>>>>>[Ez a novella azt mutatja be, hogy a korábbi "Aki háborút kezd, először ásson két sírt" kalandnak (Kellemeset a hasznossal) milyen következményei vannak. Illetve szerettem volna kipróbálni az Amélie-ben mint fegyverforgató adeptusban rejlő lehetőségeket.
Szereplők:
- Amélie, az Özvegy
Íródott: 2016.10.08]<<<<<
C'est la vie
"Hunt you down without mercyHunt you down all nightmare long"
- Metallica - All Nightmare Long
"A bosszúban és a szerelemben az asszony barbárabb a férfinál."
- Friedrich Nietzsche
A nagy, fekete terepjáró ugyanazon az útvonalon haladt ma is mint minden nap. Átalakított utastere volt. Hatan utaztak benne. Egy troll, egy törpe és négy másik humán, ork, vagy tünde, akik közül legalább az egyik Felébredt volt. Özvegy az egyik épületet tetején ült hátát egy parabolaantenna kapcsolószekrényének vetette. Innen tökéletesen belátta az épületek tetejének nagy részét, a túloldalon lévő bontása alatt lévő emeletes házat és az előtte lévő területet és az utcát, amin a terepjáró közeledett.
Felemelte a puskáját és becélozta a kocsit. Nem kellett egyenesen az irányzékba néznie, mert a fegyverbe épített számítógép kivetítette a képet a látókészülékére. Távolság, szélirány, korrekciós javaslatok és egyéb információk jelentek meg a látóterében. Vett egy mély levegőt. A világ lelassult körülötte. Az autó lassan közeledett. Meg kellett állítania. Átkapcsolta a fegyverét rövid sorozat módba. A motorházra célzott. Érezte a szelet, érezte a gravitációt, érezte a fegyvert, érezte a célpontját.
A hangcsökkentős puska puffogva hat páncéltörő lövedéket engedett ki magából, amik könnyet átütötték a páncélozott terepjáró kaszniját tönkretéve benne azt, ami hajtotta. Az autó lelassult és megállt a bontási terület leszalagozott kapuja mellett. Pont ahogy a nő szerette volna.
Figyelte, ahogy az első ajtók kinyílnak és egy fegyveres humán és ork száll ki. Célba vette a vezető oldalon álló orkot és egyetlen fejlövéssel végzett vele. Aztán egy újabb lövéssel a sötétített ablakon keresztül mellbe lőtte a másikat. Kiabálás hallatszott lentről és a hátsó ajtók is kinyíltak. A troll és a másik két humán férfi is kiszállt. Már tudták, hogy melyik oldalon van, mert a kocsi takarásába mentek. A nő az ablakokra tüzelt, hogy mozgásban tartsa őket.
A kocsi lassan elindult. Tolták a bontási terület bejárata felé. Özvegy elégedetten mosolyodott el.
- La veuve tisse sa toile -mondta magának a légzőmaszkja alatt.
Automata fegyverek hangja verték fel az éjszaka csendjét. Egy férfi a kocsi hátulja mögül, egy pedig a motorháztető fölött adott le rövid sorozatokat a nő felé. Özvegy leugrott a ház tetejéről a süvítő golyók elől. A körülbelül tíz méteres zuhanás után simán talpra ért földet a felüljárón. Érezte a mana mozgását a testében, ahogy eloszlik és segít elnyelni a szervezetét érő terhelést. Lekapott az övéről egy könnygáz gránátot és a kocsi felé hajította. Nem akarta vele semlegesíteni a terepjárónál lévőket, csak azt akarta, hogy ne tudjanak az utcán olyan könnyen elmenekülni. Aztán futott tovább, fellépett a felüljáró korlátjára és onnan elrugaszkodva átugrott a szögesdrótos fal fölött.
- Ott van! -kiáltotta az egyik férfi.
Özvegy meglódult a lebontás alatt lévő épület fala felé. Egy hullámot érzett a testében, ami akkor csapott az ég felé, mikor ő elérte a falat és segített neki felmászni rajta egészen a második emeletig, ahol az ablakban eltűnt. Máris a kocsi túloldalán volt a védekezők hátában. A nő elindult a lecsupaszított folyosókon és szobákon át arra a lőhelyre, amit már kinézett magának. Innen még látta, ahogy a troll, a törpe és a többi fegyveres is bemennek az épületbe. Tudták, hogy a lövész nem tud arra lőni, amit nem lát és ha közel vannak hozzá könnyebben elkapják. Ez viszont Özvegy területe volt és már várta őket.
Tárat cserélt. A mágusuk, ha még élt, valószínűleg most deríti fel az épületet. Rájön, hogy a nő egyedül van és azt is tudni fogja, hogy hol, de még így is rossz helyzetben voltak. Az épület teljesen üres volt és nyílt. Nem voltak se ablakok, se ajtók és a végzetük bárhonnan érkezhetett. Az idő viszont Özvegy ellen dolgozott.
A nő hangtalanul suhant végig a visszhangos épület üres szobáin ügyelve rá, hogy ne maradjon sokáig a nyílt folyosón. Az egyik szoba ablakán kiugrott és a fal mellett haladt. Őt nem lehetett hallani, de ő hallotta a mozgásuk és a beszélgetésük keltette visszhangokat. Ahogy közelebb ért hozzájuk már érezte is őket, ahogy a pók érzi a hálójában vergődő legyet.
