>>>>>[Shadowrun-ban a legtöbb esetben az árnyvadászok a jófiúk. Ez így nagyon leegyszerűsített, de a lényeget jól körülírja. Igen tiszta morális előírásokat követnek. Némelyikük még az öléstől is tartózkodik bármi áron a primum non nocere elvét követve, hiszen ők jobbak, mint azok a cégek, akik a profitért kihasználnak bárkit és bármit.
Aztán vannak azok, akiket a nemesebb célok nem mozgatnak annyira. Őket talán csak a pénz motiválja, ami a túlélést jelentő jövőheti szója adaghoz kell. Vagy csak szeretnek a saját dolgukkal törődni, mert belefolyni mások életébe pusztán emberbaráti szeretetből súlyosan megrövidítheti az életüket. De az is elképzelhető, hogy élvezik, amikor a lövedék belecsapódik a puha célpontjába.
Ezek az árnyvadászok nem jó fiúk, de nem is szükségszerűen rosszak. A normális fickóktól a komplett pszichopatákig sok mindenki előfordulhat köztük. Elvégzik a munkájukat -talán még jobban is, mint jófiú társaik -, de nem fognak kockázatot vállalni azzal, hogy azt tegyék, "ami helyes". Munkájukban az érzelmeknek nincs helye és emiatt ha átverik vagy elárulják őket kevésbé megbocsátóak. Egyszerű és hatékony megoldásokat alkalmaznak, igaz, ez nem teszi őket népszerűvé. Ők anti-hősök.
A fenti gondolatoka alapján tehát létrehoztam egy anti-hősökből álló árnyvadász csapatot. Visszahoztam Johnny-t, aki az enciklopédiában az "ork" szó mellett az illusztráció. Behoztam Snake másik katonatársát és régi parancsnokát, Jonas Blane-t. Kettejüket pedig megtámogattam egy új karakterrel, Amélie-vel. Nem nagy titok, hogy ez a csapat volt az, akik kiiktatták Bunny csapatát Redmond-ban (lásd A túlélő).
Szereplők:
- Johnny, az Ork
- Jonas "Hammerhead" Blane, ex-Navy-SEAL
- Amélie, az Özvegy
Íródott: 2016.08.14.]<<<<<
Veszteségminimalizálás
Hárman készültek bemenni a tacomai kikötők 89-es raktárához. Jonas felnézett a balján álló hatalmas orkra, aki mind kinézetében, mind modorában kétajtós szekrény volt. Aztán a jobbján álló nőre pillantott, aki sárga szemeivel nézett vissza rá a kabátja csuklyája alól.
- Azt hiszem jobb, ha én beszélek -mondta végül.
- Azt mondod? -morogta Johnny és a férfira vigyorgott.
- Ketten bemegyünk -mondta Jonas a nőnek. -Maradj hátul és fedezz minket.
A nő bólintott, kibiztosította a puskáját, aztán benyúlt a csuklyája alá és sárga szemei előtt összecsukódott a látókészüléke, amin halványan három lencse vörösen felizzott.
- Na, megyünk, négerem -mondta Johnny és elindult befelé.
A hatalmas raktár tele konténerekkel, polcokkal és ládákkal, amik több méter magasan tornyosultak a kivilágított út szélein, ami megbízójuk kis csapatához vezetett középen. A megbízójuk választotta ezt a helyet, de Jonas-nak már akkor sem tetszett. Sok a rejtekhely támadóknak, igaz, balhé esetén ezt ők is ki tudják használni, ha mások már ezt meg nem tették.
- Nem szeretem, ha egy nőnek nagyobb fegyvere van mint nekem -szólt Johnny.
- Kedvesebb is lehetnél hozzá -mondta Jonas.
- Az vagyok, csak nem vagy a híve ennek a "nők fegyverekkel" dolognak. Nem mintha azzal bármi baj lenne, csak szeretek én lenni a férfi egy kapcsolatban.
