>>>>>[Az Ölni tudnál érte kaland záró novellája, ami több, kisebb történetben meséli el a következményeket. Egyúttal ez a novella zárja le egy hosszabb mesélői időszakomat. Ezután egy hosszabb szünet következett, amit csak kisebb, egyéni játékülések, illetve novellák szakítottak meg.
Szereplők:
- Emilie De Rochefort, a Rochefort Enterprise tulajdonosának és CEO-jának lány
- Marina Yakavlova (korábban Blackford, később Webster), szürrealista festő, grafikus
- Yoko Satonaka, "A világ legjobb hackere" saját véleménye szerint
- Peter Smith, ex-Navy SEAL
Képek: https://moonychka.deviantart.com/, https://palecardinal.deviantart.com/, https://kirahokuten.deviantart.com/, Scott Foley (Bob Brown a The Unit sorozatból)
Íródott: 2016.12.06.]<<<<<
Lesz itt pár változás
"A sajtótájékoztató alatt ismeretlenek támadták meg a Webster enklávéban lévő Webster üvegtornyot. Nem hitelesített forrásokból úgy értesültünk, hogy a támadók árnyvadászok lehettek. A támadás célja és az esetleges áldozatok kiléte ismeretlen. Sem a Webster Corporation, sem az enklávé védelmét ellátó Lone Star egyenlőre nem nyilatkozott. Ez már a második támadás a cég ellen az utóbbi három hónapban." - Seattle Herald
"Alig három hónappal a Jarred Webster ellen elkövetett merénylet után ismét támadás érte a Webster Corporation enklávéját. A Webster üvegtoronyban folyó konferencia alatt az emelt biztonság ellenére feltehetőleg árnyvadászok hatoltak be és nem megerősített hírek szerint elrabolták Marina Webster-t, Jarred Webster özvegyét és a cég jelenlegi többségi tulajdonosát. Sem a cég, sem a Lone Star nem reagált megkereséseinkre." - The Seattle Times
"Megerősítést nyert a hír miszerint Marina Webster-t rabolták el a Webster enklávét ért legutóbbi támadás során. Jelenleg az egyik CrashCart klinikán kezelik. Állapota stabil. Hogy hogyan került a klinikára az egyenlőre találgatások tárgyát képzi." - KOMO News
"Az Evo Corporation szóvivője tagadta a vádakat miszerint a cég rendelte volna el bármelyik Webster Corporation elleni támadást. Kérdésünkre azt felelte, hogy Marina Webster saját akaratából tartózkodik náluk és jelenleg az Evo védelme alatt áll. Nem áll szándékukban átadni őt a Webster Corporation-nek, mert a tőle kapott információk alapján azt veszélyesnek ítélték ránézve. Arról nem árult el részleteket, hogy miféle információkról van szó." - King 5
"Az Evo Corporation megvásárolta a Webster Corporation részvényeket a jelenlegi többségi részvényestől, Marina Webster-től, és ezáltal a pénzügyi vállalat többségi tulajdonosává vált. Úgy tűnik, hogy az új tulajdonossal végül lezárul a Webster Corporation bizonytalan időszaka, ami a korábbi tulajdonos, Jarred Webster, meggyilkolásával kezdődött. A fejlemények tovább erősítik azonban azokat a pletykákat, amik az Evo Corporation-t gyanúsítják a Webster-ek elleni támadások mögött. Az Evo azonban tagadja a vádakat és azzal érvel, hogy Marina Webster önszántából hagyta el a Webster Corporation-t. Elmondásuk szerint a nőt bántalmazták és ezért kért védelmet az Evo-tól." - Kiro 7
"Marina Webster neve az utóbbi hónapokban bejárta a médiát és mindenki azonnal a Webster Corporation-nel hozza kapcsolatba. Kevesen tudják, hogy ő az idén elhunyt híres szürrealista festő, Ivan Yakavlov, lánya. Hogy szakítson a múltban történtekkel, felvette apja nevét és immár Marina Yakavlova néven fog tovább alkotni. Tervei közt szerepel egy, apja emlékének szentelt, galéria megnyitása. Ha kíváncsi a tragikus sorsú festőnő életére, munkásságára és jövőbeni terveire nézze meg exkluzív interjúnkat." - Q13 FOX
***
Ronald Webster már túl volt a dührohamon. Most már csak bosszúsan bámulta a monitort és próbálta kitalálni, hogy milyen lehetőségei vannak. A fiát megölték, a cégét gyakorlatilag elveszítette és a részvényesek vagy magyarázatot várnak a kialakult helyzetre, vagy egyenesen a fejét akarják. A vérnyomás már az egekben volt, amin már a gyógyszerei sem segítettek. Kikapcsolta a monitort és hátradőlt székében. Vett egy mély levegőt és próbálta megnyugtatni magát, vagy legalább elterelni a gondolatait, de ez szinte lehetetlen feladatnak tűnt.
