>>>>>[Ez a novella a Kapitány és katona folytatása. Az első fele Doris-ról szól és a Milícia elleni akciójának következményeiről. A második fele Irnik és Doris kapcsolatáról szól a Bukott angyalok novellát folytatva.
Szereplők:
- Doris Hauzer, Knight Errant százados
- Irnik, Magyar Honvédség ex-Rohamlövésze, ex-zsoldos
Íródott: 2018.01.12.]<<<<<
Láncok és béklyók
"Ilyen az élet, kegyetlen játékokra képes. A szeretet és a ragaszkodás pedig a cinkosai."
- Lakatos Levente
Benjamin Burns ezredes irodája semennyire sem volt katonás, mint ahogy az elvárt lett volna a Knight Errant Különleges Műveleti Osztályának vezetőjétől. Nem volt vitrin tele díjakkal, nem voltak régi csoportképek az alakulatával vagy a régi társaival, nem volt semmi tárgy, ami valami drámai történettel emlékeztette volna valami morális tanulságra. Nem volt semmi ilyen. Nem volt rá szüksége. Az irodája annyira steril és hivatalos volt, amennyire csak lehetett. Ugyan egyenruhában feszített az íróasztala mögött, de Benjamin Burns ezredes nem volt katona; céges volt, pontosan annyira, amennyire maga a Knight Errant is.
Doris Hauzer százados kopogás nélkül nyitott be a felettese irodájába és a protokollra teljesen fittyet hányva tisztelgés és engedély nélkül vágott át a szobán az íróasztalhoz. A nőt nem különösebben foglalkoztatták a cég katonás illemszabályai, különösen akkor nem, ha úgy érezte, hogy az illedelmesség nem megfelelő a mondandója átadására.
Benjamin Burns ezredes felkapta a fejét az ajtó csapódására. A nő szótlanul állt meg az asztal előtt.
- Hallgatom -fonta össze az ujjait a férfi.
- Hagyjuk a felesleges köröket -intett a nő. -Nagyon jól tudja miért vagyok itt.
- Tisztában vagyok vele, hogy mi történt Fredericsonban. Olvastam a jelentését. A küldetése sikeres volt, de elvesztett egy embert.
Dorist dühítette az ezredes hideg tárgyilagossága.
- Köszönhetően, többek között, a hasznavehetetlen felderítésnek.
- Puyallup egy fokozottan veszélyes kerület. Hibák történnek.
- Hibák? És melyik tányérsapkás baromarcú követte el azt a hibát, hogy olyan parancsot adott, hogy az embereimnek jelmezbáli fogócskát kell játszania terroristákkal?
- Azt javaslom válogassa meg a szavait, százados -mondta Benjamin Burns ezredes továbbra is rezzenéstelen arccal.
- Lószart, ezredes. Egy emberem meghalt. Azt akarom, hogy adjon felhatalmazást és korlátlan jogosultságokat a Milícia elleni akciók vezetésére.
- A kérését megtagadom -jelentette ki határozottan a férfi. -Nem lesz több akció a Milícia ellen Puyalluban.
Doris ledermedt a döbbenettől.
- Hogyan?
- Jól hallotta. Úgy ítéletük meg, hogy az árnyakciók túl költségesek, de nem elég hatékonyak. Az emberének az elvesztése még inkább alátámasztotta ezt. Ne nézzen így, Hauzer. Nagyon jól tudja maga is, hogy hogyan működik ez.
Doris tényleg nagyon jól tudta, és ez csak még jobban dühítette.
- Akkor mi a francra volt jó a legutóbbi rajtaütés, ha nem használhatom az információkat, amiket kiszedtem a rohadékokból?
Az ezredes széttette a kezeit.
- Puyallup egy szeméttelep, Hauzer. De a város nem fizet annyit, hogy teljesen rendet rakjunk ott. Viszont meg kellett mutatnunk, hogy végezzük a munkánkat. A sikeres akciói megmutatták a városnak, hogy mi vagyunk a jófiúk, de a költségvetésbe csak ennyi fért bele.
- Ezek a szemetek ölik az embereinket! -emelte meg a hangját a nő. -Mi meg azért mentünk oda, hogy a kibaszott PR rendben legyen?
- Nem jótékonysági szervezet vagyunk, Hauzer -mondta a férfi. -Akiket védünk nem emberek, hanem ügyfelek. Azt kapják, amiért fizetnek. És azért nem fizetnek eleget, hogy háborúzzunk és az alkalmazottaink meghaljanak.
Doris csak hallgatott és a fejét csóválta.
- A Milícia az információk szerint amúgy is felzavarta a kerület bandáit -folytatta az ezredes és hátradőlt a székében. -Megnöveljük az egységeink létszámát a kerületben, izoláljuk a helyet és megvárjuk, amíg a probléma megoldja magát.
- Mert ez a legköltséghatékonyabb módszer -motyogta Doris és a férfira emelte a tekintetét. -Tudja mit, ezredes? Bassza meg!
