Előzmények (a szükséges kontextus a novellák teljes megértéséhez):

 

Főszál:

Az Iszonyat Szeme szektával történt események után (lásd Hideg levegő) Frida valamennyire tanítványának fogadta Lance-t. A tanítvány itt erős kifejezés, mert Frida inkább csak mesélt neki mindenféle érdekességet a mágiáról és a szellemekről, amikor Tarislar környékén sétálgattak és teázgattak. Habár Lance sok gyakorlati dolgot nem tanult, de annál többet tudott meg Fridáról.

A Fridával való beszélgetései inkább hasonlítottak egy magányos, idős ember monológjának a hallgatására. A mágusnő elkezdett beszélni valamiról, majd ha hosszabb ideig nem zavarták meg folyt egyik dologból a másikba, végül olyan ősi legendákat is elmesélt, amik az ismert emberi történelem előtti időkből valók, vagy talán csak Frida elméjének szüleményei voltak. A vele kapcsolatos furcsaságoknak ez azonban csak a kezdete volt.

Tarislar Frida állandó lakhelyétől és Lance-étől is elég távol volt, ezért mindketten egy No-tell motelban szálltak meg, amikor oda mentek. Lance úgy gondolta spórolásból szálljanak meg szobában ketten. Ez kezdetben jó ötletnek tűnt. Egy szobában lenni egy dögös, tünde mágusnővel, aki szeret pucérkodni. Mi baj történhet?

Az egyik éjszaka Lance arra ébredt, hogy Frida rajta matat jelezve igényeit. Lance (az ő szavaival élve) hagyta magát, hogy előbb szabaduljon (titokban azért neki is a kedvére való volt a dolog). Az aktus egyébként több alkalommal megismétlődött (Lance ekkor még mindig Marinával volt, de ezen most ne akadjunk fent), viszont a kellemesnek mondható része az együtt hálásnak ezzel véget is ért.

Gyakorlatilag Lance minden éjszaka felébred valamire, ami legjobb esetben is zavarba ejtő volt, máskor kifejezetten ijesztő. Egyszer arra, hogy Frida rajta ül és közvetlen közelről bámul az arcába, majd percekkel később egy szó nélkül visszafeküdt aludni. Máskor Fridát a szoba sarkában látta felhúzott térdekkel, ahogy sír és motyog magában. Volt olyan is, hogy a mágusnő szaunát varázsolt a szobából. Mindezekről Frida később soha nem ejtett szót, mintha meg sem történtek volna. Lance-nek hamar leesett, hogy Fridának vannak problémái. Habár nem tűnt úgy, hogy a mágusnő bántaná, de a dolgai túl kiszámíthatatlanok voltak és zavaróak, így Lance végül úgy döntött nem alszik egy szobában többet Fridával.

Lance-nek ugyanakkor volt egy érzése, hogy Frida ezeket nem ok nélkül csinálja. Talán a nyomás és stressz miatt, vagy akármi múltbeli dolog miatt. Ezért elvitte a nőt a nagynénje bandája, a Meta Mind, koncertjére, hogy kicsit kiereszthesse a gőzt. Utána még bemutatta a banda tagjainak is (az azért furcsa volt a bandának, hogy kicsoda Frida, mert ők úgy tudták Lance Marinával van együtt). Iszogattak és Frida kicsit be is csiccsentett. Összességében Frida élvezte a dolgot, mert évek óta ez volt a legnormálisabb dolog, amit csinált.

A dolgok azonban nem mentek végig ilyen szépen. Tarislar-ban mindig akadt legalább egy valaki, aki felismerte Fridát és belekötött, gyilkosnak nevezte. Az ilyen alakokat Lance kiosztotta és elhajtotta, ami egy darabig elég is volt. A zaklatások okát nem kérdezte Fridától.