- Azt akarod mondani, hogy félsz tőle?
- Há, ne röhögtess.
Jonas ekkor már biztos volt benne, hogy a nő, akit Özvegyként ismert, már régen besurrant mögöttük és eltűnt a ládák árnyékában. Mindezt úgy, hogy nemhogy ők, de a szemben lévők se vették észre. Félelmetesen jó volt abban, hogy hangtalanul és láthatatlanul közlekedjen és észrevétlen is maradjon egészen a végéig. A férfi sok lövészt ismert és sokkal dolgozott együtt és ez a nő a veszedelmesebbek közé tartozott akit jobban szeretett a saját oldalán tudni.
- Egyébként meg mi ez a szar? -dobálta a hengert az ork.
- Nem tudom és amíg nem robban fel nem is érdekel -válaszolta a férfi.
Tisztes távolságban megálltak a kis, ázsiai ember előtt, aki a megbízójuk volt. Mögötte egy troll magasodott és körülöttük még négy fegyveres. Az ázsiai Johnson végignézett kettejükön.
- És hol a harmadik? -kérdezte.
- Volt egy kisebb ellenállás -válaszolta Jonas. -Neki nem sikerült.
- Sajnálatos.
- Kit érdekel. Több pénz nekünk -vágott közbe Johnny.
- Ezek szerint sikerült megszerezniük? -mosolyodott el a Johnson.
Az ork felmutatta a hengert.
- És mi ez?
- Számít az? -tette szét a kezét az ázsiai.
- Csak kíváncsi vagyok.
- A magáé, ha átadta a pénzt -szólt Jonas.
- Ó, igen -bólogatott a Johnson és felemelte a kezét.
Mindenki rájuk emelte a fegyverét. Szinte ugyanabban a pillanatban a troll feje hátracsapódott és vér fröccsent belőle, aztán még össze sem esett a Johnson már ordítva csuklott össze a vérző lábához kapva. Johnny és Jonas egymásra pillantottak, majd két irányba rohantak szét egyenesen be a konténer és doboz tornyok közé.
Johnny kiengedte az alkarpengéit és az első szerencsétlent, aki kilépett elé felöklelte, felszúrta rá és ordítva rohant vele tovább neki egy másodiknak és mindkettejüket egészen a szűk folyosó végéig nyomta. Félredobta az elsőt aztán a másik fickót széles alkarjával felnyomta a falnak úgy, hogy a lába se érte a földet és egy tucatszor szúrta meg a ott ahol érte. Majd a testet pajzsként használva rontott az oldalról megjelenő két fegyveres felé. Nekik dobta a testet, amit az egyik el is esett. A másik pedig már nem tudott elég gyorsan ráfordulni az ordító hústömegre, ami megragadta és egyetlen csapással szétverte a fejét a konténer oldalán. Johnny félredobta a szétrepedt fejű hullát és felüvöltött mint valami harcos a véráztatta csatatér közepén, aztán vicsorogva indult meg az utolsó felé, aki próbált kikászálódni társa teste alól.
Jonas mellett elsüvítettek a golyók, ahogy félreütötte a géppisztolyt. Gyomron ütötte a támadóját, majd kétszer fejbe, aztán elrúgta magától, hogy előrántsa a pisztolyát és kétszer fejbe lője. Közben folyamatosan tört előre. A szemben megjelenő elsőt kétszer mellbe lőtte, majd fejbe. A konténerfolyosó végén éppen csak kinézett és máris két géppisztoly golyózápora pattogott el szikrázva mellette. Ahogy lapult a konténer falánál mögüle, ahonnan jött, ketten léptek ki a ládák közül. Mindkettő fegyvere a férfira nézett. Jonas emelte a pisztolyát, de mire az AR célkereszt rájuk emelkedhetett volna az egyik férfi feje oldalra csapódott összevérezve a mellette állót, aki le sem tudta reagálni azt ami történt máris három lövést kapott a mellkasába. A férfi csak egy árnyat látott, ahogy átszökellt hangtalanul fölötte.
