A történet sosem ér véget

2017. július 28. 13:00 - Fülöp Adrián

Shadowrun novella #39 - A túlélő

>>>>>[Egy novella Bunny hátteréről, hogy hogyan került végül Puyallup-ba.

Szereplők:

  • Bunny

Íródott: 2016.08.13.]<<<<<

sniper.jpg

A túlélő

"A túlélésben legnagyobb szerepe a szerencsének van."
- Peter Albano

   - Bunny, mi a helyzet? -kérdezte a rádión Nitro.
   A lány a romos, kibelezett épület harmadik emeletén kuporgott az egyik ablak mellett. Felállt és lenézett a lebetonozott, kihalt parkra és a szeméttel teli utcára, ami két alagúton jött be és ment ki a négyzet alakú komplexumból. A vállára támasztotta a Remington 950-esét, belenézett a távcsőbe és végigpásztázta termografikus módban az épület ablakait.
   - Minden tiszta -felelte. -Nem látok senkit.
   Nitro volt a csapat vezetője. Nem kinevezett, csak mindenki elfogadta őt. Ő vette be Bunny-t miután kiengedték a börtönből. Adott neki otthont, munkát, ételt. Egész jó újra nekifutás volt az életnek. Mindig jó, ha az ember tartozik valahová, ahol nem akarják megölni ételért, pénzért vagy akármi másért. Már túl volt pár munkán vele és a csapatával.
   - És mi van Alfával és Verébbel?
   Bunny a mellette fekvő csicsás ruhákba öltözött tündére nézett. Veréb úgy tűnt mint aki alszik, de igazából akármit csinálhatott a lány úgysem értette volna, hiszen a férfi volt a csapat sámánja azokat meg a fene se érti.
   - Veréb még húzza a lóbőrt. Alfa meg...
   - Pásztázza a tetőket Betty-vel és semmit nem lát -vágott közbe a törpe. -Minden tiszta.
   - Rendben -mondta Nitro. -Játssz tovább a robotjaiddal és szóljatok, ha a fickók feltűnnek és akkor bemegyünk elintézni az üzletet.
   A munka egyszerű volt. Valami fickóknak kellett valamijét elszállítaniuk valahova. Azt azért sikerült kideríteniük, hogy a bérlőjük valami triádközeli fószer, akik már egy ideje kutakodnak a környék elhagyatott céges komplexumai közt és valószínűleg találtak valamit, amit ki akarnak juttatni Redmond-ból, csak félnek tőle, hogy valaki kiszimatolta őket és ezért fordultak professzionális segítségért.
   - Azt hiszem jönnek -ébredt fel Veréb. -Alul.
   Bunny lenézett és az irányzékon keresztül hamarosan látta, ahogy ketten lépnek ki az épületből a térre, egy ork és egy humán.
   - Itt vannak, Nitro.
   - Oké. Megyünk.
   Az utca túloldalán meg is jelent három férfi tökig fegyverben mint egy zsoldos csapat. Két ork, Nitro és a nagy szakállú Jeti, és egy humán, a fegyverspecialista Csúzli, akitől Bunny mindent tanult, amit a fegyverekről tudni érdemes. A csapat átmasírozott az utcán az idegesen tipródó pároshoz.
   A lány figyelte a hőkeresővel a környező épületek ablakait, aztán normálra kapcsolt és a két férfit figyelte. Beszélgettek, aztán átadtak Nitroéknak egy futártáskát, amit Nitro magára is akasztott.
   - A francba.
   Alfa káromkodása kizökkentette Bunny-t.
   - Mi van? -kérdezte Veréb.
   - Elvesztettem a kapcsolatot a drónnal a tetőn.
   - Árnyékol az épület, vagy mi? -kérdezte Bunny.
   - Lehet -mondta Alfa és elkezdett nyomkodódni a rigódekkjén. -Megpróbálom visszahozni, de ha nem sikerül meg kell néznünk.
   - Végeztünk -hallatszott Nitro. -Indulunk.
   Bunny újra az ablakban volt és az ablakokat pásztázta, aztán az utca túloldalát, ahová Nitro, Jeti és Csúzli tartott. Hirtelen meglátott valamit a szemben lévő épületnél.
   - Mozgás az alsó ablakoknál!
   Mire kimondta már meg is szólaltak az automata fegyverek. Nitróék az autókat használták fedezéknek és viszonozták a tüzet.
   - Ketten vannak! -mondta Bunny miután termora váltott. -Nem látszanak tisztán. Nem tudom kilőni őket.
   - Én viszont igen -szólt Veréb és felállt.
   - Csinálj akármit, mert egyenlőre beragadtunk! Nem akarok sokáig itt leragadni hátha vannak még! -kiabált túl a lövéseket Nitro.
   A sámán felállt és kiomlott falrészhez ment, ahonnan tisztán rá lehetett látni az utca másik oldalára. Veréb behunyta a szemeit, bal kezét felemelte az arca elé kinyújtott mutató és középső ujjal, a jobb kezét pedig kinyújtotta előre és mormogni kezdett. Aztán hirtelen vér fröccsent ki hátul a derekából. Bunny már a lövedék süvítő hangját is hallotta, de a teste csak akkor reagált mikor Veréb már ordítva elterült a földön.