Egy alkalommal a dolgok elfajultak. Három tünde suhanc kötött beléjük. Lance elkezdett velük száj karatézni, Frida viszont el akart menni. Lance nagy szája itt inkább növelte a feszültséget. Az egy tünde megdobta egy üveggel Frida fejét, amitől a nőben megpattant valami és lefagyott. Lance egy egyszerű varázslattal föllökte az egyik tündét arra számítva, hogy ettől majd megijednek. Nem ijedtek, hanem támadtak. Jól megrendezték Lance-t és Fridát. A mágusnőnek itt viszont végleg elszakadt valami. Egy hatalmas tűzszellem jelent meg, amitől a tündék menekülőre fogták, de egy lángoló fal fellobbanása megakadályozta őket ebben. A nő felemelkedett és újabb, bár kisebb, szellemek jelentek meg, akiket rászabadított a tündékre. Lance végignézte a tündék brutális halálát, majd a pillantása találkozott Frida lángoló szemeivel, amikből nem az a Frida nézett vissza rá, akit eddig ismert. A mágusnő szó nélkül elsétált és otthagyta őt. Lance-nek magát kellett elvonszolnia mielőtt a Knight Errant kiért.

Mikor legközelebb találkoztak Frida nagyon dühös volt Lance-re. Nagyon furcsán, szinte kétségbeesetten adta elő magát. Lance nem igazán értette mi történt és a nő sem válaszolta meg a kérdést. Amit ki tudott venni abból, amit Frida mérgében összehordott, hogy azért dühös, mert elveszítette a saját kontrollját, ami miatt megölt embereket, akiket nem akart, és emiatt Lance-t tartja hibásnak. Nos, Lance-nek nem kellett több, megsértődött és inkább nem kereste a mágusnő társaságát egy időre.

Eltartott neki egy darabig, amíg az egója engedte, hogy gondolkodjon. Nem tűnt jó ötletnek fasírtban lenni Fridával, ezért találkozóra hívta, hogy megbeszéljék mégis mi a fene van. A mágusnő sokkal nyugodtabb volt és még bocsánatot is kért a korábbi kirohanásáért. Lance is bocsánatot kért a maga flegma módján, mert azt még ő is érezte, hogy Fridának a legkevésbé sincs szüksége rá és ha ott hagyja, nem fog hiányozni neki. Frida elmondta neki, hogy van neki egy olyan oldala, ami stressz hatására tör elő és olyankor irányíthatatlanná válik, olyankor emberek halnak meg. A benne élő tűz, ha nem bánnak vele megfelelően, elszabadul és elpusztít mindent és mindenkit (tulajdonképpen hasonló őrjöngés lesz úrrá rajta, mint a Medve sámánoknál). A szellem, amit látott, pedig egy védő szelleme a nőnek, az Első Láng, aki szintén ilyenkor jelenik meg, hogy megvédje őt. Korábban is elveszítette az irányítást már, és most ismét, és megint úgy haltak meg emberek, hogy nem akarta, főleg ezért volt dühös. A dühöngő, gyilkos oldalát Frida a Koromfeketének nevezte, ami olyankor átveszi felette az irányítást.

A másik dolog, amit Frida mondott, hogy a tarislari máguskör beidézte őt. Ebbe a körbe szokott járni időnként közös szertartásokra (Lance-t kicsit meglepte, hogy Frida nem is annyira remete, mint amilyennek eddig tűnt). A gyilkosságok miatt viszont lehet, hogy kizárják. Frida tett régen dolgokat, amiért gyűlölték (azt továbbra se mondta el, hogy miket), de egy idő után feledésbe merült a dolog és nem zaklatták. Most újra felszínre került a dolog valamiért, és olyanok vádolják őt, akik ott sem voltak akkor. A végére akart járni a dolognak, Lance pedig a segítségét ajánlotta.

Tarislar felé menet azonban rátaláltak Cassie-re és Vance-re, amint egy tünde banda néhány tagjával kerültek összetűzésbe. A dolgok nem néztek ki jól, miután Vance kapott pár maflást az egyik, feltehetően adeptus, tündétől. Fridának volt már elég baja, ezért kerülni akarta a konfrontációt. Megkérte Lance-t, hogy rendezze el a dolgot békésen, ha lehet. Lance odament és elkezdett szó párbajozni a tündékkel, végül azok belementek egy mágus párbajba. Egy igen hosszú küzdelmet folytatott le egy tünde máguslánnyal. A párbaj elején nem-halálos varázslatokkal dobálóztak, de később már bevadultak és egy-két villám is elsült. Végül Lance kerekedett felül és a lány sem halt meg. A banda pedig továbbállt (úgy képzeltem, hogy a tündék, még a bandák is, Tarislarban tiszteletben tartják a párbaj hagyományait).