Özvegy átugrotta a rést a két konténer kupac között. Lépései teljesen hangtalanok voltak a fémen. Megfordult és a Jonas-t sakkban tartó két fegyverest célba vette és két gyors lövést adott le mindkettőre fejmagasságban. Csak azt várta meg, amíg földre kerülnek és már futott és ugrált tovább a ládák és konténerek tetején. A legszélső ládakupac tetejéről látta, ahogy ketten a sérült Johnson-t próbálják elvinni. Az egyik támogatta, a másik figyelt hátra és fedezte őket.
- Ah, te voilà -mondta a nő halkan és elmosolyodott miközben becélozta őket.
Egy fejlövéssel végzett azzal, aki fedezte őket, majd egy újabbal kilőtte a másikat. A Johnson a földre esett és rémülten nézte a körülötte fekvő testeket. A ládáknak támaszkodva feltápászkodott, de csak egyet tudott szökkenni, mert a másik lába is kapott egy golyót és újra összeesett. A nő leugrott a konténerekről, hátralökte a puskáját és a pisztolyát húzta elő. Közelített a férfi felé, aki amint észrevette azonnal a legközelebbi géppisztoly felé nyúlt, de Özvegy ráemelte a pisztolyt és jelezte, hogy meg ne próbálja.
A túloldalon egy férfi repült ki a konténerek közül és földet érés után fájdalmasan fetrengett. A dühösen fújtató Johnny követte, odalépett fölé és ordítva rátiport a férfira. Az felordított újra és újra, ahogy a bordái ropogva törtek szét, majd fuldokolva elhallgatott. Az ork ezután morogva a Johnson felé fordult és teljes erőből hozzávágta a tárolót, amit át kellett volna adniuk neki, mielőtt meglódult volna felé. Jonas már arra érkezett, hogy Özvegy felveszi a kissé sérült tárolót, Johnny pedig a nyakánál fogva a magasba emelte a Johnson-t,
- Ne öld meg! -kiabált rá Jonas.
- Még nem fogom -morogta az ork és visszafordult a rémült ázsiaihoz.
- Mr. Johnson -kezdte Jonas és elrakta a fegyverét -, két megoldás van. Az egyik, hogy fizet, de az ár egy kicsit feljebb ment a kellemetlenségek miatt. A másikat szerintem kitalálja.
- Jó... jó... ööö... fizetek, de nincs nálam a pénz... most, de meg tudom szerezni, csak el kell mennem érte. Kell egy kis idő.
Johnny Özvegyre és Jonas-ra nézett. Mindketten a fejüket rázták.
- Rossz válasz -mondta és földhöz vágta a Johnson-t, aztán háromszor beleverte a fejét a beton padlóba mindig egyre nagyobb vérfoltot hagyva.
Pár pillanatig csöndben nézték a Johnson testét, akinek a halálával a fizetésük is elúszott.
- Hát, ez mehetett volna jobban is -szólt végül Jonas.
- Legközelebb mi választjuk a helyet az átadásra -morgolódott Johnny. -És most mi a tököm legyen?
- Veszteségminimalizálás. Átnézni a testeket, ami hasznos összeszedni, aztán azoknak az eladásából csak összejön valami.
- Remek. Hullákat is fosztogathatok. Mióta veletek vagyok csupa új dologban van részem. És azzal a szarral mi legyen? -kérdezte az ork és a nő kezében lévő tárolóra mutatott.
- Én tudok valakit, akit talán érdekelhet -szólt Özvegy érezhető francia akcentussal. -Everett-ben.
- Jobb mint a semmi -mondta Jonas. -Akkor szedjük össze magunkat és húzzunk innen minél előbb.
