillanatba beletelt összerakni az ijesztő alakból azt a nőt, aki valójában ott állt.
   - Nagyon rosszul van. Folyamatosan hány és nem tudja abbahagyni.
   - Tudok segíteni? -kérdezte a nő.
   - Bármilyen segítség jó lenne most.
   A nő bement a lakásba és Cassie mellé térdelt. A lány lassan kinyitotta a szemeit és ránézett.
   - Mióta tart? -kérdezte a nő és lehúzta a bal kezéről a kesztyűt.
   - Nem tudom -felelte a lány erőtlenül.
   A nő a homlokára tette fehér kezét.
   - Ettél valamit?
   Cassie megrázta a fejét.
   - Nem hiszem, hogy bármi szokatlant.
   - Nyisd ki a szád és nyújtsd ki a nyelved -utasította.
   A lány megtette.
   - Kezd kiszáradni.
   - Hozzak neki vizet? -kérdezte Yoko.
   - Nem, azt is csak kihányná.
   Hirtelen Cassie nyöszörögni kezdett, Yoko segítségével felült és öklendezni kezdett.
   - Megint?
   Cassie kapkodta a levegőt és bólogatott. Yoko oldalra nézett, de nő eltűnt mellőle, de hamarosan megjelent a fürdőből egy vödörrel a kezében, amit a lány ölébe nyomott. Cassie átkarolta és belekezdett a hosszas küzdelembe, hogy kiadjon magából még egy kisadag sárga valamit.
   - Itt van, Winston.
   A korábbi fiatal nő jött be a nyomában egy ork férfival, akinek a jobb karja kibernetikus volt. Végignézett a szobán, de ahogy meglátta a halott sápadt Cassie-t már fordult is ki.
   - Azonnal hívom Mary-t.

 

>>>>>[Ezek után Snake elugrott Peter atya által ismert ork orvosért, Dr. Lucas-ért, aki megvizsgálta Cassie-t. A doki adott neki nyugtatókat és azt mondta, hogy nem nagy a baj, csak valami fertőzést kapott el az itteni ételektől. Diétát javasolt, hogy fokozatosan szoktassák hozzá a helyi ételekhez.

Cassie Yoko-val hosszú ideig élt Snake-nél, aki már kezdte komolyan megelégelni a dolgot, különösen Yoko-t és volt is vele több veszekedése arról, hogy illene azért pénzt bedobnia a közösbe, ha már ott eszi a fene.

Végül Cassie-t Snake levitte a Királyok banda területére. Ott megkérte Darius-t és Fridát, hogy vigyázzanak a lányra és otthagyta. Frida cserébe Snake segítségét kérte arra az esetre, ha a jövőben szüksége lenne rá (amit a kártyákban látott valószínűleg szüksége lesz rá), illetve figyelmeztette őt, hogy Lance veszélyes lehet, mert olyan hatalmakkal játszik, amiket nem tud kezelni.]<<<<<

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://virtualismesek.blog.hu/api/trackback/id/tr3412405959

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
A történet sosem ér véget
süti beállítások módosítása