>>>>>[Ez a novella az Ölni tudnál érte kaland bevezető novellája. Marina hosszú ideje szorongott már valami miatt, de soha nem mondta el, hogy mi a gondja. Lili volt az egyetlen, akinek elmondta és akitől segítséget kért (Kellemeset a hasznossal). Ebben a novellában Marina fejében lévő világon keresztül mutattam meg, hogy miken is megy keresztül és ezeket hogyan éli meg.

Szereplők:

• Marina Blackford, szürrealista festő, grafikus

Kép: guru

Íródott: 2016.10.20.]<<<<<

A toronyszoba ablaka

"Ami az egyik embernek őrület, az a másiknak valóság."
- Tim Burton

   Ugyanaz az ismerős, sötét fellegekkel borított ég és halott, vörös dombokkal tarkított táj terült el mögötte. Előtte azonban egy hatalmas, hófehér, fényes palota magaslott. Idegen, de nyugtató látvány volt az üres táj közepén.

   Marina szorosan magához ölelte még egyszer a fénylő, túlvilági lényt. Nem akart elmenni. Nem akarta itt hagyni a fényes palotát és az angyali teremtményt, aki annyit nyugtatta és vigasztalta. Félt visszamenni az undorító hús- és porlepte vidékre. Nem akarta újra érzeni a perzselő Fekete Nap fényét és a fájdalmas esőt a bőrén.

   Egy rémisztő, fekete hintó futott be a palota elé, amit gennyes lovak húztak. Marina szíves egyre hevesebben vert a rémülettől. A lény fénylő arcára nézett, aki bátorítóan nézett vissza rá. A hintó ajtaja kicsapódott és ocsmány, kátrányszerű tömeg folyt ki rajta, amiből hirtelen csápok csapódtak ki és ragadták meg a rettegő lányt, hogy magukkal vonszolják. Marina kétségbeesetten szorította a fényalak kezét. A lény mindkét puha, meleg kezével megszorította a lány kezét, aztán elengedte. Marina sikoltozott, ahogy a nyálkás nyúlványok hátraráncigálták és behúzták a hintóba. A fülke hamar megtelt a kocsonyás lény undorító masszájával, amiből a lány fuldokolva próbált szabadulni, miközben a hintó remegve elindult.

   Egy örökkévalóságnak tűnt mire a nyálkás tömeg kivetette magából és a porban heverve újra levegőhöz jutott. De a küszködései koránt sem értek véget. Éppen csak magához tért mikor kettő öltönyös, rovarszerű, vörös emberlény megragadta és elkezdte vonszolni. Marina ahogy erőtlenül felnézett egy borzalmas épületet látott, amit lüktető szervek és inak nőttekbe. Egyetlen tornya magasan emelkedett föléjük és úgy tűnt mintha nem is építmény lenne, hanem élőlény. Ennek a nyitott kapuja felé vonszolták a rovarlények.

   Végighúzták a fényes, márvány padlón a hosszú padsorok között a díszes oltár felé, amin egy pulzáló, vörös lény feküdt és számtalan csápját billegette jobbra-balra. A padokon ünnepien felöltözött piócafejű, rovartestű, kocsonyás és egyéb visszataszító lények ültek és kíváncsian figyelték, ahogy Marinát végigvonszolják a szentségtelen templomon és az oltár elé vetik. A lány térdre erőltette magát és rémülten nézett fel a morgó és fortyogó hústömegre az oltáron. Az istentelen lény elégedetten felmordult, mire a rovarlények újból megragadták és elkezdték leszaggatni Marináról a ruhát. A lány erőtlenül, sikoltozva és sírva küszködött, de hiába. Hallotta a suttogó tömeget mögötte, ahogy kínzói távoztak és otthagyták meztelenül és megalázottan.

   Marina összehúzta magát és könnyes szemeivel elborzadva nézte, ahogy a hústömeg átfordul és testén feltűnik egy hatalmas száj, ami éhesen kitárult és undorító nyálkás nyelve kicsapódott rajta. A lányt megfagyasztotta az őrjítő rémület. A csápok megragadták tehetetlenül vergődő testét és belegyömöszölték a fogatlan szájba. Marina sikoltozva és sírva vergődött. Gyenge, csupasz testét ellepte a rémséges lény meleg nyála. A húsos nyelve egyre vadabbul csapkodott körülötte megízlelve minden porcikáját és a hangok, amiket kiadott miközben élvezkedett messze túlhaladják azt, amit a szavak képesek kifejezni.