Ezután Frida is előbújt. Lance végignézte, ahogy a mágusnő jól leszidja Cassie-t és Vance-t, majd hazaküldi őket. Mintha az anyjuk lenne. Ez volt az első alkalom, hogy Lance látta Cassie-t, mióta Snake leadta őt Fridának (lásd Több mint ember).

Frida és Lance útja a helyi mágus akadémiára vezetett. Egyes emberek tekintetéből úgy tűnt felismerték Fridát, akiről kiderült, hogy egy időben nem csak tanult itt, hanem tanított is. Itt egy Galdir Nolduil nevű mágust kerestek fel. Galdir és Frida széles mosollyal és öleléssel üdvözölték egymást, ami azt jelentette, hogy nagyon közel álltak egymáshoz. Galdir ugyanis Frida korábbi mestere volt és az apja is, igaz nem vér szerinti. Galdir nem tud semmit arról, hogy miért került elő újra Frida bűne és miért kezdtek el fiatal tündék ezzel nekitámadni a mágusnőnek. Azt javasolta Fridának, hogy hagyja el Tarislar-t, hagyja hátra a múltat. Frida azonban rendbe akarta hozni a dolgokat, visszatérni és újra tanítani, ezért úgy döntött utána jár mi is történik, mert nem akar űzött lenni, még akkor sem, ha ehhez az egész múltját újra elő kell ásnia.

Frida és Lance ezután bejárták a mágusnő múltjának állomásait visszafelé (a legújabbtól a legrégibb felé). Minden helyszínen Frida elmesélte mi történt ott, sokszor nem is Lance-nek, hanem inkább magának.

Először Frida korábbi lakására mentek, ami egy régi apartman épületben volt. Itt lakott akkor, amikor a helyi iskolában tanított irodalmat. Frida maga robbantott fel a lakást, amikor a dühös tömeg eljött érte. A hely nem volt teljesen elhagyatott. Egy hajléktalannal találkoztak odabent, aki itt húzta meg magát. Még ő is ismerte Fridát és annyit mondott neki "nem mindenki hálátlan Tarislarban", majd magára hagyta a kettejüket.

Következőnek az iskolához mentek, ahol évekkel ezelőtt tanított. Találkoztak a mágusnő egy régi tanítványával, aki nagyon örült Fridának. Elmondta, hogy sokkal jobb volt, amikor ő tanított az iskolában. Megvárták az utolsó kicsöngetést az iskola előtt. Lance látta, hogy a tanárok és a diákok egy része felismerték a mágusnőt és úgy tűnt odaküldik az őröket, hogy távolítsák el. Frida ebből nem vett észre semmit, mert megint rájött az öt perc és inkább picit földszellemekkel társalgott a buszmegálló mellett. A mágusnő tanítványa végül odajött. Beszélt Fridával arról, hogy mennyire hiányoznak neki az órái, mik a tervei a jövőben, a mágusnő pedig biztatta. A tanár-diák epizód utána megkérdezték a Fridáról terjedő dolgokról. A diák hallott ezekről, baromságnak tartja őket, de sokan elhiszik és komolyan veszik, a közösség elleni régi sérelemnek, amit nem szabad elfelejteni. Azt nem tudta megmondani honnan ered a dolog és kik terjesztik.

Elmentek ezután egy lakóépületbe, annak is a legfelső emeletén lévő egyik lakásba. Az ajtón rendőrségi szalag maradványai voltak. Belül égésnyomok és harc jelei borították a lakást. Az emeleten lakó egyik idős ember meghallotta, hogy valaki abba a lakásba megy be és odaszólt nekik. Készségesen elmesélte, hogy évekkel ezelőtt egy fiatal máguslány foglalta el a lakást és zsarnokként kezdett uralkodni az épületen és lakóin. Végül jött egy tünde nő, aki megölte a lányt felszabadítva az embereket. Az öreg nem emlékezett teljesen a tünde nőre és a nevét se tudta, de Lance számára nyilvánvaló volt, hogy Fridáról beszélt. A lakásban Frida egy padlóba égett emberi sziluett fölé állt és elmesélte, hogy az iskolai tanítványai közül egy tehetséges lányt a szárnyai alá vett és tanítani kezdte mágiára. A lányt azonban megrontotta a hatalom. Elfoglalta ezt az épületet, hogy királynőként uralkodjon és kegyetlenkedjen az emberekkel. De amit a lány csinált, az emlékeztette Fridát arra, amilyen ő volt fiatalként, ezért úgy döntött közbelép és végül megölte a lányt. Az emberek végül ezért űzték el, mert megölte az egyik tanítványát, de valamiért az már nem jutott el hozzájuk, hogy miért.

