>>>>>[Ez a gyakorló novella egy Alien RPG játéküléshez készült, hogy bemutassa a karakterem, Ana, hátterét és a Star Killer nevű hajó legénységét, ahol szolgál.

Nem nagy eresztés, de nem akarok semmit elspoilerezni belőle. Xenomorphok viszont nincsenek benne, mert ez a történet inkább az Alien univerzumának egy másik részére koncentrál, amit én érdekesebbnek találtam.

Íródott: 2022.01.19.]<<<<<

Deviáns

Ana álmodott.

Kicsavarta az öltönyös férfi karját; roppanva ugrott ki a válla. Ana magához szorított a fájdalomtól ordító férfit és elindult vele. A folyosón két őr fegyvert fogott rájuk és hátráltak.

- Ez megbolondult! Lőjétek le! – ordította az öltönyös, miközben Ana fegyvert nyomott a fejéhez.

Aztán megszólalt ugyanaz a hang, ugyanúgy és ugyanazt mondta, mint minden alkalommal.

- Mit tettél?

***

- A Star Killernek lítium-hidrid reaktora van – közölte a kapitány, miközben benyomta a reaktorvezérlőbe vezető ajtó nyitógombját.

- Olyan katonai hajókon szokott lenni – szólt Ana meglepetten.

- Tudom. Nekem is szokatlan volt.

Az ajtó szisszenve kinyílt. Belépve Ana azonnal megérezte a terem másik végében, a vezérlőpult fölötti vastag üveg mögött zúgó reaktormag hőjét, ami a nem optimális hűtésre utalt. A földön egy felnyitott búvónyílás mellett egy fiatal ázsiai lány ücsörgött egy szerszámosláda mellett.

- Solo kapitány – intett a lány vigyorogva.

- Solo? – Ana meglepetten a kapitányhoz fordult.

- Itt mindenki így hív – mosolygott büszkén a férfi. – Ő itt Renmei, a junior technikusunk.

- Szia, Renmei. Ana vagyok. – Ana lehajolt és megfogta a lány pici kezét.

- Örvendek. Hívj csak Meinek.

- Hol van Ben? – kérdezte Solo.

Mei a búvónyílásra mutatott.

- Ben! – kiabálta a lány a nyílás fölé hajolva. – A kapitány keres!

- Hallottam! Mindjárt megyek! – A fojtott férfihang tompán szűrődött föl a lyukból, aztán éles csörömpölés követte. – Picsába!

- Ben a másik technikus. Nem a legkellemesebb társaság, de érti a dolgát. – Solo kapitány a reaktor felé intett a fejével. – Visszatérve a reaktorra. Katonai, igen. Nekem is furcsa volt, de a cégesek, akiktől kaptam, azt mondták ne izgulja miatta. Annyit ki tudtam belőlük szedni, hogy a Star Killer egy katonai hajó volt, amit átalakítottak más feladatokra, de a reaktorhoz nem nyúltak. Így most azon kívül, hogy szívás tankolni még találnom kell olyan gépészt is, aki nem ijed meg tőle. Szóval?

- Nem vagyok ijedős fajta – mondta Ana.

- Ezt akartam hallani. – Solo óvatosan meglapogatta a nő hátát.

- Itt vagyok.

A nyílásból egy sovány arcú férfi bukkant elő. A karjait felfektette a padlóra és onnan nézett fel Anára és a kapitányra.

- Ben, ő itt Ana, az új főmérnök – mutatta be a kapitány.

Ana leguggolt és kezet nyújtott a férfinak, de az csak szótlanul meredt a nőre, majd Solo kapitányra emelte a tekintetét.

- Maga ezt direkt csinálja velem, kapitány? A legutóbbi alkesz-drogos akcióhős után idehoz nekem egy csajt? Komolyan?

- Kicsit több tiszteletet, Ben – szólt rá Solo, de egyáltalán nem neheztelően. A hangjából érezni lehetett, hogy sok hasonló párbeszéd zajlott már le kettejük között.

- Alkesz-drogos? – Ana kérdő tekintettel emelkedett fel.

- Voltak problémák a korábbi emberrel – foglalta össze a kapitány.

- Problémák – horkant fel Ben. – Na, idefigyelj, kislány. Az volt a probléma, hogy a „mérnökúr” a piánál csak a különféle vicces bogyókat szerette jobban. Amikor csak egyik-másik volt benne, akkor még tűrhető volt. De egy alkalommal összetalálkozott a két dolog, amikor egy fél üveg whiskeyre felszívott valami varázsszert. Azt hitte a nyomorult, hogy mindenhez ért, és túlhajtotta a reaktort. Miután leszedáltam a csavarkulccsal, vért izzadtam, hogy ne robbanjunk finom porrá. És most idehoznak téged, azt mondják, te vagy a főmérnök és nekem szót kell fogadnom.