   Az ünnepi gyülekezet tétlenül, némán és lenyűgözötten bámulták az oltárnál folyó gyalázatot. Marina feladta és némán kínlódott az ép elméjének utolsó szálaiba kapaszkodva arra várva, hogy a groteszk lény kiélje rajta perverz vágyait. Mikor a borzalmas tömeg elkezdte unni magát éles karmok pattantak ki hurkás csápjai végéből, amiket belevágott az elgyengült lány testébe. Marina visított a fájdalomtól, ahogy a karmok tépték és szaggatták a bőrét és a húsát. A vére ízére, a fájdalmas sikolyaira a szentségtelen rémség újra felélénkült és újra vadul nekiesett a kimerült lánynak, hogy tovább gyalázza és kínozza.

   Az örökkévalóságig tartó förtelmes rituálé végén a kielégült, ocsmány teremtmény kiköpte a félájult lányt, aki toccsanva és nyögve zuhant a márvány padlóra. Marinának arra sem volt ereje, hogy feltápászkodjon, vagy egyáltalán megmozduljon. Hirtelen megrázkódott a teste, ahogy zokogni kezdett. Undorodott magától, a testé beborító nyálkától. A fájdalmat már rég nem érezte. Nem akart érzeni semmit sem. Nem akart élni sem.

   Mikor a rovarlények újra megjelentek és összeszedték nem ellenkezett. Nem is akart, meg már ereje se lett volna hozzá. Végigvonszolták sötét, visszhangos folyosókon, fel kísértetiesen üres lépcsőkön egy koromfekete ajtóhoz. Az ajtó mögött egy üres szoba volt, aminek egyetlen ablaka volt. Ide lökték be és hagyták magára, az ajtót pedig bezárták. Marina csak feküdt a nyálkában, meztelenül, megkínzottan és nem mozdult. Néha összerándult, ahogy egy sírásroham rátört, de utána csak bámult az ablak felé, amin nyálkás inak alkották a rácsokat. Mikor elég erőt érzett magában elkezdett mászni az ablak felé. Minden mozdulatnál fájdalmasan felnyögött. Ahogy odaért belekapaszkodott a párkányba, felhúzta magát és megragadta az inakat, hogy odahúzza magát és ki tudjon nézni.

   Messze ellátott a poros, elpusztult tájon. A sötét felhők ellepték teljesen az eget. Hallotta a rémséges lények kacaját és neszeit a szélben szállni. Az ismerős világ látványa kétségbeeséssel töltötte el. Aztán meglátott messzeségben egy fényes pontot a szürke tájon. A fehér palotát. Hosszan nézte és a fénylő lényre gondolt. Újra ott akart lenni vele. Nem akart egyedül lenni. Nem bírta a kínokat. Gyenge volt. Felnyögött, ahogy a teste újra összerándult, aztán elernyedt. Erőtlenül esett össze az ablak előtt. Küszködött, hogy ébren maradjon, de végül sötétség borult rá.

>>>>>[

Előzmények (a szükséges kontextus a novellák teljes megértéséhez):

Főszál:

A Snake-et játszó játékos a Géngeneráció kaland után személyes okokból nem tudott részt venni egy darabig játéküléseken, így az Ölni tudnál érte kalandot kizárólag Lance játékosának meséltem le. Ez nem okozott gondot, mert ez a kaland szinte kizárólag rá íródott.

Marina mindig megtartotta magának, ha gondja volt és ezt egy idő után Lance és Corina is elfogadta. Miközben Lance Manhattanben volt, Corina rájött, hogy sokkal súlyosabb dolgokról van szó, mikor Marina hátán véraláfutásokat talált. Valaki bántotta, sőt, rendszeresen bántja, de Marina nem beszélt róla. Később már egyre kevesebbet találkozott Lance-el és Corinával, végül egyáltalán nem.

Lance tehetetlenségét egy munka felhívás törte meg. A Mr. Johnson ismerős volt a számára, hiszen nem volt más Léon Le Faye, Emilie De Rochefort asszisztense és testőre, akit már látott abban a Horizon hotelban, ahol megölték a puyallupi polgármestert. A férfi szinte azonnal felemlegeti Marinát, amivel fel is kelti Lance figyelmét. Lili nem véletlenül Lance-t választotta, hiszen tudta a kapcsolatát Marinával és, persze, hogy árnyvadász. A monacoi nemes nagyon is tisztában volt vele, hogy a személyes érintettség a legjobb motiváció.