- Mr. Webster -szólat meg a fejébe épített kommlinken a titkárnője. -Mr. Lambert megérkezett.
Webster dühösen az asztalára csapott, majd vett egy mély levegőt és kifújta. Nem sok lehetősége volt. Ez már az ő területük.
- Küldje be.
Az irodájának kétszárnyas ajtaja kinyílt és egy elegánsan öltözött humán férfi lépett be egy sötét kosztümbe öltözött ork nő kíséretében. A férfi arcán széles mosollyal ráérősen nézett körbe a tágas irodában, majd elindult az asztal felé. A viselkedése és a mozgása olyan volt mint egy győztes hadúré. Webster fel sem állt, hogy üdvözölje őket mikor megálltak az asztala előtt. A férfi cserébe nem nyújtott kezet, de a mosolya változatlan maradt.
- Mr. Webster -biccentett a férfi. -A nevem Aaron Lambert, ő pedig...
- Tudom kik maguk -vágott közbe mogorván Webster. -Térjenek a lényegre.
- Legyen. Mint azt sejtheti lesz itt pár változás. Az embereink már neki is láttak a cég felmérésének és úgy sejtjük, hogy találni fogunk "szabálytalanságokat".
- Nem vagyok a szeretője, nem kell virágnyelven beszélnie -mondta Webster. -Mondja ki egyenesen.
- Tudomásunk van róla, hogy a cégébe a maga felügyelete alatt hátrányosan megkülönböztettek metahumánokat, bántalmazták ők, többször megsértették az emberi jogokat többek között Marina Webster kínvallatásával és biztos vagyok benne, hogy más dolgokra is találunk bizonyítékokat, ami nem tenne jót a maga és a cég hírnevének, ha kiderülne.
Lambert elhallgatott és farkasszemet nézett Webster-el.
- És mit akar tőlem? -kérdezte Webster végül.
- Azt akarjuk, hogy önszántából mondjon le a cég ügyvezetői pozíciójáról és adja el nekünk a birtokában lévő részvényeket.
- Arról letehet! -csattant fel Webster. -Ez a cég a családomé! A pozíciómról lemondok, de a tulajdonrészemről nem!
- Értem -nézett le csalódottan Lambert. -Ebben az esetben Marina Webster vallomására alapozva meg fogjuk vádolni magát a már elmondott bűncselekményekkel és biztosítani fogjuk, hogy hátralévő életét börtönben töltse a drága részvényei társaságában, amik semmit sem fognak érni, mivel a cége csődbe fog menni a botrány miatt. A maga döntése, Mr. Webster.
Webster arca összerándult a dühtől.
- Tíz százalék -préselte ki a fogai között.
- Húsz -mondta Lambert mosolyogva.
A férfi nem reagált erre, amit Lambert beleegyezésnek vett.
- Helyes döntés. Itt a felmondási nyilatkozata, amit csak alá kell írnia és a lista a változásokról, amit a cégnél be fogunk vezetni -az ork nő odalépett és egy elektronikus papírt tett Webster el. -Mostantól számítva 48 órája van elhagyni az enklávé területét. További szép napot, Mr. Webster.
Lambert és kísérője megfordultak és elindultak a kijárat felé.
- Ó, és még valami -fordult vissza a férfi az ajtóból. -A Rochefort-ok üdvözletüket küldik.
***
Lili megigazította a fehér, fodros nyakpántját. Azért viselte, hogy eltakarja a gégemetszés nyomait, amit Léon csinált rajta mikor megtalálták a hotel ebédlőjében fuldokolva. A sebnek kellett egy kis idő, hogy teljesen eltűnjön.