Egy szobában voltak, aminek egy ablak volt és két ajtaja. Emlékezett a szobára. Az egyik ajtó egy másik szobába nyílik az épület sarkába, ahonnan egy újabb ajtó nyílik a főfolyosóra. A másik ajtó egy mellékfolyosóra nyílik és egy szomszédos szoba ajtajával van szembe. A mellék folyosó pedig a főfolyosóról ágazik le. A főfolyosó végén pedig egy ablak volt. Nem voltak elegen, hogy mindenre figyeljenek és nem tudták honnan csapnak le rájuk.
Özvegy a falhoz lapult és leakasztotta az egyik ideggáz gránátot és az utolsó könnygáz gránátot az övéről. A könnygázt behajította a mellékfolyosón túli szobába, ami mire csörömpölve földeltért és sziszegve elkezdte tartalmával feltölteni a szobát a nő már a szoba ablaka előtt suhant el, ahol a testőrök és védencük bujkált.
- Gránát! -ordította az egyik.
- Itt van! Az ablakban! -kiáltotta valószínűleg a mágus miután visszatért az asztrális világból.
Azonban mire az ablak felé fordultak már csak az elsuhanó sziluettet látták és egy berepülő gránátot , ami csörögve földétert, majd hangosan felszisszent.
- Kifelé! Gyorsan, gyorsan!
De nem volt hova menekülni. Az utolsó ideggáz gránát már a szomszédos szobában volt. Hallatszott, ahogy nyöszörögve küszködnek ellene. Az egyikük néhány lövést még leadott az üres ablakra, aztán félig kiesett rajta. A humán az egyik kezével belekapaszkodott a párkányba és küszködve feltolta magát, hogy a géppisztolyát Özvegyre emelje, de a másik keze a lábaival együtt már teljesen elbénult. A nő egyetlen lövéssel végzett vele, aztán benézett a szobába. A másik testőr erőlködve próbált mászni a kijárat felé. Egy újabb lövés végzett vele is.
Özvegy visszarohant a folyosó ablakához, amiben látta a troll hatalmas hátát, ahogy szédelegve halad a kijáratot keresve. A nő biztos volt benne, hogy a törpe is ott van vele. Sejtette, hogy ők jobban fogják bírni az ideggázt, de így is csak késleltethették a végzetüket. Felemelte a puskát, átváltott rövid sorozat módra és két sorozatot lőtt a troll hátába.
A hatalmas test megrándult. Nyögve a falnak dőlt és próbált talpon maradni, de végül összecsuklott.
- Francba! -nyögte a törpe kis híján összeesve, aztán felkapta a tekintetét és meglátta a folyosó végén az ablakban álló nőt, ahogy leengedi a puskáját. -Picsába!
A törpe eltűnt a fal mögött. Özvegy a hátára lökte a puskáját és elővette a pisztolyát. Kiérve az épület sarkánál látta a törpét, ahogy kibotladozik az épületből, aztán amint meglátta a nőt próbált gyorsabban menni, de a lábai összeakadtak és elesett. Mire a hátára fordult Özvegy már ott állt előtte és a fegyvert egyenesen rá szegezte.
- Ki vagy te? Mit akarsz tőlem? -kérdezte remegő hangon a törpe.
Özvegy nem felelt, csak a másik kezével kicsatolt egy kis táskát az oldalán és elővett belőle egy kommlinket. Nyomott rajta párat majd a képernyőt a férfi felé fordította. A kis képernyőn egy fiatal ázsiai lány volt, az arcát fekete, egyenesszálú haj keretezte.
- Te?! -a törpe szemi hatalmasra tágultak. -Mit akarsz még tőlem?! Mindenemet odaadtam!
- És te azt hitted, hogy ennyivel megúszod? -felelte a lány nyugodtan.
- Várj! -vágott közbe a törpe. -Megadok bármit. Tudom, hogy kik voltak. Tudok segíteni, csak ne ölj meg! Kérlek!
- Könyörögj csak -mondta keményen a lány -, de bosszút esküdtem és meg is fogom tartani.
A törpe nyelt egy nehezet.
- Te őrült vagy -mondta.
- Tedd a dolgod! -utasította a lány.
Özvegy becélozta a férfit.
- Várj, várj, várj! -kiáltott a törpe és hol a fegyverre, hol a nő arcára ugrott a tekintete. -Te tényleg ennek a zakkant csitrinek ugrálsz? Bármennyit is ígért megduplázom. Te sem akarhatsz ennek a hülye kis picsának táncolni, ugye?
- C'est la vie -mondta Özvegy.
- Ne! Vár-
A lövés hangja messze szállt az éjszakában.
>>>>>[Mondanom sem kell, hogy ezután a novella után Lance játékosa rettenetesen betojt, hogy Amélie van nyomukban, hogy megöljek őket, mert a Yakuzás kislány már nem játszik olyan becsületesen, mint a bátyja.
A karakterek New Yorkból Garret halálára térnek vissza. A Club 27, pedig megszűnt a játékosok (és főleg Irnik és Corina) törzshelyének lenni. A Yakuza szerezte meg a helyet magának.]<<<<<
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.