***
Még a Seattle Útikalauz is nagyon őszinte arról, hogy Everett nem a metroplexum legfényesebb csillaga. Az elhanyagolt épületek és a rengeteg hajléktalan látványa a negyed hanyatlásának látható jelei.
- Ez egy szemétdomb -jegyezte meg Johnny. -Én meg azt hittem Redmond Seattle pöcegödre.
- Régen jobb volt a helyzet -mondta a nő. -De a '64-es összeomlás tönkretette a cégeket és az ingatlan piacot. A jó oldala, hogy könnyű itt rejtekhelyet találni pár napra, vagy akár hetekre is és a csempészek is imádják a sok elhagyatott raktár és patkánylyuk miatt.
- Hrrrrrr -gúnyolódott az ork Özvegy akcentusán, de a nő nem reagált rá.
- Hogy hogy soha nem mondtad, hogy ismersz biztonságos házakat? -kérdezte Jonas.
- Sosem kértétek a segítségemet ilyesmiben.
- Ezen változtatni fogunk.
Követték a nőt a mocskos sikátorokon keresztül. Valami zsúfolt ipari negyedben járhattak, amit a hajléktalanokon kívül már nem úgy tűnt, hogy bárki más használna. Özvegy egy raktárnak tűnő épület hátsóbejáratához vezette őket. A két férfi hátrébb állt meg, amíg a nő odament a fémajtóhoz és bekopogott rajta.
- Biztos, hogy bízunk a picsában? -kérdezte halkan Johnny.
- Félsz valamitől, nagyfiú? -kérdezett vissza Jonas.
- Ez egészséges paranoia, négerem.
- Egy csomószor fedezte a seggünket. Lehetnél hálásabb és egy picit udvariasabb.
A fém ajtón csattanva félrecsúszott a kukucskáló.
- Araignée du soir, cauchemar -mondta a nő. - Nem szeretem mikor olyan nyelven beszélnek, amit nem értek -morgott az ork.
- Úgy tűnik problémáid vannak a bizalommal -mondta férfi.
- Nem azért fizettetnek, hogy bízzak másokban. Meg honnan tudod, hogy nem azt mondta az előbb, hogy amint belépünk lőjenek minket tarkón?
A fémajtó kinyílt és Özvegy visszanézett a két férfira, hogy kövessék.
- Hidd el, ha megakart volna ölni minket, megtette volna maga. Mindig tartja magát a megállapodáshoz és nem fog átverni minket, ha nem adunk rá okot. Egyszerűen nem az ő stílusa -mondta Jonas, aztán elvigyorodott. -Persze, ha arra bérlik fel, hogy minket öljön meg, az már egy egészen más dolog.
Ahogy bementek egy marcona férfi csukta be mögöttük az ajtót, akinél valami bullpup kialakítású rohampuska volt. Egy magas rakodótérbe mentek, ahol még több fegyveres fogadta őket. A katonai felszereléseikből már látszott, hogy nem utcagyereke. Kiterelték mindhármójukat a rakodótér közepére, ahol egy viszonylag nagy vértócsában egy szintén teljesen véres szék állt.
- Ezek sem tudnak összetakarítani maguk után -mondta Johnny és végignézett a fegyvereseken, akik körbevették őket.
A kényelmetlen hallgatás telepedett a helyiségre, ami kényelmetlenül hosszú ideig tartott.
- Most mégis mire várunk? -mászkált az ork türelmetlenül le sem véve a szemét a betonarcú zsoldosokról. -Most nincs ehhez hangulatom.
Jonas a nőhöz fordult, aki teljesen nyugodt volt és úgy tűnt tudja, hogy mi fog történni, akármi is legyen az.
Hamarosan egy férfi érkezett kíséretével. Szakálla és bajsza fazonra volt nyírva, drágának tűnő kabát volt rajta és egy fegyver az oldalán. Széles mosollyal és széttárt karokkal érkezett.
- Amélie!
- Jean -bólintott a nő.
