A történet sosem ér véget

2019. április 21. 13:00 - Fülöp Adrián

Shadowrun novella #61 - Szemtanúk

>>>>>[Egy újabb novella Bunny-ról (a korábbi A túlélő). Ez a novella egyrészt az ő életébe enged egy kis betekintést miután már beilleszkedett Puyallupba, másrészt megmutat kicsit többet a tünde lány személyiségéből és gondolkodásából is.

Szereplők:

  • Wilhelmina "Bunny" Shaw, a túlélő

Íródott: 2017.12.08.

]<<<<<

Szemtanúk

"Az egyetlen dolog, ami számít, a saját túlélésed. Ez az, amiben az emberek és a csótányok a legjobbak."
- Susan Ee
   Bunny a csípős hideg ellenére is a szokottnál jobb hangulatban sietett hazafelé az Őszi Völgy lakótelep homályos, esti utcáin. Leadta a kijavított fegyvereket és megkapta értük a zsíros csekkrudat. Már fejben számolgatta, hogy ha minden kötelezőt letud, akkor a megmaradt összeggel mihez kezdjen.
   Néhány szerszámot kellene pótolni, morfondírozott magában, pótalkatrészekből is be kellene raktároznia. A Colthoz kellene egy új cső. A Remingtont meg ki kellene takarítanom, jutott eszébe hirtelen, a zárdugattyú elég nehezen mozgott mostanában.
   Aztán, ahogy az lenni szokott, a reményteli tervezgetésébe belerondított az undok valóság. Ugyanis új ruhákra is szüksége lett volna már. Egy új bakancsról nem is beszélve. A gyomra is csatlakozott jelezve, hogy valami normális ételt is el tudna fogadni időről időre.
   Félrehúzta a száját, ahogy egyre több tétel merült fel benne, amire nem lenne rossz, ha szánna pénzt. Végül elhessegette a gondolatait azzal, hogy majd kitalálja később.
   Az amúgy is sikátorszerű utcából lefordult egy még sikátorszerűbbre, ami a műhelyéhez vezetett. A bejárat egy jellegtelen, szürke fémajtó volt az egyik épület aljában. A lány előhalászta a kulcsot és elkezdett vele szöszmötölni a zárban. Már nem egyszer gondolt rá, hogy lecseréli az ajtót valami biztonságosabbra, mert most csak a jellegtelensége adta a legnagyobb, és talán egyetlen, előnyét.
   Hirtelen hideg futott végig a bal karján. Odakapta a fejét és a sikátor bejáratánál a sarkon egy alakot látott meg kidudorodni az árnyékok közül. A sziluett megmozdult és elsétált; egy nála nagyobb árnyék pedig követte. Bunny összeráncolta a szemöldökét. Várt, majd folytatta a zár kinyitást.
   Tényleg le kell cserélnem a zárat, jegyezte meg magában, sok a gyanús alak errefelé mostanában.
   Rövid küzdelem utána a zár kattanva engedett. Bunny betolta az ajtót és belépett a sötét helyiségbe. Tapogatni kezdte a falat a villanykapcsoló után, majd felkattintotta.
   A lámpák pislákolva éledtek fel. A helyiség tágas volt, habár nem túl magas köszönhetően a mennyezeten húzódó csöveknek. Akkor még tágas sem volt, amikor megvette a helyi szindikátustól. Tele volt mindenféle kacattal, amelyek nagy részét már kiszórta, de azért még maradt belőle. Itt rendezte be a műhelyét és egy kisebb lőteret a terem egyik végében. Igazi céllövészetre nem volt alkalmas, de a fegyverek tesztelésére megfelelt.
   Felakasztotta a kabátját az ajtó mellett lógó kampóra, aztán lekapta magáról a pulóverét és a fal melletti matracra dobta, ahol aludni szokott, ha nincs kedve visszamászni a lakásába. Szinte mindig csak trikóban szokott idelent lenni. A fenti lakások fűtését ugyanis valami régebbi rendszer oldotta meg, aminek a csövei itt futottak és mellékesen befűtötték a műhelyet is. Bunny örült is ennek, mert így nem kellett fűtésre külön költenie.
   Odament a masszív, fém műhelyasztalához, amin már ott hevert kikészítve a Remington 950-ese. Szabadulása után kapta ajándékba Csúzlitól, mikor csatlakozott a csapatukhoz. Szerette ezt a puskát. Nem azért, mert annyira jó fegyver lett volna. Szentimentális okai voltak. Kínos volt ezt bevallania magának, mert úgy gondolta az, hogy valaki érzelmileg kötődik egy fegyverhez az csak béna, bosszúállós tridekben fordulhat elő.
