>>>>>[Ez a novella pár évvel játszódik a korábbi Nonáról szóló novella után (lásd Polaroid). Nona a főiskola után elköltözött Oregonból New Yorkba, de az élete nem igazán megy úgy, ahogy szeretné.

Szereplők

• Nona Johnson

Íródott: 2018.10.03.]<<<<<

Ketyegés

"A világ igen rejtélyes. Néha meglátjuk a titkot, de félelmünkben visszavonulunk előle, néha pedig elfogadjuk."

- Dean Ray Koontz

A bolt öreg ajtó nyikorogva nyílt ki és megütötte a mellette lógó kis harangot. Nona orrát megcsapta a papír, a fa és a por illata. A hely zsúfolásig volt bútorokkal, amik rogyásig voltak mindenfélével. Edények, lámpák, szobrok és sok más alatt roskadoztak az asztalok. A szekrények tele voltak kopottas és megsárgult könyvekkel. A falakon, de még a mennyezetről is, képek, festmények, hangszerek és olyan dolgok lógtak, amikről a lány nem is tudta igazán micsodák.

A harang csilingelését a temetőkre jellemző nehéz csend vette át. Nona akaratlanul is óvatosabban lépett beljebb nehogy megzavarja az öreg tárgyak nyugalmát. A masszív íróasztal mögött, ami kasszaként is működött - bár ez nem igazán látszott rajta -, most nem ült senki. Körbepillantva sem látott senkit és nem is hallott senki mást.

Az asztalon egy iratrendező hevert nyitva, hosszú nyilvántartások voltak benne lefűzve. Mellette egy kopott kötésű Edgar Allen Poe verseskötet feküdt, amiből egy polaroid fotó kandikált ki. Nona felvette a könyvet és a megsárgult lapok közül saját maga mosolygott vissza nagypapájával az oldalán. Visszamosolygott a fiatalabb önmagára, majd félrecsúsztatta a képet. "Külön" volt a vers címe a megjelölt oldalon.

"Gyerekkoromtól fogva nem

Olyan vagyok, mint más. Szemem

Nem úgy lát, nem közös kutak

Habja bennem az indulat.

Nem közös forrásból ered

Bánatom. Gyújtva szívemet

Más fokra izzik örömöm.

S ha szeretek: azt is külön."

- Nonácska!

A lány felsikoltott és majdnem eldobta a könyvet.

- Annyira sajnálom - a polcok között egy idős ember közeledett. Arcán az összes ránc mosolygott. - Nagyon megijesztettelek?

Nona a melléhez kapott és kifújta a levegőt.

- Nem, papa, nem - hazudta és egy mosolyt erőltetett magára.

Megölelte a nagyapját. Az öreg csontos ujjaival megsimogatta a lány fejét.

- Mi a helyzet, kicsi Nona? Mondtam, hogy nem muszáj ide járnod. Tudom milyen nyomasztó és ijesztő és unalmas.

- Nem is. Én szeretek itt lenni - Nona visszatette a könyvet az asztalra. - Szeretem a régi dolgokat. És különben sem vagyok már kicsi.

- Az már igaz - az öreg aprót mosolygott. - Az én kicsi Nonám már tényleg nem is olyan kicsi.

A papa elgondolkodva nézte a lányt. Nona látta a sötét szemekben az eltelt éveket felszínre bugyogni.

- Kérlek, ne érezd magad öregnek miattam - szólt aggódva.

Az idős férfi egy pillanatra meglepődött, aztán felnevetett.

- Én nem érzem magam öregnek, Nonácska. Én már öreg vagyok. De egy ilyen szép, fiatal hölgynek akkor is derűsebb helyekre kellene járnia. Elég ha az ilyen öreg fickók úszkálnak a múlt zavaros tengerében.

- És mi van, ha én nem szeretem azokat a derűs helyeket?

Az öreg átkarolta Nonát és megmarkolászta a vállát.

- Na, miért ne szeretnéd?

- Nem tudom - vonta meg a vállát a lány, és felnézett a nagyapjára.

Az idős férfi pillanatokig fürkészte a lány barna szemeit mielőtt újra megszólalt.

- Akkor viszont az én unalmas élettörténetem hallgatásával kell beérned, meg hogy "bezzeg az én időmben".

Nona felkacagott.

- Alig várom.

- Szeretnéd látni, hogy min dolgozok most?

- Persze, nagyon - vágta rá Nona izgatott mosollyal.

