>>>>>[A Milícia támadást intézett a Knight Errant ellen (lásd FUCK THE POLICE). A Knight Errant Doris Hauzer vezetésével visszatámadott (lásd Kapitány és katona). Végül Doris-t leállították és minden akciót beszüntettek a Milícia ellen (lásd Láncok és béklyók). Gondoljátok Doris le fog állni csak azért, mert azt mondták neki?
Ez a novella egy kaland közvetlen előzménye.
Szereplők:
- Kate Oxley, Knight Errant hadnagy
- Doris Hauzer, Knight Errant százados
Íródott: 2018.08.06.]<<<<<
Elnyert bizalom
“Az, aki megérdemli a hűségemet meg is kapja.”– Joyce Maynard (saját fordítás!)
Kate lepillantott a futógép kijelzőjére. Tizenöt perc volt még hátra a program végéig. Felemelte a fejét és szabályozta a légzését. Nem állhatott meg, ameddig a futószalag alatta előbb meg nem állt. Ez volt az egész lényege. Az edzőterem ablakain túl már sötétedett. Sokakhoz hasonlóan neki is csak munka után volt lehetősége az edzésre. Ráadásul a sérülése miatti kényszerpihenő után volt mit bepótolnia. Sérült karja még lüktetett ugyan néha, de már szépen meggyógyult. A fizikai fájdalom a legjobb, mert az elmúlik.
Egy gondolattal zenét váltott a kommlinkjén és a fülében megszólalt egy mély basszussal lüktető dallam. Csak futott. A következő lélegzetével kiengedett mindent a fejéből és csak a lüktetés maradt. Engedte, hogy a lendület vigye magával. Már régen átesett azon a ponton, ahol futás megszűnik erőfeszítésnek lenni. Ahonnan már az egész nem is fárasztó, csak megy magától, szinte meditatív állapotban.
Csak az zökkentette ki ebből a transszerű állapotból, amikor megpillantott a szemben lévő ablak tükrében egy ismerős, magas, sötét alakot közeledni. Kék szemei éles fénnyel tükröződtek vissza az üvegről. Kate azonnal leállította, a fülében dübörgő zenét.
- Nem nagyon pazarolja az idejét gyógyulással, ugye? - szólt Doris, ahogy besétált a lány látóterébe.
A nő megállt a futógép előtt, csípőre tette a kezeit és végignézett Kate-en.
- Látom már rendbe jött.
A lány bólogatott, miközben próbálta szabályozni a légzését. A futógép panelje felé nyúlt, hogy megállítsa, de Doris kesztyűs keze megakadályozta ebben.
- Nem - szólt. - Fejezze csak be. Csak szerettem volna megnézni hogy van. Meg egy szívességet kérni.
Kate meglepetten nézett fel a századosra. Ez volt talán az első alkalom, hogy Doris szívességet kért tőle. Kíváncsi volt, hogy mi lehet az, amiben a nőnek éppen az ő segítségére van szüksége.
Doris rátámaszkodott a futógép paneljére, aminek olcsó műanyag háza megnyikordult a súlya alatt. Közelebb hajolt a ziháló lányhoz és lehalkította a hangját.
- Az a helyzet, hogy a kocsim bedöglött a reggel - kezdte - és a szervizesek nem tudta vele mit kezdeni. Szóval, ha el tudna vinni egy darabig, hálás lennék.
Kate egy kicsit csalódott volt, de aztán eszébe jutott, hogy legutóbb Doris vitte őt haza. Az a legkevesebb, ha viszonozza neki. Arról nem is beszélve, hogy az az este is váratlanul kellemesre sikeredett. Reménykedett, hogy talán ezúttal is lehetősége lesz egy kicsit beszélgetni a nővel.
A lány bólogatott.
- Remek. Köszönöm, hadnagy - Doris felegyenesedett. - Nem kell sietnie. Fejezze be rendesen. Lent megvárom.
Ezután a nő, ahogyan érkezett, távozott.