Az ebéd utáni Youngs-tó melletti sétából tartottak visszafelé a hotelba Marinával és Léonnal. A tó ezen része a hotelhoz tartozott. Csendes volt, csak a fák lobjainak a suhogását és a tó vizének halk csobogását lehetett hallani. - Elég nagy lett a hírverés körülötted. Hogy viseled? -kérdezte Lili.
- Alig várom, hogy vége legyen -válaszolta Marina. -De legalább a legrosszabban már túl vagyok. Köszönöm.
Lili elhessegette a köszönetet.
- Már milliószor megköszönted. Igazán nincs szükség rá.
- De nagyon sokkal tartozom. Nem is tudom hogyan fogom ezt visszafizetni neked.
- Ne foglalkozz vele -mosolygott Marinára. -Segítettem, mert a barátom vagy. Nem tartozol semmivel.
Marina hirtelen a nála jelentősen alacsonyabb szőke lány nyakába ugrott és átölelte. Lili már kezdett hozzászokni ehhez. Nem tudta miért, de Marina szerette ölelgetni őt.
- Valami mégiscsak eszembe jutott -mondta.
- Micsoda? -kapta fel a fejét Marina.
- Hallottam, hogy egy galériát fogsz nyitni. Szívesen ott lennék a nyitáson.
- Ezt kérned sem kell. Mindig szívesen látlak bármelyik kiállításomon.
- Lekötelezel. Téged is bármikor szívesen látlak, ha Monacóban jársz. Ha lesz több időd eljöhetnél. Megmutatnám Európát.
- Igen -mosolyogta Marina, aztán hirtelen elszomorodott. -Tényleg, nemsokára hazautazol.
- Egy-két héten belül -mondta Lili. -De ne aggódj. Még biztosan találkozunk. Meg bármikor hívhatsz majd és a világért se hagynám ki a galériád megnyitóját.
Lili bátorító mosolyára Marina arca is újra felderült.
- Bocsásson meg, kisasszony -lépett oda Léon, aki eddig mögöttük sétált kicsit lemaradva -, de itt az ideje, hogy felhívja Mr. Rochefort-ot.
- Igaz, köszönöm -mondta a lány és Marinához fordult. -Sajnálom, de...
- Semmi baj -legyintett Marina. -Nekem is sajnos mennem kell. Interjúm lesz.
- Jól van. Léon, kérlek kísérd vissza Marinát és hívj neki egy taxit.
- Igenis, kisasszony.
Marina ismét átölelte Lilit.
- Minden rendben lesz -szólt Lili és megsimogatta a lány karját. -Hamar minden lenyugszik, majd meglátod. Majd még beszélünk.
- Jól van. Szia.
Lili nézte, ahogy távolodnak. Marina többször hátrapillantott rá, de Léon végül beszédbe elegyedett vele és elterelte a figyelmét. Lili hátralökte szőke haját, elővette a kommlinkjét és tárcsázta a számot. Miközben várt és hallgatta a csöngést egyre jobban izgult maga sem tudta miért. Aztán a másik oldalon fogadták a hívást.
- Szia, apa -szólt a lány. Egészen más stílusban beszélt mint ami tőle megszokott volt. Sokkal tisztelettudóbban. -Jól vagyok, igen. És ti hogy vagytok anyával? Az jó. Figyelj, csak azért hívlak mert történt itt pár változás. A Webstereket felvásárolta az Evo. Nem, nem tudom mit történt pontosan, de beszéltem velük és azt mondták, hogy szívesen újratárgyalják velünk a szerződést. Tudtam, hogy örülni fogsz. Már intézkedtem is és a következő pár napban fogok velük leülni. Igen, mindent elintézek. Bízd csak rám. Szóval csak ennyit szerettem volna. Nem akarlak feltartani. Ti is vigyázzatok magatokra. Szeretlek.
***
Yoko már kezdte érteni Apples miért szereti annyira a Shy Giant éttermet. A troll tulajdonos miatt minden az ő méretéhez volt igazítva, ami nő számára kényelmessé tette a helyet. Meg valószínűleg az adagokat sem sajnálták.
A privát ebédlőben az asztal túloldalán Apples éppen az ebédjét fogyasztotta. Mögötte Grant, a troll testőre tornyosult baljóslatúan gyakorlatilag minden fölé a nő körül. Kicsit hátrébb a szobában a tünde mágus állt, akinek a lány soha nem tudta meg a valódi nevét, csak a semmitmondó Mr. Johnson-t.