- Egy aukción szereztem - kezdte a férfi, miközben vezette a lányt a polcok labirintusában. - Eredetileg egy idős, daleware-i úriemberé volt, akinek az unokája örökölte meg. Az illető hölgy sajnos nyom nélkül eltűnt évekkel ezelőtt, így a család elárvereztette más régiségekkel együtt.

- Érdekesen hangzik - válaszolta Nona fakasszemet nézve az egyik sarokban függő három, összezsugorodott, mumifikálódott emberi fejjel. - És hogyan került Daleware-be? Van valami érdekes története?

- Nos, elég titokzatos - válaszolta a férfi hátrapillantva. - Nem tudni róla semmit, még a korát sem. De nem ez az egyetlen furcsaság. Itt is van.

Egy nagy vitrines szekrény és egy széles könyvespolc között magasodó állóóra felé intett. Hatalmas volt, sötétbarna felülete lakkozottan csillogott. Semmi díszítés vagy faragás nem volt rajta. Egyszerűsége ellenére magasztosságot sugárzott és még valamit, ami nyugtalansággal töltötte el Nonát.

- Jó nagy - jegyezte meg a lány, és bepillantott a nyitott ajtaján, ami elég tágas volt, hogy kényelmesen beférjen rajta. Belül viszont nem volt semmi csak egy kocka szimbólumot faragott egy ismeretlen kéz a hátsó lapra.

- Az - mondta az öreg. A közeli kis asztalon szerszámokat rakosgatott. - Nem működött, ezért próbáltam megcsinálni - a nyitott számlap felé intett -, de nem jártam sok sikerrel.

- Mi a baja?

- Ha én azt tudnám... - sóhajtott a férfi. - Nézd meg ha gondolod. Ott a létra. Hátha te látsz valamit, amit én nem.

Nona odaállította a létrát az óra elé és felkapaszkodott rá.

- Na, mit lát a kicsi Nona?

- A kicsi Nona nem lát sokat - válaszolt a lány bekukucskálva a számlap mögötti rekesz sötétjébe.

- Itt van.

Nona átvette a kis lámpát, és felkattintotta. Nem volt szakértője az óráknak, különösen nem az állóóra különlegességeknek, de a fényben kirajzolódó óramű nem tűnt normálisnak. A hátlapon egy nagy fogaskereket sok kicsi ölelt körül. Az oldalakon, az alján és a tetején is ez volt a helyzet. Még a számlap hátulján is. Az egész szerkezet fogaskerekek sokasága volt. És mindegyik fogaskeréken, még a legapróbbakon is, látszott a kocka véset, akárcsak az óra belsején látott.

- Ennek így kellene kinéznie? - kérdezte bizonytalanul Nona.

- Furcsa, ugye? - válaszolta az öreg.

- Működött ez valaha is?

- Nos, ha igen - az öreg megtámasztotta a kezeit a csípőjén -, akkor akárki is építette egy mérnöki zseni lehetett. De a fogaskerekek többsége teljesen fölöslegesnek tűnik nekem. Mindenesetre érdekes egy szerkezet.

- És ez a szimbólum micsoda? A kocka - Nona ráfókuszálta a lámpa fényét az egyik nagy fogaskeréken lévő kocka vésetre.

- Nem tudom. Talán a készítő névjegye.

- Szét fogod szerelni? - kérdezte Nona, ahogy mászott le a létráról.

Az öreg megvakarta kopaszodó fejét.

- Szeretném megjavítani. Feltéve, ha képes működni. Miért, Nonácska? Te is szeretnéd megismerni a titkait?

- Nagyon - bólintott széles mosollyal Nona. - Biztos van valami oka, hogy így építették meg.

A férfi átkarolta a lány vállát.

- Akkor majd valamikor ketten nekiállunk, jó? - mondta.

- Jó - bólintott a lány vidáman. - És, papa?

- Mondjad, kicsim.

- Esetleg nincs szükséged egy kisegítőre, vagy eladóra, vagy hasonlóra?

- Csak nem történt valami? - kérdezte az öreg aggódva. - Nem megy a fotózás?

Nona az egyik szekrény aljában lévő öreg atlaszok felé fordította a fejét.

- Nem igazán - motyogta. - Meg a mostani munkámat se valami jó.

A nagyapja magához ölelte a lányt.

- Kitalálunk valamit - mondta.