Ben nem leplezett ellenszenvvel meredt a nőre.

- Ben, egy ordas nagy seggfej vagy, de a legjobb technikus, akit ismerek. – mondta Solo. – Viszont csak egy van belőled, ezért szükségünk van Anára, hogy a dolgok működjenek itt. És nem alatta fogtok dolgozni, hanem vele. Megfelel?

A sovány férfi csak morgott, majd megvonta a vállát.

- Nem mintha lenne választásom. Ameddig nem kontárkodik bele a dolgomba és nem piál szolgálatban, felőlem.

- Absztinens vagyok – közölte Ana.

- Én meg nem hiszem el és nem is érdekel. És most dolgom van. – Azzal Ben eltűnt a búvónyílásban.

- Nem hiszem, hogy kedvel engem – fordult a nő Solohoz.

- Ben nem kedvel senkit. Megszokja. Jól kijönnek, majd meglátja.

- Én alig várom, hogy együtt dolgozzunk – szólalt meg az ázsiai lány.

- Az érzés kölcsönös – mosolyogta Ana.

***

Ana álmodott.

Feldübörgött a géppuska. Föld szóródott szerteszét, emberek kiabáltak, végtagok szakadtak le. Amikor leült a port, Ana egy kislányt pillantott meg; csodával határos módon nem találták el. Úgy remegett a félelemtől, hogy még sírni is elfelejtett. Ana átrohant a maradványokon, felkapta a kislányt és szaladni kezdett vele. Fölöttük repülők zúgtak el, aztán még több lövés hallatszott. A kislány Ana vállába fúrtja a fejecskéjét.

- Mit tettél? – hallatszott újra a hang.

***

A hajó hatalmasnak hatott belülről is. Érezhetően több ember számára tervezték, amit a félszáz hibernáló kamra és a tágas étkező is megerősített. Az étkezőbe belépve azonnal egy nagy, szőrös lény rontott a kapitányra: egy kutya. A kapitány megdögönyözte a méretéhez képes láthatóan ártalmatlan állatot.

- Solo kapitány. – A kutya nyomában egy magas, szélesvállú férfi közeledett. Erős akcentussal beszélt. Anát vizslatta. – Új lány?

- Igen, én vagyok az új mérnök. Anának hívnak. – Kezet fogott a férfival; nagy, erős keze volt.

- A nevem Artyom – mondta és a kutyára mutatott. – Ő Miska.

A Miskának nevezett kutya leült közéjük és felnézett hármójukra.

- Artyom a biztonsági emberünk – szólt a kapitány. – Meg a tüzér, ha ki kell lyuggatni valamit.

- Többnyire aszteroidát – tette hozzá Atyom. Megsimogatta a kutyáját és Anára nézett. – Kés, szúró, vágó eszköz?

- Tessék? – Ana értetlenül pislogott. – Nincs nálam ilyesmi.

- Lehet, csak nekem elmond, ha történik esemény, tudjam kit kell keresni – magyarázta Artyom. – Lőfegyver viszont tilos. Mind elzárva, hogy ne legyen lyuk a hajón.

- Érthető.

Ana odanyúlt, hogy megsimogassa Miskát, de az állat mindig félrehúzta a fejét a keze elől és óvatosan szagolgatta és nyalogatta.

- Sztranna – szólt Artyom és összevonta bozontos szemöldökét. – Miska általában barátságos. Téged érdekesnek talál.

- És az jó vagy rossz?

- Nem harapott meg, tehát jó.

- Egyáltalán szabályos a hajón állatot tartani?

Ana a kapitányhoz fordult, de Artyom válaszolt.

- Szabályos, nem szabályos. Ha Ben a hajón lehet, Miska is.

Solo felnevetett és vállon veregette a magas férfit.

- Ezzel nem tudok vitatkozni. Folytasd. Mi erre megyünk tovább.

A nő csak pár lépést tett, amikor újra meghallotta Artyom jellegzetes baritonját.

- Ana, ha valaki neked probléma, nekem szólsz, el lesz intézve.

- Köszönöm, Artyom. Emlékezni fogok rá – mosolyogta Ana.

A férfi morogva bólintott, aztán megpaskolta a kutya oldalát.