   A puska mellett ott hevert még egy kitárazott Colt M23 karabély is, amit ő maga rakott össze, hogy a Remington mellett legyen egy automata puskája is. Illetve itt volt még a tartalék revolvere is. Felvette és kinyitotta a hengertárat. Töltve volt, és mióta egyszer néhány milicista betört ide mindig töltve is lesz.
   Kinyújtóztatta magát, aztán kihúzta a tarkójából a kábelt, ami visszacsévélődött a kommlinkjébe. Leakasztotta az oldaláról és az asztal szélére tette. Utána a pisztolyát húzta elő és azt is az asztalra helyezte. Visszasétált a matrachoz, kicsatolta az övét és rádobta. Egy pillanatra megakadt a tekintete az övére rögzített kábítóboton és késen. Néha úgy érzete túl sok kacatot hurcol magával, de végül mindig arra jutott, hogy, a francba is, a pusztulatban lakik! Nem tud elég kacatot magával cipelni, hogy biztonságban legyen.
   Éppen, mikor visszalépett az asztalhoz és már nekilátott volna a puska tisztításának fémes dörömbölésre kapta fel a fejét. Valaki volt az ajtónál. Eszébe jutott, hogy James szólt, hogy beugrik megint és hoz egy pár doboz sört is. A tünde srác nagyon próbálkozott nála. Rajta kívül Lance is bepróbálkozott korábban. Bunny soha nem érezte még magát ilyen népszerűnek. Komolyan fontolgatta, hogy ad egy esélyt mindkettőjüknek, mert a börtön után volt mit bepótolnia. Meg már kezdte unni a műérzet pornót.
   A lány felvette a pisztolyt és az ajtóhoz ment.
   - Ki az? -kiabálta ki.
   Válasz helyett a rozoga ajtó egy nagy döndülés után kivágódott. Egy ork rontott be rajta, de azonnal meg is torpant, ahogy szembetalálta magát Bunny Berettájának a csövével. A férfin katonai bakancs, terep nadrág és zubbony volt. A kezében egy pisztolyt szorongatott.
   Bunny habozás nélkül meghúzta a ravaszt. A fegyver azonban csak kattant egyet. A lány a szupravezetőkkel megtámogatott reflexeinek köszönhetően gyorsan túltette magát a pillanatnyi meglepettségen és a meghökkent orkra rontott. Arcon ütötte a pisztoly markolatával, aztán ellökte magát tőle. Ekkor vette észre a hátratántorodó ork mögött belépő, ugyanolyan öltözetű, humán férfit.
   A lány a felé induló humánhoz vágta a használhatatlan pisztolyát, aztán felkapta az asztal előtti széket és meglendítette az ork felé, aki éppen ráemelte a fegyverét. A kezét találta el, amiből a pisztoly kirepült és csörömpölve csapódott a falnak. A következő csapást a humán kapta, aki azonnal hátrébb is ugrott tőle. Bunny utána felemelte a széket és az orkhoz vágta, majd az asztal felé indult. A revolvert akarta.
   Kinyújtózott a fegyver felé, de ekkor egy erős kéz megragadta a karját és visszarántotta. A humán férfi volt az. Bunny nem állt ellen. A lendületet kihasználva a férfira vetette magát. Megfeszítette az ujjait és az arca felé kapott. A férfi azonban hárította és elkapta a kezét. A lány kiabált és rúgkapált az erős szorításban. Próbált úgy helyezkedni, hogy rúgni tudjon, de ezt a támadója nem várta meg.
   A férfi megrántotta a lányt és arcon fejelte. Bunny megszédült, a fájdalom egészen a tarkójáig terjedt. A következő támadást már nem is látta, csak az ütést érezte az arcán és a vér ízét a szájában.
   Sikoltozott, ahogy a férfi belemarkolt a zöld hajába, lerántotta a földre és rámászott. Vergődött és kapálódzott, amíg a humán újból meg nem ütötte. A feje hátracsapódott és nagyot koppant a betonpadlón. Erős ujjak tekeredtek vékony nyaka köré és összeszorultak fojtott nyögést préselve ki belőle.
   - Ha nem ellenkezel hamarabb vége lesz -lihegte a férfi -és kevésbé fog fájni.
   A lány nyöszörgött. Próbált belekapni a férfi szemébe, lefeszegetni a nyakáról a kezét, de mind hiába. Hörgött, a szemei könnybe lábadtak, ahogy a szorítás erősödött a nyakán.
   - Nem leszel ilyen szép, mire végzünk veled.
   Bunnyt minden ereje lassan elhagyta. A világ kezdett homályosodni. Érzete, ahogy a férfi keze behatol a trikója alá.