Benjamin Burns ezredes összeráncolt a homlokát és felegyenesedett.
- Doris Hauzer százados, fogja vissza...
A nő egy dühös mordulással lesöpört mindent az íróasztalról. Az ezredes felugrott a székéből és már nyitotta a száját, de Doris az arcába üvöltött.
- Nem, maga fogja be a pofáját, ezredes! Nem maga, vagy a többi pezsgővedelő baromarcú az, aki kint van az utcán. Nem maguknak kell a felelősséget vállalniuk, ha valami félremegy. És nem maguknak kell kiállniuk a csapatuk elé azután, hogy megölték az egyiküket, hogy válaszlépés helyett egyszerűen csak elsétálnak.
- Százados, azonnal fogja vissza magát! -kiabálta az ezredes. -Emlékeztetnem kell rá, hogy hol és kivel áll szemben?
Doris kihúzta magát, felemelte a fejét és egyet hátralépett az asztaltól.
- Eltűröm az engedetlenségét egy bizonyos pontig -a férfi a lecsupaszított asztalra támaszkodott -, de maga sem nélkülözhetetlen. Azt ajánlom kövesse a parancsomat úgy és akkor, ahogy és amikor mondom. Megértette? Eddig hasznos volt a munkája, de ha nem bír magával, megvannak a módszereink az engedetlenség kezelésére.
A nő ajkai megfeszültek és fémkeze ökölbe szorult. Az anyjára gondolt. Aztán hirtelen eszébe jutott Kate is. Biztos volt benne, hogy róla is tudnak. Nem voltak kétségei, hogy mindkettejüket felhasználnák ellene.
Benjamin Burns ezredes egy sóhajjal visszaült a székébe.
- Vagy vissza akar kerülni az utcára? -kérdezte. -Mint a Lone Star bukása után? Egy percig nem élne túl.
Mert nem hagynátok, tette hozzá magában Doris. Jobb vagyok holtan, minthogy kipakoljam a szennyeseteket.
- Egyelőre engedélyezem, hogy Puyallupban segítse az egységeink munkáját -mondta a férfi olyan hanglejtéssel, mintha szívességet tenne a nőnek már azzal is, hogy szavakat formál a szájával. -De ha megtudom, hogy bármit magánakciózik a Milícia ellen, akár külsős segítséggel is, annak következményei lesznek. Érthető voltam?
Az ezredes a nőre meredt, de Doris nem válaszolt semmit.
- Tűnjön innen -intett a férfi az ajtó felé.
Doris egy szó nélkül sarkon fordult és kiviharzott az irodából. Úgy vágta be maga mögött az ajtót, hogy az majdnem kiszakadt a tokjából.
***
Seattle-re nem volt jellemző a szélsőséges időjárás. Az eső sem esik túl sokat, a nyarak is egészen enyhék. Még télen se gyakran csúszik a hőmérséklet negatívba. Az év eleje ráadásul nem is a leghidegebb időszak a metroplexumban.
Aznap is enyhe idő volt. Néhány piszkos hókupac olvadozott az útszéleken és a parkban. Irnik hátradőlt a padon és rágyújtott egy újabb cigire. Beleszívott, majd kifújta a füstöt. A szemben lévő iskola épületére szegezte a tekintetét. Elég távol volt tőle, hogy a kiberszemeinek a nagyítását kihasználva még lásson mindent, de már ne hívja fel magára az iskolát védő Lone Star egyenruhások figyelmét.
Nem készült semmire, csak egy ártalmatlan, parkban ücsörgő ember volt. Mégis ideges volt, mert nem szabadott volna itt lennie. Még erről a helyről sem lett volna szabad tudnia. Mégis itt volt, mert nem bírta ki, hogy ne jöjjön el. Mindezzel tisztában is volt minden alkalommal, mikor kijött ide.
Felcsendült az iskola csengőjének melódiája. A lecsengése után pár pillanatig nem történt semmi. Aztán elsőként a biztonságiak jelentek meg a kapuknál, ahogy azt minden kicsöngetéskor tették. Az épület automata ajtajai egy perccel később nyitódtak ki, hogy utat engedjenek az üres udvarra özönlő zajos diákseregnek.
Irnik előredőlt és megtámaszkodott a combjain. Leverte a hamut a cigijéről, közben figyelte az iskola kapuján egyesével, párosan, vagy éppen csoportosan kijövő gyerekeket.
Nedvesen kopogó lépéseket hallott közeledni, de nem foglalkozott vele még akkor sem, mikor már érezte, hogy valaki ott áll mellette. Csak akkor pillantott fel az új társaságára, mikor az ismerősen felsóhajtott.
Doris volt az. Az arckifejezés pontosan olyan volt, amilyenre a férfi számított. A nyilvánvaló düh és csalódottság mellett az aggodalom foltjai is láthatóak voltak sápadt arcán.
- Nem kellene itt lenned -mondta a nő és leült Irnik mellé a padra. A hangjában a vártnál kevesebb volt a szemrehányás. -És nekem sem kellene itt lennem. Azt sem kellene, hogy együtt lássanak minket.