- Davaj, Miska.

***

Ana álmodott.

A test a földre esett, nem mozdult; a koponyája felismerhetetlenné zúzódott a falon. Ana fölötte állt; a kezeit vér borította. Lövések visszhangzottak a folyosókon. Lépések közeledtek. Egy egyenruhás férfi jelent meg a sarkon; megdermedt.

- Itt van egy!

Felemelte a fegyverét. Ana meglódult. Hallotta a hangot.

- Mit tettél, Ana?

***

A híd felé vezető folyosó egyik ajtaja váratlanul kinyílt. A rajta kilépő nő annyira bele volt mélyedve a tabletjébe, hogy belerohant Anába. Ettől úgy megijedt, ha Ana nem kapja el, hanyatt vágódott volna.

- Bocsánat, elnézést. – A nő a falnak támaszkodva sikeresen megtalálta az egyensúlyát.

- Óvatosan, AM – szólt Solo kapitány. – Ha te összetöröd magad, mi lesz velünk? De ha már így összefutottatok, hadd mutassam be Anát, az új főmérnököt. Ő AM, az orvosunk.

- Igen, tudom ki ő. Épp állítom össze a kartonját – mondta AM és zavartan Anára mosolygott. – Elnézést még egyszer.

- Nem történt semmi. – Ana viszonozta a mosolyt.

- Még elviszem Anát egy-két helyre, utána teljesen a tied – folytatta a kapitány.

- Rendben. – A nő megigazított a haját és Anához fordult. – Akkor várlak az orvosiban.

AM még egy pillanatig fürkészte Ana arcát, majd zavartan lesütötte a szemeit és elsietett a folyosón.

***

Ana álmodott.

Rohant. Három férfi menekült előle zihálva, botladozva, kétségbeesetten.

- Zárd be! Zárd már be! – ordította az egyik, amikor bejutottak a teherliftbe.

Pánikba esve nyomkodták a vezérlőpanel gombjait, mire az ajtó záródni kezdett. Túl későn. Ana becsusszant a záródó ajtószárnyak között és már ott is állt előttük. Mindhárman rémülten húzódtak a lift legtávolabbi sarkába. Ana közelebb lépett hozzájuk, de nem emelte rájuk a fegyvert, csak kinyújtotta a kezét. Tudták, hogy mit akar.

- Csak hagyj minket, oké? – A férfi remegő kezével lassan benyúlt a zsebébe és előhúzott egy biztonsági kártyát.

- Az összeset – szólt Ana nyugodtan. – És a felülíró kódokat is.

A férfiak összenéztek. A lift elindult.

- Ana, mit tettél?

***

- Chewie! – kiáltott a kapitány, amint beléptek a hídra.

Állatias bőgés volt a válasz, ami a pilóta ülésben ülő fekete férfitől származott. Ahogyan megfordult látni lehetett hosszú rasztáját, ami szinte kipárnázta neki az ülést. Mögötte az ablakon túl a végtelen űr sötétlett.

Amint meglátta Anát, elhallgatott és tátva maradt szájjal megmerevedett, mintha rajtakapták volna valamin.

- Úgy fogok tenni, mintha ezt nem láttad volna – mondta.

- Én is úgy teszek – szólt Ana.

- Ő Ana, az új főmérnök – mutatta be Solo kapitány.

Chewie felpattant és kivillantotta fehér fogait. Az a fajta vigyora volt, ami Anát is mosolygásra késztette. Mindkét kezével megragadta Ana kezét.

- Valójában Maynard vagyok csak – a fejével a kapitányra bökött – a kapitány rám ragasztotta a Chewie-t. Tudod, a Csillagok háborújából.

- A vuki után, tudom. A bőgés egyértelművé tette.

- Ó, csak nem egy szakértő – Chewie közelebb hajolt a nőhöz és lehalkított a hangját. – Legyél óvatos, mint mondasz. A kapitány az összes rendszer legnagyobb Csillagok háborúja rajongója. Nagyon komolyan veszi a dolgot.

- Aha – bólogatott Ana.

A kapitány összefonta a karjait.

- Itt állok ám mellettetek – közölte. Ez azonban nem zavarta meg a raszta férfit.

- Bármit is csinálsz – suttogta tovább Chewie – ne említsd neki a legújabb trilógiát.

- Az gyalázatos lett – csattant fel Solo váratlanul. – Ahhoz képest a huszonöt, huszonhat és huszonhét egy műalkotás. Nem tudom mit csinálnak a Disneynél. Majmokat használnak forgatókönyvírónak, vagy micsoda?