Kate szabályozta a légzését és futott tovább. Még volt hátra pár perc a programjából. Az idő leteltével a futógép lassított. A lány futása kocogássá, majd sétává vált. Miközben a levezető sétát végezte felmerült benne az a kérdés, hogy Doris, ha csak annyit akart tőle kérni, hogy vigye haza, miért nem hívta fel vagy küldött egy üzenetet? Egyszerűbb lett volna ahelyett, hogy felsétál ide.
A futógép leállásával azonban félre is dobta a gondolatot. Légzőgyakorlatok után azonnal neki is látott lenyújtani. Akaratlanul is sietett, mert még le akart zuhanyozni indulás előtt, de nem akarta Doris-t megvárakoztatni.
***
- Oxley hadnagy!
Az ismerős hang az irodájából kilépve állította meg Kate-et.
- Cooper? - csodálkozott el a lány, ahogy a tünde férfi közeledett hozzá.
- Én is örülök magának, hadnagy - a férfi végignézett a lányon. - Jól néz ki, figyelembe véve a körülményeket. Hallottam mi történt. Jól van?
Kate nem tudta eldönteni, hogy korábbi társa és felettese tényleg aggódik-e miatta, vagy csak próbál udvarias lenni.
- Túléltem - válaszolta a lány.
- Ez a hely nem magának való, Oxley - jelentette ki a férfi. - Kár, hogy Hauzer magával rántotta ebbe a pöcegödörbe.
Kate karba tette a kezét.
- Senki nem rántott magával. Úgy döntöttem, ahogy akkor a legjobbnak gondoltam.
Cooper elmosolyodott.
- Akkor maga még mindig nem tanult a hibájából. Sajnálatos. Viszont lenyűgöz a makacssága. Gondolom Hauzer ezt szereti magában.
A lány megfeszítette az ajkait. Arra számított, hogy Cooper is felhozza a terjengő pletykákat, de végül nem tette. A szemeiben és a mosolyában viszont látta, hogy pontosan ezekre gondol.
- Kockáztatni, tönkretenni mindent, amit eddig elért csak azért, hogy a saját elveihez bármi áron hű maradjon. Hogy egy olyan bűnöző kedvére tegyen, mint Hauzer. Ez tényleg megéri magának, Oxley?
Kate lenyelte a fejében fogalmazódó éles riposztot és inkább terelte a témát.
- Mit keres itt, hadnagy?
- Százados - javította ki a tünde.
Kate összevonta a szemöldökét, majd a férfi mellett lebegő AR névjegyre pillantott. A kékes kártya megnőtt és tisztán olvashatóvá vált: "Chris Cooper, százados".
- És jöttem, mert a parancsnokság nem tapsolt örömében azoktól, amik történtek - a férfi összefonta a karjait. - A south hill-i őrs elleni támadás, a Milícia akciói. Az én feladatom felügyelni itt a dolgokat és rendbe szedni mindent. Reménykedem benne, hogy ezúttal számíthatok az együttműködésére.
A lány szinte látta, ahogyan Cooper a megnyerő mosolya mögött már írja is a listáját, hogy kit fog alávetni egy mélyebb átvilágításnak. A lista tetején a saját nevét látta.
- Ahogy egyéb teendőim engedik, természetesen szívesen segítek bármiben - felelte Kate a tőle telhető legsemlegesebb hangnemben.
- Helyes. Egyikünknek sincs szüksége egy újabb fegyelmi eljárásra, igaz? - a férfi pár pillanatra elhallgatott, majd továbbsétált. - Én is csak végzem a munkám, és maga is. Nem kell, hogy megnehezítsük egymás életét.
Kate végig követte a tekintetével a férfit, ahogy az elhaladt mellette. A lány sóhajtott egyet, majd ő is tovább indult, de csak egy lépést tudott tenni, mire újra meghallotta Cooper hangját.
- Ó, és hadnagy! Jó lenne, ha ezt közölné Hauzer századossal is. Magára talán hallgat.
- Nem ígérhetek semmit - válaszolta Kate anélkül, hogy hátrafordult volna. Az ajka mosolyra görbült. - Tudja, hogy milyen.
- Sajnos tudom.