   - A picsába! -kapta fel a fejét Alfa és azonnal a sámánhoz ugrott, hogy elhúzza onnan.
   - Várj! -ordított rá a lány, de már későn.
   Egy újabb lövedék csapódott a falba. Alfa teljesen megmerevedve, meglepetten bámult maga elé pár pillanatig, majd összeesett és a fejéből vér szivárgott a földre.
   - A kurva életbe -káromkodott Bunny és mégjobban összehúzta magát a fedezékében.
   Próbálta szabályozni a légzését és erőt venni magán, hogy kinézzen az ablakon.
   - Mi történik odafent?! -kiabálta Nitro.
   - Van egy mesterlövész is -mondta Bunny remegő hangon. -Meglőtte Verebet és Alfát. Alfa nem élte túl.
   - Francba! Ki tudod szedni?!
   - Megpróbálom.
   - Visszavonulunk az épületbe, ott több esélyünk van, mert ha a lövész elkezd ránk lőni nyílt téren, akkor megbaszhatjuk. Fedezz minket addig.
   - Rajta leszek.
   A lány vett egy mély levegőt és kinézett a fedezékből. Végigpásztázta a szemben lévő ablakokat és tetőt a termoval. Lövést nem hallott, ezért úgy gondolta, hogy hangtompítót használhat, de ha valahol ott van, akkor a hőképét látni fogja.
   - A büdös picsába! -hallatszott hirtelen Nitro. -Jetit is kiszedte. Bunny, mond, hogy látsz valamit.
   A lány figyelte az ablakokat és a negyedik emeleten az ablakokban látott valami mozgást. Alig látszott a termo képén, szinte alig különbözött a hőképe a környezetétől.
   - Valamivel szigeteli magát. Nincsen hőképe, alig látom.
   - Azok ketten kijöttek az épületből és nyomnak vissza minket.
   - Ha kijöttek kiszedem őket -mondta Bunny.
   - Nem -vágta rá Nitro. -Foglalkozz a lövésszel. Téged még nem szúrt ki.
   Bunny visszaváltott normálra, mert a termo teljesen haszontalan volt most. Így sem volt sokkal könnyebb, mert a lövész biztos álcázta magát vizuálisan is.
   - Hol a kurva anyádban vagy? -nézte az ablakokat, a tetőt és mindent, amiről úgy gondolta, hogy ott lehet. A tűzharc odalent még dúlt. Legszívesebben kilőtte volna a két támadót, hogy Csúzlit és Nitrót mentse, de akkor meg a lövész szedte volna ki őt és talán utána őket is.
   - A rohadt életbe! -kiáltott fel Csúzli. -Eltalált a rohadék!
   - Már majdnem ott vagyunk. Tovább kell mennünk!
   - A francba!
   - Bunny! Mondj valamit!
   - Megvan -mondta a lány mikor kivette az egyik ablakban a szürke falak és árnyékok közé beolvadt alakot. Városi álcázóruha volt rajta, csuklya a fején, ami alól három halványpiros lámpa fénye világított ki és valami maszk is volt rajta, amik teljesen eltakarták az arcát. De valami nem stimmelt. Bunny szíve kihagyott mikor rádöbbent, hogy a másik lövész egyenesen őt nézi. Elrántotta a fejét, aztán sikoltva esett hátra, ahogy a távcső felrobbant az arca előtt, a puska pedig kirepült a kezéből.
   Gyorsan bemászott a falhoz, kapkodta a levegőt, egy légkalapács vert mellkasában. Rémülten nézett a szétrepedt távcsövű puskájára, aztán a szeme egyből a mellette üres tekintettel rá bámuló Veréb és Alfa testére ugrott. Ha nem mozdul elég gyorsan ő is meghalt volna.
   Lent még folyt a tűzharc, ordibálás hallatszott, aztán mire Bunny magához tért már csend volt. Ott kuporgott az ablak alatt, nem mert megmozdulni, nem mert levegőt sem venni. Lépéseket hallott lent.
   - Nitro? -suttogta a rádióba. -Csúzli? Bárki?
   Nem jött válasz.
   - Megvan -dörmögte lent valaki.
   Bunny összerezzent a hangra.
   - Jól van -szólt egy másik férfi. -Akkor húzzunk innen.
   - Ezt a mocskot. Biztos, hogy kinyírt mindenkit odafent?
   - Özvegy majd fedez minket, ne izgulj.
   - Nem izgulok, csak nem szeretnék golyót hátamban.
   - Hidd el, alapos munkát szokott végezni.
   A hangok távolodtak, aztán újra csend lett. Bunny ott kuporgott tovább ő sem tudja mennyi ideig. Talán órák is elteltek, mire le mert menni az alsó szintre, hogy megtalálja Nitro és Csúzli holttestét. Szédült és köd telepedett az elméjére. Már nem irányította amit csinált, csak passzívan figyelte. Összeszedett mindent, amit elbírt és elhúzott a környékről. El akart tűnni a fenébe. Elmenni Redmond-ból és vissza se nézni.