Apples letette a kést és a villát keresztbe tányérján, beleivott a borába, aztán hátradőlt és keresztbe tette borzasztó hosszú lábait.
- Szóval -kezdte és felnézett az asztal másik oldalán egymást mellett várakozó Yokora és Smith-re -mi volna az a "fontos" információ, amit megtudott, Satonaka-san?
- Újabb támadás érte a Webster Corporation-t -mondta a lány egyszerűen.
A nő arcán semmi látható reakció nem jelent meg. Yoko biztos volt benne, hogy már tudott róla, vagy legalábbis sejtette, hogy egy újabb támadás fog történni.
- Elrabolták Marina Webster-t -tette hozzá. -És véletlenül azt is tudom, hogy kik.
Erre már Apples is több érdeklődést mutatott és összefonta az ujjait az ölében.
- Igazán?
- Az Evo volt -folytatta Yoko. -Várhatóan meg fogják szerezni a céget maguknak és a Websterek jelenlegi dolgait ismerve lesznek változások. Gondoltam érdekesnek találja majd ezt az információt.
- Jól gondolta -bólogatott Apples.
- Valamint -a lány felmutatott egy chipet -sikerült szereznem pár érdekes információt a Websterek belső rendszeréből.
Yoko megosztott egy előre elkészített demót a fájlokból, hogy a nő számár látszódjon, hogy mikről is van szó. Pár pillanatig Apples csendben ült és a retina kijelzőjén nézte a fájlokat.
- Mennyit kér ezekért? -kérdezte végül.
- Mennyit érnek magának?
- Ötöt.
- Legyen hét.
Apples mosolyogva bólintott. Mögött a tünde elővette a kommlinkjét és pötyögött rajta valamit, majd a nő mögé lépett. Apples kitette a kezét, amibe a tünde egy chipet ejtett. Yoko odament és Apples-el egyszerre ejtették egymás kezébe a chipeket.
- Mindig öröm magával üzletelni, Satonaka-san -mondta a nő és az üres székek felé mutatott. -Miért nem maradnak?
- Maradnánk, de Smith elhívott máshova -mondta Yoko és visszasétált a férfi mellé.
- Így van -helyeselt Smith. -Sajnos vissza kell utasítanunk.
- Ó, értem -mosolygott Apples. -Akkor érezzék jól magukat.
- És hova is megyünk? -kérdezte Smith miután kijöttek az étteremből.
- Van Auburn-ben egy klassz kis cukrászda és én megengedem, hogy meghívj.
- Megtisztelsz.
A férfi feloldotta a kocsi biztonsági zárját és beszálltak.
- Ha gondolod tekintheted randinak -vigyorogta Yoko miközben becsatolta az övét.
- Nem szokásom olyanokkal randizni, akik még nem múltak el tizennyolc -válaszolt a férfi és beindította a motort.
- Én tizennyolc vagyok.
- Ahogy mondtam... -mosolygott a férfi és kihajtott a parkolóból.
Yoko bekapcsolta a rádiót, amin hangosan elindított valami elektronikus-pop-metál számot, amiben arról énekeltek, hogy nem lehet visszafordulni, ragaszkodni kell a tervhez, mert nincsen B-terv. A lány énekelt a szöveget, közben táncolt a zenére. Smith csak mosolygott az egészen és csak akkor egyenesedett ki a szája mikor oldalra pillantva látta, hogy Yoko kihúzta az adatjackjébe kapcsolódó kábelt a kiberdekkjéből. Ezt még soha nem csinálta. Ezután dudorászva odahajolt a férfihoz a kábellel a kezében. Smith csak az utat nézte, érezte Yoko kezeit a nyakánál matatni, aztán a kábel halkan a helyére kattant az adatjackjében. Az agyuk most már közvetlen kapcsolatban állt egymással a kábelen keresztül.
A lány visszahuppant a helyére és mosolyogva illegette a fejét a zenére.
- Most már belátsz a fejembe -küldte a kábelen keresztül Yoko az üzenetet. -A piszkos gondolataimba is.
- Nem valami olyasmi, amire vágytam -válaszolt Smith. -Lehallgatnak minket, hogy erre volt szükség?
- Ja.
- Kicsoda? Apples?