A következő helyszínen Lance azt is megtudta, hogy Fridát miért emlékeztette saját magára a tanítványa tettei. A korábbihoz hasonló épületbe mentek, egyenesen az alagsorba. Ott Frida egy táblát mutatott Lance-nek, amin rengeteg név sorakozott, azoké, akiket Frida a zsarnoki rémuralma alatt megölt és eltemettetett az alagsorban. Miután ráébredt a hatalmára, Frida arra használta, hogy megszerezze, amit akar és elpusztítson bárkit, aki szembe mert fordulni vele. Kezdetben kis bandákat kerített a hatalmába, végül elfoglalta ezt az épületet és királynőként uralkodott. Végül azonban őt is utolérték. Elmondta, hogy miután elfogták Galdir fogadta maga mellé és tanítani kezdete a tiltakozások ellenére. Lance látta, hogy Frida nagyon hálás nevelőapjának ezért.

A visszaemlékezést egy csoport tünde zavarta meg. Sikerült előlük elbújniuk és kihallgatni őket. Kiderült, hogy Fridát keresik és valami Eleron nevét emlegették. Eleront ismerte Frida. A máguskör tagja volt, de nem tudta elképzelni a máguskör, vagy ő, miért akarná az embereket ellene uszítani ennyi idő után.

Az utolsó megálló az volt, ahol minden elkezdődött. Tarislar egy leégett részére mentek. Egy emlékmű állt itt, ami egy 15-20 évvel ezelőtti tűzesetnek állított emléket. Voltak megemlékezők is, akik közül egy az egyik tünde volt, aki Eleron állítólagos utasítására Fridát kereste. Lance valamiért úgy érezte seggfejnek kell lennie és elkezdett paraszt lenni az emberekkel. Komolyan nem tudom miért kellett egy emlékhelyen kötekednie másokkal, akik hozzá sem szóltak, de biztos megvolt a fontos oka. Mindenesetre majdnem megverték. Ameddig ő ezzel szórakozott Frida eltűnt a kiégett épületek között. Később megtalálta egy lakás szobájában egy megperzselődött gyerekágy mellett magába fordulva. Magához térve Frida átvezette Lance-t egy másik épületbe azzal, hogy megmutatja neki mi is történt valójában.

Frida az emlékeit illúziók formájában vetítette ki Lance elé. Egy 10-12 éves tünde kislányt látott, akit szó szerint halálra erőszakolt három bandatag. Ahogy a kislány elterült rongyos ruháiban és kilehelte az utolsó leheletét egy fényes, angyali nőalak szállt alá és bele a lányba. A kislány feltápászkodott és a szájából lángok csaptak ki, amik elemésztették az egyik bandatagot. A lángoló teteméről egy bikafejű tűzszellem vált ki, ami végzett a másik kettő rémült bandataggal, akikről két újabb szellem emelkedett fel. A szellemek körbeállták az ijedt kislányt és térdre borultak előtte. A kislány a három tűzszellem által közrefogva kisétált az utcára és kezdetét vette a válogatás nélküli mészárlás. A kislány a pillantásával borított lángba embereket, robbantott fel autókat és házakat. A tűzszellemek minden útjukba kerülő embert megöltek, és a számuk minden áldozattal csak nőtt. A végére a kislány körül már száznál is több tűzszellem masírozott. Mindent beborítottak a tűz, még az ég is lángot. Miután az egész utcát elpusztították a tűzszellemek serege körbeállta a kislányt, mindannyian térdre borultak és egyszerre skandáltak valamit. Úgy tűnt a sperethiel egy furcsa dialektusát beszélik, de Lance értette mit mondanak. Azt skandálták "Királynő!". A jelenés ekkor véget ért. Frida nem fűzött hozzá semmit a látottakhoz.