***
Doris már a kocsinál várta. Az ajtónak dőlve állt, karba tett kézzel és úgy tűnt a gondolataiba mélyedt. Mindig szigorúan félrefésült frufruja most kiszabadulva lógott a homloka elé. A nő Kate visszhangzó lépéseire sem nézett fel, de még arra sem, amikor a kocsi zárja felvillanó lámpák és egy hangos kattanás kíséretében kioldott.
- Százados? - kérdezte Kate óvatosan, attól félve, hogy valami fontosban szakítja félbe.
Pár pillanattal később, mikor a hallgatás már pont kezdett volna kényelmetlenné válni, a nő felnézett. Fekete haja a szeme elé hullott.
- Mehetünk? - kérdezte.
- Persze.
Kate zavarodottan nézte, ahogy a nő átsétál a kocsi másik oldalára. Egyszerre érzete, hogy a Doris a szokásos önmagaként viselkedett, és hogy valami nincs teljesen rendben.
- Tudta, hogy Cooper itt van? - kérdezte Kate és beindította az autót.
- Tudtam - válaszolta kurtán Doris és visszatűrte a helyére rakoncátlan tincseit.
- Fogadok, hogy minden alkalmat meg fog ragadni, hogy rám szálljon - mondta Kate. Kigurult a parkolóból és követte az AR jelzéseket a kijárat felé. - Várható volt, hogy küldeni fognak valakit fentről, de hogy pont őt.
Oldalra pillantott a nőre, de az csak hallgatott és nézett maga elé.
Kate lefordult a kijárat felé vezető egyenes útra, majd a sorompó előtt lassított és megállt. A rendszernek kellett egy pillanat, hogy érzékelje kik akarnak távozni. Végül a sorompó lassan felnyílt.
- Valami gond van, százados? - kérdezte a lány. A nő nem válaszolt. Kezdte aggasztani Doris viselkedése. Tudta, hogy hiába kérdezősködne tovább, csak akkor válaszolna, ha akarna. Így erőt vett magán és inkább hallgatott.
Huppanva hajtottak ki a mélygarázsból és becsatlakoztak Puyallup City esti forgalmába.
- Szeretnék magával beszélni valamiről, hadnagy - szólalt meg végül Doris. A nő hangjában valami más volt. - Egy nagy szívességet szeretnék kérni. Nem könnyű dolgot, ezért ha nemet mond az teljesen rendben van.
Kate a kormányba markolt. Doris-ra pillantott. A nyomozó rezzenéstelen arccal nézte a forgalmat.
- Számíthat rám - válaszolta lány. - Miről lenne szó?
- Azt szeretném, ha árnyvadászokat bérelne fel.
Kate keze megremegte. Barna szemei nagyra nyíltak.
- Hogyan? - kérdezett vissza.
- Árnyvadászokra van szükségem, hogy elvégezzenek valamit - magyarázta Doris úgy, mintha bűnözők felbérlése egy teljesen rutin dolog lenne. - Normális esetben én bérelném fel őket, de... most ez nem opció. Ezért van szükségem magára.
Kate szája kinyílt, hogy szóljon, de még maga sem tudta mit. A kérés annyira szürreálisnak hatott, hogy csak keringett a fejében mint egy visszautasított adatcsomag a Mátrixban. Nem volt szokatlan, hogy Doris nem kifejezetten legális dolgokban kérte az ő segítségét, és Kate mindig meg is tette, amire kérte. De valami ennyire illegális és veszélyes dolog, mint az árnyvadászok bérlése, még Kate-ben is vegyes érzéseket keltett.
- Mondhat nemet. Akkor ez a beszélgetés meg sem történt - tette hozzá Doris.
Kate nyelvén nem akart kigördülni a "nem". Összeszorult tőle a gyomra.
- Mire kellenek az árnyvadászok? - nyögte ki végül a lány.
- Nem mondhatom meg, csak ha már biztosan számíthatok magára.
- És maga nem bérelheti fel őket, ugye? Ezt mondta. Miért?
Doris a lány felé fordult. Mindig szúrós és szigorú kék szemei ezúttal nyugalmat sugároztak.