- Csak egy kis időre kellene. Átmenetileg.

Az öreg eltolta magától, hogy ránézhessen.

- Jól van. Így is megszakad a szívem, ha itt kell látnom téged a dohos könyvek és szúrágta bútorok között. A fizetés viszont nem lesz valami magas. Kivéve ha meg tudod javítani ezt az órát.

Nona szája mosolyra görbül.

- Csak meg ne lepjelek a végén.

***

Nona egyedül volt a boltban. Nagyapja elment, hogy intézze pár tárgy szállítását és beszerzését más kereskedőktől. Sok antikvárius kapcsolatban állt egymással és gyakran adtak és vettek egymás között is, hogy a vevőik mindig megkapják, amit keresnek.

A bolt nyugodt hely volt. Ritkán tévedtek be emberek, de azok is csak körbenéztek, majd távoztak anélkül, hogy bármit vettek volna. A régiségek között a város zaja is távolinak tűnt. A csend néha már fülsiketítő volt.

A lány az asztalnál egy ronggyal tisztogatta a polaroid kamerája képtovábbító hengereit. Finoman forgatta a hengert és törölgette le róla a koszt és a hátramaradt vegyszerek nyomait. Végezetül betolt egy kazetta filmet a kamerába, és felcsukta az ajtaját. Egy pillanattal később felzúgott benne a kis motor, ami szinte egy versenymotor bőgéshez hasonlított a síri csendben, és kitolta magából a fényvédő lapot. Készem állt a használatra.

Nona kinyújtotta a kamerát és maga felé fordította. Belemosolygott az objektívbe, és megnyomta az exponáló gombot. A vaku élesen villant, és a kép előkúszott a kamera aljából. Kivette és letette maga elé, az állát megtámasztotta a tenyerén és nézte, ahogyan a kémia tette a dolgát.

A semmiből zörgő harangozás szólalt meg. A lány megugrott ijedtében, és körbe kapta a tekintetét. A bolt belsejében szólt és betöltötte az egész helyiséget. Nona el nem tudta képzelni honnan jöhet, hiszen egyetlen óra sem volt a boltban. Aztán eszébe jutott a régi állóra. Ez a gondolat viszont még jobban meglepte, hiszen a nagyapja többször próbálta megjavítani az órát, de soha nem tudta működésre bírni a csupa fogaskerék szerkezetet.

A harangozás utolsó hangja búsan búgott végig a bolton, és a helyét sietős ketyegés vette át. Nona csak ült és dermedten hallgatta. Egy perc is eltelt, mire felállt, a kezébe vette a kameráját és elindult a szekrények labirintusában a ketyegés forrása felé. Azt gondolta, hogy csak a képzelete játszik vele, mert mással nem tudta megmagyarázni magának, hogy hogyan léphet működésbe egy óra csak úgy magától.

A rejtélyes állóóra ott volt, a vitrines szekrény és a könyvespolc között. Sötét fa burkolata tompán tükrözte vissza a lámpák fényeit. A rossz időt mutatta, de a számlapján fürgén szaladt körbe a másodpercmutató. A ketyegés minden kétséget kizáróan belőle jött.

Nona óvatosan közelítette meg az órát. Nehezére esett hinni a fülének és a szemének. Több napnyi próbálkozás után még a főrugót sem találták meg benne. Most pedig az egész magától beindult. Nagyapja igazat mondott: titokzatos óra volt ez.

Korábban is érezte már, de most, hogy egyedül állt előtte és a hipnotikus ketyegését hallgatta még inkább előtört belőle valami ösztönös félelem. Nem tudta volna szavakba önteni mi nyugtalanította, de abban biztos volt, hogy az óra az. Valami nem volt rendben ezzel az órával. És nem csak a váratlan beindulása okozta ezt az érzést. Volt valami más is.

Lepillantott a kamerájára, majd felemelte és a keresőjével becélozta az órát amennyire csak tudta. Az exponáló gomb megnyomására a vaku felvillant, és a fehér papír kigördült alul. Hosszú percekig nézte, ahogyan a kép lassan kirajzolódott, de minél több részlet bukkant elő, Nonát annál jobban megrémítette.

A fotó közepén az óra állt, de körülötte egyáltalán nem azok voltak, amiket a lány látott. A szekrények helyett fogaskerekeket látott, amik az órából kiindulva terjeszkedtek szét. Mögöttük pedig egy szürke fal látszott, amin fém csövek szaladtak végig. Úgy tűnt, mintha egy nagyobb gyárépület részlete lett volna.