- Sok "nem kellene" történik most itt, mi? -vigyorodott el Irnik, de hamar lekopott az arcáról a mosoly a nő pillantásától. Doris most nem volt vevő a poénkodásra.
- Ez nem életem legjobb napja, és mikor üzentél, az sem tette jobbá.
A férfi elfordult és mélyet szívott a cigiből.
- Valami történt?
- Csak munkahelyi gondok. Semmi, amit ne tudnék kezelni.
Irnik felhorkant és a szája kis, kárörvendő mosolyra húzódott.
- Képzelem -a nőhöz fordult. -Akkor rosszkor hívtalak?
- Nem -válaszolta a Doris és ő is előre dőlt. -Örülök, hogy hívtál.
- Én pedig örülök, hogy eljöttél.
Hallgatás telepedett rájuk. Csak a távolban zajongó gyerekeket és a cigaretta parazsának sercegését lehetett hallani.
Irnik az iskola kapuját bámulta. Figyelte a gyerekeket. Egyikük arcáról a másikra ugrott a tekintete. Annyira belemerült, hogy összerezzent, mikor Doris kesztyűs keze az övére kúszott.
- Menjünk -mondta halkan a nő.
- Ez az utolsó.
- Irnik...
A férfi határozottan a nő kék szemeibe nézett.
- Csak még ezt az utolsót.
- Azért hívtál, hogy segítsek, de nem tudok segíteni, ha nem hagyod.
Irnik megszorította Doris kezét.
- Kérlek. Után bármit mondasz, azt fogom csinálni. Csak ezt az egyet még add meg nekem.
A nő pillanatokig némán fürkészte a férfi arcát.
- Mennyi ideje tart ez, Irnik? -kérdezte végül Doris.
- Túl régóta.
Doris felsóhajtott és az iskola felé fordult. Nem mondott semmit. Egyikük sem mondott semmit. Csak ültek és vártak. Hosszú percek teltek a némaságban, aztán Irnik meglátta.
A férfi szája finom mosolyra húzódott, ahogy figyelte a lányt kisétálni az iskola kapuján. Átlagos iskoláslánynak tűnt, mint bárki más körülötte. Csak hosszú, sötétlila hajával lógott ki valamennyire a társai közül. A ruhái is átlagosak voltak, amiket a korabeliek azért hordtak, hogy kitűnjenek, pedig éppen ettől vegyültek el még jobban. A lány nem tűnt különlegesnek, de Irnik számára különleges volt.
Kriszta.
- Még mindig lila a haja -szólt Irnik. -Azt gondoltam idővel visszafesti. Az iskolák nem szokták szeretni az ilyesmit.
Doris egy sóhajjal felállt és gyengéden meghúzta a férfi kezét.
- Menjünk -mondta.
Irnik engedelmesen felállt; a cigit a földre dobta és eltaposta. Aztán a nővel kézen fogva elindultak a parkban.
- Ha hazaérünk -szólt a férfi - nyugodtan kiabálj velem.
- Ma már kiabáltam eleget -válaszolta Doris.
>>>>>[A novella első feléből látszik, hogy Doris élete a Knight Errant-nál nem csak játék és mese. Jó a munkájában, el is tudná kapni a Milícia golyóit, de sajnos a profit határoz meg minden a céges világban. Ebben a novellában felmerült az is, hogy Doris elhagyja a Knight Errant-ot. Arról már volt szó, hogy egyáltalán miért van a cégnél (lásd Anyja lánya). Arról viszont még nem, hogy miért akarna maradni, ha ennyire pórázon van tartva. A választ a novellában is megadtam. Egyrészt olyan dolgokat tudhat, amiket a cég nem feltétlenül akar szabadon engedni, de ami még fontosabb, hogy Doris félti az anyját és Kate-et. Ha Doris-nak mégis elege lesz és le akar lépni az egy komplett sztori lesz, hogy őt, az anyját és Kate-t hogyan mentik ki a cég karmai közül.
A történet második felében visszatértem Irnik, Doris és az immár nevelőszülőkhöz adott Kriszta kapcsolatára. Irnik a megszállottjává vált a kislánynak, amiről ő maga is tudja, hogy nem egészséges, de nem tud ellene semmit tenni. Doris-nak talán a legnehezebb itt, mert a Knight Errant-os problémák mellett Irnik gondjaival is foglalkoznia kell. A nő mondhatni kényszerszabadságra küldte Irniket, azt mondta neki, hogy menjen el egy távoli helyre, ami nyugodt és ahol tud pihenni. Irnik erre megjelent Snake-nél és Lance-nél, kivett egy lakást és egy darabig ott éldegélt látszólag semmit sem csinálva.
Kriszta, Irnik és Doris története a terveim szerint tovább fog folyni. Valószínűleg még történni fognak velük sötét és tragikus dolgok, de mivel romantikus alkat vagyok, ezért nem tartom kizártnak, hogy a végén ők hárman valahogy végül egy családdá váljanak.]<<<<<
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.