 

>>>>>[Bunny a redmondi utcákon nőtt fel fogadott testvérével, az ork Duncan-el. Kifejezetten erőszakos élete volt, ahogy az Redmondban lenni szokott. A gyerekkora a fegyverek, drogok és a betörések körül forgott egészen addig, ameddig egy kantoni férfi be nem fogadta őt és testvérét. A rejtélyes férfi jobb környékre költözött velük, iskoláztatta őket és az apjuk helyett apjuk lett. Hogy mi motiválta erre, nem tudták meg. Talán valamiért vezekelt.

Az utca azonban nem ereszt el ilyen könnyen. Bunny-t egy régi ismerőse kereste meg azzal, hogy segítsen neki. A lány Duncan tiltakozása ellenére elment, de az ismerőse, a banda, a korábbi családja elárulta és több évre börtönbe került. Szabadulása után sem az apját, sem a testévérét nem találta már meg, így visszatért Redmondba és csatlakozott egy árnyvadász csapathoz. Kivételesen éles érzékei kiváló lövésszé tették és nélkülözhetetlen tagjává a csapatnak. De, sajnos, mindig van egy nagyobb hal.

Bunny-t a Shadowrun: Hong Kong-ban játszott karakteremről mintáztam.]<<<<<

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://virtualismesek.blog.hu/api/trackback/id/tr1912692911

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
A történet sosem ér véget
süti beállítások módosítása