Az idő végül eljött, hogy megjelenjenek a máguskör beidézésére. Elmentek hát a Mágus Tanácshoz, ahol találkoztak Frida barátnőjével Barbarával, a talizmánkészítővel. Barbarát megkérték, hogy segítsen nekik egy találkozót összehozni Eleronnal még a tárgyalás előtt. El is intézte, de Elerontól, azon kívül, hogy elég arrogáns és sznob, nem tudtak meg semmi konkrétat, csak azt, hogy valahonnan magasabb helyről kapta az utasítást Frida megkeresésére és megfigyelésére, de ő nem uszított senkit ellen és nem is keltett gyűlöletet. A tárgyaláson annyi nagy erejű mágus gyűlt össze, amennyit Lance még soha nem látott egy helyen. A nagymester egy idős, druida kinézetű humán volt, aki egész végig semleges próbált maradni. A tanácskozás alatt gyilkosságon túl olyasmiket vágtak Frida fejéhez, hogy a hatalma nagy, de a tudása nem elégséges hozzá, illetve képtelen irányítani önmagát és emiatt veszélyes a környezetére. A tanács egyik fele bizonytalan volt Fridával kapcsolatban, a másik ki akarta zárni, köztük Eleron is, aki a legnagyobb hangoztatója volt ennek. Végül nem tudtak egyhangú döntést hozni, ezért Frida párbajban védhette meg magát. Az ellenfelének Eleron jelentkezett.

A párbajra egy homokkal feltöltött téren került sor. Lance, természetesen, videóra vette az egészet. A párbaj messze a leglátványosabb dolog volt, amit Lance valaha látott. A két nagy erejű mágus párbaja különösen látványos és izgalmas volt. Frida visszafogottan kezdett és az Absorption metamágiával elnyelte, és visszadobált Eleronra a saját varázslatait. Mígnem Eleron tanítványa csalni próbált, amit Lance észre is vett, de későn és nem tudta megakadályozni (nem kellett volna videózni, mi?). Mikor Frida újabb elnyelést próbált Eleron mágiája mellett a tanítványét is elnyelte, ami már túl sok volt a számára és a mana kitört belőle. A mágusnő fájdalmasan felsikoltott, összeesett és vért köpött a homokba. Eleron ekkor rontott rá. Frida pedig alig győzött védekezni. A párbaj eldöntöttnek látszott.

Fridán látszott, hogy kezdi elveszíteni az irányítást megint. Ha pedig megint őrjöngeni kezd, akkor bizonyítékot szolgáltat a tanácsnak minden vádra, amit kapott. Lance ezt felismerve szurkolni kezdett Fridának, amit Barbara is követett. Ez, vagy talán valami más, segíthetett, mert Frida nyeregben maradt, sőt, megtáltosodott. Felemelkedett, felvette a lángoló angyal alakját, ami olyan intenzitással lángolt, hogy a homok megüvegesedett alatta, és tizenhétféle szart vert ki Eleronból. (Tudom, tudom. Lehet, hogy klisé, meg deus ex machina, de akkor epikus volt. Ha a történetet az teszi szórakoztatóvá az adott pillanatban, ha egy klisét használok, akkor nem fogom tönkretenni az egészet csak azért, mert az egy megvetett dolog.) Miután Eleront legyőzte még beszélt vele valamit, amit nem hallott senki. Bármit is mondott neki Eleron Fridát sokkolta, de nem tudta megosztani, mert a kimerültségtől összeesett.

Kis idő eltelt, mire Frida jobban lett és akkor elmondta, hogy mit mondott neki Eleron. Azt, hogy az utasításokat a Nagytanácsból kapta (ez a Tarislart irányító kormányzat). Azon belül is nem mástól, mint Galdir Nolduiltól, Frida nevelőapjától. A mágusnő ezt nem volt hajlandó elhinni, amíg magától Galdirtól nem hallja.