Nona döbbenten nézett a fölé tornyosuló órára. Az csak türelmesen ketyegett. Odalépett és megfogta a kerek, fekete kilincset. Nyelt egyet és eltekerte. Érezte, ahogy a nyelv leugrik a belső fém kampóról. Lassan kitárta az ajtót. A belső falra faragott kocka szimbólumot kellett volna csak látnia, de már nem volt benne biztos, hogy mire is számítson.

Ahogy bepillantott az ajtó mögé a szemei elkerekedtek. Nem volt ott a kocka szimbólum a hátlapon, ugyanis nem volt ott a hátlap sem. Az óra belseje egy hosszú, szürke folyosóra nyílt, akár egy szűk ablak. A mennyezetről lógó villanykörték gyenge fényében csövek rajzolódtak ki, amik a plafonon és a szürke téglafalak mentén futottak a folyosó végéig, ahol az elágazásban két irányba kanyarodtak. Itt-ott lomhán forgó fogaskerekek álltak ki a falakból és erőteljes, távoli dübörgés hallatszott, mintha egy nagy gép működött volna valahol.

A lány nem tudta mit lát. Nem értette miért látja. Nem értett már semmit sem. Mély lélegzeteket vett, ahogy érezte a torkát elszorulni. Végül erőt vett magát és beljebb mászott az órába. Elég széles volt, hogy kényelmesen beférjen. Maga elé emelte a kameráját és lefotózta a folyosót. A kamera motorjának zúgása erősen visszhangzott a kihalt folyosón, majd visszatért a monoton dübörgés.

Nona a zsebébe dugta a képet, és elkezdett kimászni az órából. Ekkor hallotta meg a fémes kopogást. Felkapta a fejét és megdermedt. Úgy hangzott, mintha valaki egy fémdarabot ütögetne a betonhoz. A lány szíve hevesen kalapálni kezdett, mikor tudatosult benne, hogy a zaj közeledik. Belemarkolt az óra lakkozott peremébe. Be akarta csapni az ajtaját és elfutni, de túlságosan félt megmozdulni és kíváncsi is volt mi élhet az óra mögötti világban.

Hosszas, feszült várakozás után egy alak lépett ki a folyosó végén a sarok mögül. Léptei fémesen koppantak, aztán megállt. Ebből a távolságból a lány számára embernek tűnt, de az izzó fényében teste fémesen csillogott és nem úgy tűnt, mintha viselne ruhát. Az alak akadozva fordította a fejét a lány felé, amit gépies kattogás kísért, aztán nem mozdult. Nona sem moccant. Szívét jeges rettegés szorította el.

Sokáig nézte a furcsa, fémes alakot, de az nem tett semmit. A lány végül eldöntötte, hogy lassan kimászik az órából, de amint megmozdult az alak kattogva megrándult és rohanni kezdett felé. Nona rémülten ugrott ki az órából és becsapta az ajtaját, majd ügyetlenkedve rázárta a kis reteszt. A fémes kopogás egyre hangosabban hallatszott mögüle, majd hirtelen elhallgatott. A lány remegve kapkodta a levegőt és le sem vette a szemét az ajtóról.

Azt ajtó hirtelen zörögve megmozdult. Nona felsikoltott. Nekihátrált a mögötte álló szekrénynek, amitől elveszítette az egyensúlyát és a földre esett. Mindkét kezét a szájára szorította és rettegve nézte az óra rázkódó ajtaját, amin mintha valami be akarna jutni. Aztán az egész abbamaradt és újra csak az óra monoton ketyegését lehetett hallani.

Nona lassan felhúzta a térdeit és átkarolta őket. A szemeiből csorogtak a könnyek. A fölé magasodó óra tovább ketyegett, majd valamivel később a mutatói megálltak és újra elhallgatott.

>>>>>[Nona fotós karrierje sajnos nem ment olyan jól, mint szerette volna, ezért elment dolgozni a nagyapja boltjába, hogy kicsit összeszedje magát, ami elsőre jó ötletnek tűnt. Sajnos a sok régiség között megérzi azokat, amiknek valami különös funkciója vagy eredete van. Ezek a tárgya pedig lehet reagálnak a lányra.

A kocka szimbólum itt is megjelent (lásd még Óramű). Vajon mi lehet a jelentése?]<<<<<