   Hirtelen valaki felüvöltött és egy test csapódott oldalról a Bunnyt fojtogató férfinak. A könnyfátylon át nem tudta kivenni ki az, csak annyit látott, hogy a két test egymásba fonódik és oldalra legördülnek róla. A lány levegő után kapott, ahogy a szorítás megszűnt a nyakán.
   Köhögött és zihált. Oldalról dulakodás hangjait hallotta. Akármennyire is erőtlen volt, nem feküdhetett ott. Még nem volt vége! Körbetapogatott a feje körül. Valami puhát érzett. A matracot. Felnyújtózkodott. Megragadta az övéért és lehúzta magához. Kitapogatta a kését és kirántotta. Felemelte a fejét és az orkot látta közeledni.
   Bunny minden maradék erejét összeesdve felpattant és üvöltve az ork combjába vágta a kést, majd megtekerte benne. Bíbor vérpatak csorgott végig a férfi lábán, aki a fájdalomtól ordítva féltérdre esett. A lány a kést ezután az ork hasába szúrta és benne is hagyta. A férfi szemei kidülledtek és az egész teste megmerevedett.
   A lány két lábra erőltette magát. Tántorogva az asztalhoz sietett és megragadta a revolvert.
   - Hé, seggfej! -kiabálta Bunny és célra emelte a fegyvert.
   A humán férfi megdermedt és lassan a lány felé fordította a fejét. A lézercélzó fénye táncolt az arcán. Az alatt fekvő véres arcú tünde férfi felköhögött. James volt az.
   - Kezeket tarkóra! Mozgás!
   A férfi engedelmeskedett és lemászott Jamesről. A tünde férfi nyögve odamászott Bunny mellé.
   - Meg vagy, James? -kérdezte a lány.
   James az asztalba kapaszkodva feltápászkodott.
   - Meg -nyögte. -És te hogy vagy?
   - Jobban most már, hogy itt vagy.
   A sérült ork fájdalmasan nyögve az oldalára dőlt. Elég csúnyán vérzett. A humán társa kapkodta a tekintetét közte és Bunny között.
   - Térdre! -kiabált rá a lány. A férfi térdre ereszkedett. -Milicisták vagytok, mi?
   A férfi nem válaszolt.
   - Nem is kell mondanod. Látszik rajtatok.
   - Bunny -zihálta James. -Szólnunk kéne Snake-nek. Tudnia kell, ha a Milícia itt van. És talán segíteni is tud.
   A lány szemöldökei feljebb kúsztak.
   - Snake előkerült?
   - Már egy ideje, igen.
   Bunny nyelt egy nagyot. Próbálta az orrán át venni a levegőt. Nagyokat és mélyeket lélegzett.
   - Oké. Ez egy jó ötlet. Akkor menj és szólj neki.
   - Nem hagylak itt! -csattant fel James a sztereotip akcióhősök vehemenciájával.
   - Rendben leszek -nyugtatta a lány. -Innen már megoldom. Jó?
   A tünde férfi végignézett a fegyvert szorongató Bunnyn.
   - Jó -válaszolta és botladozva elindult a kijárat felé. -Sietek.
   - James -kiáltott utána Bunny, amire James visszafordult az ajtóból. -Köszönöm. Megmentetted az életem.
   James sebes szája, egy láthatóan fájdalmas, mosolyra húzódott, majd a férfi kisietett az ajtón.
   Snake majd segít, gondolta a lány. Biztos volt benne, hogy segít. Egyszer már megmentette az életét és most sem hagyná szó nélkül a történteket. Nem azért, mert bármi is volt Bunny és Snake között. Egyszerűen csak Snake nem az a fajta fickó volt.
   Bunny végignézett a térdepelő férfin. Aztán a földön heverő, a levegőt egyre jobban kapkodó orkhoz sétált. A férfi a lányra pillantott és szánalmat keltően nyöszörgött.
   Úgy gondolta ezek ketten is jobban járnak Snake-el. Ő biztos megkegyelmez rajtuk. Visszaküldi őket a Milíciához egy elég kemény üzenettel. Még úgy is, hogy tudja, hogy mit próbáltak tenni. Snake nem végezne ki valakit, aki megadta magát, aki fegyvertelen és ártalmatlan. Bunny ezt tisztelte benne.
   A lány lenézett az orkra. A lába erősen vérzett. Valószínűleg a combartéria sérült meg. Tíz, maximum húsz perc és elvérzik, saccolta Bunny. A tekintetét újra a humánra emelte. Egy pillanatot habozott csak, aztán mellbe, majd fejbe lőtte a férfit.
   Bunny nem kockáztatott. Nem kellett neki vérdíj a fejére. Nem akarta, hogy bosszúállók üldözzék. Nem kellettek neki szemtanúk. Még egyszer nem követi el ugyanazt a hibát, ami éveket rabolt el az életéből. Még egyszer nem engedi, hogy elárulják a jószívűségéért.