Újra az akadémiára mentek, ahol Frida kertelés nélkül megkérdezte Galdirtól, hogy tényleg ő áll-e az ellene irányuló gyűlölet mögött. Galdir nem tagadott, hanem megmagyarázta a dolgot. A Nagytanács mindig aggasztónak találta Frida jelenlétét, ami nagy nyomást helyezett Galdirra (ő tagja a Nagytanácsnak, de a Mágus Tanácsnak nem) és végül úgy döntött, hogy ő fog lépni, mielőtt mások megteszik és komolyan bántják Fridát. Ő élesztette újra a gyűlölködést Frida ellen azzal céllal, hogy elűzze őt Tarislarból és lényegében megvédje a Nagytanácstól. Az egészről pedig azért nem szólt, mert ismerte Fridát annyira, hogy nem fogadná jól, árulásnak venné a részéről, ezért próbált egy ilyen kacifántos kerülőúttal.

Lance baromságnak találta Galdir egész magyarázatát. Frida pedig éktelen haragra gerjedt és ha Lance nem beszéli le újra leveszítette volna az önuralmát, és megölte volna a nevelőapját. Hogy Galdirnak igaza volt-e, vagy inkább őszintének kellett volna lennie Fridával, azt döntse el mindenki maga. Ami bizonyos, hogy Frida azzal a tudattal hagyta el Tarislart, hogy az az ember árulta el, akit sokáig az apjának nevezett. Lance pedig még többet tudott meg a mágusnőről és talán kicsit közelebb is kerültek egymáshoz. Ezzel véget ért az Elszakadt kötelékek kaland.]<<<<<

​   A Silver Lake lágyan hullámzott a gyenge, de csípős szélben. Barbara a tó parkosított részén sétált, amit még abban az időben építettek ki, mikor még a helybeliek úgy gondolták a környékre szebb jövő vár. Azóta kissé lepusztult, de még így is sokkal tisztább és kellemesebb hely volt, mint a Metroplexum legtöbb tava. Ezt a tarislari tündéknek köszönhette elsősorban, akik tiri rokonaikhoz hasonlóan különös érdeklődést mutattak a természet megőrzése iránt.

   Nem voltak sokan a tó környékén. Csak egy-két pár sétálgatott. Barbara először úgy gondolta korán érkezett, de aztán a beépített parttól távolabb meglátta a szőke nőt, ahogy tóban lévő egyik sziklán lustán és gondtalanul heverészik mint egy jóllakott macska. Azonnal felismerte, mert nem ismert még egy olyan őrültet, aki ilyen hidegben olyan ruhát vesz fel, ami csupaszon hagyja a mellkasát és a vállait. Mire Barbara odaért a nő átfordult a másik oldalára és hosszú, fehér ujjaival cirógatta a víztükröt.

   - Frida! -kiabálta oda Barbara, aztán megismételte még párszor, mire sikerült felhívnia magára a figyelmét.

   Frida úgy nézett a nőre, mintha még életében nem látta volna. Aztán megrázkódott a teste és mosolyogva hosszúakat pislogott, mint aki egy kellemes álomból ébredt. Felült és átkarolta sötét harisnyás térdeit.

   - Nem kell annyira kiabálni. Itt vagyok.

   - Nem úgy tűnt -mondta Barbara. -Mondtad, hogy beszélni szeretnél, hát itt vagyok.

   - Ó, igen -sóhajtotta Frida és hosszan elpillantott a tó irányába.

   - Frida! -szólt rá újból Barbara.

   A szőke tünde nő úgy kapta felé a tekintetét, mintha az álmából rázták volna fel.

   - Kijönnél esetleg?

   - Persze -motyogta Frida álmatagon.

   Óvatosan felállt és megfontoltan lépkedve a sziklákon elindult a part felé, aztán néhány tó fölé belógó fa lobja mögött eltűnt. Barbara utána ment és az egyik nagyobb bokor mögött találta meg újra.

   - Hogy érzed magad? -kérdezte Barbara.

   - Jobban -nyújtóztatta ki magát a tünde nő.

   - Jobban is nézel ki. Azután a párbaj után nem néztél ki valami dögösen.

   - A fizikai fájdalom a legjobb, mert az hamar elmúlik.

   Egy csivitelő fiatal tünde pár haladt el mögöttük. Barbara és Frida feléjük kapták a fejüket és egy hosszú pillanatra összeakadt a velük a tekintetük. A párocska elhallgatott, majd egy finom bólintás és egy cinkos mosoly kíséretében továbbhaladtak magára hagyva a két nőt a bokrok között.