- Valószínű. Eléggé új vagy még a csapatban és nem bízik még meg benned teljesen. Velem is csinálta, de egyenlőre mindegy, mert úgysem hallanak semmit.
- Miért nem égetted ki a poloskákat?
Yoko komolyan nézett fel a férfira.
- Persze, csináljuk a könnyű módszert és pusztítsunk el mindent. Ja, legközelebb gyújtsuk fel az autót. Az majd biztosan megoldja az összes problémánkat.
A lány karba tette a kezeit és sértődötten kinézett az ablakon. Smith elmosolyodott, ahogy ránézett a hisztis kislányt játszó Yokora, majd hitetlenkedve megrázta a fejét.
- Jó ötlet volt ez a kábeles dolog -mondta a férfi. -Nekem nem jutott volna eszembe.
- Ugye? -fordult oda Yoko vigyorogva. -Lehallgatás biztos, habár nem túl rugalmas. Viszont nem vagyunk gyanúsak. Ha végeztünk tartok egy rovarirtást, mert rendes vagyok. Nem kell megköszönnöd.
- És mi is az, amivel végeznünk kell?
- Ahogy mondtam. Elmegyünk a sütizőbe Auburn-be, mert ennék egy mignont. Vagy kettőt. Onnan majd becsatlakozok és átadok pár Websteres fájlt az Entropy-s ismerőseimnek.
- Szóval nem adtál át mindent Apples-nek. Kockázatos több kapura is játszani egyszerre, ugye tudod?
- Ez nem olyan mintha átvertem volna -vonta meg a vállát Yoko. -Elvégre nem rendelte meg tőlem a fájlokat. Másrészről vannak dolgok, amiknek nyilvánosságra kell kerülniük. Meg aztán azért vagy itt, hogy vigyázz rám, nem?
- Az elvileg csak arra vonatkozna mikor Apples-nek dolgozunk -válaszolta a férfi.
- Ennek ellenére eljöttél velem mikor hívtalak és még mindig itt vagy -vigyorgott Yoko.
Smith a lányra pillantott, de nem mondott semmit.
***
Már harmadszorra is csengettek mire Marina leért az emeletről. Ahogy kinyitotta az ajtót meg is dermedt a meglepettségtől. Az anyja állt ott, de teljesen más volt mint amilyennek emlékezett rá. Nem volt dühös vagy csalódott, ahogy mindig. Inkább aggodalom volt az arcán, ami megkönnyebbüléssé változott, ahogy meglátta a lányt.
- Hál' Istennek, hát tényleg jól vagy -mondta mosolyogva.
- Mintha érdekelt volna valaha is, hogy mi van velem -válaszolta Marina. -Menj innen. Nem akarom, hogy itt legyél.
Az anyja arcára újra az aggodalom és a szomorúság ült ki.
- Marina, én tudom, hogy tettem néhány dolgot, ami nem volt szép tőlem, de...
- De mi?! -vágott közbe a lány. -Mindent az én érdekembe tettél?!
- Igen.
Marina megremegett és könnybe lábadt a szeme.
- Megölted apát! Az hogy lenne az én érdekem?! És...
- Nem én öltem meg -szólt a nő. -Ő már megtette azt saját magával. Én megkönyörültem rajta. Szerettem őt, Marina. És téged is szeretlek, ezért tettem mindent, hogy ne végezd úgy, ahogy ő.
- Ezért dobtál oda azoknak a kutyáknak, hogy kínozzanak?! Ezért kényszerítettél hozzá ahhoz a vadállathoz?
Az anyja meglepetten nézett fel a könnyező lányára.
- De azt te akartad. Te akartál hozzámenni.
Marina döbbenten bámult anyjára.
- Nem! -kiáltotta. -Miért akartam volna?! Hazudsz!
- Nem hazudok. Én elleneztem is, de te... te tényleg nem emlékszel?
- Nem igaz! Menj innen! Látni sem akarlak! Csak össze akarsz zavarni!
- Úr Isten, Marina.
Az anyja arcárán lassan alakot öltött a rémület.
- Valami probléma van, Miss Yakavlova? -hallatszott egy mély, férfi hang.
Ahogy odakapták a fejüket látták a járdán a két fekete egyenruhás Knight Errant járőrt.
- Igen -mondta Marina megtörölve a szemeit. -Nem akar békén hagyni.