- Tudom, hogy sok a kérdése, de most nem válaszolhatok rájuk. Sokat kérek, ezért megértem, ha nemet mond. Ha viszont segíteni akar, akkor meg kell bíznia bennem. Én megbízom magában, azért is maga az első, akitől ezt kérem.
Kate kikerült egy szabálytalankodó Hondát és felhajtott a 161-esre Tacoma felé. Nagy levegőt vett az orrán át és a száján fújta ki. Az ajkai megfeszültek, a szája kiszáradt. Kellemetlen bizsergést érzett az alhasában, ami lassan kúszott fel a mellkasához, hogy megragadja a szívét és a szuszt is kirázza belőle.
Doris-ra pillantott, aki ismét a forgalmat bámulta elmélyülten. Még dilemmázhatott volna a döntésen, de már rég tudta, hogy mit fog választani.
- Bízok magában - szólt Kate. - Mit kell tennem?
A nő pár pillanatig a lányt fürkészte, majd visszafordult az ablak felé.
- Mielőtt belemennénk, pénzre lesz szükség. Olyanra, aminek a nyoma követhetetlen. Nekem van valamennyi, de az ár könnyen fel tud menni. Ha esetleg tud valami alternatív forrást, akkor az megkönnyítheti a dolgokat. Ha nem, akkor is megoldjuk majd valahogy.
- Hát, van egy fickó - kezdte Kate - a bizonyíték raktárban. Sok régi dolog eltűnt onnan mostanában. Szerintem saját zsebre adja el a régóta elfekvő bizonyítékokat. Nemrég fedeztem fel.
- Mire gondol?
- Talán tudok rajta fogást találni és ahelyett, hogy lekapcsolnám felajánlok neki egy együttműködést.
- Ha tudok segíteni, mondja.
- Hát, van egy srác az IT-nál, aki közvetlenül hozzá tud férni olyan információkhoz a dologgal kapcsolatban, amikhez nekem kérelem után is hónapokat kellene várnom. És érdeklődik Erin... illetve McLaughlin magánnyomozó iránt. Egy szívességért szerintem örömmel segít.
- Ehhez nem az én engedélyemet kell kérnie.
- Igaz - mosolyodott el Kate. - De nem tudom mennyi pénz jönne be ebből.
- Majd meglátjuk.
- És mi lesz Cooper-rel? Ha rájön...
- Én majd gondoskodom Cooper-ről - vágott közbe Doris. - Maga csak foglalkozzon a feladatával.
Kate nyelt egyet és bólogatott.
- Most pedig nagyon jól figyeljen - folytatta a nő -, mert ez az utolsó beszélgetésünk. Ezután többet nem találkozhatunk. Megértette? Nagyon fontos, hogy meg se próbáljon megkeresni. Majd én keresem magát.
A lány vett egy mély levegőt.
- Értettem - bólogatott.
A város neonfényes utcái szivárványszínű pacává mosódtak össze a szeme sarkában. Szinte robotpilótaként vezetett, tanult reflexekkel, ösztönből, miközben minden figyelmét arra fordította, amit Doris mondott neki.
- Küldeni fogok magának egy listát - kezdte a nő. - Árnyvadászok és összekötők elérhetőségeivel. Sorrendben haladjon majd velük, mert a lista tetején lesznek a legmegbízhatóbbak. Mikor felhívja őket ne említse a nevemet. Nem tudhatnak rólam. Ez a maga bulija lesz. Teljesen egyedül kell csinálnia.
- Megoldom - mondta Kate.
Nem volt teljesen magabiztos. Azzal a pár alkalommal, amikor árnyvadászokkal kapcsolatba került mindig vele volt valaki tapasztaltabb. Doris vagy Erin. Egyedül csinálni; ez új volt, és még ha nem is rémisztő, de nyugtalanító volt.
- Meg tudom csinálni - tette hozzá lány, inkább hogy magát acélozza meg vele.
- A találkozót semleges helyre szervezze - folytatta Doris az oktatást. - Ragaszkodjon hozzá. Ha Puyallup legaljára, a Milícia területére, vagy Redmonda hívják, mondjon nemet. Ha nem tágítanak, akkor tegye le és hívja a következőt csapatot. A találkozóra jellegtelen ruhába menjen, ne lássák, hogy melyik cégtől jön. Valószínűleg úgyis tudni fogják, de így komolyabban fogják venni.