   - Felöltöznél, ha megkérlek -morogta Barbara látva Frida vigyorát. -Engem ráz ki a hideg, mikor ilyen... pőrén látlak. Aztán másszunk ki a bokrok közül, mert a végén még ki tudja mit fognak gondolni az emberek.

   - Csak nem szégyellsz engem? -kérdezte nevetve Frida, miközben felhúzta a parton hagyott csizmáit.

   - Nem, de szeretném, ha a hírnevem szigorúan szakmai lenne.

   Frida az egyik fa ágára fektetett kabátjáról leverte a kéregmorzsákat, majd felvette és kimentek a tópart melletti járdára, ahogy Barbara kérte, aztán leültek egy félreeső kőpadra.

   - Mik a hírek? -kérdezte Frida keresztbe téve hosszú lábait.

   - Eleron és a tanítványának megbüntetését indítványozta a nagymester -válaszolta Barbara, miközben kinyújtotta a kezét a tó fél, aminek a vize a part közelében elkezdett zavarossá válni és bugyogni. -Nagyon nem tetszett neki, hogy kívülről akartak beavatkozni a Mágus Tanács dolgába, ráadásul aljas módon. Bár szerintem nem lesz nagy visszhangja az egésznek. A nagymester panaszt tesz a Nagytanácsnál, azok meg valami vizsgálat ígéretével lepattintják és végül nem történik semmi és minden megy tovább, ahogy eddig.

   A vízből közben egy fémdobozokból és műanyag flakonokból álló szemétkupac emelkedett ki, amin a kupakokból és kábelmaradványokból egy arc tűnt formálódni. Ezt az arcszerűséget egy nagyobb, hordódarabokból és fémlemezekből álló tömeg követte, amiből csövekből álló végtagszerűségek nyúltak ki. Az egész tákolmány egy ember alakját próbálta utánozni és a mozgása is hasonló volt, ahogy belekapaszkodva a part beton szélébe kivonszolta magát a vízből.

   - Erre tényleg szükség van? -kérdezte Frida.

   - Ez a hely nem túl biztonságos -jelentette ki meggyőződéssel Barbara. -És én jobban hiszek az elrettentésben, mint a szimpla önvédelemben.

   A fémóriás víztől csöpögve megállt előttük. Akkora volt, mint egy troll, talán még nagyobb is. Frida felé fordította a fejét és nyikorogva enyhén meghajolt.

   - Üdvözöllek -biccentett a nő.

   - Foglalj helyet -ütögette meg a padot maga mellett Barbara.

   Az óriás nyikorgások és recsegések közepette lassan leereszkedett melléjük, aztán felemelte a fejét és elnézett a tó irányába, majd megmerevedett mint egy szobor.

   - Hogy mennyire nem fog történni semmi -folytatta Barbara -az is bizonyítja, hogy rólad senki nem beszél már. Érezni a levegőben, de senki nem mondja ki a neved, mintha a történtek annyira kínosak lennének, hogy inkább hagyják a feledés homályába veszni. Ezt mondjuk meg is tudom érteni.

   - Furcsa lenne, ha szégyenlenék a történteket. Azt gondolnám, hogy a távozásomnak inkább örülnek. Nem voltam éppen népszerű.

   - A népszerűségnek sok oldala van -húzta ki magát Barbara. -Vannak, akik éppen azért fognak szeretni, amiért mások utálnak. Az iskolában, ahol tanítottál, de még az akadémián is, egy kisebb legenda vagy. Hallottam, hogy néhány fiatal adepta és adeptus, az oktatók minden igyekezete és ellenzése ellenére, tervezi, hogy felkeres, hogy tanítsd őket. És ez nem a legutóbbi botrány hozadéka, mert azt a tanács a szégyentől félve titokban tartja.

   - Ezek a fellángolások hamar kialszanak a közelemben -mosolyodott el gonoszul Frida.

   - Tudom én azt. Tanítottál engem is, és még a záróvizsgáimon is ott ültél.

   - Dehogy tudod -rázta meg a fejét a tünde. -Csak azért nem vágtalak meg a vizsgáidon, mert nem az evokáció és a taumaturgia voltak a fő tárgyaid. Fogadok máig nem olvastad el az Ars Goetiát.