Lance ráharapott a dologra. Léon elmondta neki, hogy a feladat az lenne, hogy be kellene hatolni a Webster Enklávé területére és megölni Jarred Webstert, a Webster Corporation tulajdonosának fiát és örökösét. Ezen felül a gyilkosságnak a megadott napon egy megadott időintervallumon belül kell történnie, se előbb, se később. Ez az időintervallumos dolog különös, de Lance-nek nem tűnt fel annyira -jobban el voltak a gondolatai foglalva Marinával -, pedig igen fontos, amire csak később világítottam rá.

A munkához Léon egy kellemes, hat számjegyű összeget ajánlott fel. Lance el is fogadta, majd megkapta az enklávé elég részletes térképét, a biztonság leírását és mindent, ami csak szükséges lehet. Ezután elindult összeszedni a csapatot a munkához.

A munkához Erebust, Noxot, Thanatost, Hypnost, Bellonát, Bunnyt és -természetesen -a már kabalává vált Yokót szervezte be. Lance, a barátnőjéről lévén szó, nem fukarkodott a pénzzel.

A Lone Star által védett enklávét a csatornán keresztül közelítették meg. Az enklávé csatornarendszere el volt zárva a csatorna többi részétől, de a mágneszáras kapukat Yoko és Thanatos segítségével gyorsan feltörték. A benti ipari keringető és szűrőrendszereket pedig Thanatos hatástalanította rövid időkre, hogy tovább tudjanak jutni rajtuk. A két dekás egyébként kissé összeveszett szakmai dolgokon, mert csípte Yoko szemét, hogy Thanatos annyira nem kifinomult a módszereiben.

A csatornában végül sikerült riasztás kiváltása nélkül elmanőverezniük a karbantartó drónok között. Kettéváltak. Yoko és Bunny a biztonsági központ alá mentek, hogy ott rácsatlakozva a rendszerre zavarják a biztonságiak dolgát. A többiek a Jarred házához legközelebbi csatornakijárathoz mentek. Itt a csapat vezetését vállaló Erebus még egyszer közölte, hogy nem akarja, hogy más is meghaljon azon kívül, akinek meg kell. Ez elsősorban Lance-nek szólt, mert vele még nem nagyon dolgozott, illetve Bellonának, mert ő meg alapból hajlamos volt embereket megölni.

A felszínen Thanatos nekilátott a ház biztonsági rendszereinek hatástalanításához (volt egy pár). Közben egy kutyás járőr zavarta meg őket, akit Bellona és Hypnos a tőlük telhető legnagyobb csendben és leggyorsabban hatástalanított. Az állat Bellona karpengéinek az áldozata lett.

Miután Thanatos végzett Erebus és Lance hatoltak be a házba és az emeleten rányitottak Jarredre és Marinára. Marina a hasán feküdt az ágyon, ki volt kötözve és zokogott. Csupasz hátán tisztán látszottak a bántalmazás nyomai. Jarred az arcába nyomott fegyverek hatására nem ellenkezett. Lance kioldozta Marinát, de a lány sokkos állapotban volt. Erebus szólt neki, hogy itt az ideje csinálni a dolgot átadva Lance-nek a lehetőséget. Lance Jarred elé állt és kis habozás után kivégezte a férfit. Aztán Marinát hátrahagyva mindketten távoztak.

Jarred halála, vagy az őr kiütése, riasztást váltott ki, ami néhány drón formájában érte utol őket a csatornában. Szerencsére dekásokkal jól álltak és sikeresen el tudtak menekülni. A csatorna kijáratnál már várta őket Nox a furgonnal.

Pár nappal később ment ki a hír Jarred Webster haláláról, akit a saját esküvője napján öltek meg (ezért volt fontos a nap). A részvényei, azaz a Webster Corporation 51%-a az özvegyére, Marina Websterre szállt (ezért volt fontos az intervallum, hogy az esküvő után, de még a házassági szerződés aláírása előtt halljon meg Jarred). A média tele lett összeesküvés elméletekkel, találgatásokkal és pletykákkal az esetről. Léon örömmel fizette ki az ígért összeget a végén, amiből Lance-nek nem sok jutott. Lili:Websterek 1:0.]<<<<<