Kate értetlenül pislogott.
- Honnan jönnének rá, hogy honnan jöttem?
- A tapasztaltabbaknak van már ehhez szemük. Viszont ha rákérdeznének ne válaszoljon. Terelje a szót, vagy csak hallgasson. Látni fogják, hogy kezdő, ezért megpróbálhatnak játszani magával, de ha azt csinálja, amit mondok, nem lesz gond.
Kate gyomra összeszorult.
- Oké.
- A valódi nevét soha ne mondja meg nekik! - hangsúlyozta a nő. - Használja a Miss Johnson-t, vagy bármi mást. Ugyanúgy, ha bármi a munkához nem kapcsolódó dolgot kérdeznek, ne válaszoljon. Ha túl sokat kérdezősködnek, feláll és elsétál. Megértette? A pénz hetvenöt százalékát mondja nekik először. Engedje az összeget felalkudni százig. Onnan még engedhet huszonöt százalékot. Ha kérik, a megbeszélt összeg felét adja csak nekik előlegként. Ha túl sokat kérnek, akkor megint feláll és elsétált. Vannak mások, akik elvégzik a munkát olcsóbban, és ezt ők is tudják. Engedni fognak.
Kate szinte transzban ismételte el magában mindent, ami elhangzott. Kezdett félni attól, hogy valami fontosat elfelejt. Nem gondolta volna, hogy ennyi mindenre kell figyelnie.
- És, Oxley, ne ijedjen meg tőlük. Bármikor, ha úgy érzi megpróbálják megijeszteni, vagy fenyegetik, akkor elmegy onnan. Nem vitatkozik velük, nem győzködi őket, de főleg nem keménykedik velük. Elmegy.
- Értem. És fegyvert vigyek? - kérdezte a lány bátortalanul.
- Igen - vágta rá Doris. - Nem lesz rá szüksége, ők sem lesznek tőle udvariasabbak, se korrektebbek, viszont óvatosabbak igen.
Kate kifújta a levegőt és a hajába túrt szétkenve a homlokán összegyűlt izzadságcseppeket.
- Minden rendben? - kérdezte a nyomozónő.
- Igen, csak... nagyon sokat tud arról, hogy hogyan kell az árnyvadászokat kezelni. Ezek szerint a pletykák mégis igazak arról, hogy maga árnyvadász volt?
Doris-ra pillantott. Próbálta visszatartani a mosolyát. Nem sikerült.
- Azok.
A rövid választ kényelmetlen hallgatás követte. Kate meg is bánta, hogy egyáltalán megszólalt.
- És mit mondjak nekik? Milyen munkára bérlem fel őket? - terelte vissza a témát az eredeti medrébe.
Doris a lányra pillantott. Kék szemei megvillantak.
- A Milícia ellen fognak menni.
>>>>>[Ha a Véreb szagot fog semmi nem állíthatja meg. Doris-t leállították és megtiltották neki, hogy bármilyen módon, akár árnyvadászokon keresztül is, a Milícia ellen akciózzon. De Doris sokkal leleményesebb annál, mint hogy ez visszatartsa. Tudja, hogy rajta fogják tartani a szemüket, ezért kérte Kate segítségét az ügyben.
Kate Doris legnagyobb rajongója, lojális és bármit megtenne a nőért, még ha az annyira illegális is, mint az árnyvadászok bérlése. Ez különösen vicces annak a fényében, hogy Kate afféle belső ellenőrként dolgozik.
Szóval Kate izgatott várja, hogy Miss Johnson-ként először béreljen árnyvadászokat. A lány kicsit túlságosan is élvezi az izgalmas és veszélyes helyzeteket. Közben Doris Cooper-t próbálja majd távol tartani és reménykedik, hogy Kate-el minden rendben lesz. Doris biztosan nem viselné jól, ha a kis protezsáltjának baja esne, különösen mivel ő maga adott neki ilyen veszélyes feladatot.]<<<<<
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.