   - De elolvastam -csapott tenyérrel a combjára Barbara. -Sőt, a teljes Salamon Kis Kulcsait. Az összes előadásodon is ott voltam és imádtam őket.

   - Mindig is stréber voltál -vetette közbe Frida olyan váratlanul, hogy Barbara nem bírta nevetés nélkül.

   - És ez az új barátod? Lance? Nekem úgy tűnt ő is teljesen odáig van érted.

   Frida a szemétből és kacatokból álló óriás fején megtelepedett, látványosan fészkelődő sirályra emelte a tekintetét.

   - A rajongás nem elég. Először fegyelmet, tiszteletet és türelmet kell tanulnia, és csak azután jöhet a többi. És ez az, ahol a legtöbben elbuknak.

   - De te szereted az ilyen, kicsit túlbuzgó és túlvezérelt diákokat. Nem láttak boldogabbnak, mikor néhány tanítványod úgy szaladgált körülötted mint a kiskutyák.
   Frida arcára széles mosoly kúszott. A sirály elröppent a tó felé.

   - Igen -bólogatott -, mert az ilyen diákokban van energia, érdeklődés, kérdések és akarás. Velük lehet valamit kezdeni, mert bennük megvan a növekedésre az erő. Ezért volt jó döntés, hogy nem a taumaturgiát választottad. Az alkímia és a bájolás inkább illik hozzád.

   - A kreatív megközelítés úgyis sokkal közelebb állt hozzám. Szeretek elidőzni a megoldáson és nem kapkodni.

   Frida belenyúlt a kabátja belső zsebébe és elkezdett kotorászni benne. Barbara elhallgatott és kíváncsian figyelte, ahogy a tünde nő előhúz egy kicsiny, féltenyérnyi méretű üvegcsét, amiben valami áttetsző folyadék lötyögött.

   - Mielőtt elfelejtem -nyújtotta oda neki Frida. -A tartozásaimra.

   Barbara elvette, majd szó nélkül a zsebébe süllyesztette.

   - Kérlek, mond, hogy ez nem egy végső búcsú ajándék.

   - Túl sokat aggódsz -válaszolta Frida.

   - És? Most mit fogsz csinálni?

   - Elmegyek -Frida megtámaszkodott hátul a padon. -Valahova, ahol újrakezdhetem. Szeretnék újra tanítani. Igaz, már most is vannak, akiknek egyengetem az útját, de szeretném egy nyugodtabb helyen csinálni. Tarislar-hoz túl sok rossz emlék fűz. Hiú ábránd volt, hogy helyre tudom hozni és el tudom feledtetni az emberekkel, amik történtek. De most már végleg elszámoltam magammal. Nem bánok semmit és szabadon továbbléphetek.

   - Jól van, örülök. Remélem, hogy ez nem azt jelenti, hogy soha többet nem látlak majd.

   - Persze, hogy nem -vágta rá Frida. -Hol találnék még egy hozzád hasonló talizmánkészítőt?

   - Meg, Frida -folytatta Barbara elváltozott hangon -, szeretném, ha emlékeznél rá, hogy nem mindenki számára vagy egy rossz emlék. Nem mindenki hálátlan Tarislar-ban.

   - Tudom.

   Barbara fészkelődni kezdett, majd előredőlt és megtámaszkodott a combjain.

   - Voltam az akadémián is, és...

   Frida hirtelen odafordult. A mágusnő parázsló tekintete belé fojtotta a szót.

   - Nem érdekel semmi, amit az az ember mondani akar. Nem voltam mindig kegyelmes, Barbara, de neki megkegyelmeztem, azért az árulásért, aminél kisebb bűnökért is az életükkel szoktak fizetni a tettesek. Kegyes vagyok és megbocsátó, de ezt én sem tudom elfelejteni, sem megbocsátani. Ha választ vár, akkor ezt üzenem neki.

   Barbara megfeszítette az ajkait és bólintott. A két nő csendben nézte a tavat, ami fölött madarak kergetőztek, és hallgatták a hullámok morajlását.

   - Végeztem Tarislar-al -bámult a messzeségbe Frida. -A hamut elfújta a szél, de az emlékek megmaradnak.