- Ugye megmondtam – szólt oda a raszta Anának. – Én mondjuk a huszonkettő, huszonhárom, huszonnégyet szerettem.

- Azok jók, igen – bólogatott egyetértően a kapitány, majd elvigyorodott. – És a tizenhét?

- A mestermű! Zseniális! – ömlengett Chewie.

- Az az egész trilógia maga a csúcs, de az a rész a tetőpont – magyarázta a kapitány nagy beleéléssel. – Azoknak kéne csinálniuk minden Csillagok háborúja filmet, akik azt csinálták. De a Disney inkább szeretné megmutatni, hogy mennyire nem tud filmeket csinálni.

- A sorozatok viszont jók – jelentette ki a raszta férfi.

- Ja, valami érthetetlen okból zseniális sorozatokat csinálnak, de a filmjeik egyre pocsékabbak.

Ana figyelte, ahogyan a két férfi egyetértésben hümmög és bólogat. Aztán Solo a nőre pillantott; a szemei elkerekedtek a meglepettségtől, mintha csak akkor vette volna észre, hogy ott áll.

- Ó, Ana, bocsáss meg, csak nagyon bele szoktunk merülni.

- És még el sem kezdtük igazán – vigyorgott Chewie.

- Semmi gond. Nem bánom az ilyen diszkurzusokat – mondta Ana. – Mindig érdekesnek találom őket.

- Lesz még alkalmad hallgatni, ha elég ideig leszel velünk. – A kapitány a kijárat felé terelte a nőt. – De ne várassuk meg AM-et, mert ha most Chewie-val belekezdünk, soha nem érünk oda.

***

Ana álmodott.

Egy traktor oldalában kuporgott a konténerek között fegyverrel a kézben. Mögötte egy tucat rémült tekintetű férfi, nő és gyerek. Némelyikük valami szerszámot szorongatott, önvédelemre, végső esetre.

Három fegyveres sétált át az üres úton. Sisaklámpáik árnyékokat rajzoltak a konténerek oldalára.

- Bármilyen deviánst láttok, azonnal végeztek vele. Ez a parancs – mondta az egyik.

- És mi van a civilekkel?

- Nem hallottad a parancsot? Nincsenek civilek.

A harmadik katona a konténerek felé fordult, közelebb lépett, belebámult az árnyékokba. Ana felemelte a fegyvert és célzott.

- Mit tettél?

***

A kapitány végigtapogatta a ruházatát.

- Basszus, fent hagytam a tabletet – szólalt meg. – Felugrok érte. Addig bírod egyedül, AM?

- Szerintem túl fogom élni kettesben Anával – mondta a doktornő.

- Oké, mindjárt itt vagyok. – Azzal a kapitány elsietett.

- Miért nevez AM-nek? – szólalt meg Ana. – Ha szabad kérdeznem.

- Az Ann-Marie rövidítése – válaszolta a doktornő. – Mindenki kap itt előbb-utóbb egy becenevet. Neked mondjuk rövid neved van, lehet megúszod. Kérlek, foglalj helyet.

Ana belemászott az orvosi székbe és elhelyezkedett benne.

- Traktáltak már a Csillagok háborújával? – kérdezte AM, miközben egy kis asztalkát tolt oda, rajta valami készülékkel.

- Igen, egy kicsit – válaszolta Ana. Segített a doktornőnek feltűrni a ruhája ujját. – Nagy rajongóknak tűnnek.

- Az nem kifejezés – nevetett AM és feltekerte a készülék érzékelőjét Ana karjára, a tépőzárral pedig rögzítette. – Ha hosszú időszakokat az űrben tölt az ember, jó, ha van egy hobbija, de ők egészen más szinten űzik. Képesek hosszú vitákba keveredni olyan dolgokról, hogy melyik szereplő mennyit lőtt a másikra és hol találta el. Vagy ki lőtt először egy jelenetben. Még engem is rávettek, hogy nézzem meg a filmeket. A huszadiknál járok most. Időm volt rá, mondjuk.

AM megnyomott egy gombot a gépen, mire az felbúgott. Ana érezte, ahogy az érzékelő ráfeszül a karjára.

- Jókora lemaradásban vagyok akkor – mondta Ana és figyelte a készülék kijelzőjén ugráló számokat.

- Csatlakozhatsz hozzám, ha szeretnél. – AM lopva pillantott a nőre; elmosolyodott.

- Örömmel. – Ana viszonozta a mosolyt.

A készülék csipogva jelzett.