- Asszonyom, kérem, lépjen el onnan és jöjjön ide -szólt a rendőr.
- Marina... -a nő kinyúlt, hogy megfogja a lánya kezét.
- Csak hagyj békén végre! -csapta el anyja kezét Marina.
- Asszonyom, azonnal lépjen el onnan és jöjjön ide- szólt ismét a rendőr ezúttal erélyesebben.
- Marina, beteg vagy. Segítségre van szükséged -mondta nő halkan és oldalra pillantott, ahogy meghallotta, hogy elindultak felé a rendőrök.
- Nem vagyok őrült! -ellenkezett a lány. -Csak el akarjátok hitetni velem. Jól vagyok.
- Persze, hogy nem vagy őrült, de engedd, hogy segítsek.
- Nem, nem fogsz többet irányítani. Tűnj el az életemből!
A nő még szólni akart, de érezte, ahogy a rendőr keze megragadja a vállát.
- Asszonyom, kérem, fáradjon velünk.
- Rendben -mondta a nő és még egy utolsó sajnálkozó pillantást vetett a lányára, mielőtt elvezették.
Marina bezárta az ajtót és felment az emeletre a mosdóba. Megmosta az arcát és belenézett a tükörbe.
- Nem vagyok őrült, csak próbálják elhitetni velem -motyogta magában. -Csak bántani akarnak. Össze akarnak zavarni. De most már szabad vagyok. Most már nem irányíthatnak. Nem vagyok senkié sem. Azt csinálok, amit akarok. Én csak az enyém vagyok.
Magára mosolygott a tükörben, aztán megtörölte az arcát és kiment. Végigsétált a folyosón és a legutolsó ajtón benyitott. Egy tágas, fényes szoba volt, amit belengett a festék illata. A falak mellett üres vásznak sorakoztak és polcok álltak, amik tele voltak üvegekkel, festék tubusokkal és ecsetekkel. Középen egy állvány állt, rajta egy üres vászon. Marina széles mosollyal lépett oda elé. Egy gumival lófarokba kötötte hosszú, barna haját. Az állvány melletti kis asztalról felvette a festékpalettát és az ecsetet. Izgatottan közelebb lépett a vászonhoz és behunyta a szemét. Vett egy mély levegőt és lassan kifújta.
Ahogy kinyitotta a szemét egy hatalmas város közepén állt. Az épületek fekete gránittömbökként tornyosultak fölé. Ősiek voltak és valami vörös kocsonyás hús nőtte be őket, ami undorítóan lüktetett és fortyogott. Az égen sötét felhők haladtak, amik mögül néha elő-előbukkant a rémséges halott Fekete Nap, ami bevilágította a város poros utcáit, amin különös, rovar és növényszerű emberlények járkáltak. Torzak voltak és mégis csodálatosak, idegenek ugyanakkor olyan ismerősek.
>>>>>[Néhány újabb apróság derült ki a karakterekről.
Lili, mint azt már tudjuk, veszedelmes, de a versengés és a közdelem mellett az apja iránti szeretet hajtja még a legjobban. Bármit megtenne, hogy boldoggá tegye és, hogy elkerülje, hogy csalódást okozzon neki (az apjával való kapcsolata a legnagyobb hasonlóság közte és a mintájául szolgáló Tekken karakter között), még akkor is, ha ehhez emberek életét kell tönkretennie, vagy cégbirodalmakat romba döntenie.
Yokóról kiderült, hogy képes lenyúlni pénzt érő adatokat és eladni a saját hasznára kihagyva belőle a csapattársait (A piszok!). Ugyanakkor az igazságérzete még mindig erősebb a pénz utáni vágyánál, mert hajlandó lemondani a pénzről, ha úgy érzi az a helyes ("vannak dolgok, amiknek nyilvánosságra kell kerülniük").
Yoko és Peter egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Egyelőre nem tiszta, hogy meddig jut ez a valószínűtlen partnerség.
Minden jó, ha a vége jó? Vagy mégsem? Marina tényleg súlyosan skizofrén lenne, ahogy a Websterek által kért orvosi vizsgálat dokumentumai mutatták? Az anyja talán mégsem olyan rossz ember? Az utolsó rövid történet megfejtését Lance-re és a játékosára bíztam. Megküzdött Marináért és most már az övé. Jöhet a boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Vagy nem ér még itt véget?]<<<<<
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.