 

>>>>>[A novella eseményei után James odahívta Snake-et és Lance-t. Ők elintézték a holttestek eltüntetését, majd Snake felajánlotta Bunny-nak hogy költözzön be hozzájuk, amit a lány el is fogadott.

Korábban volt már róla szó, hogy Bunny azért került börtönbe, mert elárulta valaki, akiben megbízott. Ez elég mély nyomot hagyott benne és megesküdött, hogy még egyszer nem fog lehetőséget adni senkinek. Ennek egyik következménye az, amit a novellában lehetett olvasni: ha valaki ellene tesz, az nem fogja túlélni. A túlélők vissza tudnak térni bosszút állni, a halottak ritkán.

Ezek után Bunny nagyon elkezdte utálni a Milíciát, hiszen már másodszor mentek neki. Persze nem szándékosan. A Milícia egyszerűen túlterjeszkedett, ami miatt a környék kis bandáit is kénytelenek voltak betoborozni magukhoz. Az új tagok viszont visszaéltek a Milícia nevével, támogatásával és erőforrásaival, hogy ilyen-olyan atrocitásokat kövessenek el a környéken. Bunny is pár ilyen senkiházinak vált kis híján az áldozatává.]<<<<<

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://virtualismesek.blog.hu/api/trackback/id/tr4514015648

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
A történet sosem ér véget
süti beállítások módosítása