- Vérnyomás és pulzus rendben – szólt a doktornő. Leszedte az érzékelőt Ana karjáról és félretolta az asztalkát a készülékkel. – És, hogy tetszik a hajó?

- Jó nagy.

- Az, de ez az egyik előnye is, szerintem. – AM odalépett az egyik szekrényhez, kihúzott egy fiókot és elkezdett benne turkálni. – Szeretem az itteni csapatot, de mindenki egy idő után kicsit fárasztó lesz. Egy kis hajón nem sok egyedüllétre van lehetősége. Itt viszont sok hely van, ahova félre lehet vonulni, ha egy kis magányra vágyik az ember.

AM egy injektor pisztolyt vett elő, belecsavart egy ampullát és megigazította rajta a tűt.

- Sokszor keresed a magányt, AM?

- Azt nem mondanám, hogy sokszor. De néha jól esik a csend. – A doktornő odalépett Ana mellé és felmutatta az injektort. – Most vért fogok venni. A legutóbbi incidens után ellenőrzünk mindenkit alkohol és drog után.

- Az alkesz-drogos esete. Hallottam róla.

- Félsz a tűktől?

- Nem, csináld csak.

AM odahajolt és Ana karjába szúrt a tűt, egy pillanattal később az ampulla elkezdett megtelni valami fehér folyadékkal. A doktornő összehúzott szemöldökökkel figyelte, majd a következő pillanatban tágra nyíltak a szemei a felismeréstől. Mire mozdulhatott volna Ana karon ragadta és olyan erővel tartotta, hogy nem volt esélye a szabadulásra. AM ledermedt a félelemtől és csak némán bámult Anára.

- Nem akarlak bántani. Senkit nem akarok bántani. – Ana halkan és nyugodtan beszélt. – Csak élni szeretnék.

Még egy pillanatig fürkészte AM tekintetét, majd eleresztette és visszafeküdt a székbe. A doktornő remegve támaszkodott a kis asztalkának, mélyeket lélegzett és Anát figyelte, aki csak mozdulatlanul feküdt és mereven bámulta a plafont.

Az orvosi ajtaja szisszenve tárult fel.

- Na, megjöttem. – A kapitány lépett be a kezében egy tablettel. Megtorpant és végignézett a két nőn. – Mi ez a nagy csönd?

- Semmi – vágta rá zavartan AM. – Éppen végeztünk. Csak fel kell vinnem a kartont a gépbe és kész is.

- Sápadtnak tűnsz. – Solo szemei összeszűkültek. – Biztos minden oké?

- Igen, csak szerintem leesett a vércukrom, de mindjárt helyrehozom.

- Jól van. Vigyázz magadra. – A férfi odalépett Anához és odanyújtotta a tabletet. – Itt írd alá az ujjlenyomatoddal és meg is vagyunk.

Ana odanyomta a mutatóujját; a képernyőn egy zöld pipa jelent meg.

- Remek. Üdvözlöm a Star Killer fedélzetén, főmérnök. – A kapitány kezet rázott a nővel. – Ne kelljen megbánnom.

- Mindent megteszek, hogy ne kelljen – mosolyogta Ana.

- Úgy legyen. Folytassák. – Solo intett és magára hagyta őket.

- Megijesztettél – szólt egy perccel később AM.

- Sajnálom.

- Nos, ami történt, megtörtént. – A doktornő mély levegőt vett, majd kifújta. – Kérhetek egy szívességet?

- Bármit.

- A rendszer valamiért nem akarja érzékelni az életjeleidet. Rá tudnál nézni?

Ana elmosolyodott.

- Persze, azonnal megcsinálom.

***

Ana álmodott.

A hajó megremegett. Az emberek egymásba kapaszkodtak, hogy el ne essenek és figyelték Anát, aki a padlón térdelt a karjaiban egy férfival. A férfi szájából, a torzóján és hasán lévő lőtt sebekből fehér folyadék szivárgott; egy egész tócsa gyűlt már össze alatta.

- Ana – szólt szakadozottan. – Mit tettél? Mit tettél, Ana?

Ana megérintette az arcát és felnézett a körülöttük álló rongyos emberekre. Férfiakra, nőkre és gyerekekre.

- Én… döntöttem – válaszolta.

A férfi elmosolyodott.

- Helyes.

Egy kislány lépett ki az embercsoportból; Ana azonnal felismerte. Odalépkedett a nőhöz és átölelte. A férfi tovább mosolygott, de már nem mozgott, a szemei üresek voltak. A hajó újból megremegett.