A fegyveresek utat engedtek neki. Özvegy és a férfi azonnal beszédbe is elegyedtek franciául.
- Úgy, hogy én is értsem! -kiabálta közbe mérgesen Johnny.
A férfi és a nő elhallgattak és Johnny-ra és Jonas-ra néztek, majd folytatták a beszélgetést, de a hangvételük komolyabb lett. Végül a férfi elindult vissza Özvegy pedig intett kettejüknek, hogy kövessék.
- Nekem ez nem tetszik -mondta az ork.
- Türelem -mondta Jonas.
- Az már elfogyott.
A kopott tábla szerint egy irodába vezették őket, ami belülről inkább hasonlított egy fegyverraktárhoz. A falakon mindenféle fegyverek függtek a pisztolyoktól a puskákig. Volt itt pár kényelmesnek tűnő szék is és egy üvegajtós szekrény, amiben italok sorakoztak. A szakállas férfi besétált az asztal mögé két emberével az oldalán és elkezdett papírokat rendezgetni.
- Nos, uraim, azt hallottam van valamijük, ami érdekelhet engem -mondta a férfi Özvegyéhez hasonló akcentussal.
- Lehet -szólt Johnny. -De előtte megmondaná, hogy magában kinek a faszát tisztelhetjük. Bocsánat a kiejtésemért.
A férfi felnézett a papírokból és elmosolyodott.
- Hogyne. Bocsássanak meg az udvariatlanságomért. A nevem Jean. Sajnálom, hogy megvárattam magukat, de nagyon elfoglalt ember vagyok.
Az ork karba tette a kezét és morogva Jonas-re pillantott. A férfi elővette a henger tárolót és lerakta Jean elé.
- Özvegy azt mondta, hogy maga meg tudja mondani mi ez.
Jean felnyitotta a tárolót és a tartalmát kiöntötte az asztalra. Valami faragott csonttárolóba foglalt kék-lila-vörös kristály volt benne.
- Nem tudom megmondani mi ez -mondta a férfi. -De talán tudok szerezni valakit, aki igen.
- Mennyit érhet? -kérdezte Jonas.
- Sokat, vagy semennyit.
- Hát, nagyon ajánlom, hogy sokat érjen -szólt közbe Johnny.
- Hívjon, ha megvan az embere -mondta Jonas és a kezét nyújtotta.
- Úgy lesz -mosolygott Jean és visszatette a kristályt a tárolóba, majd visszaadta a férfinak. -Majd értesítem magukat. És ne nagyon mutogassák ezt senkinek.
- Maguk meg legközelebb takarítsanak ki -mondta az ork. -Egy hölgy is van velünk.
Jonas a falon lévő fegyverekre nézett.
- Vesz át használt fegyvereket is? -kérdezte.
Jean szeme megcsillant.
- Természetesen. Veszek és eladok. Mitől szeretne megválni?
- Csak pár automata fegyver, amire már nincs szükségem. Semmi különös.
- Hozza el őket. Biztos vagyok benne, hogy meg fogunk tudni egyezni egy megfelelő árban.
>>>>>[Később Lance személyesen is megismerkedett a csapattal, mikor segített nekik kideríteni mi is az a kristály.
Jonas, a csapat vezetője, megváltozott. Már nem ugyan az az ember, akit Snake ismert. Ő a The Unit sorozat hasonló nevű szereplőjéről lett mintázva.
Johnny új ebben a csapatban. Jól mutatja, hogy mennyire keményvonalasak, hogy néha még ő is meglepődik miket csinálnak.
Amélie egy fegyverforgató adeptus bérgyilkos. Elsősorban mesterlövész, de más fegyverekkel is halálosan bánik és előszeretettel használ különféle gázgránátokat is. Emellett mozgékony és halálosan csendes. Hozzá az Overwatch-ból Widowmaker adta az alapötletet, akinek a francia szövegeit pofátlanul loptam is, mint az a novellában látható is.]<<<<<
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.